Eger - hetente kétszer, 1914
1914-08-05 / 62. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre _____5 » N egyed évre _ 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a 'ap szellemi részét illető közlemények === intézendők. ' Kiadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 62. szám. ------ XXXVII. ÉVFOLYAM. — Szerda, augusztus 5. H áborús világ. A király szólt és fegyverben áll a nemzet. A részleges mozgósítást, mely a Szerbek ellen induló hadtesteknek és a boszniai hadtestet alkotó ezredek zászlóaljainak hadi létszámra emelését célozta, pénteken délután általános mozgósítás követte, amelyet Oroszország hadi készülődése és így Ausztria és Magyarország védelme tette szükségessé. Történelmi idők előtt állunk. Ez a háború már nem két ország között támadt villongás fegyveres elintézésének, hanem népek csatájának indul. Európa ege lángba borult és a Szerb hadjárat csak előcsatájának látszik annak a küzdelemnek, melyet az Orosz óriással kell megvívni, hogy végre- valahára igazi, áldásos béke lengje körül Európa népeit a nyomasztó fegyveres-béke helyett, amely milliókat emésztett fel és vont el a népek boldogulását biztosító közgazdasági törekvések megvalósíthatása elől. Ennek a háborúnak be kellett következnie, amiként mennydörgés és égiháboru nélkül a villamos feszültséggel teljes levegőben a nyári záporokat hordozó, viharos felhők sem oszlanak el. Tudjuk és érezzük ezt mindnyájan, azért hát Istenben bízva, előre! Az igazság a mi oldalunkon van; ebből sarjad a győzelem is! Éljen a királyi Éljen a haza! . . . * A fegyverek megáldása. Eger városában mozgalmas az élet. Szombattól kezdve valóságos ember-áradatot hoz mindegyik vonat. A hadsereg, a honvédség és a népfölkelés mozgósított hadkötelesei jönnek, hogy felöltve a vadonatúj csukaszürke egyenruhát, teljes készenlétben várják a hadvezetőség parancsát, mely a trón és haza védelmére harcra szólítsa a lelkesült, vitéz magyar hadfiakat. Az általános mozgósítást megelőzően, há- ziezredünknek azok a tartalékosai vonultak be, akik a boszniai zászlóaljhoz tartoznak. Szombatra ezeket a vidám, nótás, katonákat mind fölszerelték és vasárnap reggel 8 órakor a megyei nagykaszárnya udvarán tábori mise volt, hogy első lépésük a haza védelmére, Isten oltárától történjék. Feledhetetlen, szívigható ünnepség volt ez a tábori mise. A harcrakész, Boszniába induló katonák zöldgalyas sapkákban, századonkint vonultak a kaszárnya udvarán felállított oltár elé, amelynek hátterében s jobbról és balról Eger város közönségének színe-java foglalt állást. Ott voltak az összes hivatalos testületek és egyesületek, az ezred katoni notabilitásai- val együtt. És ott voltak a hadbaszálló katonák hozzátartozói is. A szentmisét Eger főpásztora, Szmreoaányi Lajos dr. érsek szolgáltatta nagy papi segédlettel, mig a katonai zenekar szebbnél-szebb egyházi énekeket játszott. Az érsek szózata. Az evangélium felolvasása után Szmre- csányi Lajos dr. érsek teljes főpapi díszben az oltár mellett levő szószékre lépett és, tudósítónk följegyzése szerint, körülbelül a következő lélekemelő beszédet intézte a Szerb határra készülő katonákhoz: Vitéz hadfiak! Szerelmes véreim! Felséges Urunk és Királyunk, a legfőbb Hadűr, az egész magyar nemzetnek és a monarchia összes népeinek lelkesedésétől kisérve hadat üzent Szerbiának s elégtételt kíván mindazoktól, akik Szerbia bűneinek pártolói. Beköszöntött tehát e hazában is a nemzetek életében legfontosabb pillanat: szembe kell szállni véderőnknek az ellenséggel. Ti is síkra léptek, hogy megszabadítani segitsétek az ország lakosait attól a veszedelemtől, mely alattomos fondorlatokkal állandóan fenyegeti a nemzeti lét alapjait s orgyilkos módon nemrégiben is vértanúvá tette volt trónörökösünk fenkölt személyét és erényekben gazdag fenséges hitvesét. Az ellen undok bűnei iránt érzett utálat vezeti a monarchia nagy és dicső hadseregét s mindenkinek lelkében erős a hit és remény, hogy a vitéz honfiak győzelmesen fognak e hadjáratból visszatérni. A szentirás isteni tekintélyű kijelentése szerint, — fűzte tovább szavait a főpásztor, — nem a sereg sokaságától függ a had győzelme, hanem mennyből van az erősség. E gondolat töltötte be mindig dicső őseink lelkét. Az Árpádcsaládból származott királyok fényes korszakában, midőn az emberi műveltséget oltalmazó harci vitézségük által elődeink kiérdemelték az egész művelt világ tiszteletét, e nemzetnek mindig az volt a meggyőződése, hogy ha az Ur nem őrzi a várost, hiába vigyáz, ki őrzi azt. Első szent királyunk és nagy utódai is, hadbaindulás előtt, Istenhez emelték lelkűket; a Boldogságos Szűz Anyához, Máriához esedeztek, hogy Magyarországát ne hagyja veszni; Istentől kértek a csata előtt győzedelmet — és Istentől megsegítve ment előre a magyar katona a felszentelt zászló alatt. A magyar nemzet, mely annyi küzdelemben és véres harcokban erősödött meg, Istenben bízva néz ma is dicső győzelmek elé. Azért ma Ahathiás lelkes szavaival figyelmeztetlek benneteket vitéz hadfiak: Emlékezzetek meg az atyák tetteiről, melyeket cselekedtek az ő idejükben s nagy dicsőséget nyertek és örök nevet... Aki Istenben bízott, még senki sem veszté el erejét. Ezért vezényelte a hadba induló katonaságot a tiszteletre méltó ezredparancsnok úr, az oltár lábaihoz. És ezért es- dem le én is Isten áldását, mely soha el nem hagyta a benne bízókat. A katonákhoz intézett lelkes beszédét azzal fejezte be a főpásztor, hogy harci készségük szemléletében az a remény táplálja, hogy a régi magyarok haláltmegvető bátorsága feléled szivükben s a dicsőség babérjaival ko- szoruzva fognak diadalmas harcok után visszatérni. E szent célra mutatja be az Urnák ezt a szentmise áldozatot is. Ezután ismét az oltárhoz lépett Szmrecsányi Lajos dr. érsek és folytatta a szentmisét, melynek végeztével megáldotta a csapatokat és a magasra emelt zászlót. Az eskü. Megható jelenet következett ezután. Lampe Hugó százados lépett a szószékre és messze elhallatszó, harsány hangon a hagyományos magyar vitézségre és királyhűségre hivatkozva, felhívta a katonákat, hogy újítsák meg fogadalmukat, amelyet katonai szolgálatuk kezdetén a zászlóra tettek. És a piros arcú, ragyogó szemű vitézek leemelték sapkáikat, és jobbkezüket esküre emelve, dörgő hangon mondották el Lampe Hugó százados után a megújított hűség fogadalmat ... Az alispán beszéde. Ekkor Majzik Viktor alispán lépett a szószékre és emelkedett hangon a következő gyújtó beszédet intézte a katonákhoz: Vitéz katonák! Szeretett testvéreink! n A midőn 0 császári és apostoli királyi Felségének legkegyelmesebb Urunknak parancsára harcba szállva szeretett Hazánk határaihoz siettek, hogy az ősi magyar vitézséghez méltó módon a szeretett Hazának a nyugalmát és békességét megszerezzétek s a magyar névnek újabb meg újabb diadalt, dicsősséget hozzatok, a bucsuzás pillanatában egy percre megállítunk benneteket. Megállítunk: hogy hódolatunk, szeretetünk és hazafias tiszteletünk zálogát lerakjuk a ti lábaitok elé! A mi áldásunk, a mi imádságunk kisér benneteket hosszú utatokon. Gondolataink, legszentebb érzéseink veletek lesznek és maradnak és mindennapi imánkban kérjük a jó Istent, árasszon el benneteket áldása teljével s fegyvereiteket erőteljes magyar kezeitekben tegye győzhetlenekké. A hősi, büszke s vitézségéről széles e világon ismeretes magyar nemzetnek vagytok ti a fiai, itt születtetek ezen az áldott magyar földön, ahol minden fűszál, minden kődarab a rettenthetlen magyar bátorságról, az ősi magyar vitézségről és a Hazának kimondhatatlan szeretetéről beszél.
