Eger - hetente kétszer, 1914
1914-08-01 / 61. szám
1914. augusztus 1. EGER. (61. sz.) 3 művészetek iránti érzéknek fejlesztésére, hogy így az alkohol áldozatai a szeszes italok élvezésében keresett öröm helyett más, igazi élvezetet nyújtó szórakozásban lelhessék örömöket. így fog eljönni az a boldogabb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán. Adja Isten, hogy úgy legyen. Háborús világ. A hadüzenet megtörtént. Szerda óta hadiállapotban vagyunk Szerbiával. A király szózata. Ősz királyunk az ő szeretett népeihez fordul. A hivatalos lap szerdai száma közli a király szózatát, amelyet hatalmas falragaszok alakjában, ugyancsak szerdán, Eger város forgalmasabb helyein is kifüggesztettek. És a közönség nagy csoportokba verődve olvasta koronás királyunknak manifesztumát: NépeimhezI Leghőbb vágyam volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralevő éveimet a béke müveinek szentelhessem és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam. A Gondviselés másként határozott. Egy gyűlölettel telt ellenség üzelmei kényszerítenek, hogy a béke hossza esztendei után kardot ragadjak monarchiám becsületének védelmére, tekintélyének és hatalmi állásának megóvására és területi épségének biztonságára. A szerb királyság, amelyet állami létének első kezdetétől fogva egészen a legújabb időkig úgy elődeim, mint Én is támogatásban és segítségben részesítettünk, gyorsan felejtő hálátlansággal már évekkel ezelőtt az Ausztria és Magyarország elleni ellenségeskedés útjára lépett. Az a rendelkezésem, amellyel Boszniában és Hercegovinában teljesített három évtizedes áldásos békemunka után ezekre az országokra kiterjesztettem uralkodói jogaimat, Szerbiában a féktelen szenvedély és elkeseredett gyűlölet kitörésével fogadtatott, holott ez ország jogait semmi tekintetben nem sértette. Kormányom akkor az erősebbnek szép jogával élve, a végletekig vitte elnézését és engedékenységét, csak csapatainak békelétszámra leszállítását és azt az ígéretet kívánta Szerbiától, hogy a jövőben a béke és a barátság utján fog járni. Amidőn két évvel ezelőtt a török birodalommal állt harcban Szerbia, kormányom ugyancsak a mérséklet szellemétől vezettetve, a monarchia legfontosabb életfeltételeinek megóvására szorítkozik. Elsősorban ennek a magatartásnak köszönhette Szerbia a háború céljának elérését. Nem teljesült az a reménység, hogy a szerb királyság méltányolni fogja kormányomnak hosszú tűrését és békeszeretetét és be fogja szavát váltani. Mindig magasabb hullámokat vet az Ellenem és Házam ellen érzett gyűlölet. Mindig leplezetlenebből lép előtérbe az a törekvés, amely Ausztria és Magyarországgal elválaszthatatlanul egybetartozó területek elszakítására irányul. A határon bűnös áramlat csap át, amely a monarchia délkeleti részén az állami rend alapjainak megingatására, a népnek, amelyről olyan atyai szeretettel gondoskodom, az uralko- dóház és a haza iránti hűségtől való eltánto- rítására és a felnövő ifjúság félrevezetésére s az őrület és a hazaárulás bűnös tetteire való felizgatására irányul. Gyilkos merényleteknek egész sorozata s egy tervszerűen szőtt és keresztülvitt összeesküvés, melynek borzasztó sikere szivén talált Engemet és hü népeimet: ime, ezek messzelátható véres nyomai a Szerbiából munkába vett és vezetett titkos üzel- meknek. Ezt a tűrhetetlen aknamunkát meg kell állítani, Szerbia ezen folytonos kihívásainak véget kell vetni, ha sértetlenül fenn akarjuk tartani monarchiám méltóságát és becsületét, ha a folytonos megrázkódtatásoktól meg akarjuk óvni annak állami, gazdasági és katonai fejlődését. Hiába tett kormányom még egy utolsó kísérletet, hogy békés eszközökkel érje el ezt a célt s komoly figyelmeztetéssel megfordulásra bírja Szerbiát. Szerbia visszautasította kormányomnak mérsékelt és igazságos kívánságait és megtagadta azon kötelességek teljesítését, amelyek népek és államok békés együttélésének természetes és szükséges alapjai. Fegyveres erővel kell tehát államaim számára a belső nyugalom és az állandó külső béke nélkülözhetetlen biztosítékait megszereznem. Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható előtti felelősségnek. Mindent megfontoltam és meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára. Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré s hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak. Bízom Ausztria és Magyarországnak önfeláldozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében. És bízom a Mindenhatóban, hogy fegyvereimnek adja a győzelmet. Kelt Ischlben, 1914. julius hó 28-án. Ferenc iJozwf s. k. Gróf Tisza István s. k. IMI* '.! ! Az érsek pásztorlevele. Szmrecsányl Lajos dr. egri érsek pásztorlevelet intézett papságához, melyben a háború idejére szóló isteniszolgá/at rendjére nézve intézkedik. A főpásztor körlevele, melyet még szerdán este küldöttek szét, egész terjedelmében a következő : A haza minden igaz és hű fia hálás szívvel fogadja apostoli Királyunk folyó juliushó 28-án kelt legfelsőbb elhatározását, melynek alapján a szerb királysághoz hadüzenet intéz- tetett s haderőnk egy része mozgósítva lett. E hálaérzetünk pedig nem ütközik össze az evangéliummal, melynek hű tanitványaiúl valljuk magunkat. Mert bármennyire elitéljük is a népek egymás közötti gyűlölködéséből eredő köny- nyelmű s igazságtalan összeütközéseket, a pusztító háborúskodást, mely csudálatos módon a művelődés előhaladásával mindig öldöklőbbé válik s pótolhatlan veszteséget okoz minden körülmények között a nemzet fiaiban és javaiban: mégis nem zárkózhatunk el a nemzet nyilvános lelkiismeretének megnyilatkozása elöl, amely hangosan követeli, hogy amidőn a nemzet becsülete, a nemzet létérdeke veszélyben forog, s a veszély elhárítására a békés eszközök mind kimeríttettek, a sértett nemzetnek joga legyen erejére támaszkodni s igazait fegyverrel kivívni. Soha nem ért pedig becsületére féltékeny nemzetet embertelenebb, igazságtalanabb kihívás, mint volt az, melyet a szerb királyság ellenünk intézett; és soha hatalom, a maga erejére támaszkodva, nagylelkűbb nem volt a türelemben, a béke fenntartása iránti nemes törekvésében, mint az osztrák és magyar monarchia a kis Szerbiával szemben. A nagylelkűség azonban megértésre nem talált s a szerb királyság írott biztosításokkal szégyenletes ellentétben, államunk épsége, érdekeink, becsületünk ellen elvetemült alattomossággal, a legsötétebb bűnöktől sem riadva vissza, állandó támadásokat intéz s eljut egészen az orgyilkosságig, trónörökösünk és hitvese nagyreményű életének erőszakos kioltásáig. Ez embertelen faj megfenyítésére s veszélyeztetett nagy érdekeink oltalmára húzta ki hüvelyéből a kardot Felséges Urunk, apostoli Királyunk s oldala mellett hűséges kitartással s lelkesedéssel láthatja összes népeit. Mi is büszkén állunk nagylelkű s hosszútűrő dicső Uralkodónk oldala mellett, áldozatra s önmegtagadásra lelkesen elszánva. Mélységes hitünk s tántoríthatlan honszerelmünk sugallatára forró imát emelünk a nemzetek sorsát kezében tartó mennyei Atyához, buzgón esedezve: enyhítse a háború borzalmait, erősítse azok lelkét, kiket a háború érdekeikben, vonzalmaikban sújt, vigasztalja a családokat mennyei vigaszával, mely feltartsa a fiák bátorságát, a családfők szívét. Engedje a népek legnagyobb áldását: a békét közénk mielőbb visszatérni; engedje, hogy Felséges Királyunk élhessen győzelme gazdag gyümölcseivel azon nagylelkűség szerint, melynek oly sok tanú- bizonyságát adta. Hogy pedig imánkban az egység ereje is támogasson, rendelem, hogy a legközelebbi vasárnaptól kezdve minden következő parancsolt ünnepen és vasárnapon, egészen a béke megkötéséig, minden plébániai és szerzetesi templomban az Oltáriszentség kitétele mellett végeztessék a szentmise s a miseimához a TemporeBelli miséből veti collecta csatoltassék. Szentmise után a néppel együtt a Jézus szent nevéről szóló litánia le*Z elmoudftlHlú-éfs^ Szentséggel áldás adandó. A délutáni szokásos ajtatosság üelyett (a főtemplomban a Yespera után) a Szentség előtt a Jézus szent nevéről szóló litánia végzendő a néppel s a Szentséggel áldás adandó. Az első vasárnapi ajtatosságot előzze meg alkalmi szent beszéd, melyben az ajtatosság rendje, célja és tartama is közlendő. Ezen felül minden egyházmegyebeli és szerzetesi áldozár a napi mise-imádsága mellett a Tempore Belli szentmiséből vett imát is tartozik a béke megkötéséig végezni. Eger, 1914. évi juliushó 29-én. Lajos, 8. k. érsek.
