Eger - hetente kétszer, 1914
1914-08-15 / 66. szám
2 EGER. (66. sz.) 1914. augusztus 19. Hazáért, Királyért! Ridárcsik Imre az egyházi szertartás után magasra emelte a zászlót és messze hallatszó harsány hangon, gyújtó hatású beszédet intézett a harc mezejére vonuló honvédekhez, akiknek a közönség lelkes éljenzése közt szivükre kötötte, hogy ezzel a zászlóval, mint Eger város polgársága szeretőiének zálogával, menjenek orvul támadó ellenségeinkre és a zászlóra írt jelszóhoz híven, a megpróbáltatás nehéz napjaiban védjék meg minden bajtól a hazát és királyt. A viharos éljenzés lecsillapultával Adorján Ágoston őrnagy zászlóaljparancsnok röviden, katonásan válaszolt és kijelentette, hogy a magyar kir. honvédelmi kormány nevében elfogadja a zászlót, mint Eger város szeretetének szimbólumát. Igazán hálásak a kitüntetésért és ezt azzal köszönik meg, hogy azokért az erényekért harcolnak az utolsó csepp vérig, amelyeket a zászló jelképez: a hősiességért és dicsőségért. Ezt a zászlót vagy mocsoktalan győzelemmel hozzák vissza, vagy meghalnak. A katonaság éljenzett, a polgárság is éljenzett és amidőn még Jankovlcs Dezső kir. tanácsos, polgármester szólott buzdítóan a város közönsége nevében a honvédséghez, fölharsant a trombita, meghajolt a zászló és a katonák tisztelgése mellett Démuth Gabi urleány megkoszorúzta a legújabb honvédségi zászlót. Azután fölhangzott a vezényszó: „Imához 1“ És sírt, jajon- gott, imádkozott a kürt, a sokaságot valami édes, meleg érzés hatotta át és — nem maradt szem szárazon. Hangosan sírtak, imádkoztak ott nagyon-nagyon sokan. Csodálatosan szép jelenet volt, amilyenhez hasonlót ritkán élhet át az ember életében. Következett az elvonulás a vasúthoz. Énekelve, jókedvvel mentek vitéz honvédeink a városban levő összes cigányzenekarok lelkesítő indulói mellett. Amerre mentek, mindenütt fellobogózott házak között vitt az ütjük, mindenütt virágeső hullott rájuk. Megható kép volt a Deák Ferenc-uton egy falusi szekér. Asszonyok térdeltek rajta és imádkoztak és — sírtak. Odakiált hozzájok egy honvéd: — Ne sírjanak néném, hazajövünk mindnyájan 1... Történt vígabb eset is. Egy jóképű, nótás honvéd nagy borosfiaskót lóbált a kezében. Rákiáltottak a társai: — Tedd le te, mert elejted! — De má inkább én esek el előbb, mint e! — vágja vissza büszkén a honvéd. A következő percben nagyot csörren az üveg a földön és szétfolyik a bor. A honvéd pedig bosszúsan morogja bajúsaa alá: — Én se iszok több bort, mig a háború tart! A közönség harsogón éljenezve kisérte a daloló honvédzászlóaljat egész a pályaudvarig, ahol kocsikba ültették őket, hogy elvigye hon- védeinket az 1 óra 6 perckor induló vonat a harctérre, Galíciába. Vezérelje őket haza az Isten mind, sértetlenül! fiíi j-ö wm fő] ál IH A segítés munkája. A hadba vonultak családjainak segélyezésére alakult Eger városi központi bizottság, a segélyezés munkáját, gyorsaság okából város- részekkint, (negyedenkint) szervezi és felhívja azokat az áldozatra és munkára kész, fáradságot nem sajnáló mindkét nembeli embertársakat, nőket és férfiakat egyaránt, akik a negyedenként helyi bizottságokban résztvenni óhajtanak, hogy ebbeli szándékukat a lakásuk szerint illetékes negyedbeli bizottsági elnöknél szóval vagy Írásban jelentsék be. A további tudnivalókról és teendőkről az elnökök adják meg a felvilágosítást. A negyedenként helyi bizottságok elnökei a következők: 1. Város I. negyed: Babócsay Sándor, Egri Takarékpénztár épülete. — 2.Város II. negyed: Setét Sándor dr., Hevesmegyei Hitelbank helyisége. — 3. Város III. negyed: Alföldi Dávid dr., Széchenyi-u. 18. — 4. Város IV. negyed: Kösztler József dr., Széchenyi-u. 56. — 5. Hatvan I. negyed: Kelemen Lajos, Deák Ferenc-u. 6. — 6. Hatvan II. negyed: Csu- torás László dr., Deák Ferenc-u. Villasor. — 7. Hatvan III. negyed: Csekó Gábor, Tele- kessy-utca. — 8. Hatvan IV. negyed: Nagy János, Malom-utca. — 9. Felnémeti negyed: Biró KálmáD, II. Rákóczi Ferenc-u. — 10. Cifrasánc negyed: Balkay Béla, Szent János-u. 7. — 11. Makiár I. negyed: Dutkay Pál, Káp- talan-u. — 12. Makiár II. negyed: Mlinkó István, Káptalan-u. 29. — A tömeges és gyors jelentkezést kéri a hadbavonultak családjainak segélyezésére alakult városi központi bizottság. * Hevesvármegye alispánja a harcmezőre indult katonáink családjának segítése ügyében a következő felhívást bocsátotta ki: Az Európai béke két alattomos, örök ellensége háborúba kényszerítette országunkat. Apostoli királyunk, ki ma úgy áll előttünk, mint a nemzeti becsület megszemélyesítője, fegyverbe hívta derék hadseregünket. Országunk jövendő sorsa most katonáink kezébe van letéve. Jó kezekbe, mert hiszen azok, kik a hadi zászló alá sorakoztak, e nemzet színe virágai s mert őket a legszentebb hazaszeretet s a harci dicsőség vágya hevíti, s mert fenséges örömmel engedelmeskedtek a királyi parancsnak. Most azonban a válás pillanatában sokaknak a lelkét megszállja közülök az aggodalom szeretteiknek jövendő sorsa miatt. Ezren és ezren vannak közöttük olyanok, kiknek eltávozta, családjuk kenyérkeresőjének elvesztőt is jelenti. Sokan, kik a bucsucsókkal együtt elviszik otthonnról az utolsó darab kenyeret is. Milyen rettenetesen gyötrő gondok téphetik az ilyenek lelkét; micsoda rettegés költözik azoknak az elaggult szülőknek a szivébe, kikre a nélkülözés réme tekint; micsoda keserűség szállhatja meg az anyákat, ha hiába rimánkodik kicsiny gyermekük tejért, a nagyobbak egy falat meleg ételért, mikor tudják, hogy megáldotta őket a jó Isten szerető jó fiúval, gondos férjjel, édes apával, de kit most elhívott tőlük a haza, kit mindnyájunk édesanyjának tekintünk és tartunk. Nem, ennek nem szabad bekövetkezni! A magyar társadalom becsülete kívánja ezt meg! Emberi mivoltunk is kockán forogna ha megtörténhetnék ez — csak egyetlenegyszer is. Nekünk, kiket sorsunk nem juttatott abba a dicső helyzetbe, hogy életünket és vérünket ajánlhassuk fel hazaszeretetünk bizonyságául, nekünk nem lehet ma elsőbb, szentebb kötelességünk, minthogy még mielőtt hazánk jövendőjének letéteményesei elindulnának a nagy útra, eloszlassuk lelkűknek rejtett aggodalmát és megmutassuk nekik, hogy akiket ők itthonn hagytak, azok nem állnak árván, elhagyatottan, hanem százezrek ölelő karja nyúlik ki feléjök. Minden magyar ember egyformán szereti a hazáját. Mindegyikünknek az a leghöbb vágya, hogy e szeretetnek kifejezést adhasson tettekben is .. . Azok kik elindulnak vérükkel megpecsételni ezt a szeretetet, úgy kiemelkednek most közülünk hazaszeretetük bizonyításában, mint a nap felé szárnyaló sas, a föld nyüzsgő bogárkái közül. Ezekkel mi versenyre kelni nem tudunk, de felemelkedhetünk az eszmék tisztűltabb légkörébe, ha lelkűnknek szárnyat ad az emberszeretet! A mi hazaszeretetünk is megnyilatkozhatik gyönyörű formában, ha helyébe lép annak a szeretetnek, melyet elvittek magukkal a háborúba indultak, — ha teljesítjük az ezekre várt kötelességeket. Nincs is olyan magasztaló szó, mely méltó volna ahhoz a fenséges szózathoz, mely hazánk nagyasszonyainak az ajkáról a nagy napok első percében elhangzott: Segítsük a harcmezére ment katonáink szeretteit! Ez a szózat mindenkinek a szivébe markolt! Nem magyar, nem érző szivö ember az, aki meg nem hallja, meg nem fogadja! Nincs is kétségem abban egy pillanatra sem, hogy e vármegye egész közönsége csak alkalomra vár hazafias áldozatkészségének tanúsításában. E várakozást óhajtom kielégíteni, midőn a hadba vonultak családtagjai számára e segélyezési akciót megindítom. Első szavam most azokhoz fordul, kiket születési, vagyoni viszonyai, szellemerkölcsi tulajdonaik vármegyénk vezetésére utaltak, kik minden nemes, szép szolgálatában mindig polgártársaik előtt jártak jó példával, s kérem őket, hogy legyenek önmagukhoz hűek, önmagukhoz méltóak, s őseiktől öröklött hazaszeretetüknek áldozatkészségükben adják tanu- jelét. Mellékelten küldök egy gyüjtőivet s kérem a vármegye megyebizottsági tagjait, hogy e segélyezés céljaira adományokat jegyezni kegyeskedjenek. A gyüjtőivet hozzám, a pénzt a mozgósítási segély alap javára az egri m. kir. adóhivatalhoz méltóztassanak juttatni. Abban a reményben, hogy kérő szavam szives fogadtatásra és teljesítésre talál, vagyok a legmélyebb tisztelettel: Eger, 1914. aug. 11. Majzik Viktor, alispán. A gyüjtőiv szövege a következő: A kocka eldőlt. Megkezdődött a magyar nemzetre reá- kényszerített háború. Tettrekész elszántsággal, lélekemelő lelkesűltséggel siet a nemzet minden tagja a zászlók alá. Hazafias áldozatkészségben faj, vallásfelekezet, születés, foglalkozás nem tesz különbséget. Félelem nélkül néz mindenki szembe a halállal, de számos fegyverbe hívott fiú, férj, családapa lelkén ott rágódik a sötét gondolat: Ki gyámolítja, ki tartja fenn hátrahagyott kedveseimet. Az éhezők számára betevőfalatról, ruháról, meleg hajlókról a fázók részére ki gondoskodik? Ennek a keserű gondnak, ennek a szívfacsaró fájdalomnak enyhítésére kell mindazoknak sietniők, akiket szerencsésebb anyagi helyzetük a mindennapi kenyér gondjától mentesít. Ezekhez fordulunk felhívásunkkal, ezeket kérjük, hozzák ebben az alakban is a haza oltárára áldozataikat. Szent kötelességet rovunk le mindannyian, ha azt a vigasztaló üzenetet küldhetjük a harctéren küzdő véreinknek, hogy hátrahagyott kedveseikért nem kell aggódniok; ha legalább a nyomor gyötrelmeitől megmentjük a család- fentartók életéért remegő gyermekeket és asz- szonyokat. Adakozzék erejéhez képest mindenki. — Szentebb célra nem adakozhat s az adomány nyilvános ellenőrzés és elszámolás mellett a hatóságok, jótékonyegyesületek és helyi társadalmi szervek közreműködésével fog rendeltetésére fordíttatni. Budapest, 1914. július hó 29-én. Gróf Andrássy Aladárné, gróf Andrássy Gézáné, gróf Andrássy Gyuláné, gróf Andrássy Sándorné, gróf Almásy Dénesné, özv. gróf Al- másy Györgyné, gróf Apponyi Albertné, gróf Apponyi Sándorné, Balogh Jenőné, Bárczy Istvánná, gróf Batthyány Lajosné, báró Bánffy Györgyné, Beöthy Pálné, Berzeviczy Albertné, gróf Bethlen Istvánná, báró Burián Istvánná, gróf Csáky Albinná, gróf Csekonics Endréné, gróf Dessewffy Aurélné, gróf Dessewffy Emilné, gróf Edelsheim-Gyulai Lipótné, gróf Esterházy Miklós Móricné, gróf Esterházy Pálné, gról Festetits Pálné, herceg Festetits Taszilóné, báró Ghillány Imréné, báró Guttmann Vilmosné, gróf Haller Györgyné, báró Harkányi Jánosné, báró Hazai Samuné, gróf Hadik-Barkóczy Endréné, gróf Hadik Jánosné, Jankovics Béláné, báró Jósika Samuné, gróf Karátsonyi Jenőné, Kállay Frigyesné, gróf Károlyi Alajosné, gróf Károlyi Gyuláné, özv. gróf Károlyi Gyuláné, gróf Károlyi Imréné, gróf Károlyi Istvánná, gróf Károlyi Józsefné, gróf Károlyi Lajosné, gróf Khuen-Héderváry Károlyné, Lánczy Leóné, gróf Mikes Árminné, Neumann Árminná, herceg Odeschalchi Gézáné, báró Orosdy Fülöpné, őrgróf Pallavicini Edéné, őrgróf Pallavicini Györgyné, herceg Pálffy Miklósné, báró Rosz- ner Ervinné, Sándor Jánosné, gróf Semsey Lászlóné, gróf Széchenyi Lászlóné, gróf Teleki Gyuláné, gróf Teleki Józsefné, özv. gróf Teleki Sándorné, gróf Teleki Tiborné, gróf Tisza Istvánná, gróf Vay Gáborné, gróf Wenckheim Frigyesné, gróf Zelenski Róbertné, gróf Zichy Jánosné. A gyüjtőiven jegyzett adományokat a „mozgósítási segély alap“ javára az egri m. kir. adóhivatalhoz kell beküldeni. *
