Eger - hetente kétszer, 1914
1914-02-07 / 11. szám
1914. február 7. F.GF.R. Ml. sz.) 3 szombat nekik amúgy is ünnepnap és két napot munka nélkül nem tölthetnek. Vájjon mi késztette az alsó borsodi református egyházmegyét arra, hogy ilyen kérelemmel forduljon a képviselőházhoz ? Tudjuk nagyon jól, hogy mii Bizonyára az, ami bennünket is bánt, ami nekünk is sajgó sebünk. Mert valóban fájdalommal tölthet el bennüuket az a tudat, hogy a mi színmagyar népünk azt a napot, amelyet a jó Isten pihenésre, testi, lelki erőink gyarapítására szentelt, a korcsmában tölti, amelynek levegőjében csak nyomorúság, fájdalom, kín, szenvedés, majd temérdek súlyos bűn terem. Igen, fájdalommal tölhet el bennünket az, hogy a mi népünk a jó Isten dicsérete helyett a legocsmányabb káromkodással botránkoztatja meg a jobbérzésüeket a hetedik napon, az alkohol gyilkoló gőzén keresztül, s hogy a testi felfrissülés helyett a munkahét minden fáradtságával kezd ismét munkába, amelyben bizony nem sok a köszönet. Ha tovább megyünk, akkor még tökéletesebb perspectiva nyílik előttünk; laijuk a nyomorgó munkáscsaládot, ahol az anya sírva csókolgatja éhező és fázó gyermekeit, vagy gyógyít gatj a azokat a sebeket, mit az alkoholtól brutálissá lett családapa ejtett az ártatlan családtagokon ... Ezeket a fájdalmas érzéseket váltja ki belőlünk az alsóborsodi református atyánkfiainak kérvénye, de ugyanezeket azok a folyamodványok is, amelyekre az aradi, békéscsabai, krasz- nai, törökszentmiklósi, marosludasi izraeliták várják a kedvező elintézést, — azok, akik két egész napot munka nélkül nem tölthetnek. Hogy miért gondolunk fájdalommal ezekre a kérvényekre is, könnyű reá feleletet adni. Ezek az izraelita polgártársak leginkább kereskedéssel foglalkoznak, a legtöbbnek szatócs boltja van, ahol a kedves falusiak pálinkát kimérve, annyit kaphatnak, amennyi jól esik! A boltot pedig vasárnap, a hét hetedik napján be kell zárni. Ilyenformán a butikok is, aminek következtében a legnagyobb fogyasztási cikk, a pálinkának elkeresztelt spiritusz nem fogyhat olyan mértékben, ahogyan fogyhatna a szatócs zsebének szempontjából... Mit csinál tehát a szomjas muukásember? Elmegy a korcsmáros zsidóhoz, aki viszonyainkat tekintve mindig jobbmódúbb, gazdagabb, mint szatócs hitsorsosa, ott kap mindent, amire csak szüksége van. Mivel pedig az irigykedés izraelita polgártársaink szivéből sincs száműzve, miért ne legyen — ha lehet — olyan rendelkezés, amely neki is éppen úgy szaporíthatja a garasokat, mint a korcsmáros pályatársának. Csakis ezek lehetnek az indító-okai a zsidó hitközségek kérelmeinek. Mert a diplomás zsidó úgyszólván teljesen alkalmazkodik immár a keresztény társadalom szokásaihoz, tehát bizonyos, hogy nem ezeknek az érdekében kérik az uj intézkedést. Az ipari és egyéb foglalkozásúak pedig, ha nem sajnálják vallásuknak szentelni a szombatot, tanulják meg tisztelni és megbecsülni annak a nemzetnek vallási és históriai tradícióit is, amelynek körében élnek 8 amelynek jólétüket köszönhetik. Amilyen jogosulatlan tehát ezeknek az orthodox zsidóknak a kérelme, éppen olyan tapintatlan is a keresztény társadalommal szemben ... Persze ez a kérelem nekik nem nagy dolog, az pedig még kevesebb, hogy respektálják is a mi ünnepeinket. Ilyenformán nem csodálkozhatunk a hitközségek kérelmén, de őszintén kívánjuk, hogy az alsóborsodi református atyánkfiái folyamodása hallgattassák meg és ne az övéké 1 HÍREK. Eger, 1914. február 6-án Tájékoztató. Február 8. Ismeretterjesztő előadás a főreálisko’ábau. „ 8. Országos vásár Poroszlón. „ 9. Rendkívüli megyegyülés. „ 9. A közigazgatási bizottság ülése. „ 9—10. Országos vásár Hatvsnbnn. „ 10. A Felvidéki Zeueszövetség hangversenye. „ 10. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 14. A Hevesi főszolgabíró tárgy napja Kiskörén. „ 15. Ismeretterjesztő előadás a íőreáliskolában. „ 15. A Kér. Iparoskor ismeretterjesztő előadása az Urániában. „ 15. Egri főszolgabíró tárgy, napja Kápolnán. „ 16. A pétervá8árai főszolgabíró tárgyalási napja Nagybátonyban. „ 18. A gyöngyösi főszolgabíró tárgy, napja Gyöngy ospuspökiben. „ 20. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 20. A dohánybeváltás határnapja Kápolnán. „ 21. Országos vásár Tiszanánán. „ 25. Hamvazó szerda. „ 26, 27. A kápolnai csata évfordulója A tél. Két héttel ezelőtt még ilyesféle szellemes- kedéseket, olvashattunk a krokis írók tollából: Változnak az igazságok is, és már idejét mu't>, ho»y télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van. Akik még emlékeznek az idei nyárra, tanúskodhatnak amellett, hogy bizony túlnyomóan hűvös és esős volt az idő. Ami pedig ezt a telet illeti, a tipikusan fekete karácsonnyal, ez is olyan tél, hegy ami rossz és unalmas tulajdonsága lehet, egy sem hiányzik ; az előnyei azonban, attól tartunk, viszont — tavaszra maradnak. Nincsen jég, nincs n hó. Meglehet azonban, hogy a jég, meg a hó hus- vétkor visz bele majd némi változatosságot az időjárásba... Nos hát nem panaszkodhatunk immár az idei télre sem a — hideg hiánya mia't. Hó nincs ugyan, de van jég, meg zúzmara; és ez csak elég arra, hogy a fél vármegye influenzáról panaszkodhassék. Két hét óta állandóan 6—10‘5 C. fok hideg között mozog a hőmérő higanyoszlopa. Az egri főgimnáziumban levő meteorológiai állomás följegyzése szerint a legnagyobb hideg az idén 15 C. fok volt (január 12. én éjjel), míg a leghidegebb nap január 26-a volt, amikor a tn*x - műm 7 6 C. fok, a minimum 13 5 C. fok volt a 0 alatt. És ez csak valami!... Hogy Európa sarkvidékéről az úgynevezett csonttollú madarak is ellátogattak hozzánk, csak azt bizonyítja, hogy az idei tél, hideg és pedig tartós hideg dolgában, nem a legu'olsó telek sorába tartozik. Hanem az elsők közé még fölvergódhetik. A hideg tél aktuálissá tette a — hideg teleket 1. .. Királyi Mátyás nagy nevét őrzi a hagyomány a legnagyobb télről, melyről történeti adataink vannak. Mert kétségkivül hatalmas jégpáncél lehetett az ott, az öreg Duna hátán, mely Szilágyi Mihály uram emberei — egy egész fegyveres had — alatt nem roppant meg. Ma már a Dunának sincsenek meg többé a régi virtusai, a legelső csúszkáló csoport elég arra, hogy beszakítsa derekát, még olyan tisztességes fogvacogtató időjárás mellett is, mint az idén. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi két évszázad alatt alig találhatnék példáját akkora hideg télnek, mint amilyen például az 1776-ki volt, amelyről néhány egykorú följegyzés tanúskodik ; azután az 1848/9-ki, mely Bem honvédjeire volt oly emlékezetes, az 1812-ki, mely Napóleon „grande armée“-jét tizedelte meg. Milyen csodálatos térkép volna az, ha valaki élénkbe tudná rajzolni Európa egész geográfiáját, amiut éjszaktól délig egyetlen } jégtömeget képez, melyen az élet minden jele kihal egy rettenetes tél dermesztő hidege alatt. És ilyen volt az 1776-iki, talán a legborzasztóbb, melyről a krónikák szólnak. Nieuport- nál a jég majdnem 8 láb vastag volt a part mellett, a tenger óriási jégsziklákat sodort el mértföldekre. A Szajna torkolata teljesen be volt, fagyva, mintha valahová a Balti-tenger vidékére került volna, épp’ úgy a Loire is jéggel volt fedve, valamint a Rhoue és Saone is. P-sten a Dunán gyalog jártak át január kezdetétől február 14 éig, s a folyó csak március végén vált újra hajózhatóvá. Még a Tiberis is be volt fagyva, amire eddig még nem volt példa. A svájci tavak oly kemény szekérutat szolgáltattak, hogy lovon, kocsin, sőt terhes szekerekkel is át lehetett járni rajtok. Ember- emlékezet óta először történt az is, hogy a tenger Triesztnél befagyott. 1709 óta ez volt az első eset, hogy a zeelandi szigeteket elválasztó tengerkar járhatóvá lett. Flessingeunél korcsolyáztak a tengeren, ameddig csak be lehetett látni; Middlebourgnál február 2-án a város előtt folyó vízre négylovas kocsi hajtott fel, benne ülő hat szem llyel. Rotterdamban vígan szánkáztak a M»-use-ön s egé>z téli mulatságokat rendeztek ott. Antwerpennél január 28 án megállt a jég, 30 án gyalog jártak át, sátrakat emeltek, sőt egy tehéncsordát is áthajtottak rajta. A jég háta nyüzsgött a kiváncsi sétálóktól, korcsolyázóktól s 31-én a bognárok nagy hordót építettek rajta s még a dongák hajlitására szolgáló tüzet is ott raktak meg. A Zuider tavon is csak 1740-ben *-s 1763 bán láttak annyi jeget, hogy Overys- sel és Frisa közt megnyílt a közlekedés s itt- ott szánok jártak. A piacra vitt tojások megrepedtek s viasszá fagytak a hidegtől. Jól öltözött személyeknek kezeik, állaik, orruk, lábaik fagytak le. Har- lingeuben január 27-éu két egyén teljes ájulásba esett a hidegtől, és csak nehezen tért magához. Hollandban egy korcsolyázónak kezei, lábai lefagytak s kevésbe múlt, hogy bele nem halt, mert betérve egy fogadóba, ott majdnem elaludt, s kezeit hideg viz helyett, langyosba me ítette. Németországon Landauban hat katona fagyott meg, Lipcsében és Magyarországon is sokan fagytak m^g útközben. Montmoreney- beu a fagy behatolt a pincékbe és csonttá keményítette az ott levő gyümölcsöket és más élelmi szereket. Ugyanazt tapasztalták Triesztben L Hollandban a pincékben fölhalmozott vörös, fehér és rajnai borok fagytak meg, sőt több helyen a fűtött szoba szomszédságában szekrényekben tartott borok is. Amsterdamban egy borkereskedő cég ö-szes palackokba húzott borai befagytak a pincében, s a dugók kipattantak a palackokból. Mi több, ugyanott egy korsó seltzi viz is befagyott, dugója kilódult, s a korsó nyakából kitódult viz egy ujjnyi hengeralaku jégcsappá fagyott a korsó szájánál. Barmokkal telt istállókba is behatolt a fagy s jéggé merevítette vizöket. A vadak éhségtől és hidegtől halálra gyötörve hulltak raká-ra. Fák hasadtak meg nagy recsegéssel. Majdnem hihetetlen, de egykoruak tudósitnak, hogy a tűzhöz tett víznek az az oldala, mely a tüztől távolabb állott, megfagyott. Maga a szesz és pálinka is jégburkot öltött a levegőn. Swinden tanár gondosan egybeállította az Európa különböző helyein észlelt hőméréseket. Ezek szerint Helmstadtban jan. 27-éu a leg- n gyobb hideg 118 Fahrenheit (19 5 Reaumui ). Wúrttembei gben febr. l-én 13*2 Fahr. (201 R). Lipcsében jan. 28-án 17*5 Fahr. (22 R.) Drezdában jan. 20-án 24V* Fahr. (25 R.) Cüemnitz- ben ugyan e nap 26’5 Reaumur volt. Tegyük hozzá, hogy Parisban jan. 11, 12, 13-án a > , 5 hüvelyk magas volt, de másutt a 18 H
