Eger - hetente kétszer, 1914
1914-02-14 / 13. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____5 » N egyed évre _ 2-60 • Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények =■•■ ----- intézendők. — . K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 13. szám. XXXVII. ÉVFOLYAM. =^— Szombat, február 14. Toborzás. A magyarországi szociáldemokrata tábor a bomlás jeleit mutatja. A múlt esztendőben tervezett általános sztrájk kudarcot vallott, a múlt hónapban ötszáz munkástag lépett ki az országos szervezetből. Mindkettő olyan fontos körülmény, amely kétségtelenül a párt széthullásának első stációját jelzi. A bomlást előidéző okok nyilvánvalóak. A vezetőség, amelynek tagjai mindenütt és mindenkor az utópisztikus és forradalmi szoeiálizmus híveinek vallják magukat, a tagok nagy anyagi és erkölcsi támogatásával szemben semmiféle ellenszolgáltatást nem képes adni. Esztendők folyamán a vezetőség és a pártbeliek között valóságos kinai fal keletkezett, amit áttörni most már a türelmetlen munkásseregnek nehéz, sőt veszedelmes. Mondják, hogy a vezérek mindegyike gazdag háztulajdonos, tőkepénzes lett rövid tíz esztendő alatt, és a szegény proletár, ha valami ügyben felkeresi őket, — csak különös protekcióval tud bejutni azokhoz, akiket tulajdonképen ő és társai emeltek fel a műhely egészségtelen, poros levegőjéből a vezetői, most már nyugodalmas polcra. De nemcsak a vezérek lettek gond nélkül élő urakká, hanem a bizalmi férfiak, agitátorok, szónokok is, akik persze letették a becsületes kenyeret-adó szerszámot, mert az új „mesterség“ jobb megélhetést biztosított nekik. Szóval, jól élnek ők a munkások heti pártadójából, kik azonban már unják a meddő, folyton csak emelkedő pénzbeli áldozatot, amely úgyszólván kizárólag csak párt-tisztviselők fizetésemelésére fordíttatik! Csalódottan, elkeseredett szívvel, összetört lélekkel hagyják ott tehát az okosabb, az orruknál továbblátó munkások a türelmetlen szoeiálizmus délibábos lobogóját. . . Igen, fogy, züllik a tábor s vele fogy a vígan guruló sok-sok adógaras! Az urak, a pártvezérek, az agitátorok, a szónokok pedig összeültek, hogy tanácskozzanak a nekik szomorú tényről s hogy elhessegessék az idők jelét. Es már is azt hiszik, hogy elhessegették! Ugyanis hoztak egy határozatot, amelyet eleintén gondosan eltitkoltak, mi azonban most már nyilvánvalóvá lett: be kell kapcsolni a szervezetbe a női munkásokat is. Igen, a nőket, akik nem olyan türelmetlenek, akik naivabbak a férfiaknál és akik primitivebb műveltsógüek, de ... de éppen olyan jó a pénzük, a pártgarasaik, mint a férfiakéi. A nevezetes párthatározat bevált, a tömeg-agitációnak meglett a gyümölcse. A „Nőmunkás“ című újság igen rövid idő alatt diadalmasan vonult be minden olyan gyárba, ipartelepre és műhelybe, ahol csak női munkások dolgoznak! Sőt már 16 város nőszo- ciálistáinak vezetői március 9-ére -gyűlést is hirdetnek, országos tüntetést, a nők politikai egyenjogosítása mellett. Ez a hangzatos címe a rendezendő tüntetésnek, de a valódi ok: az ünnepélyes bekapcsolódása a női munkásoknak az országos szociáldemokrata szervezetbe. Hogy mit jelent ez, azt igen jól tudjuk; nagyon jól ismerjük a szociáldemokraták hitvallását, az atheizmust, a materializmust s erkölcseiket, mit immár úton-útfélen hirdetnek: a szabadszerelmet és az anyák sztrájkját. És ha egész teljességében sikerül a pártvezérek pokoli terve, züllésnek fog indulni a magyar női társadalom egy tekintélyes része, aminek következményei egyelőre beláthatatlanok a magyar nemzeti állam szempontjából! Á maga teljességében ismerve tehát a veszedelmet, a fenyegető veszéllyel szemben egy pillanatig sem vesztegelhet tétlenül a magyar társadalom. Első kötelességünk a munkásnők tömörítése Az „EGER“ tárcája. Horatius: R rómaiakhoz. Hová rohansz, istentelen sereg? Miért Ragadtok újra kardokat? Kevés latin vér ömle még a tengeren, Vagy áztatá a síkokat? Nem azért, hogy a kaján s a büszke Carthago Falát ledöntse Róma, vagy Bilincsbe verve lásson a »sacra viá«-n Legyőzhetlen britannokat, Hanem, hogy elveszítse e várost önkéze, Amint óhajtja Parthia. A farkasok se’ pusztítják saját fajuk, Habár azok vadállatok, Vak őrület, bűn átka, vagy talán a sors Sodor magával? Szóljatok 1 A néma csend felel, s megrendül kebletek, Halálra sápad arcotok. Igen: kémény sors űzi Róma népeit, Testvérölésnek vérbűne, Mióta Remus vére folyt ártatlanul, Az utódoknak átkául. Fordította: Eötvös József. Ebéd az érseknél. Miután a múlt héten levetettem inkogriitó- mat és praedikatumom és nevem kezdőbetűinek kiírása által nyilvánvaló lett a személyazonosságom, ezúttal most már igazán kénytelen vagyok kijelenteni, hogy mégsem az vagyok, a- kinek gondolnak. Ügy egyeztünk ugyanis meg nagysomkúti Papp József dr. barátommal, hogy ha kedvező kritikát hall a cikkről, akkor vállalja a szerzőséget, ellenesetben letagadja. Nos, hát a kritika kedvezőtlen volt s így megegyezésünk értelmében tartozó kötelességemnek ismerem becsületesen kijelenteni, hogy nem Papp Jóska jó barátom a szerző. Most már véglegesen a valódi nevem1 kezdőbetűit írom e sorok alá. A kezdőbetűkből és a Jóska barátommal való közeli nexusból most már igazán könnyű lesz kitalálni kilétemet. A múlt vasárnap ismét pompás terített asztal várta azon szerencsés kiválasztottakat, akik az egri érsek főúri asztalához meghívót kaptak. Ezúttal azonban a vendégek még abban a szerencsében is részesültek, hogy a váltólejárataikra vonatkozó halasztás kéréseket és az újabb kölcsönök iránti kérelmeket az ebéddel kapcsolatban elintézhették. Ugyanis hivatalosak voltak ebédre az összes egri bankdirektorok. Az ebédutáni szivarozgatás közben egy-egy ilyen igazgató körül sűrű embergyűrű keletkezett és jobban kurizáltak nekik az adósok, mint a primadonnáknak. Hiába, nehéz köz- gazdasági viszonyok között élünk és legnagyobb urak most a bankok érdemdús vezetői. Nekem is volt egy kényes elintézni való ügyem, mert rámüzent a bankóm egyike, hogy a legközelebbi lejáratkor törleszteni muszáj. Ez nagy szó és nehéz a megoldás. A tizenöt percentes kamatot is alig győzi az ember, hát még ezenfelül a törlesztést is. Próbáltam már sokféleképen az igazgató urat kegyelemre bírni, de sikertelenül. Megjött azonban a kedvező alkalom, az érseki ebéd. Szerettem volna már az ebéd alatt az igazgató úr szomszédságába kerülni. Tettem is kísérletet Kriston Bandi, szolgálattévő szárnysegéd úrnál, de ő ridegen leintett. A vendégek elhelyezésén változtatni nem szabad. Punktum. Ebéd után a nagy fogadóteremben, a jól elköltött pompás ebéd hatása alatt a bankigazgató urak megkezdték a kihallgatásokat. Nekem, erős küzdelem után, harmadiknak sikerült Ká-
