Eger - hetente kétszer, 1914
1914-04-25 / 33. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre _____5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények 1 = intézendők. : Kiadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 33. szám. XXXVII. ÉVFOLYAM. Nemzetiségi kérdés. Irta és az Egri Jogakadémiai Kör 1914. márczius hó 20.-ki irodalmi estéjén felolvasta Dr. Molnár Kálmán jogtanár. (Második közlemény.) II. Sajnos, az alkotmányosság szabad gyakorlatát visszanyert magyar nemzet alkotmányos tevékenységét egy olyan nemzetiségi törvény megalkotásával kezdette meg, amely jogilag és politikailag egyaránt elhibázott, és következményeiben rendkívül káros alkotásnak bizonyult. És ha lojálisán elismerjük is az akkori nehéz helyzetben és a kérdés nehézségében magában tényleg feltalálható mentő okokat, ezzel a törvényből folyó káros következmények még nincsenek elhárítva és jóvá- téve. Sajnosnak kell mondani nemzetiségi törvényünk létrejöttét több okból: 1) Először azért, mert mint már kiemeltem, nemzet-államban nincs helye külön nemzetiségi törvénynek, nincs helye annak, hogy a nemzetiségi kérdés, — mint az állam berendezésének az államélet rendes menetéből és kereteiből kiszakított alapvető kérdése — külön kodifikál- tassék. 2) Másodszor azért, mert nemzetiségi törvényünk a kényes kérdést az akkori fejletlen közjogi terminológiával szabályozta, s elhibázott kifejezéseivel a törvényhozó világosan megállapítható szándékával és alapgondolatával homlokegyenest ellenkező magyarázatoknak nyitott lehetőséget. Elég legyen e tekintetben rámutatnom arra a körülményre, hogy a törvény «a nemzetiségi egyenjogúsága sokatmondó címét viseli, holott minden szavából kitűnik, hogy a nemzetiségeket jogi egységek gyanánt el nem ismeri, hogy nem nemzetiségi egyenjogúságot, hanem épen a nemzetiségre való tekintet nélkül állam- polgári egyenjogúságot biztosít. 3) Harmadszor sajnos a nemzetiségi törvényünk létrejövetele azért, mert olyan idealisztikus politikai feltevésekre épített, amelyek utólag ábrándoknak bizonyultak. Gyönyörűen mondja gróf Tisza István 1914 február 20.-ki képviselőházi beszédében : «Az 1868.-ki törvények az alkotmányos szabadságát visszanyert magyar nemzet emelkedett hangulatának idealisztikus megnyilatkozásai voltak. Az 1868.-ki törvényeket meghozta a magyar nemzet abban a hitben, hogy a testvériségnek ez a majdnem önfeledt megnyilatkozása hasonló visszhangra fog találni; hogy ez ország nem magyar ajkú polgárai hálás örömmel fogják e törvényes alapot megragadni; hogy el lesz temetve minden félreértés, minden gyülölség; el lesz temetve a magyar állam territoriális egysége és a magyar nemzet politikai egysége ellen irár nyúló minden támadás. Az eredmény keserű csalódás volt. — Ezt a törvényt becsmérelték, zsarnoki törvénynek szidták. Azzal szemben a legmesszebbmenő izgatás és agitáció terére léptek az ország nem magyar ajkú polgárai közül számosán. Megindult az agitáció benn az országban, megindult a nemzet befeketitése mindenütt. Hát lehetett volna-e azokat a rendelkezéseket életbeléptetni öngyilkosság nélkül a magyar nemzetnek, amelyeket szerető testvérekre akart alkalmazni és nem ádáz ellenségekre.» 4) És végül elhibázottnak kell tekintenünk nemzetiségi törvényünket azért is, mert még ha a törvény szavai szabatosan fejezték volna is ki a törvényhozó szándékát, még ha az ideálisztikus feltevések valóknak bizonyultak volna is, még ez esetben is a törvény a külömböző anyanyelvek használata terén olyan lehetőségeket nyújt, amelyeket sem az egységes magyar nemzeti állam követelményeivel, sem a modern közigazgatás igényeivel összeegyeztetni nem lehet. Szerencse azomban, hogy amikor a törvényhozásnak — kétségkívül jóhiszemű — tévedése végzetessé válhatott volna az egységes magyar nemzeti államra, a magyar nemzeti géniusz élő ereje elhárította a veszedelmet. Az egészséges szervezet kidobta magából a mérgező anyagot. A törvénytárba beirott törvényt nem engedte át a gyakorlatba. A törvény papíron maradt. Égy államférfi sem merte azt végrehajtani, ami azomban a törvény és az élet káros divergenciáját, egyrészről elégedetlenséget, másrészről bizalmatlanságot, s minden oldalról bizonytalanságot eredményezett. Forduló pontot jelent a nemzetiségi kérdésben az a nagyszabású kormánynyilatkozat, amelyet a miniszterelnök a képviselőház 1914. jan. 21.-ki ülésében tett — s a február 20.-ki és márczius 13.-ki üléseken megismételt —, eloszlatva a homályt és bizonytalanságot, őszinteséggel és bátor nyíltsággal helyes mederbe terelve a félszázadon át vajúdó problémák megoldását. A miniszterelnök kijelentette, hogy «a nemzetiségi törvényt későbbi törvények több vonatkozásban máris lényegesen módosították ; törvényileg meg nem változtatott rendelkezései is nagy részben elavultak, végre nem hajtattak és végre nem is hajthatók. — E törvénynek számos rendelkezésein közel félszázados fejlődés túltette magát. Ne várják tőlem az élet által túlhaladott rendelkezések végrehajtását.» A szigorú formáljogász szemében aggályosnak tűnhetik fel a miniszter azon kijelentése, hogy a törvénytárban szereplő Szombat, április 25. törvényt nem fogja végrehajtani. Ha azonban a kérdés mélyére tekintünk, hamar eloszlanak aggályaink. Jogforrástani elv: cessante ratione legis cessat lex ipsa. Ha megszűnik a törvény oka és alapja, nem érvényesülhet az ezekre épített törvény sem. Ezért nem lépett életbe a nemzetiségi törvény eddig, s egy félszázad eltelte után, változott viszonyok között nem is léphet életbe többé. A miniszterelnök nem egy létező törvény végrehajtását tagadta meg, hanem egy halvaszületett törvénynek, egy okafogyott törvénynek, egy — a nemzet jogalkotó gyakorlata által beszárított és eltörölt — törvénynek a végrehajtását. Ezzel a kijelentéssel meg van nyitva a helyes irányú fejlődés lehetősége. El van hárítva az akadály, amely félszázadon át állott útjába annak, hogy a nemzeti egység gondolata a közhatalmi szervezet minden fokozatában kifejezésre jusson és érvényesüljön. Most már szabad az út. A nemzetiségi törvényt nagyobb precizitás kedvéért formálisan is hatályon kívül lehet helyezni, s a nemzeti irányú fejlődés, — most már nem zavarva a nemzetiségi külön- jogok látszatát csillogtató különszerű törvénytől — biztosan haladhat előre az állampolgári egyenjogúság alapján. Ülések a vármegyén. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága hétfőn, április hó 27-én délelőtt Vall órakor rendes közgyűlést tart, melynek előkészítésére április hó 21-én déli 12 órakor az állandó biráló választmány Majzik Viktor alispán elnöklete alatt; április hó 22-én délelőtt % 10 órakor a tiszti nyugdijválasztmány és 3/410 órakor a, jegyzői nyugdijválasztmány Majzik Viktor alispán elnöklete alatt; április 25-én délelőtt Vili és délután 4 órakor az állandó választmány Majzik Viktor alispán elnöklete alatt; ugyancsak április 25-én délelőtt Va^2 órakor a közmunka szakosztály Ficzere József elnöklete alatt, délután 3 órakor a pénzügyi szakosztály Kassuba Domokos elnöklete alatt és délután s/44 órakor a számonkéröszék Majzik Viktor alispán eluöklete alatt ülést tart vagy részben már ülést tartott. Pártórtekezletek. Hevesvármegye törvény- hatósági bizottságának hétfői közgyűlését megelőzően vasárnap, április bó 26-án úgy a hevesvármegyei Nemzeti Munkapárt, mint az ellenzéki pártok megyebizottsági tagjai Egerben pártértekezletet tartanak. A Nemzeti Munkapárt értekezlete este 7 órakor lesz a Széchenyi- szálló nagytermében Keglevich Gyula gróf elnöklete alatt; az ellenzék pedig Szederkényi Nándor pártelnök elnöklésével este 67a órakor a Kaszinó könyvtár-termében ülésezik. Szmrecsányi érsek a főrendiházban. Szmre- csányi Lajos dr. egri érseket a főrendiház szerdán, április hó 22-én, a negyedik ülésszakot megnyitó ülésében előbb a közjogi és törvénykezési bizottság tagjává, azután a köxős ügyek tárgyalására egybehívott országos bizottság (delegáció) rendes tagjává választotta. ££0
