Eger - hetente kétszer, 1914
1914-07-18 / 57. szám
Előfizetési árak: Egész évre __10 korona. F él évre____5 » N egyed évre _ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hova a ap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. = Kiadóhivatal Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 57. szám. XXXVII. ÉVFOLYAM. =-— Szombat, julius 18. Hirdetés-ügyünk. Eger, 1914. julius 17. (bi.) Eger város képviselőtestülete 1907. októberében — hatályon kívül helyezvén az e tárgyban tizenhat évvel azelőtt kelt rendelkezést — szabályrendeletet alkotott a nyilvános helyre kifüggesztett hirdetmények (reklámok, falragaszok) tárgyában. A két szabályrendelet között lényegben csak az az eltérés, hogy az 1891-diki díjtalanul engedélyezi a plakátok kifüggesztését, míg a hét évvel ezelőtt kelt rendelkezés — a hirdetmények nagyságához képest — kisebb - nagyobb dijat fizettet a hirdetőkkel. Kétségtelen, hogy az utóbbi, részletesebben kidolgozott, szabályrendelet, — mely esetleg a város hirdetés- kiragasztási jogának bérbeadását is engedélyezi, — egyenesen arra célzott, hogy a) a város közjövedelmét fokozza; b) rendet teremtsen a plakát-ragasztásban s végül e) az esztétikai szempontoknak is eleget tehessen. Ami a város közjövedelmeinek szaporítását illeti, avval könnyen végezhetünk, mert e címen 446 korona szerepel az idei költségvetés bevételei között. Ennyit jövedelmez tehát nekünk az, hogy a magánhirdetményeknek nyilvános helyen való kifüggesz- tési (kiragasztási) jogát bérbeadtuk. Ez bizony édes-kevés. Es ha egyéb eredmény nincs: ezért nem volt érdemes szabályrendeletet alkotni. Már pedig más eredmény nincs, mert a másik két szempont eddigelé egyáltalán nem érvényesült a hirdetmények kiragasztásánál. Hogy a szépészeti kérdéssel végezzünk előbb, megemlítjük, hogy éppen legutóbb tette szóvá e lap azt a most lábrakapott ízléstelenséget, mely az aszfaltgyalogjáróra ragasztgatja a plakátot. De hirdetéseket láthatunk városszerte nemcsak az e célra való — igaz, hogy csekély számú és relatíve kicsiny — táblákon, hanem a magánházak és középületek falán, a transzformátorok köpönyegjein, a villamos-vezeték oszlopain, a fák törzsén, a kerítéseken stb. stb. Ezek részint csak a jó ízlést, a szépérzéket sértik, de legtöbbnyire károsítják a háztulajdonosokat is. (Tessék csak megnézni a monumentális Líceumnak sarkait!) A hirdetek érdekeit meg az sérti, hogy nem lévén elegendő és elég nagy hirdető tábla, a legforgalmasabb helyeken, igen gyakran a szabályrendeletben biztosított 8 napnál előbb, átragasztják a hirdetményt más plakáttal. Az is kedvezőtlen a hirdetőkre, hogy a rendszertelenség miatt nem ellenőrizhetik: vájjon valóban kifüggesztették-e mind a kiragasztásra átadott hirdetményt, melyért a bérlő darabon- kint fölvette a 6—10—14 fillért. Mi lenne itt a teendő? Röviden válaszolhatunk reá: tessék végrehajtani a szabályrendeletet, melyből eddig csak annyi érvényesült, hogy fizetni kell a magánhirdetmények kiragasztásáért. Legelső sorban a város maga teljesítse kötelességét és csináltasson elegendő számú s megfelelő nagyságú hirdető táblát (legajánlatosabb, mert legolcsóbb és legtartósabb — cementből) ; azután kötelezze a bérlőt, hogy olyan állandó alkalmazottal végeztesse a hirdetmények kiragasztását, aki megbízható és pontosan ismeri a hirdetési szabályrendeletet, melynek célzatát a bérlő megértse. Csak igy lehet a város jövedelme mellett biztosítani a szépészeti szempontok kielégítését, valamint a ház- tulajdonosok és a hirdetők érdekeinek megvédését is. Ajánljuk e kérdés komoly megfontolását a városi tanács és a képviselőtestület tagjainak figyelmébe most, mikor a hirdetés-kiragasztási jognak három évre leendő bérbeadása — julius 22-diki lejárattal — napirenden van. Az „EGER“ tárcája. Édesanyámnak. Belep fáradt, bús estnek árnya, S mint ezüst nyárfa, állsz magad. Sok év ráncossá tette arcod S ezüstfehérré a hajad. Óh hol van ajkad sok meséje, Hallgatag mért vagy, óh anyám! Hisz’ egykor tündérek világa Szállt hozzám ajkadnak szaván. Szivem, amelyre ráhajoltál Egykor mesélve, nézd: beteg, A kétkedésnek éjszakája Dúl bennem, mint bősz fergeteg. Most mondjon valamit az ajkad, Anyám, szavadat úgy lesem — Fáradt telkemre rózsa eső Hadd permetezzék csendesen. Vagyok sápadt, meghajszolt rabja A büszke sorsnak, lásd, anyám, Ajkadnak édes szép meséje Megvigasztalna még talán. Búsan rám nézel két szemeddel, S a szememre vetsz valamit; Megértem nagy, dorgáló szódat: Megrendült lelkemben a hit. Rád roskadásig mért a végzet Éjrabló súlyos terheket, De el nem feledéd keresni E sorsodban az egeket.. . Most is imát susog az ajkad, De én értem száll égbe fel, Arcomat hirtelen előtted A szégyenpírja önti el. .. Óh hadd csókoljam meg az ajkad És borús lelkem felragyog; Édesanyám, mondjuk el együtt: „Legyen meg szent akaratod!“ giik (Andris. Mikor újra találkoztunk. Sokat gondolkoztam rajta, elmondjam-e, vagy ne, mert elvégre is, örömem-fájdalmam csak az enyém és ha papírra vetem, a penna hegye sok közvetlenséget lekoptat róla. De talán jobb lesz, ha elmondom, legalább nekem jobb. El is mondom. Úgy esett velem a dolog, hogy este fogtam hozzá az Íráshoz. Nem szokásom pedig, mert a lámpa sárga fénye eltompítja a szemem, még azt is, amelyikkel befelé látok. így aztán sok gondolat a tollszárban marad. Mondom, este fogtam hozzá. Ahogy szépen rakosgatom egymás mellé a betűket, szemem mind jobban kábúlt, öntudatomra is mintha valami nehéz ült volna. Néztem, néztem a sorokat, szemem erővel nyitottam ki, de nagyon nehéz volt a pillám. Háromszor is bemártottam a toliam és csak néztem a hegyét, amelyik makacsúl megállott és nem mozdúlt, nem ment előre. Néztem . .. néztem. Egyszer csak arra emelem fel a fejem, hogy az ajtót becsapta valaki és apró lábak dobogását hallom. Istenem, mi ez?
