Eger - hetente kétszer, 1914

1914-08-15 / 66. szám

2 EGER. (66. sz.) 1914. augusztus 19. Hazáért, Királyért! Ridárcsik Imre az egyházi szertartás után magasra emelte a zászlót és messze hallatszó harsány hangon, gyújtó ha­tású beszédet intézett a harc mezejére vonuló honvédekhez, akiknek a közönség lelkes éljen­zése közt szivükre kötötte, hogy ezzel a zász­lóval, mint Eger város polgársága szeretőié­nek zálogával, menjenek orvul támadó ellen­ségeinkre és a zászlóra írt jelszóhoz híven, a megpróbáltatás nehéz napjaiban védjék meg minden bajtól a hazát és királyt. A viharos éljenzés lecsillapultával Adorján Ágoston őrnagy zászlóaljparancsnok röviden, katonásan vála­szolt és kijelentette, hogy a magyar kir. hon­védelmi kormány nevében elfogadja a zászlót, mint Eger város szeretetének szimbólumát. Igazán hálásak a kitüntetésért és ezt azzal köszönik meg, hogy azokért az erényekért harcolnak az utolsó csepp vérig, amelyeket a zászló jelképez: a hősiességért és dicsőségért. Ezt a zászlót vagy mocsoktalan győzelemmel hozzák vissza, vagy meghalnak. A katonaság éljenzett, a polgárság is éljenzett és amidőn még Jankovlcs Dezső kir. tanácsos, polgármes­ter szólott buzdítóan a város közönsége nevé­ben a honvédséghez, fölharsant a trombita, meghajolt a zászló és a katonák tisztelgése mellett Démuth Gabi urleány megkoszorúzta a legújabb honvédségi zászlót. Azután fölhang­zott a vezényszó: „Imához 1“ És sírt, jajon- gott, imádkozott a kürt, a sokaságot valami édes, meleg érzés hatotta át és — nem ma­radt szem szárazon. Hangosan sírtak, imád­koztak ott nagyon-nagyon sokan. Csodálatosan szép jelenet volt, amilyenhez hasonlót ritkán élhet át az ember életében. Következett az elvonulás a vasúthoz. Énekelve, jókedvvel mentek vitéz honvédeink a városban levő összes cigányzenekarok lelkesítő indulói mel­lett. Amerre mentek, mindenütt fellobogó­zott házak között vitt az ütjük, mindenütt vi­rágeső hullott rájuk. Megható kép volt a Deák Ferenc-uton egy falusi szekér. Asszonyok tér­deltek rajta és imádkoztak és — sírtak. Oda­kiált hozzájok egy honvéd: — Ne sírjanak néném, hazajövünk mind­nyájan 1... Történt vígabb eset is. Egy jóképű, nótás honvéd nagy borosfiaskót lóbált a kezében. Rákiáltottak a társai: — Tedd le te, mert elejted! — De má inkább én esek el előbb, mint e! — vágja vissza büszkén a honvéd. A következő percben nagyot csörren az üveg a földön és szétfolyik a bor. A honvéd pedig bosszúsan morogja bajúsaa alá: — Én se iszok több bort, mig a háború tart! A közönség harsogón éljenezve kisérte a daloló honvédzászlóaljat egész a pályaudvarig, ahol kocsikba ültették őket, hogy elvigye hon- védeinket az 1 óra 6 perckor induló vonat a harctérre, Galíciába. Vezérelje őket haza az Isten mind, sértetlenül! fiíi j-ö wm fő] ál IH A segítés munkája. A hadba vonultak családjainak segélye­zésére alakult Eger városi központi bizottság, a segélyezés munkáját, gyorsaság okából város- részekkint, (negyedenkint) szervezi és felhívja azokat az áldozatra és munkára kész, fárad­ságot nem sajnáló mindkét nembeli embertár­sakat, nőket és férfiakat egyaránt, akik a negyedenként helyi bizottságokban résztvenni óhajtanak, hogy ebbeli szándékukat a lakásuk szerint illetékes negyedbeli bizottsági elnöknél szóval vagy Írásban jelentsék be. A további tudnivalókról és teendőkről az elnökök adják meg a felvilágosítást. A negyedenként helyi bizottságok elnökei a következők: 1. Város I. negyed: Babócsay Sándor, Egri Takarékpénztár épülete. — 2.Város II. negyed: Setét Sándor dr., Hevesmegyei Hitelbank helyisége. — 3. Város III. negyed: Alföldi Dávid dr., Széchenyi-u. 18. — 4. Város IV. negyed: Kösztler József dr., Széchenyi-u. 56. — 5. Hatvan I. negyed: Kelemen Lajos, Deák Ferenc-u. 6. — 6. Hatvan II. negyed: Csu- torás László dr., Deák Ferenc-u. Villasor. — 7. Hatvan III. negyed: Csekó Gábor, Tele- kessy-utca. — 8. Hatvan IV. negyed: Nagy János, Malom-utca. — 9. Felnémeti negyed: Biró KálmáD, II. Rákóczi Ferenc-u. — 10. Cifra­sánc negyed: Balkay Béla, Szent János-u. 7. — 11. Makiár I. negyed: Dutkay Pál, Káp- talan-u. — 12. Makiár II. negyed: Mlinkó István, Káptalan-u. 29. — A tömeges és gyors jelentkezést kéri a hadbavonultak családjainak segélyezésére alakult városi központi bizottság. * Hevesvármegye alispánja a harcmezőre indult katonáink családjának segítése ügyében a következő felhívást bocsátotta ki: Az Európai béke két alattomos, örök ellen­sége háborúba kényszerítette országunkat. Apostoli királyunk, ki ma úgy áll előttünk, mint a nemzeti becsület megszemélyesítője, fegyverbe hívta derék hadseregünket. Orszá­gunk jövendő sorsa most katonáink kezébe van letéve. Jó kezekbe, mert hiszen azok, kik a hadi zászló alá sorakoztak, e nemzet színe virágai s mert őket a legszentebb hazaszeretet s a harci dicsőség vágya hevíti, s mert fen­séges örömmel engedelmeskedtek a királyi parancsnak. Most azonban a válás pillanatában sokak­nak a lelkét megszállja közülök az aggodalom szeretteiknek jövendő sorsa miatt. Ezren és ezren vannak közöttük olyanok, kiknek el­távozta, családjuk kenyérkeresőjének elvesztőt is jelenti. Sokan, kik a bucsucsókkal együtt elviszik otthonnról az utolsó darab kenyeret is. Milyen rettenetesen gyötrő gondok téphetik az ilyenek lelkét; micsoda rettegés költözik azoknak az elaggult szülőknek a szivébe, kikre a nélkülözés réme tekint; micsoda keserűség szállhatja meg az anyákat, ha hiába rimánkodik kicsiny gyermekük tejért, a nagyobbak egy falat meleg ételért, mikor tudják, hogy meg­áldotta őket a jó Isten szerető jó fiúval, gondos férjjel, édes apával, de kit most elhívott tőlük a haza, kit mindnyájunk édesanyjának tekin­tünk és tartunk. Nem, ennek nem szabad bekövetkezni! A magyar társadalom becsülete kívánja ezt meg! Emberi mivoltunk is kockán forogna ha megtörténhetnék ez — csak egyetlenegyszer is. Nekünk, kiket sorsunk nem juttatott abba a dicső helyzetbe, hogy életünket és vérünket ajánlhassuk fel hazaszeretetünk bizonyságául, nekünk nem lehet ma elsőbb, szentebb köte­lességünk, minthogy még mielőtt hazánk jö­vendőjének letéteményesei elindulnának a nagy útra, eloszlassuk lelkűknek rejtett aggodalmát és megmutassuk nekik, hogy akiket ők itthonn hagytak, azok nem állnak árván, elhagyatottan, hanem százezrek ölelő karja nyúlik ki feléjök. Minden magyar ember egyformán szereti a hazáját. Mindegyikünknek az a leghöbb vágya, hogy e szeretetnek kifejezést adhasson tettekben is .. . Azok kik elindulnak vérükkel megpecsételni ezt a szeretetet, úgy kiemel­kednek most közülünk hazaszeretetük bizonyí­tásában, mint a nap felé szárnyaló sas, a föld nyüzsgő bogárkái közül. Ezekkel mi versenyre kelni nem tudunk, de felemelkedhetünk az eszmék tisztűltabb légkörébe, ha lelkűnknek szárnyat ad az emberszeretet! A mi hazasze­retetünk is megnyilatkozhatik gyönyörű for­mában, ha helyébe lép annak a szeretetnek, melyet elvittek magukkal a háborúba indultak, — ha teljesítjük az ezekre várt kötelességeket. Nincs is olyan magasztaló szó, mely méltó volna ahhoz a fenséges szózathoz, mely hazánk nagyasszonyainak az ajkáról a nagy napok első percében elhangzott: Segítsük a harc­mezére ment katonáink szeretteit! Ez a szózat mindenkinek a szivébe mar­kolt! Nem magyar, nem érző szivö ember az, aki meg nem hallja, meg nem fogadja! Nincs is kétségem abban egy pillanatra sem, hogy e vármegye egész közönsége csak alkalomra vár hazafias áldozatkészségének ta­núsításában. E várakozást óhajtom kielégíteni, midőn a hadba vonultak családtagjai számára e segélyezési akciót megindítom. Első szavam most azokhoz fordul, kiket születési, vagyoni viszonyai, szellemerkölcsi tu­lajdonaik vármegyénk vezetésére utaltak, kik minden nemes, szép szolgálatában mindig pol­gártársaik előtt jártak jó példával, s kérem őket, hogy legyenek önmagukhoz hűek, ön­magukhoz méltóak, s őseiktől öröklött haza­szeretetüknek áldozatkészségükben adják tanu- jelét. Mellékelten küldök egy gyüjtőivet s kérem a vármegye megyebizottsági tagjait, hogy e segélyezés céljaira adományokat jegyezni ke­gyeskedjenek. A gyüjtőivet hozzám, a pénzt a mozgósítási segély alap javára az egri m. kir. adóhivatalhoz méltóztassanak juttatni. Abban a reményben, hogy kérő szavam szives fogadtatásra és teljesítésre talál, vagyok a legmélyebb tisztelettel: Eger, 1914. aug. 11. Majzik Viktor, alispán. A gyüjtőiv szövege a következő: A kocka eldőlt. Megkezdődött a magyar nemzetre reá- kényszerített háború. Tettrekész elszántsággal, lélekemelő lelkesűltséggel siet a nemzet min­den tagja a zászlók alá. Hazafias áldozatkészségben faj, vallásfe­lekezet, születés, foglalkozás nem tesz különb­séget. Félelem nélkül néz mindenki szembe a halállal, de számos fegyverbe hívott fiú, férj, családapa lelkén ott rágódik a sötét gondo­lat: Ki gyámolítja, ki tartja fenn hátrahagyott kedveseimet. Az éhezők számára betevőfalat­ról, ruháról, meleg hajlókról a fázók részére ki gondoskodik? Ennek a keserű gondnak, ennek a szív­facsaró fájdalomnak enyhítésére kell mindazok­nak sietniők, akiket szerencsésebb anyagi hely­zetük a mindennapi kenyér gondjától mentesít. Ezekhez fordulunk felhívásunkkal, ezeket kérjük, hozzák ebben az alakban is a haza oltárára áldozataikat. Szent kötelességet rovunk le mindannyian, ha azt a vigasztaló üzenetet küldhetjük a harc­téren küzdő véreinknek, hogy hátrahagyott kedveseikért nem kell aggódniok; ha legalább a nyomor gyötrelmeitől megmentjük a család- fentartók életéért remegő gyermekeket és asz- szonyokat. Adakozzék erejéhez képest mindenki. — Szentebb célra nem adakozhat s az adomány nyilvános ellenőrzés és elszámolás mellett a hatóságok, jótékonyegyesületek és helyi társa­dalmi szervek közreműködésével fog rendelte­tésére fordíttatni. Budapest, 1914. július hó 29-én. Gróf Andrássy Aladárné, gróf Andrássy Gézáné, gróf Andrássy Gyuláné, gróf Andrássy Sándorné, gróf Almásy Dénesné, özv. gróf Al- másy Györgyné, gróf Apponyi Albertné, gróf Apponyi Sándorné, Balogh Jenőné, Bárczy Ist­vánná, gróf Batthyány Lajosné, báró Bánffy Györgyné, Beöthy Pálné, Berzeviczy Albertné, gróf Bethlen Istvánná, báró Burián Istvánná, gróf Csáky Albinná, gróf Csekonics Endréné, gróf Dessewffy Aurélné, gróf Dessewffy Emilné, gróf Edelsheim-Gyulai Lipótné, gróf Esterházy Miklós Móricné, gróf Esterházy Pálné, gról Festetits Pálné, herceg Festetits Taszilóné, báró Ghillány Imréné, báró Guttmann Vilmosné, gróf Haller Györgyné, báró Harkányi Jánosné, báró Hazai Samuné, gróf Hadik-Barkóczy End­réné, gróf Hadik Jánosné, Jankovics Béláné, báró Jósika Samuné, gróf Karátsonyi Jenőné, Kállay Frigyesné, gróf Károlyi Alajosné, gróf Károlyi Gyuláné, özv. gróf Károlyi Gyuláné, gróf Károlyi Imréné, gróf Károlyi Istvánná, gróf Károlyi Józsefné, gróf Károlyi Lajosné, gróf Khuen-Héderváry Károlyné, Lánczy Leóné, gróf Mikes Árminné, Neumann Árminná, her­ceg Odeschalchi Gézáné, báró Orosdy Fülöpné, őrgróf Pallavicini Edéné, őrgróf Pallavicini Györgyné, herceg Pálffy Miklósné, báró Rosz- ner Ervinné, Sándor Jánosné, gróf Semsey Lászlóné, gróf Széchenyi Lászlóné, gróf Teleki Gyuláné, gróf Teleki Józsefné, özv. gróf Te­leki Sándorné, gróf Teleki Tiborné, gróf Tisza Istvánná, gróf Vay Gáborné, gróf Wenckheim Frigyesné, gróf Zelenski Róbertné, gróf Zichy Jánosné. A gyüjtőiven jegyzett adományokat a „mozgósítási segély alap“ javára az egri m. kir. adóhivatalhoz kell beküldeni. *

Next

/
Thumbnails
Contents