Eger - hetente kétszer, 1914
1914-01-31 / 9. szám
2 negyede, választ 4 képviselőt. — V. választó kerület: Hatvani I. negyed, választ 4 képviselőt. — VI. választó kerület: Hatvani II. negyed, választ 4 képviselőt. — VII. választó kerület: Hatvani III. negyed, választ 4 képviselőt. — VIII. választó kerület: Hatvani IV. n gyed, választ 4 képviselőt. — IX. választó kerület: Fe:németi negyed, választ 4 képviselőt. — X. választó kerület: Cifra-Sánc negyed, választ 4 képviselőt. — XI. választó kerület: Makiári I. negyed, választ 5 képviselőt. — XII. választó kerület: Makiári II. negyed, választ 4 képviselőt. „Hit nélkül! Az élet problémái közül, így farsangkor, a női ti>ztesség, a női becsület problémája a legaktuálisabb, mert ebben az időszakban keiül a legtöbb leányfej konty alá, és ebben az időszakban történik a legtöbb bukás, amelynek csak ritkán házasság, legtöbbször öngyilkosság a vége. Es ez az öngyilkosság a probléma gerince. Mert a kérdés még mindig csak kérdés: vájjon erős-e az a nő, aki annyira utálja a becstelenséget, bogy készebb inkább az öngyilkosságra, semhogy „hit nélkül“ erkölcstelen életet éljen? Az idealista azt feleli erre a kérdésre, hogy igenis erős, jellemszilárd és tiszteletreméltó. A materialista ellenben a fejét rázza és csak annyit jegyez meg: bogy nem erő az, ami az erkölcs jegyében életet veszt, hanem őrület. Az ellentétes vélemények azonban nem akadályozzák meg, hogy a nőnek egész élete e körül a probléma körül forogjon, sőt nevelésének az alapja is az, hogy becstelenségnek ismerje azt, ami közfelfogás szerint ellenkezik a női erények fogalmával. Hit nélkül való közösségben a nő nem becsületes, a hitszegő asszonyt pedig egyszerűen megveti, kilöki magából a társadalom. A kisértés azonban lépten-nyomon ott settenkedik a nő sarkában. Ha gazdag, ha szegény, ha szép, ha kevésbbé tetszetős — a mig kora szerint nem sorakozik az elaggott matrónák seregébe, szemben találja magát napról-napra a becsületének nehéz problémájával. tii 1 ; Amilyen hiba volna, ha a család nem nevelné a leánygyermeket hitvesi hűségre, éppen olyan biba, hogy a női becsületnek, árnyalatot nem tűrve, egyetlenegy szint enged a társadalom. Micsoda nagy és kétségbeejtő tépelődéssel kell megküzdenie a nőnek, ha arra van u’alva, hogy saját két kezének munkájával, mint önálló emberi lény — elinduljon kenyeret keresni. Tisztességes foglalkozást csak becsületes embernek adnak. Mindnyájunknak legbecsesebb tőkéje az a bizalom, amelyre embertársaink részéről számot tartunk. Ha megrendül a bizalom, melyre életpályánkat épi ettük, — még a legerősebb férfi is kidől közülünk. Kétes hírű embereknek foglalkozást adni nem szokás, aki a kezemnnkája után akar megélni, annak nem szabad kétes hirünek lennie. Pedig a nő kétes hirüvé lesz abban a pillanatban, amikor lojális felügyelet nélkül lép ki az életbe. Ha még csak kétes hitü maradna ebben a helyzetében, talán valahogyan elvergődhetnék az életben, ahol annyi a kétséges dolog, hogy az önálló nő is elférhetne közte. Hanem az a baj, hogy a kétes hirü nő hire sokkal hamarabb válik kétségtelenné, semmint arra a nő tényleg okot adna. Ha okot ad rá, akkor egy kategóriába kerül a tolvaj, a csaló, a sikkasztó férfiakkal, — mert a mostani társadalmi felfogások szerint, ki venné a házába, az üzletébe, vagy bármely hasznothajtó foglalkozásba olyan nőt, akiről tudva tudja, hogy hit nélkül való és n°m törvényes formákkal szentesített örök frigyben keres menedéket, hanem a vére hajtja, vagy az ösztöne kergeti. A férfi elveszti becsületét, ha a büntető törvénvekkel összeütközésbe jut és a törvényszék jogérvényesen elitéli. Azonban módjában áll a törvényszék előtt védekeznie és bárba elkövette is a büut még a becsületét is visszaEGER. (9. 83.) válthatja, ha ügyesen tudja körültáncolni a büutetotörve.nyköuyv paragrafusait. A becstelen asszonyról maga a társadalom mond Ítéletet és pedig megiiallgatás nélkül; és ez a felebbezbetetlen Ítélet hivatalvesztéssel és ezerfele társadalmi jogok elkobzásával jár. Mert igaz ugyan, bogy bizonyos alsóbbrendű foglalkozásoknál, mint amilyen például a cseléd, a napszámos, a mosónő foglalkozása, nem kutatjuk a női alkalmazottak élethistóriáját, hanem ott, ahol csak a legkisebb fokú bizalmi kérdéssel állunk szemben, senki sem alkalmaz olyan nőt, akiről akárcsak hallotta is, bogy erkölcsi tekintetben nem teljesen kifogástalan. A legnagyobb igazságtalansága ez a társadalomnak, foként most, amidőn a feminizmussal kacérkodva, az egész vonalon arra törekszik, hogy a nők számára minél több foglalkozási ágat biztosítson. Minden ilyen önálló foglalkozás valósággal kitaszí'ja a nőt a társadalomból, végig kergeti az élet kálváriáján és nem egy eset van rá, hogy áldozatává teszi azoknak a bölcs közigazgatási politikusoknak, akik, a modern városfejlesztést az éjjeli élet megteremtésében látják. Mjrt immár ez is politika és hivatalos komolysággal űzik azokban a búrokban, ahol a társadalom rendjére, a köz- és vagyonbiz- touságra kellene felügyelni. Az éjjeli é'et a nagyvárosiasság jellemző vonása és fokmérője lett. Aki nagyvárost akar teremteni, annak szüksége van a mulatnivágyó, erkölcstelen asszonyok zsivajára. A család hitvesi hűségre neveli a leány- gyermeket. Még a züllött le'kü anyák is féltve őrzik minden szennyes indulattól ártatlan gyermekeiket, ámde a társadalom nem oltalmazza ezt a nemes irányú törekvést, hanem előmozdítja inkább a romlást, mely föltétlenül a bűn útjára vezet. És ez az, amiért az idealista a lelkierő és jellemszilárdság rendkívüli példányképének tartja azt a leányt, aki annyira utálja a becstelenséget, hogy készebb az öngyilkosságra, semmint hit nélkül teljesítsen hitvesi kötelességet. És ez az, amiért a materialista őrületnek tartja azt a lelkierőt, amely a gonosz indulatok elől, — ha másként nem tud ellent- állani. — a halálba menekül. Mert a társadalomnak, a hatósági éjjeli politikán kívül is, még millió más eszköze van arra, bogy az ártatlan leányt megkísértse és a becstelenségbe vezesse, — ámde egyetlen eszköze sincs olyan, amellyel a nőt az erények utján megtartani képes lenne. Hanem a felfogása, a közvéleménye, a moráligénye olyan magas a női tisztességről és becsületről a társadalomnak, az Ítélete pedig, amelyet a nő felett gyakorol, annyira szigoru és könyörtelen, hogy a nő társadalmi helyzetének problémáját föltétlenül meg kell oldani. Ha másért nem, már csak arra való tekintetből is, hogy apasszuk azoknak a szerencsétleneknek ijesztően növekedő számát, akiket a lépten-nyomon kínálkozó alkalmak lidércfénye a bűn mocsárába sodor és visszariadva a becstelenségtől, a halálban keresnek menedéket. A probléma megoldásának kulcsa pedig nem a társadalom, hanem a nők kezében van. Egyszerűen zárják el szíveiket az olyan szerelem elől. mely — bit nélkül való. A hét. Államosítják a közigazgatástI Sokan, mint vész- hogy igazuk van-e, vagy nincs igazuk. Azt azonban kiáltást harsogják ezt most. Nem vitatjuk, vagyunk bátrak konstatálni 1) hogy igen sokan, akik most ez ellen ágálnak, pár évvel ezelőtt, mikor még erről szó sem volt, szinte sürgették a „korhadt, vén vármegye“ államosítását; 2) az államosításnak — ne feledjük el — ha lesznek rossz oldalai, azért a jók sem hiányozhatnak, e kettő együtt járván; 3) az államosítás ellenzése már csak azért is érthető, mert sok emberben erős a konzervatív érzés és fél a sejtelmes,az ismeretlen, nagyméretű reformoktól. # 1914 január 31. Balthazár Dezső már megint szekularizál. Dabreczeunek híres - nevezetes szuperintendense nemsokára bevonul a főrendiházba, hol megüresedett egy hely a dunántúli szuperintendens halálával. A zeg-zugos politikai pályafutá.-áról nevezetes férfiú ebből az alkalomból nyilatkozott és azt mondotta, hogy a főrendiházban folytatja a harcot a katolikus egyházi vagyon ellen, amelyet az állam kezére akar juttatni. Étre a törekvésre csak egy kérdéssel felelünk. Vájjon követelné-e Balthazár Dezső az egyházi javak szekularizálá-át, ha történetesen őneki is volna mint szuperintendeusnek vagy 10—15 ezer koldacskája? Azt hisszük, hogy akkor mélységesen hallgatna a radikális hajlamú férfiú. • Betel Ágoston milliója. A svájci hatóság most vetette ki az örökösödési adót Betel Ágostonnak, a legutóbb elhalt nagyhírű német szocialista- vezérnek a hagyatékára. így derül ki, hogy a proletárok szegény szónoka, az egykori kék- zubbonyos munkás egy millió márkát hagyott hátra. Ennyit jövedelmezett neki a szocializmus, a tőkések és milliomosok ellen vívott száj-harc. Addig izgatott a milliomosok ellen, mig össze- izgatta a maga kis millióját és mint nagytőkés hagyta itt ezt az árnyék világot, amelyet — ennyire el lehet bolondítani. Lám, lám. Azt gondoltuk, hogy csak nálunk hoz a szociáldemokrata pártvezérség jövedelmező állásokat évi 10—12 ezer koronás fizetésekkel. Pedig nem úgy van, mert — úti figura docet — a társadalmi rend és a vagyon- elosztódás ellen való agitáció másutt is jó fejőstehén. * A vallásfelekezetek szaporodása Magyarországon. A napokban egy stati.-znkai könyv jelent meg mely számokban adja Magyarország egyháztörténetét. A munka az 1840 iki Fényes Elek által eszközölt népszámlálás adataiból indul ki, mely szerint a magyar birodalomnak akkor 12.880,406 lakosa volt. Ez a lakosság felekezet dolgában igy oszlott meg: római katolikus 6.130,188 (47'59%), görögkatolikus 1.332,505 (17-73%), református 1.846,844 (14'33°/o), evangélikus 1.006,210 (7 81%), unitáriás 47,280 (0-37%), görögkeleti 2.283,505 (17-73%), zsidó 244,035 (1-89%). Tíz esztendővel később, 1850-ben, az osztrák kormány tartott népszámlálást s akkor egyes felekezetek százalékszerüen kimutatható nyeresége vagy vesztesége ez volt: A római katolikusok 2 11 százalékkal szaporodtak, a görögkatolikusok 3-22 százalékkal, a görög- keletiek 3-31 százalékkal, a zsidók 5101 százalékkal, vagyis a zsidók tiz esztendő alatt megkétszereződtek. Ez a rohamos szaporodás, melyet a Galícia felől áramló bevándorlás táplál, minden statisztikai kimutatásban nyomot hagy. Ellenben a reformátusok — 3’36 százalékot, az unitáriusok pedig 211 százalékot vesztettek. Az evangélikusok kis plusszal zárták le adataikat, mert 0’23 százalékot Írhattak szaporodásuk javára. Az osztrák kormány 1857-ben ismét meg- számláltatta Magyarország népességét, amikor is 13.667,868 lelket találtak. A szaporodás félmillió sincsen s az egyes felekezetekre is kevés jut. Legjobban a zsidóság szaporodott az elnyomatás évei alatt, majd a római katolikus. Az 1869 iki népszámlálás szerint a lakosság száma 15.417,327 volt. A szaporodás kétannyi, mint az előző húsz esztendőben. Legjobban ezúttal is a zsidók szaporodnak. Utánuk a katolikusok, majd a reformátusok következnek s az evangélikusok szaporodása a múltakhoz viszonyítva aránylag jó. A görögkeletiek, kik hatszor annyian voltak, mint a zsidók, kevesebbet szaporodtak, mint ezek. Harminc esztendő alatt a zsidóság haladt legtöbbet. Az 1880-lki népszámlálás nem hozott nagy eredménvt, mert a lakosság mindössze 15.642,102 lélek volt s még háromszázezer sem a szaporodás. Kritikus tíz esztendő volt az ezt megelőző, mellyel ismét, a gazdaságilag legerősebb felekezet, a zsidó, tudott diadalmasan megküzdeni s mig más felekezet növekedése alig valamelyes, a zsidóságé tetemes, bár nem olyan rohamos, mint az előző években.
