Eger - hetente kétszer, 1914
1914-02-04 / 10. szám
1914. február 4. EGER. HÓ. sz.) 3 pontok: a tűzjelzésre, az előfogatokra és a vízszerzésre vonatkozó intézkedések tökéletlenségei, — nem is említve a többi akadályt (a tűzveszélyes épületek ijesztő rekordját s a jobbára csak papiroson ismert berakodási tilalmat), — már magukban véve is sz nte leküzd- hetetlenül gátolják a kis és nagyközségek bőr- sisakos csapatainak akcióját. Egyéb baj is van. A már említett 1888. évi kormányrendelet három fajtája között, enged választani a tűzoltóságnak. Vagy önkénre-eK, vagy fizetésesek, vagy kötelezeltek lehetnek a tűzoltóságok a perifériákon. így felsorolva ezeket a tüzohó-tipusokat, talán nem is vesszük észre a bajt, amely alapjában, már szervezésének pillanatában lerontja a tűzoltóságokba és méginkább a tűzoltóságoknak önérzetes és a „közjóért, becsületből“ jelszó alatt meginduló közhasznú munkásságába helyezett bizalmat. Mert hogyan állunk ezekkel a tűzoltó típusokkal? A legutolsóval, a kötelezett tűzoltóságokkal hamar végezhetünk, mert ezt a típust tényleg egyik község sem kultiválja, bár a legkülönösebb a dologban az, hogy papiroson 100 község közül 60 ilyen tűzoltóságot jelent felsőbb hatóságának, mint amely a községben a köz- és magánvagyonra éber figyelemmel őrködik. A fizetés-s tűzoltóságok felállításának luxusát csak azok a nagyobb községek engedhetik meg maguknak, ahol az adófizető polgárság minden pótadó-emelés mellett is raga-z- kodik a tűzvédelemnek ehhez a kétségkívül legkieléeítőbb formájához. Azonban a mostani nehéz közgazdasági viszonyok között, hol találhatók fel ezek az ideális nagyobb községek? Marad tehát a harmadik tipus: az önkéntes tűzoltói intézmény, amelynél készséggel és szívesen elismerjük, hogy szemben a mostani önös áramlattal, a felebaráti szeretetnek fenséges és ragyogó példáit ragyogtatja, ámde sokszor a legjobb szándéka is megtörik a társadalom és a hatóságok szűkmarkúságán, avagy talán, — ha még ezen is túl emelkedik, — azon az indolencián, amellyel a preventív (megelőző) tűzrendészetet a községekben kezelik! . . . Nehány példával illusztráljuk állításunkat, amilyenekhez hasonlót bőséggel olvashatunk a tűzoltó szaklapokban. Tűz támad valahol a faluvégen. Míg az első „tűz van“ kiáltást átveszik a többi torkok és a falu harangozéja, meg a tűzoltó kür'ös a lavírozzák az egész falut, percek, su'yos, hosszú perc-k telnek el. Közben az önkéntes tűzoltók, hihetetlen ügyességet fejtve ki rohanás közben való fölcsatolásához sisaknak, baltának, futnak részint a tűzhöz, részint a szertár felé. És kezdetét veszi a kivonulás vígjátékba illő komikuma. A szertár, valódi nevén: községi lomtár, telve lévén meszes dézsával, kőműves állvánnyal, fertőtlenítő apparátussal, vágott fával és egyéb földi jóval, a tűzoltók ügyes bakugrásokkal igyekeznek megközelíieni a fecskendőket, közben vigyázva arra is, hogy a kisbiró ülős tyűkját valami baj ne érje. Diplomás tornászoknak is becsületére váló produkciók után végre napvilágra kerülnek a gépek és ezt nyomon követi a falusi tüzek odisszeájá- nak az „előfogathoz“ címzett második éneke. „Lovat“, „lovakat“ imigyen harsognak az arra hivatottak, ámde eszük ágában sincsen, hogy lovak után szaladjanak. Egyéb híján azután befogják önmagukat a derék önkéntes tűzoltók, akik a többmázsás gépeket jobb ügyhöz méltó buzgósággal vonszolják keresztül a méieres sáron s közben persze meg megállanak, mert hát, fogadalom ide, fogadalom oda, a tüdőnek levegő is kell. Ám ezalatt a tűz sem pihen. A kigyulladt nadfödeles ház tetőzete immár tökéletesen elégett, sőt a szerte kalandozó lángnyelvek az istállóba és a mellette álló szalmakazalba is belekaptak. A tűz körül kaszinóző atyafiaknak pprsze ez égbekiálltó botrány, és amikor 10 — 15 perces időveszteséggel végre megérkeznek a lovakká avanzsált önkéntesek, ilyesféle nyáj is biztatásokkal fogadják: „szép tűzoltók“, „híres tűzoltók“, „most kell jönni?“ A tűzoltók persze szokva vannak már az ilyesmihez és szó nélkül hozzáfognának az oltás munkálatához, ha volna — víz. De víz még nincsen és miként előbb a „lovak“-ért, most a „víz“-ért történnek egetverő rivalgások, míg végre újabb 5 —10 perc múlva hoznak is any- nyit, amennyivel inkább élénkitik, semmint elolthatnák a tüzet. És még is, dacára ennyi indolenciának, a hol ember, hol állat helyett dolgozó önkéntes tűzoltók földiéi, vízzel, okszerű bontással mégis csak uraivá lesznek a helyzetnek, eloltják a tüzet, megmentik a veszélyeztetett szomszédokat és 1—2 óra múlva teli sárral, piszokkal, ámde arcukon a jól és becsülettel elvégzett muuka örömteljes kifejezésével vonulnak vissza otthonukba, hogy folytassák félbenhagyott kenyérkereső munkájukat. És ne higyje senki egy percig sem, hogy ez a legsötétebb kép, amit a vidéki tűzoltóság életéből festeni lehet. Van ennél uiég sötétebb is. Mi történik például perzselő nyárban, amikor a uekivadult orkán asszisztálása mellett tízével húszával borulnak lángba a zsuptetős házak, vagy az emeletes gabona-asz'agok és szalma-kazlak! Amikor a közönség és egyes hatósági közegek indolenciáj-in kívül, hiányos fölszereléssel, vízhiánnyal küzdve, még az elemekkel is síkra kell szállania a tűzoltóknak!... Nem folytatjuk tovább. Az a szabályrendelet, amelyet 1911. év márciusában alkotott H-vesvármegye közönsége a tűzrendészetről, és ame!yet a belügyminiszter most jóváhagyott, ezeket a visszásságokat re- parálja majd vármegyénk területén. Máj zik Viktor alispán kezében, Vass János dr. előadása és Műnké István tűzrendészen felügyelő ellenőrzése mellett ez a szabály- rendelet nálunk kétségkívül pótolja majd a fogyatékos tüzreudészeti kormányrendeleteket és üdvös például szolgál minden más törvény- hatóságnak addig is, mig egységes tüzreudészeti törvény szabályozza majd az egész országban a tűzrendészetnek edd'g meglehetősen elhanyagolt ügyét. Az uj tüzrendészeti szabályrendeletet, — mint már jelentettük is, — március hó 15-ik napjától lépteti életbe az alispán. HÍREK. Eger, 1914. február 3-án, Tájékoztató. Február 4. A tiszafüredi föszolgabiró tárgyalási napja Tiszaigaron. , 5. Eatouai utóállítás Egerben. „ 5. A Felvidéki Zeneszövetség hangversenye. „ 8. Ismeretterjesztő előadás a főreálisko.ában. „ 8. Országos vásár Poroszlón. „ 9. A közigazgatási bizottság ülése. „ 9—10. Országos vásár Hatvanban. „ 10. Katonai felülvizsgálat Egerben, „ 14. A Hevesi főszolgabíró tárgy napja Kiskörén. 15. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. 15. A Kér. Iparoskor ismeretterjesztő előadása az Urániában. 15. Egri főszolgabíró tárgy, napja Kápolnán. 16. A pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Nagybátonyban. 18. A gyöngyösi főszolgabíró tárgy, napja Gryön- gyöspaspökiben. 20. Katonai utóállítás Hatvanban. 20. A dohánybeváltás határnapja Kápolnán. 22. Országos vásár Tiszanánán. 25. Hamvazó szerda. 26, 27. A kápolnai csata évfordulója Három és fél évi fáradságos, páratlan buzgósággal és lelkiismeretességgel végzett mtinka után Breznay Imre tanitókepezdei tanár megvált lapunktól A lap szerkesztését a mai napon én veszem át, s amidőn ez alkalomból lapunk barátait üdvözlöm, Ígérem, hogy elődöm lelkiismeretességével s minden közérdeket támogató ügybuzgósággal fogom az „Eger“-t tovább szerkeszteni. Eger, 1914. február I. Dr. Molnár Kálmán. Korcsolya-verseny. Az Egri Korcsolyázó Egyesület vasárnap délután 4 órakor tartotta meg háziversenyét. Öt év óla vasárnap délurán nyílott először alkalom arra az egri sportkedvelőknek, hogy korcsolyaversenyben vehessenek részt. A verseny általánosságban a siker jegyében folyt le, bizonyságául annak, hogy Egerben van lelkesedés, ambíció a sport iránt, csak kevés az alkalom a — működésre. A verseny lefolyásáról a következőkben számol be tudósítónk: 4 óra után szépszámú közönség jelenlétében, a katonai zenekar indulói mellett, megindult a jég sima tükrén a verseny. Elsősorban a 12 éveu aluli gyermekek indultak. A síkfutásban 6 fiú és 4 leány vett részt. A fiúk közül Hevesi László, a főreáliskola I. o. növendéke, a lányok közül Weinberger Jolán nyerte el a díjat, a doboz bonboniert. A leányoknál II. helyre Mednyánszky Giziké, III. helyre Czikó Blanka került, akik szintén jutalomban részesültek. ; ; I ; ;v4 Az igen érdekes kis jégemberkék után következett a főgimnázium, főreál és tanítóképző tanulóinak futó-versenye. A versenyzők kettesével indultak. A hét pályázó között a kis ezüst érmet Regenhardt Pál (28 mp.) főgimn. VIII., a nagy bronzot Sólymos Jenő (31T mp.) főreál VIII., a kis bronzot Holecz István (32 mp.) föreál VIII. o. tanuló nyerte el. Az általános síkversenyre jelentkezők száma (13) már elég tekintélyes volt. Érdekes, hogy ebben a csoportban is egy gimnazista, Regenhardt Pál (27'9 mp.) lett a győztes. A jutalom itt egy szép dísztárgy volt. Szép eredményt értek még el az általános síkfutásban: Sznistsák, Szabó Lajos, Szász Géza, Csáka és Misik. Az akadályversenyben induló 7 versenyző között 10 koronás aranyat nyert Csoór Dezső tanitóképezdei tanuló, 5 koronát Szabó Lajos VII. o. reálista. A közönség legjobban a műkorcsolyázók mutatványaira volt kivánc-d. Sijnos, e versenyben nem vettek sokan részt. A hölgyek között I. helyen Faragóné Hillinger Böskét, II. helyen Kosztolányi Teklát, III. helyen Jülly Wettit jutalmazta a biráló-bizottság. A férfi versenyzők meglepő alakzatokat mutattak be. Gönczy Lajos sokoldalúságával, Müller Géza tökéletességével és ügyességével, Lakatos József bátorságával ragadta meg a közönség figyelmét. A legművésziesebb figurákat Müller Géza produkálta, aki igy az ezüst dohánytárcát is elnyerte. A jól sikerült verseny után a katonai zenekar még 7 óráig játszott. A korcsolyázók a legkellemesebb hangulatban köröztek a zene ütemeire, és sokan hangoztatták, hogy a korcsolyázó egyletnek gyakrabban is kellene a vasárnapihoz hasonló versenyeket — esetleg nagyobb keretek között is — rendeznie, ami a korcsolya-sport iránti kedvet ugyancsak fokozná. Megemlítjük még, hogy a verseny bírálóbizottságának Breznay Imre, Bukna István tanárok, Dobrányl Lajos egyleti elnök, az egylet tisztviselői és választmáuyitagjai voltak a tagjai.
