Ciszterci rendi katolikus gimnázium - Mária kongregáció, Eger, 1898

16

Veni Sanctét intonált előbb elnökünk az oratórium feldíszített oltára előtt. Különösen ékes virágokkal kedveskedtek Mária oltárának Kállay Miklós és Tamás társaink. Majd ft Szalay Gábor tr. úr alkalmi beszédet intézett az ifjak- hoz a kath. meggyőződésről, melynek az egész életet át kell hatnia erejével, hogy szavunk, tettünk, viseletűnk mindenütt katholikus legyen. A hatásos szentbeszéd egész terjedelmében áldásos emlékül itt következik:

„Eb Öérettök könyörgök . . . Szent Atyám! tartsd meg 8ket a te nevedben, kiket nekem adtál, hogy egygyé legyenek, mint mi vagyunk.“ Ján. 17, 9. 11.

Kedves tagjelöltjeink I Kedves kongreganistáink!

Nagy halottja van szép Magyarországnak, Mária országának. Édes testvérünk halt meg. Ikertestvére volt minden igaz magyarnak. Ott lebegett már szent István bölcsőjénél; ő vitte diadalról-diadalra a katholikus magyar villogó fegyverét, ő lobogtatta magasan az igaz hit zászlaját pogányverő eleink seregének élén, ő hímezte Mária képét megszentelt zászlóinkra. És dúló csaták között, s dúló csaták után ő építette fel Péternek már ezredév viharát kiállott rendíthetetlen szirtjén a katholikus Magyarországot, Európa gyöngyét. S míg ez édes testvért szerette a magyar, addig nemcsak templomának tornyán, de szivében is Krisztus keresztje ragyogott, — és élt és dicső volt a magyar nemzet. De fájdalom, liűtelenek lettünk, megtagadtuk ez édes testvért, száműztük szivünkből, eltávolítottuk magán- és közéletünkből: ő meghalt a mi számunkra, a mi dicsőségünk koronája pedig lehullott. De aki e szép országba hozta eleinket, hogy védő bástyáúl legyenek a keresztuek, ennyi hűtlenségünk ellenére sem feledett el bennünket: az Ur Jézus újra kitárta szivét, hosszú, sivár korszak után újra