Eger - hetente kétszer, 1914

1914-02-25 / 16. szám

Előfizetési árak: Egész évre- - 10 korona. Fél évre _____5 » N egyed évre - 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. rpPD C/ULn Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - intézendők. ■ Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 16. szám. XXXVII. ÉVFOLYAM. Tisza és a nemzetiségek, Sivár parlamenti életünknek ünnep­napja volt február húszadika. Nagy­szabású államférfim megnyilatkozás tanúi lehettek e napon azok, akik a magyar nemzeti állam legnagyobb fon­tosságú kérdése iránt érdeklődnek. Jól esik elismerni, hogy az ország egész közvéleménye lázas érdeklődéssel és feszült figyelemmel kisérte a parlament nagy eseményét. A nemzet egészséges életösztöne megérezte, hogy létkérdésé­ről van szó. És elfoglalta a távollétével tüntető parlamenti ellenzék elhagyott őrhelyét. A miniszterelnök beszéde egy nagy- koneepoióju, — a kérdés horderejével és az őt terhelő súlyos felelősséggel teljesen tisztában levő — lelkiismeretes államférfi őszinte beszéde volt. Az első benyomás, amit a beszéd elolvasása után éreznünk kellett, az, hogy igy csak egy igaz ember beszélhet! A kimerithetetlenül gazdag tartalmú beszédre vonatkozólag általánosságban a következőket jegyezzük meg. Tisza engedményei között egyetlen egy olyan sincs, ami a magyar nem­zeti állam alapelvével: az állampolgári egyenjogúsággal ellenkeznék. Semmi olyasmit nem Ígért az oláhoknak, amit ■■ ■ ■ ..............— ■■■ ii ■■■ ......... A z „EGER“ tárcája. R bűnbánók négy éneke.* I. fl »sírok« rendjének éneke. Kint állok, Uram, palotádnak Márvány-hideg ajtajánál; S testemnek minden izületjén A zord télnek fagya átjár. — Testemen, Uram, bánat-színből A bűnbánók ruhája van; S szememben forró könnyeimmel A bánatom sír untalan. — * Rz ősi Egyházban nyilvános vezeklők is voltak, akik vezeklésüket Hamvazó szerdán kezdették meg. — Ezeknek négy rendje volt: sirók, hallgatók, térden állók és jelenlevők. — R «sírók» a bünbánat ruháiban a templom ajtón kívül álltak, mivel nem volt nekik szabad bemenniük, és kérték a bemenőket, hogy imád­kozzanak értök. — R »hallgatók« meghallgathatták a püspök beszédét, de ezután a diakónus felszólítására távozniok kellett. — R »térdenállók» a könyörgések­ben is résztvehettek, de mikor a tulaj donképeni mise kezdődött, a diakónus felszólitására, «Ite, missa est* távozniok kellett. R »jelenlevők« a szt. misén is jelen­lehettek, csak épen áldozniok nem volt szabad. többi nem magyar ajkú polgártársaink­nak is meg nem adhatna, s ami az összes magyar állampolgárok egyenlő jogával szemben nemzetiségi különjog- ként szerepelhetne. Egészen más irányú Ígéretekről van szó. Idegen anyanyelvű polgártársaink­nak — ha összeforrnak velünk a ma­gyar haza szeretetében és hűségében — az eddig is élvezett egyenlő jogon felül ugyanazokat a kedvezéseket, ugyanazt az állami támogatást helyezi kilátásba, amit az államalkotó és államfen tartó magyarság élvez. Tántoríthatatlan ragaszkodás az egy­séges állam nemzeti jellegéhez, s a leg- liberálisabb méltányosság idegen ajkú polgártársainkkal szemben: ezek azok a szilárd alapelvek, amelyeken kölcsönös megértéssel és őszinteséggel próbál továbbépíteni. Mert Tiszának eleme az őszinteség. Kimondja bátran és leple­zetlenül, — amit előtte egyetlen állam­férfi se mert nyíltan bevallani, — hogy az 1868-iki nemzetiségi törvény a maga egészében nem hajtható végre, és hogy ő nem is szándékozik azt végrehajtani. Ez a kijelentés jellemzi legjobban, milyen súlyt helyez Tisza az őszinte­ségre. Kimondotta nyíltan és félreért­hetetlenül azt, amit komoly megfontolás Fejemre, Uram, hamu szórva (Úgy sajnálnak az emberek) S az én szememből egyre halkan A bánat könnye lepereg. Uram, Te, nekem sokat adtál, Annyi kincset, hogy dús valék, Az én lelkemnek énekére Szivárvány-színbe gyűlt az ég. — Uram, Te, nekem sokat adtál, Gazdag valék, ó, dús, hiú, És messze-messze, elszakadtam Tőled, mint tékozló fiú. Terólad szólt az éneklésem, Terólad beszélt a dalom; S üressé lettem, Uram, mint a »Pengő érc, s zengő cimbalom.« — Kint állok, Uram, az ajtódnál, Bent imádkozó emberek, Szívemből kihaltak a lángok, És még felnézni sem merek! — Fejemre szürke hamú szórva, Szememben bánat-könny — meleg. — — A »siránkozók« dalnokáért Imádkozzatok, emberek! — —r—ő— Szerda, február 25. alapján helyesnek és szükségesnek ta­lált. Kimondotta annak dacára, hogy ezzel — saját bevallása szerint — az általa oly nagy kitartással és ügysze­retettel előkészített megegyezést meg­hiúsította. Mert tudatában volt, hogy ez a megegyezés csak úgy ér valamit, ha nem félrevezetés és diplomáciai ügyeskedés, hanem kölcsönös belátás és megértés veti meg neki az alapot. A szigorú formáljogász szemében aggályosnak tűnhetik fel a miniszter azon kijelentése, hogy a létező törvényt nem fogja végrehajtani. A konkrét esetben azonban a körülmények isme­rete és a miniszterelnök helyes indo­kolása teljesen eloszlathatja az aggo­dalmakat. Mert a dolog ugy áll, hogy a nem­zetiségi törvény csaknem félszázad óta van beírva törvénytárunkba, de a ma­gyar nemzeti génius élő ereje nem engedte át az életbe. Egy államférfi se merte kimondani, hogy nem hajtja végre, és egy sem merte azt végre­hajtani. Tisza azonban nemcsak egyenes és őszinte politikus, de elsőrendű jogász is. Belsőleg igazolt magatartására meg­találja a jogi formulát. Az ő törhetet­len magyar lelkének olyan szerencsés inspirációjával tudta megindokolni a R lengyelek jellemvonásai és történeti szerepe az újkorban. Irta és az egri állami főreálískola ismeretterjesztő előadásai során felolvasta: Janák Viktor dr. Lengyelország történetének legjellemzőbb korszakát választottam ismeretterjesztő előadá­som tárgyául. Nemcsak azért, mivel a nemzet tragédiája s napjainkban is nyilvánuló szabad­ságvágya egyrészt megindít, másrészt szimpa- thiát kelt minden civilizált emberben; de ben­nünk különösen együttérzést kelthet. A hagyo­mányos lengyel-magyar barátságnak legerősebb történeti alapja van. S mi, akiknek ellenségünk amúgy is túisok, barátunk annál kevesebb, leg­régibb talán egyetlen barátainktól nem for­dulhatunk el ma sem1. Bgy időben legszorosabb összeköttetésben állott hazánk Lengyelországgal, hisz közösen adott a két ország egymásnak uralkodót. Al­kotmányunk megerősödését, folytonosságát, mely ma is állami létünk alapja, sokban köszönhetjük lengyel származású uralkodóinknak, kik alkot­mányos érzelmükkel legalább egy időre meg­akadályozták a Habsburgok abszolutizmusának hazánkra való kiterjesztését s időt engedtek, hogy megerősödött alkotmányunk később is kiállja az ellene indított támadások viharát. Érzelmileg az összeköttetés egyike volt a I legtartósabbaknak a két nemzet között. Mind-

Next

/
Thumbnails
Contents