Eger - hetente kétszer, 1914
1914-08-15 / 66. szám
Előfizetési árak: Egész évre_ _ 10 korona. Fél évre--------5 » Negyed évre _ 2‘60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hova a !ap szellem i részét illető közlemények ■ intézendők. -■■■■■■= Kiadőhivata" Ly ceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. - 66. szám. —= XXXVII. ÉVFOLYAM. ==_ Szerda, augusztus 19. Királyok ünnepe — népek csatája. A Gondviselés úgy határozott, hogy első királyunk ünnepére és dicsőségesen uralkodó királyunk születésnapjára — lángbaborúlt az ország, rettentő baj- vívásra álltak ki Európa népei . . . Mi, a mindenség atomjai, kik látjuk a jelenségeket, figyelünk, észlelünk és következtetünk s végül megnyugszunk egy felsőbb akaratban, megdöbbenve állunk meg. Keressük a külvilág minden jelenségében előforduló szükség- és okszerűséget, logikát és következetességet. Keressük a háború okszerűségét és következetességét; megrajzolni igyekszünk a háború lélektanát, végül a háborút, mint emberi tényt, mint a szabad akaratú ember cselekményét, összhangba igyekszünk hozni azzal a világnézettel, melynek hű fiaiúl valljuk magunkat. Tűnődünk: miért van ez így s nem máskép, miért kell millió és millió embernek egymásra rohanni, miért nem élhetnek a világrész százmilliói a békének, miért nem hordják a háborúra fordítandó szédületes energiát, életet és vagyont a kultúra oltárára. Tűnődünk. S tűnődésünk eredménye ? Egy szóval felelhetünk rá. Előbb azonban nézzük a háborút külsőségeiben. Van-e olyan életviszony, melyre a háború kihatással nem volna, van-e törekvés, melynek a háború más irányt nem ad, vagy tartalmában nem módosít, van-e érzelem, melyet próbára nem tesz? Melyik nemzetgazda vagy hadi szakértő tudná kiszámítani az előállt kárt és elmaradt hasznot, mely a háborúval jár? Ipar, kereskedelem megáll. Nincs nyerstermény, nincs mit feldolgozni. Az iparos leteszi szerszámját. Nincs ipari produktum, nincs mit piacra hozni. A kereskedő nem közvetíti a forgalmat. Nincs jogügylet, nincs órdekössze- ütközés, tehát megáll a közigazgatás, igazságszolgáltatás, helyesebben: minden és mindenki, anyagi és szellemi érték, vágy és törekvés, érzelem és szenvedély egy eszmekörben mozog, egy fix-idea körül forog: s ez a háború. Csodálatos! Hát az érző és eszes embert mért éppen a háború tudja milliószámra egy gondolatra terelni, egy magasabb érdeknek szolgájává tenni? A háború, melynek lényege — mint némelyek állítják — az emberpusztitás ? . . . De éppen ez az a megállapítás, melyet nem fogadhatunk el kritika nélkül. Vájjon az aviatikus, ki 5—6000 méter magasságban szeli a levegőt, percről-percre szembenéz a halállal s életét ma még minden bizonnyal annak a gondolatnak — vagy ha úgy tetszik — hivatásnak, mesterségnek, melynek szol- gájáúl szegődött — feláldozza: barbár, antikultúrlény, öngyilkos ? A tudós, ki lebocsájtkozik a kráter mélyébe, felhág a sarkok jégvidékére: dőre, agyrémkergető? A hittérítő, ki odadobja magát a vad népek áldozatáúl: megmosolyogni való? Az ó-kor vértanúi: esztelen fanatikusok ? Ki merné ezt állítani! Az emberi eszme felé törekvés, ez az örök, soha meg nem szűnő harc, mindig áldozatot kivánt és fog kívánni. A vér, mely egy eszme érdekében ontatott, jogos és igazságos. S ha magát az emberi eszmét, annak teljes tartalmát és az érte folyó küzdelmet tekintjük: van-e lényegi különbség az aviatikus és tudós, a harcos és hittérítő között? így fogva fel a dolgot, lélektani, magasabb szükségszerűségnek kell tekintenünk a háborút. Az életreképes, az emberi eszmét szolgálni alkalmas nemzetek felfelé vivő lépcsője, az elsatnyúlt, az erre alkalmatlan nációk sírja. A háború kiváltja az erényeket, kiirtja a hibákat, az apró érdekek gőzös atmoszférájából kiemel s egy szebb kort készít elő ... Nekünk, akik az emberi eszme egész tartalmát az evangéliumban találjuk kifejtve, ez a megállapítás oly kézenfekvő, hogy minden vitát kizár. Háború nem a háborúért — - hanem az eszméért. Az eszme legmagasabb foglalatja pedig maga a legfelsőbb lény. Az életet a halál, a halált a halhatatlanság szempontjából fogjuk fel — s ezzel a filozófia szempontjából is tisztáztuk a kérdést. Az eszméért folyó küzdelem valamikor talán — messze jövőben — bizonyára a háború kiküszöbölésével fog megtörténni, de ez nem változtat a lényegen. A küzdelemnek ez is csak egy stádiuma lesz, mint volt a múlt és az a jelen. A keresztény világnézlet tehát igazolva van . . . Királyok ünnepe — népek csatája: nincsenek diszharmóniában. 900 évvel ezelőtt épp úgy, mint ma, egy eszméért és egy eszmében: egy szóban találkoznak. Barsy Károhj dr. Háborús világ. Masíroznak a katonák ... Háziezredünknek harctérre vonult zászlóaljait, hétfőn délelőtt az egri várban állomásozó honvédzászlóalj is követte. Mennek ők is az Orosz-határra. Három hét óta olyan a mi városunk, mint a méhköpü: egymásután bocsátja a rajokat a küzdelmes csatatérre. Szinte megszoktuk a bu- csuzást. És mégis, a hétfői bucsuzás olyan meleg, olyan közvetlen és olyan ünnepélyes volt, hogy akik résztvettek benne, honvédek és polgárok, nem fogják elfeledni soha. A néplélek igazi őserejü megnyilatkozása tette bensőségessé. Soha annyi igazán szívből lelkesedő arcot ős soha annyi őszinte kicsorduló könnyet! Vitéz honvédeink szinte extázisbán voltak az eljövendő csaták mámorától és attól a rengeteg virág özöntől, amellyel Eger hölgyközönsége valósággal elárasztotta a harcba induló vitézeket. Nemcsak a sapkájára és mellére, hanem még a fegyverére is jutott bokréta mindegyik honvédnek. A bucsuzás a Knézich Károly utcában történt, ahol a közönség ezrei minden felvonuló századot lelkesen megéljenezték. Az úri nők nemzeti szinü szalagból készült kokárdákat osztottak szét a legénység között. A tisztek mellére tűzött kokárdák nagyobbak voltak és selyemből készültek; Adorján Ágoston őrnagynak pedig, mint a zászlóalj parancsnokának, díszes nemzeti szíuü mellövet nyújtottak át, amelyre remek kézimunkával a magyar címer volt ráhímezve. Tíz órára volt kitűzve az indulás. Féltíz felé megérkezett Ridárcsik Imre prépost-kanonok, aki a hadsorok előtt felszentelte azt a gyönyörű nemzeti színű zászlót, melyet Eger város közönsége gyűjtésből készíttetett, a Fogéi és Puskás cég közvetítésével, egybeszőtt 160 cm. széles selyemből s amelynek közepére, a fehér mezőben, ezt a jelmondatot hímezték az Angolkisasszonyok ragyogó aranyszálakkal:
