Eger - hetente kétszer, 1914
1914-08-19 / 67. szám
2 EGER. (67. sz.) 1914. augusztus 22. igyekezzetek azon, hogy a gazda, az iparos, kereskedő és szellemi foglalkozásból élők osztálya mindenben támogassa egymást. Itt az idő tettekkel is beigazolni, hogy a földműves munkája gondoskodik minden más foglalkozás ellátásáról is. De ezzel még nem ért véget hazafias kötelezettségeitek sorozata. Az átvonuló katonaságnak jó szívvel adjatok szállást és élelmet, hiszen nem tudhatjuk, hogy azoknak a hozzátartozói kiket segítettek, a ti szeretettjeiteknek már a legközelebbi napokban is nem adják vissza száz tetejével azt, amit ti jó szívvel cselekedtetek. Ha a harctérről sebesülteket hoznak, nyissátok meg előttük házatokat, segédkezzetek ápolásuk körül, s azok a szövetkezetek, gazdakörök, amelyek nagyobb helyiséggel rendelkeznek, előre is készüljenek a sebesültek befogadására és elszállásolására. Ha volna a községben olyan harcos, aki anyátlan kis gyermeket hagyott otthon, vegyétek gondozásba addig, mig atyjuk visszatér a csatából. A harcosok otthon maradt családtagjainak, amennyiben szükséget szenvednének, adjatok munkát és kenyeret. Ezekben a nehéz időkben minden falusi embernek éreznie kell, hogy testvére minden falujabeli s jó szívvel segítsen rajta. Ha valami gyanús ember izgatna a haza és a király ellen, vagy a falvak megfélemlítése céljából rémhíreket terjesztene, hozzátok ezt tudomására a hatóságnak, amely érdeme szerint fog az illetővel elbánni. A hatóság értesíteni fog benneteket a hadiszerencse forgásáról, tehát senki másnak a szavára ne hallgassatok. Félelemre pedig nincs okotok magyar gazdák. Felséges királyunk, derék hadvezéreink és több milliós hadseregünk vaspáncélnál erősebben véd benneteket s a magyarok Istene, aki ezer éven keresztül védő kezét terjesztette reánk, nem engedi, hogy egy műveletlen és embertelen ellenség a magyar nemzetet legázolja. Éljen a király! Éljen a haza! * Államsegély a katonának bevonultak családtagjainak. A katonai szolgálatra bevonultak családtagjainak segítését a magyar állam már megkezdette. Sándor János belügyminiszter rendeletére ugyanis a hatóságok most állítják össze az állami segits ?re igényjogosultak jegyzékét. Segítségre igénnyel ír minden tényleges katonai szolgálatra bevonult s a legénység nem tényleges állományába tartozó, tartósan szabadságoltnab, tartalékosnak, póttartalékosnak, tengervédnek és népfölkelőnek, valamint az 1912. évi LXVIII. t.-cikk alapján személyes szolgálatra bevont férfinek neje, gyermeke, akkor is, ha házasságon kivűl született, mostoha gyermeke, unokája, apja, anyja, mostoha anyja, nagyapja, nagyanyja, nejének édes apja, nejének édes anyja, édes vagy mostoha testvére, valamennyi csak akkor, ha semmiféle állandó ellátásban nem részesül, ha magát vagyonának jövedelméből, vagy önálló más keresetéből fentartani nem képes és ha őt addig egészben vagy részben a bevonult tartotta el saját keresetéből. A bevonultnak gyermekével egy tekintet alá esik az a gyermek is, akit az állami gyermekvédelem helyezett el a bevonultnak családjában. A segélyre igényt tartók azonnal jelentkezzenek : községekben a községi elöljáróságnál, városokban a polgármester által megbízott tisztviselőnél, Egerben a városi katonai ügyosztálynál. A segély napi összege különböző, a legkisebb segély naponként s fejenként 57 fillér, a legnagyobb 70 fillér, Egerben 63 fillér. A nyolc évesnél fiatalabb családtagoknak, valamint azoknak, akiket a bevonult csak részben tartott el, a segély fele jár. Amennyiben a segélyezettnek saját lakóháza, vagy ingyen lakása nincs, napi lakásilletéket kap, amely a segélyösszeg fele. * A tábori posta. Az Oroszország ellen küzdő csapataink részére berendezett tábori posta augusztus hó 11-én kezdette meg szolgálatát. A tábori postai levelezőlapok rendeltetésére és használatára nézve a postaigazgatóság újabban figyelmeztetést tesz közzé, hogy a közönség jórészt tévedésben van és a közönséges levelezőlapok helyett nagy általánosságban a tábori postai levelezőlapokat használja. A tábori postai levelezőlap a hadrakelt sereg tagjai és az otthon maradt családtagjai és hozzátartozói közti levelezésre szolgál és csakis a posta által kiadott tábori postai levelezőlapokat szabad e célra díjmentesen használni. Tehát csak a hadrakelt sereg tagjai otthon maradt hozzátartozóikat értesíthetik ily levelezőlapokon, illetőleg ez utóbbiak a hadrakelt sereg tagjaihoz Írhatnak ezeken. A magánipar által jogtalanul előállított és sajnosán nagy mennyiségben a közönség közt elterjesztett úgynevezett tábori postai levelezőlapok használatától a közönség óvakodjék, mert ezeket legjobb esetben csak a levélportó beszedése mellett fogja kézbesíteni a posta, legtöbb esetben pedig mint nem díjmentes és nem bérmentesített levelezőlapokat a fennálló szabályok értelmében nem fogja elszállítani a rendeltetési helyére. Ugyancsak óvakodni kell a posta által kiadott tábori postai levelezőlapoknak illetéktelen, azaz nem a fent körülírt viszonylatban és a fent jelölt célra való használatától, mert a posta nemcsak megportózza, esetleg el sem szállítja a levelezőlapokat, de rosszhiszeműség esetén még a jövedéki eljárást is megindítja az érdekeltek ellen. A posta- igazgatóság megjegyzi, hogy a tábori postai levelezőlapoknak magánipar utján való előállítói és teijesztői ellen a büntető eljárás megindítása iránt a szükséges lépéseket megtette. Az élelmiszerek postán való szállításának megengedése a közönség körében azt a véleményt keltette, hogy élelmiszert tartalmazó magánküldemények (csomagok 2 kilogrammig) a tábori posta útján a hadrakelt sereghez is szállíthatók. Ez a vélemény téves, mert a tábori posta által szállítható küldeményekről szóló hirdetmény egyenesen azt mondja, hogy amennyiben csomagok a tábori posta által szállíttatni fognak, erről a közönséget a postaigazgatás külön hirdetményben fogja értesíteni. Ily hirdetmény ezideig nem jelent meg; a tábori posta magáncsomagokat tényleg még nem szállít s ennélfogva a posta figyelmezteti a közönséget, hogy magánfelek a tábori posta utján csomagokat nem küldhetnek s ha ily csomagokat egyes postahivatalok tévesen mégis kezdetnek megkérdém: hány órai vonattal érkeznek az újságok Párisból? A lehető legkészségesebb választ kaptam; majd még egy pár közönyös szót váltottunk ... Határozottan jól beszélt franciául, csak a kiejtése volt kissé orosz-izű. Nem is hagytam szó nélkül ezt a fölfedezést, valamint a csodás hasonlatosságát az orosz cárral. Megint mosolygott s elégedetten simogatta csinosra vágott szakállát — a megjegyzés láthatóan hizelgett neki. — Ugyebár Uram, önt már gyakran nézték a cárnak? — Többet, mint hihető, felelt, majd felém nyújtotta jobb kezét, melyen egy hegedőben lévő mély sebhely volt látható — nézze uram, a hasonlatosság nekem ezt, és egy tekintélyes summácskát jövedelmezett... Most már kétszeres érdeklődéssel szemléltem uj ismerősömet, ki közben egészen mellém telepedett és mesélni kezdé az érdekes históriát. ... Pár évvel ezelőtt mint gépész voltam alkalmazásban az orosz államvasutaknál. Bizony a lehető legszerényebben kezdtem mint megannyi társam, de npm oly lassúsággal folytattam, úgy, hogy rövid időn belül, a császári vonat dirigálásával bíztak meg. Akkor még kerekre nyírt szakállt viseltem, hogy a hasonlat ne legyen annyira feltűnő, különben úgy hiszem, hogy szolgálatom nagyon meg lett volna nehezítve. Mások bizonyára ügyesenkihasz- nálják e körülményt, míg nálam veszedelmessé is válhatott volna, amennyiben sértést véltek fölfedezni a fólséges személyekkel szemben... Azt tudja ön is Uram, nagyon jól, hogy nálunk Oroszországban, minden legcsekélyebben sértést, intrikát vélnek fölfedezni s az egyéneknek e tekintetben is roppant furcsa felfogásaik vannak... Tehát — a szakállam az arcom legnagyobb részét elborította, ezt akartam hogy a sajátosság ne legyen olyan szembeszökő... De külön ben mit. .. van még más látványosság — mint egy gépész arca . . . A véletlen úgy akarta, hogy azon a napon, amikor először indítottam a császári kocsikat, egy kis baleset ért utói, ügyetlenségem miatt... Képzelheti Uram, micsoda körültekintéssel ügyeltem é3 kezeltem a gépemet — de egy kissé elfogódott is lehettem (ami magától értetődik) s elővigyázatra legkevéssé gondoltam. Túlságos jól*akartam végezni munkámat s közben oly közel jutottam az izzó parázshalmazhoz, hogy az izzó levegő az államról azonnal leperzselte a szakállt. Most már a többi részét is hozzá kell igazíttatnom gondolám, hogy prezentálható külsőm legyen. A borbély meg is tette kötelességét, úgy, — ha még idáig nem, — most valóban a cár szakállának mintájára. Még aznap avattuk fel a legutóbb Amerikából érkezett, új szerkezetű hatalmas erejű lokomotivot. A cár, aki tudott erről, nem akart addig felszállni mig személyesen át nem nézte, s meg nem bámulta az uj szerkezetet. Azonban alighogy megpillantott, meglepődve kiáltott fel: — Nini az én eleven portrém, ah ez rendkívül érdekes!... És nagyon mulattatta a fölfedezés — majd beszélgetni kezdett velem, kérdezgetve a családomról, származásomról stb. Mindezek végén kegyesen — csinos kis „borravalót“ adatott részemre. Mondhatom, hogy ezidőtől fogva, a cár nem foglalta el helyét a kocsiban addig, mig be nem nézett hozzám pár szóra. S mindannyiszor megemlítette ezt a csodás hasonlatosságot. Elképzelheti Uram, hogy a dolog kezdett nekem is tetszeni — és épp ezért szakállamat többé nem növesztettem meg, mint azelőtt. így tartott ez körülbelül két esztendeig. Az atyuska és én közben „régi jó ismerősökké“ váltunk. Talán még emlékszik rá, Uram, hogy akkortájt nagy zavargások színhelye volt Oroszország. A nihilisták terve készen volt a császár meggyilkolására — az aggodalom s a félelem leírhatatlan nagy volt a családban. Az uralkodó állandó rettegésben élt, a bomba már biztosra elhelyezve s a tőr magasra emelve, hogy életét kioltsa. Aznap mikor készülődtem Péterhofba visszavinni, különösen gondterheltnek láttam. Dacára, hogy a legmesszebbmenő elővigyázat7
