Eger - hetente kétszer, 1914
1914-05-30 / 43. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre-------5 » N egyed évre _ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények------ intézendők. — K iadóhivatal: Lyeeumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. - 43. szám. —XXXVII. ÉVFOLYAM. ===_- Szombat, május 30. _____________ Pünkösd. „Elmenvón az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hiszen és meg- kereszteltetik üdvözül, aki nem hiszen, elkárhozik.“ Márk, XVI. 15-16. Húsvét után az ötvenedik napon nagy esemény történt a szent város falai között, ügy mondja az írás, hogy tized napra, midőn az apostolok valamennyien együtt voltak, egyszerre zúgás támadt, mely erős szélként jőve az égből, betölté az egész házat s mindegyik apostol fejére tüzes nyelvek alakja szállott. Ekként telének be Szentlélekkel . . . S a tömeg, amely a nagy zúgásra oda tódult, álmélkodva hallá az apostolokat a maga nyelvén szólani... Ezzel megadatott az igénytelen egyszerű embereknek az az eszköz, amely- lyel taníthattak minden nemzeteket, de egyszersmint az is, mely bátrakká, tekintélyesekké, hivatásukat lelkesedéssel teljesítő emberekké is tette őket. Mert a Szentlélek, maga az égi szeretet volt s midőn külsőleg, égő nyelvek alakjában nyilvánult, belsőleg a szívüket is lángra gyújtotta. Ezzel magukkal vihették az egy igaz Isten hitével nemcsak Krisztus, de az emberek iránti szeretetüket is, hogy ez legyen az ismertető jel, mely összeköti egymással a keresztényeket, ez legyen az emberi társadalom alapjává, ez legyen éltető forrása minden emberi boldogságnak. Igen ez a szeretet, az Isten és emberek iránti szeretet lett a keresztény élet legnagyobb, legfontosabb, leggyönyörűbb alaptörvényévé. De csak együttesen és elválaszthatlanul ... Ez által a nagy eszme által emeltetett fel az egyház és maradt fönn eddig, Isten rendelése szerint s marad fenn tovább, a világ végezetéig. Az együttes szeretet: az Isten és emberek iránt való szeretet a keresztény élet főkritériuma. Mert ugyan lehet-e ezt a kétfajta szeretetet egymástól elválasztani? Nem! Mert kereszténynek mondható-e az, aki az Isten szeretetének jelszavával ajkán, gyűlöli embertársát, félrerúgja htjából a nyomorult Lázárt, ha kiveszett szívéből a könyörületesség, a részvét, a más bajaival való törődés érzete? A másik, a mai napság igen divatos puszta emberszeretet éppen olyan távol áll, de talán még távolabb a keresztényi jellegtől, mint az előbbi. Rút szemfényvesztés, mely elvakítja a felületes szemlélőt, ámítja a naiv, kislelkű és tudatlan embert. Mert csak a hátteret kell néznünk nyugodtan, természetes eszünk vizsgáló erejével — mindjárt rájövünk e jótettek rugójának mozgatójára: a leggyalázatosabb, a leglealázóbb gyarló emberi tulajdonságra: az önzésre. Az érdek az, amely szülője ennek az Isten szeretete nélküli jó tetteknek, melyek nemes cselekedeteknek már csak azért sem mondhatók, mert nem isteni törvény, hanem gyarló emberi meggyőződésből származtak. / Es hiszékenyek az emberek. Tudomány, műveltség nem vértezi fel őket eléggé arra, hogy a Krisztusi szeretet megtagadására szolgáló alkalmak elől kitérjenek, azt visszautasítsák az írás szavaival, hogy «a való szeretet sohasem szűnik meg, habár a jövendölések véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik.» Mindezekből glóriás fővel emelkedik ki a hívő, a keresztény szeretettől áthatott ember, ki a tüzes nyelvekben megnyilvánuló isteni és emberi szeretet áldásaiért ad hálát a Teremtő Istennek pünkösd ünnepén. (By.) Ülések a vármegyén. A fegyelmi választmány szombaton, május hó 30-án délután 4 órakor, az igazoló választmány pedig szerdán, junius hó 3-án déli 12 órakor az alispán hivatalos helyiségében ülést tart. Mindkét ülésen Majzik Viktor alispáu elnököl. Az „EGER“ tárcája. Májusi hangok. i. Csilingelő kelyhű kicsi gyöngyvirágok, Közietek nesztelen halk-suhanva járok. A kis kerti úton lágyan, félve lépek ... S csendesen hallgatom a csilingeléstek. Beszéljetek nékem fényről, napsugárról, Szeretetről, amit kis szivetek ápol. Csilingeljétek el a boldogság dalát Lopjatok arcomra szelíd mosoly-sugárt. Csilingelő kelyhű kicsi gyöngyvirágok Úgy örül a lelkem, ha jövök hozzátok. Mert ha megfürdhetik szirmatok ölében, Könnyű lesz a szárnya s száll, száll hófehéren. II. Május illata megérinti lelkem Kigyúl szivemben tavaszi tűz, Májusi hajnal pirkadó csókjával Minden gondot tőlem messze üz. R lelkem, szívem májussá varázslik Bennük május napsugara él. Enyhe szellőcske suttog nékik nótát, Nem süvít felettük hideg őszi szél. Maradjak soká májusi hajnalban S csak akkor jöjjön őszi alkonyat Ha májusi szívvel, májusi lélekkel Elénekeltem legszebb dalomat. B. M. Hunnia Nagyhete. (Szalay Mátyás verseskönyve. Az ;>Élet< kiadása. Ára 2 K.) Talán sokan azt hitték, mikor a modern költészet előfutárjai első dalaikat elzengték nálunk, hogy ennek a költészetnek nem lesz jövője. Tagadhatatlan, hogy az új költészet nálunk először csak a salakjait mutatta be, és jogos volt az embereknek megvető kézlegyintése; jogos volt az az érzet, amelyet ez a két szó kiváltott belőlük: modern költészet. — Hasonlíthatnám a modern költészet bemutatkozását Inálunk egy sárbakevert márványszoborhoz, mely csak megtisztítóira várt; és nem mondunk lehetetlent, mikor azt állítjuk, hogy a modern költészet megtisztítása a vallásos költők érdeme. Aki figyelemmel kiséri a katholicizmus átreformáló hatását az irodalomban is, azt találja, hogy ennek a reformációnak főorganuma az »Élet«; — és előharcosai e szépirodalmi lap munkatársai. Már elmúlt egy lustruma annak, hogy ez a lap neveli az új vallásos költészet harcosait; itt találjuk Sík Sándort, Har- sányi Lajost és Szalay Mátyást, — kinek hús- vétkor jelent meg második kötete, a »Hunnia Nagyhete«. Szalay Mátyásnak minden fiatalsága mellett is igen elterjedt neve van, különösen az? ifjúság körében. Első kötetében (»Tűzkereszt«) inkább az ifjúság énekese, mit onnan is meg lehet érteni, hogy a költő még theologus Innsbruckban. — Uj kötetében már meglepővel áll elénk. Észreveszi az új vallásos költészet egyik hiányát, t. i. azt, hogy a hazafias érzést és a hazaszeretetei kiszorította keretei közül, — és az innsbrucki theologus egyszerre elénk áll Magyarország lamentációival. A nagyhét fenséges és bánatos szertartásainak keretében bemutatja a bánkódó és Istentől megvert Hunniát, és a magyar telkek közepébe kiált bele, mint a harangok ércnyelve: «Hallgassatok, hallgassatok A böjti harangszóra; Induljatok, induljatok, Szerelmes vérmagyarjaim, A lamentációra!« »Beharangszó.« — Nagyszerda-, csütörtök- és péntek- lamen- | tációi csengenek fülünkbe a drámai beállítású
