Eger - hetente kétszer, 1914
1914-01-03 / 1. szám
1914. január 3. EGER. (1. sz.) 3 bán az -án képző különben is a magyar i-nek felel meg. Komoly tudósok kimutatták, hogy az oláh meg a római oly messze esik egymástól, mint pl. Makó Jeruzsálemtől. Romániai román tudós, akadémiai tag, mutatta ki, hogy az oláh nyelvben csak a szókincs egyötödrésze latin eredetű. Megdől tehát egyetlen állítólagos perdöntő bizonyítékuk is. Még hozzá nagyon illetékes részről. Az oláhok tehát nem rómaiak. És még sem elégszenek meg azzal, hogy ők hívják magukat nagybüszkén rómaiaknak, hanem megkövetelik, szigorúan megkövetelik, hogy mindenki „római1*-aknak szólítsa őket. Még pedig az ő édes anyanyelvükön 1 S mi megtesszük — a belügyminiszter példája nyomán .. . Különben tartozom fölemlíteni egy ép oly naiv, mint amily ravasz érvüket. Szerintük az „oláh“ csúfnév. Persze, mi hiába mondjuk, hogy az „ungur“ éppen olyan csúfnév, mert mi „magyarok“ vagyunk. Hiába hozakodunk elő példával: hogy mi az „inglis“-t angolnak, a „deutsch“-et németnek, az „italiano“-t olasznak mondjuk. Ez mind hiába. Makacsul megmaradnak gyönge, de annál konokabban védett érvüknél. És... legvégső esetben a belügyminiszter példájára hivatkoznak: igazukat már ó is belátta . . . Igaz, az ilyen kérdésekben való behódo- lást nemcsak együttesen követelik, de szükség esetén szinte testületileg lépnek a tettek mezejére, ha „román“ voltukat dokumentálni kell. Községünk oláh pópája reszket, ha egy krajcárt ki kell adnia a kezéből. S bár az intelligensebb papok közé tartozik, fát vág, udvart seper, szánt és trágyát hord. Lyukas cipőben, rongyos ruhában jár. Kalapja ragyog a sok piszoktól, zsírtól. Táplálkozása igen kezdetleges. Szappanra, sőt italra is alig ad ki valamit. (Ez utóbbi pedig nagy szó!) S egy szép napon feketébe vágja magát és családjával együtt ünneplőt vesz. Megérkezik pópatársa is a szomszéd faluból. Feleségestül együtt. (Uj házasok.) Mennek az állomásra. Onnan Fogarasra, bol a bukaresti nemzeti színház néhány „művésze“ játszik. S bár pópánk postaügynök (pénzért mindenre vállalkoznának ezek, jóllehet magyarul makogni is alig tudnak), csak másnap déltájban kerül haza. Igaz, a hajnali vonattal is hazajöhetett volna, de csak nem tesz ilyet, mikor az összetartozás érzésének ápolásáról van szó! Hogy nem kulturaszeretetből mentek Fogarasra, az bizonyos. Már 3 éve ismerem őket s a pópának szépirodalmi könyvet nem láttam a kezében soha. Más könyvet, igaz, láttam. (A helyb. szövetkezetnek t. i. nemcsak igazgatója és pénztárosa, hanem könyvelője is.) No, és újabban le szeretne vizsgázni a gimnázium VII. és VIII. osztályáról (csak VI. gimnáziumot végzett és 3 évi teológiát), mert így csak 800 K kongruát élvez, amúgy meg 1600 K-t és korpótlékot fog kapni. A vizsgálat februárban lesz. Persze, román gimnáziumban. És pedig Brassóban. És amily biztos, hogy más gimnáziumban mindenből megbuknék, épp oly bizonyos, hogy ott simán át fog menni. Mert a románok segítik ám egymást. Még inkorrekt utón is. Annál inkább megengedett eszközökkel. S itt eszembe jut az „aratás a sivatagban.“ Igaza van A hét rovatvezetőjének. Csak az a baj, hogy nemcsak a hírlapírás terén vannak ily szomorú jelenségek. Szinte botrányos közömbösség van más téren is. Mindenki igyekszik a saját jövőjét biztosítani s ha ez sikerült: mit törődik mással?! Tapasztalásból tudom, hogy egy egészségtelen helyen nyomorgó, beteges ember megindító, könyörgő levelet intézett befolyásos bérmaatyjához, hogy ez még befolyásosabb föl- jebbvalójának szóljon s tétesse egészségesebb helyre, mert az életéröl van szó. S a bérmaatya a hosszú, kétségbeesett levélre csak ennyit válaszolt: feljebbvalómmal „nem vagyok oly viszonyban, hogy ilyfajta kérdésekkel állhatnék elő.“ Egy életről volt szó 1 Viszont Tisza István grófnak egy kétségbeesett ref. tanító direkt levélben elpana- szoita a baját. Fiát 3 hónapig ingyen ápolták egy tüdőbeteg szanatóriumban. A fiú további ápolásra szorult, de ingyen fölvenni tovább nem akarták. Az apa Tiszának írt. Harmadnapra megérkezett a válasz. A fiút ingyenesnek fölvették s megmentették az életnek. ügy látszik: a román, a református, a zsidó mind segít egymáson. Csak a katolikus nem akar. Valóban! A pokol tornácában vagyunk. Vallási és politikai értelemben egyaránt! ... A hét. A karácsonyi könyvpiac. Karácsony táján se- regestől jelennek meg a könyvek. Az irók abban a reményben, hogy az ünnepek alkalmából mindenki igyekszik övéit meglepni valami ajándékkal, bőven ontják termékeiket, azt gondolva, hogy ilyenkor talán nagyobb lesz azok kelendősége. Igaz, mindenki örömet óhajt szerezni hozzátartozójának anyagi tehetsége szerint, de mindent inkább vesz, mint — könyvet. Odáig jutottunk már, hogy a könyvet intelligenciánknak (sajnos éppen az az osztály, melynek mindenben jó példával kellene elüljárnia!) igen jelentős része csak lomnak, értéktelen papirhalmaznak tekinti s mégis — nem tudni, micsoda jogon — szereti magát műveltnek nevezni. Pedig műveltnek csak az mondható, aki kristályos jelleme mellett nagy olvasottságról tesz bizonyságot s nem az, aki elegánsan kiöltözve lejt végig az utcán — üres fejjel. Az ilyet legföljebb csak megnézik, aztán napirendre térnek fölötte. Aki azonban szellemileg elegáns, vagyis müveit ember, arról nemcsak ideig-óráig beszélnek, hanem maradandóan dicsérik, meghajolnak előtte. Ez a szellemi elegancia pedig egyedül csak a könyvekből olvasás által nyerhető el. És nem is tudnánk szebb és hasznosabb ajándékot elképzelni, mint a jó, hasznos és tanulságos könyvet. Sajnos azonban, a könyvet manapság nagyon kevesen szeretik. Inkább az élvezetek után futkosnak s a divatot űzik. így történik meg azután az a sajnálatos eset, hogy az ambícióval dolgozó irók munkái ott porosodnak a könyvesboltok polcán. Hiába, az emberek ma csak külsöképen akarnak tetszeni, a szellem eleganciájára azonban fittyet hánynak! Igaz másrészt, hogy — kivált a karácsonyi könyvpiacon — ugyanezt lehet mondani soksok könyvről. Külsőképen tetszetősek, díszesek, ragyogók, de bennök kong az üresség. * A B. u. é. k. ellen minden esztendő végén kifakadunk mindnyájan és minden esztendő utólsó napjain özönével küldjük szét vagy legalább kapjuk a B. u. é. k.-s névjegyeket, amelyeket a vasút vaggonszámra szállít igy újév táján. A szokás mellett nem lehet Írni, mert nem lehet az érdekében érvelni. Ellene sem írunk, mert úgy is hiába. Csak annyit jegyzünk meg, hogy milyen óriási tőkét lehetne gyűjteni azoknak a bélyegeknek, levelezőlapoknak, névjegyeknek és borítékoknak árából, amelyeket ilyenkor nagy fáradsággal, sok vesződséggel szétküldöznek az emberek, még pedig legtöbb- nyíre az — egymás bosszantására. * Az 1913. évi termés. A földmi velésügyi miniszter a gazdasági tudósítók jelentése alapján, most tette közzé az 1913-diki végleges terméseredményt, mely valamivel kedvezőbb, mint az előzők. Eszerint összesen 41.190,583 métermázsa búza termett, melyből 39.080,034 métermázsa őszi s 2.110,549 métermázsa tavaszi. Őszi rozs termett 12.397,499 métermázsa, tavaszi rozs 456,536 métermázsa, kétszeres 529,446 métermázsa, összesen 13.273,694 métermázsa. Őszi árpa termett, 933,308 métermázsa, tavaszi árpa 16.446,946 métermázsa, összesen 17.380,254 métermázsa árpa. Zab termett 14.487.030 métermázsa. * Ötven filléresekért. Az aradi kereskedelmi és iparkamara már régebben utalt arra, hogy a koronaszámítás elterjedése érdekében nj pénzek verése szükséges. A kerületbeli összes pénzintézeteket nyilatkozatra kérte ez ügyben és ez alapon kimondotta, hogy ötven filléres pénzdarabok veretése iránt megkeresi a pénzügy- minisztert, illetve a törvényhozást. Az uj helyzet persze az lesz, hogy azután majd a legtöbb embernek — többfajta pénze hiányzik, mint eddig. HÍREK. Eger, 1914. január 2-án. Tájékoztató. Január 5. A Zenepártoló Egyesület hangversenye. „ 5. Hónapos állatvásár Egerben. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 5. Országos vásár Pétervásárán. „ 6. Vízkereszt. „ 8—9. Országos vásár Tiszafüreden. „ 11. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 12. A közigazgatási bizottság ülése. „ 12 — 13. Országos vásár Egerben. „ 15. Országos vásár Verpeléten. „ 18. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 19. Országos vásár Makiáron. „ 20. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 25. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 25., 26. Országos vásár Hevesen. Érsekünk diszdoktorsága. A budapesti tudományegyetem Nagy Konstantin jubileuma alkalmából a hercegprímással egyidőbeu diszdok- torrá választotta Szmrecsányi Lajos dr. egri érseket is, akit az egyetemi tanács az egri érseki palotában akart doktorrá fölavatni. Érsekünk hivatalos elfoglaltsága miatt kérte az ünnepség elhalasztását, de az egyetemi tanács eljárása időhöz lévén kötve, a fölavatást nem halaszthatta el és igy a díszdoktori oklevelet az ünnepség mellőzésével juttatta el az érsekhez. Egyházmegyei hírek. Demkó György dr. prépost-kanonok az általa viselt tisztségektől, kedvezőtlen egészségi állapota miatt, saját kérelmére főpásztori elismerés mellett felmentetvén, papnevelő intézeti kormányzóvá, a líceum hittudományi karának igazgatójává, a középiskolai hittanár-képesítő vizsgálati bizottság elnökévé, valamint a kerületi gyűléseken tárgyalni szokott lelkipásztori kérdések bíráló bizottságának elnökévé Ambrus István dr., k. k. székesfőegyházi kanonok neveztetett ki. Uj hittudor. Petró József egri egyházmegyei áldozópapot, aki teológiai tanulmányait az innsbrucki egyetemen végezte, Innsbruckban a hittudományok doktorává avatták. Alapítványok. Párvy Sándor dr., v. b. t. t., szepesi püspök 500 koronás alapítványt tett, amelynek kamatait évenkint az egri hatvan III. negyed fertálymestereinek szegény özvegyei, vagy ezek hiányában gyermekekkel bíró szegény iparos vagy földmíves özvegyek élvezik. A kamatokat az egervárosi plébános karácsony táján osztja szét. E szép alapítvány csak még
