Eger - hetente kétszer, 1914
1914-03-07 / 19. szám
1914. március 7 EGER. (19. az.) ravaszúl akarja leplezni a vallási sin- guláris jogállással. Megelégedéssel hallottuk, hogy a kormány a limine elutasította e jogosulatlan óhajt. Elutasította a partikuláris autonómiát, de nem utasíthatja el az egyetemes katolikus autonómia ügyét. De ez uem is lehet szándéka a kormánynak. Implicite benn foglaltatik ez a miniszterelnök nyilatkozatában. Koneedálja ugyanis egyrészt, hogy az egyetemes autonómia megoldásánál tekintetbe fogja venni az illető (román görög katolikus) egyházmegyék különleges viszonyait, kijelenti másrészt, hogy a románokkal folytatott tárgyalások eredményét az életbe át fogja ültetni. Összevetve e kettőt a fentemlített harmadikkal, hogy t. i. a román görög katolikusok külön autonómiát nem kaphatnak s tekintetbe véve végül, hogy a külön autonómia követelése olyan törekvéseket leplez, melyek félmegoldással le nem szerelhetők, melyek agyonhallgatással és negligálással csak erősödnek s egyenesen a nemzetállam elevenjébe vágnak, — kétségtelen és logikusan következik, hogy a döntö fordulat: az egyetemes katolikus autonómia megvalósulása, testté válása. Lehetséges, hogy az autonómia egyelőre még nem lesz teljes, csak kontúrokat, kereteket fog nyújtani; de — — «az e keretekbe összefoglalt nagy katolikus erőnek sokkal könnyebb lesz mindazt kivívni, amire az egyháznak joga van, mintha szervezet nélkül, erőtlenül állnak a katolikusok az állam- kormányzattal szemben.» . . . Hogy aztán miképpen lesznek e keretek kitöltendők, vagyis: mi legyen az autonómia pozitív tartalma, hogyan volna az autonómia törvényileg precizirozandó, mikép abszorbeálja az autonómiai szervezet a főkegyúri jogokat, ezekkel a kérdésekkel talán egy következő cikkünkben fogunk foglalkozni. A magyar katolicizmus egyértelműig áll az autonómia követelése mellett. A XII. katolikus nagygyűlésen elhangzott szózat a laikus elemet is felsorakoztatta az autonómiáért küzdők táborába. Ez a legutóbbi nagygyűlésnek legmesszebbható mozzanata. Talán nem csalódunk, ha innen datáljuk az emlegetett döntő fordulatot. «A hazával szorosan összeszövődött történetének alapján állva kérte és követeli ezt (az autonomikus önrendelkezést) minden katolikus s azt pedig igazságosan senki sem tagadhatja meg, hogy ezt a jogot senki annyira ki nem érdemelte és senki a hazának oly gazdagon vissza nem szolgálja, mint az egyház.» Barsy Károly dr. Rendkívüli megyegyülós. He ve* vármegye főispánja a vármegye törvényhatósági bizottságának tagjait csütörtökre, március hó 12-én délelőtt V« 11 órára, rendkívüli közgyűlésre hívta össze. A közgyűlésnek 63 tárgya van. Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, március hó 7-én, délelőtt 10 órakor a város közháza nagytermében rendes közgyűlést tart. A napirendre tűzött 30 ügy közül az érdekesebbek: A Szvorényi- utcai vámház rendezése végett szükséges munkálatok terve és költségvetése. Fekete János kérelme közterület bérlete iránt s ezzel kapcsolatban Szabó Kálmán és Joó Imre kérelme a közterület kiadásának megtagadása iránt. A kövezetvám bizottság jelentése a Verő- és Árnyékszala-utcák folytatólagos kiépítésére nézve. A Szalapart-utcai lakosok kérelme a Névtelen-köz kiépítése s az irgalmas nővérek főnöknőjének kérelme a Malom-utcai sertésól elvitelének engedélyezése iránt. Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának véghatározata a városi nyugdíj-szabályrendelet jóváhagyása jelenlétében történt gyilkosság törvény szerint felségsértés, halálbüntetés jár érte. Henrik’ még sem meri a törvényt végrehajtani, csak száműzetésbe egyezik belé, mert Zborovszky királlyá választásában legfőbb támogatója volt. E gyen- gyengeség teljes lehetetlenné tette Henrik helyzetét Lengyelországban. Maga Henrik is belátta s amint megkapja bátyja halála hírét, tudván, hogy ő a francia trón törvényes örököse, negyednapra a hír vétele után, 1574. július 18-án formálisan megszökik a krakói várból kíséretével. Utolsó éjjel még bált ad s midőn mindenki fáradtan lenyugszik, hű kíséretével kiosonva, vágtatva indul a határ felé. A lengyelek Tencsinszky gróffal élükön követték, de csak Osviecin mellett levő határfolyócska előtt pillantották meg. Henrik szemük előtt vágtatott át a folyócska hidján s leromboltatta maga után. Tencsinszky lovával habozás nélkül a folyóba ugratott s utolérvén, e kérdést intézte hozzá: »Miért futsz, felség?« Henrik azonban hangosan fölnevetett s sarkantyúba kapván lovát, átlépte Lengyelország határát. Midőn később Tencsinszky német földön találkozott vele, s kérte a visszatérésre, Henrik kijelentette, hogy ha egész Lengyelország hadereje itt volna, sem tenné, sőt az elsőt, ki erről beszélne, tőrével szúrná le. így távozott el szökve Lengyelország első választott királya, de megmaradtak, sőt bővültek a királyi hatalmat korlátozó törvények, megmaradt fokozottabb mértékben a nemzet jórészének megvesztegethetősége s szabadságvágya, mely alatt azonban csak a saját háborítatlan uralmukat értették. Megmaradt a társadalmi egyenlőtlenség s az egyik osztály nyomasztó uralma, mely a nemzetet részekre szakította a legnagyobb veszély idején. A megújulás elkésett s így a három oldalról betörő ellenséget a szétforgácsolt nemzet visszaverni nem tudta. Hősies védekezésük örök dicsőséget szerzett számukra, de otthon keserű elnyomatás lett a hazafiak része, kik hazájukat idejében elhagyni nem tudták, vagy nem akarták. Európa egyik legrégibb országának neve s önállósága teljesen megsemmisült. Elénk állítottam a múltból, milyen volt a lengyel nép, mennyire égett a szabadságért, de ennek szertelensége s csak egy osztályra való kiterjesztése mily tragikus végét idézte elő Lengyelországnak. Ha a jelenben tekintünk szét, lehetetlen frieg nem látnunk, mily szívós kitartással ra- gaszkbdik e nép fajához, nyelvéhez, az ősi szabadságvágy megnyilvánulása ez, de most már áthatja az egész nemzetet. S a jövő mit hoz, azt csak sejthetjük, de ha a múltban és jelenben hiába törekedtek megsemmisíteni e ina már több mint 16 milliót tevő népet s az elnyomással csak növélték az ösz- szetartást és szabadságvágyat, a vágy hamarább testet ölthet, mint sejtenőnk. S ki kívánhatja ezt őszintébben régi barátjának, mint ugyanazon vágytól áthatott nemzetünk! 3 tárgyában. A III. oszt. kereseti adó tárgyalásához két bizalmi férfiú kiküldése. A városi orvosok szolgálati teendőire vonatkozó szabályrendelet-tervezet. A Kisvölgy-utcai árok be- burkolása. Az aszfalt-munkálatok vállalati ösz- szegére vonatkozó kötelezvény. A siketnéma intézet céljaira átengedett telek ajándékozási szerződése. A piaci árusok kérelme az elővásárlási tilalom hatályon kívül helyezése iránt. Az építészeti szakosztály javaslata a Kisvölgy- utcai telkek felett levő szakadékos pártol dal rendezése ügyében. A Kánitz-család által tett alapítvány kamatainak kiosztásához négy képviselőtestületi tag kiküldése. Az építészeti és szépészeti szakosztály javaslata Majoros Ferenc és Gulyás István köztérvételi ügyében. (Szalapart-utca.) A nagykőporosi út mellett létesítendő közkút. A tanács előterjesztése a makiári negyed szomolyai határánál levő legelőkaszáló eladása iránt. A törvényhatósági bizottság határozata Tancsa Lajossal az ingyenpadokra kötött szerződés felbontása tárgyában és a jogügyi szakosztálynak erre vonatkozó javaslata. A 7—15 éves elhagyott gyermekek gondozási költsége. A tanács előterjesztése a vadászati jog bérbeadása tárgyában. Az országgyűlési képviselőválasztók összeírása. Eger város központi választmánya az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének 1915. évre való kiigazítására, Kösztlef József dr. elnöklete alatt Csutorát László dr. és Wiirth Lajos rendes, továbbá Wall Ferenc és Szamán Mihály póttagokból álló bizottságot küldötte ki. A bizottság hétfőn, március hó 9-én délután 3 órakor kezdi meg a választók névjegyzékének kiigazítását a város közházának kistermében. Az összeírás naponkint délután 3 órától 5 óráig tart és az érdeklődök a bizottság előtt személyesen is megjelenhetnek, hogy választói jogosultságukat igazolják. Az alkohol-ellenes nap. Március 9-én Hevesvármegyének minden községében a pálinka ellen beszélnek a tanítók. Ekkor tartják meg ugyanis népiskoláink a vallás- és közoktatásügyi miniszter által, már évekkel ezelőtt elrendelt alkohol-ellenes napot. A rendelet szerint ezen a napon kisebbszerű iskolai ünnepélyt kell rendezni, amelynek keretében megmagyarázandó a kis köd- mönös gyermekeknek az alkohol káros hatása az emberi szervezetre, ki kell térni egyszers- mint azokra a káros hatásokra is, amelyeket az alkohol mértéktelen élvezete okoz a lélekben. Egyebet sem hallanak tehát e napon a népiskola tanulói, mint a józan élet feldicsé- rését, a részegség alávaló, állatias állapotának elrettentő, sötét színekkel való ecsetelését. És bizonyos, hogy két jelentős hatás nehezül sok-sok gyermek lelkére ezen a napon. Az egyiket a tanító lelkes beszéde okozza, mellyel szeme elé varázsolja a gyermeknek azt az állatias állapotot, amikor sárban fetreng a teremtés koronája; majd az alkohol mérgező gőze által elkábított belátás eredményét: a bűnt s következményeit, a börtönt, a becstelenséget, az erkölcsi bukást! Vájjon aztán az iskola munkájának „támogatója“ : a szülői ház, milyen példákat szolgáltat e tekintetben? Milyen az a lelki hatás, amelyet a szülők példája okoz? Egy vasárnap, vagy egy ünnepnap mozgalmas éjszakája vágódik a tanító ünnepi beszédére — sok-sok gyermek ártatlan leikébe ... Istenkáromló szavak, állatias üvöltés, rettentő átkozódás, sírás-rívás, kéklő, vérző sérülések az anya és a gyermekek testén, mit a brutális, az alkoholtól elszédített, önkívületi állapotban lévő családapa okoz. Azután a nyomor, a nél-
