Eger - hetente kétszer, 1914
1914-04-22 / 32. szám
1914 április 22. EGER. (32. sz.) 3 cigarettáznak és végzik egyéb dolgaikat az arra járók nagy botránkozására. Bizony rendőr kellene oda nádvesszővei, aki aztán sommás utón intézné el a sok éretlen suhanc baját, akik nem nézik a templom szentségét és szeméremérzetük minimáiisabb a legotrombább állaténál! Eger város plébános-kanonokja, nem sokkal installációja után, komoly intelmet intézett a szószékről ebben az ügyben a hívekhez, akik közé persze odatartoznak ezek a gyönyörű mákvirágok is. Ámde úgy látszik, ezeknek nem használ a szép szó. Itt érzékeny büntetésre van szükség. Akiket rajtakapnak, valamennyi ellen indítsák meg a kihágási eljárást!! Talán ez még segíthet a bajon; más aligha! . . . A falusiak? Óh azok itt hagynak minden piszkot, szemetet. Nézzük csak meg a halpiaci- iskola környékét — hetivásár után. Van ott szalma, széna, toll, rongy, rossz kosár, minden a világon 1! Persze aztán, a nap legnagyobb részében ott is marad minden. A kevés számú utcatisztítónak ezer a dolga s minden helyre nem juthat egy! Mindezekből látszik, hogy városunknak ebben az irányban, a köztisztaság szempontjából is fejlődnie kell. Ezt követeli a legelemibb ízlés, ezt követeli a közegészségügy nagy érdeke. Még egyet! A köztisztaság szempontjából végre valahára nyilvános illemhelyekről is kellene gondoskodnia a városnak. Nagy kiterjedésű és nagy idegenforgalmú városunk eddig is sajnosán nélkülözte ezt, ezután meg teljességgel nem nélkülözhetjük aszfaltos, parkírozott, palotákkal szegélyezett utcáinkon és tereinken. Még tavasz van; van idő arra, hogy megállapítsuk a nyáridő tisztasági munkaprogramm- ját alaposabban, körültekintőbben mint eddig volt. Mert tulajdonképen nyár folyamán érezzük leginkább a hátrányait gondatlanságunknak, fölületességünknek. No meg aztán a hatóságnak kötelességei közé is tartozik a lakosság egészségének a megvédése. És pedig minden áron! Végre is nemcsak a paloták tesznek széppé valamely várost, hanem a tisztaság, a rend is tartozéka a „szép város“ fogalmának. (By.) Mindezek a körülmények kellően indokolttá teszik azt az országszerte megindult mozgalmat, mely a néprajzi társaságunk vezetése alatt céljául tűzte ki, hogy az immár veszendőbe menő néphagyományokat, a nép lelkének fajunkat jellemző szempontból is rendkívül fontos megnyilatkozásait, e lélek alkató erejének, teremtő képességének még meglevő bizonyságait, természetében rejlő szépérzékének letagadhatatlan tanujeleit úgyszólván a végső órákban, mielőtt a rohamosan átalakító modern élet, a kulturális fejlődés jegyében végleg el nem söpri, felkutassa, rejtett helyeiről előkeresgélje, a meglevőket összegyűjtse s mint népünk mivoltának, fajunk jellemének, egészben nemzetiségünknek értékes tanujeleit megörökítve átadja megőrzésre az utókornak. Elsősorban ez a nemzeti szempontból is rendkívül fontos mozgalom, melynek vezető férfiait és hangyaszorgalmú munkásait mindenkor a legönzetlenebb fajszeretet lelkesítette sok utánjárást igénylő, fáradságos munkájukban, befolyásolt engem is jelen ismeretterjesztő előadásom tárgyának megválasztásában. Elsősorban mondom, mert tagadhatatlanul az a körülmény is buzdítóan hatott reám, hogy magyar népünknek ez az igen érdekes fajtája az utóbbi években már nemcsak a néprajzi sajátosságokat kutató hivatásos körök figyelmét vonta maHÍREK. Eger. 1914. április 21-óu Tájékoztató. Április 22. Országos vásár Verpeléteu. „ 25. Buzaszentelés. „ 26. Országos vásár Tiszanánán. „ 27. Megyegyülés. „ 27, 28. Országos vásár Hatvanban. „ 29. Eger város tisztújító közgyűlése. Május 1. A színi szezon kezdete. „ 1, 2, 3, 4 és 5. Sorozás Tiszafüreden. „ 2. Tisztújító közgyűlés Gyöngyösön. „ 4. Hónapos állatvásár Egerben. „ 4. Országos vásár Kápolnán. „ 4. Országos vásár Tiszaörsön. „ 4. Hatvani főszolgabíró tárgyalási napja Rózsaszentmártonban „ 6. Egyháznapja az egri főszékesegyházban. „ 6. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Nagyivánban. „ 7. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 7, 8 és 9. Sorozás Egerben. (Város.) „ 11. A közigazgatási bizottság ülése. „ 11, 12. Országos vásár Egerben. „ 11, 12, 13, 14, 15 és 16. Sorozás Egerben. (Járás.) „ 13. Országos vásár Pétervásárán. „ 14. A pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Bükkszenterzsébeten. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Kápolnán. „ 15. A gyöngyösi főszolgabíró tárgy, napja Gyöngyöstarjánban. A tekintélyről. — Párbeszéd. — (Tekintélyfalvi Tekintélyessy Theodor dr. az iróasztaláuál ül, egy aktát tanulmányoz. Kopogtatás nélkül besiet a szobájába egyik meghitt barátja, Szerény Kázmér, kezében a Pesti Hírlap egy példánya.) — Te ugyan alaposan elbántál a vármegye irás-olvasási bizottságával a Pesti Hírlapban, szólt Kázmér. Megadtad a tanítóknak. Nyíltan megmondtad, hogy nincs tekintélyük. — ügy van, szólt Tekintélyessy nagyúri fölénnyel. Tudod, ha én ütök, akkor nagyot ütök. Ez nagyon sikerült tudósításom. Mégis csak kiváló hírlapíró vagyok én! Magam is gyönyörrel olvastam a Pesti Hírlapban és — kíváncsian várom a hatást. — Cikked nagy szenzációt keltett. Megkapja benne a magáét mindenki, de legjobban a tanítók. Nem tudom, mit szólnak ehhez: (olvassa:) „A tanerők közűi csakis népiskolai tanítókat választott be a bizottságokba, holott közép- és polgári iskolai tanárok is elegendő számban állottak rendelkezésre s ha nagy fontosságot tulajdonított volna ezeknek a torzszülött bizottságoknak, akkor tekintélyesebb tagokból állította volna azt össze.“ Hanem azért nincs mindenben igazad. Ez a bizottság a tanítóság szine-javából van öszgára, hanem érdekes külsejével, keleties, színekben tobzódó eredeti viseletével a legmagasabb körökben rokonszenvre talált, sőt hogy többet mondjak, még a messze külföld érdeklődését is felkeltette. Ez az országszerte megnyilatkozó érdeklődés hova-tova valóságos matyókultuszt teremtett, mely nemcsak a kiállítási helyiségekbe s inuen a legelőkelőbb szalonokba, báltermekbe vonult be mint divatos különlegesség, hanem legújabban legelső színpadunkat is meghódította. Minthogy pedig a divat előtt többé-kevésbbé mindnyájunknak meg kell hajolnunk, azt hiszem ez a mellékesebbnek mondható körőlmény is segít célomban, mely immár a matyók honába vezet, hogy e szokásaiban és viseletében feltűnően eredeti vonásokat mutató palócos népet néhány képben s a rendelkezésemre álló szemléleti tárgyakban bemutassam. Borsodmegye három helységének: Mezőkövesdnek, Tarának és Szent Istvánnak népe viseli a matyó nevet s mondhatom büszke, magyaros önérzettel, mert a nép hite és a ; mezőkövesdi levéltárból szerzett adatok bizonysága szerint e név eredetét nem kisebb egyénhez, mint a hatalmas Igazságoshoz fűzik. A mezőkövesdiek ugyanis Mátyás királynak, midőn a cseh ellen háborút viselt, 20 saját költségükön felfegyverzett katonát adtak, azonfeszeállítva. Ahol ilyen neveket látsz: Csepreghy Gyula, Frinth László, Kelemen Lajos, Fischoff Márk, a gyöngyösi, a hatvani igazgatók stb., ott nem lehet a lekicsinylés hangján szólani. Továbbá arra is kiváncsi vagyok, hogy mit szólnak ehhez — mert téged talán ez is érdekel — a tanítónők. Szóval nincs igazad. — Miért nem volna igazam? — szólt ingerülten Tekintélyessy. — Én tanítónőkről nem szóltam, sem az említett urakról, hanem általában a — tanítókról. — Ez a baj, mert az egészet ütötted; velük együtt másokat is. De nincs igazad azért sem, mert a bizottságokba elemi iskolai igazgatókat és tanítókat nem azért neveztek ki, mert a bizottságokat ezzel — mint te írtad — lekicsinyelni akarták volna, hanem egyszerűen azért, mert az idevonatkozó miniszteri rendelet a tanítókat kívánja első sorban alkalmazni. A rendeletben ugyanis ez van: „A bizottsági tagok . . . másik felerészének tényleges, vagy nyugdíjas tanerőnek (néptanító, polgári iskolai tanító, felső kereskedelmi iskolai, középiskolai tanár stb.) kell lennie.“ . . . — Az csak tévedés lehet, felelt Tekintélyessy, mert tévedni emberi dolog. Tévedhet a közig, bizottság is, a miniszter is, szóval mindenki, csak én nem. — Nincs igazad továbbá azért sem, fűzte tovább a szót Kázmér, mert lehet ám valaki tekintélyes ember az elemi iskolai tanítói pályán is. Látod, sok olyan néptanítót ismerek, kik anyagi erejük megfeszítésével százakat áldoztak tudományos művekért, lapokért; támogatói voltak minden szépnek, jónak, nemesnek ; szabad idejük nagy részét a nép művelésére fordították, így dolgoztak egy emberöltőn át s ezt te nem tartod szép dolognak? — Szép dolog, — szólt kedvetlenül Tekintélyessy, — de nem tekintélyes emberek. — De kérlek, szólt kissé indulatosan Kázmér, ezek az általad lekicsinyelt emberek nem az elemi hat osztályának megfelelő tudással bírnak ; a te képesítésed, ha a tudományok egy ágából magasabb is, azért álta'ánosságban te sem állsz fölöttük Csimbrasszó magasságban. Hiszen közülük már igen sok kiváló író, költő, művész, magasrangú tisztviselő stb. került ki. Minden társadalmi osztálynál vannak — igaz — nem megfelelő egyének is, de azért az egészet nem lehet leszólni. — Mindent elhiszek, szólt gúnyos mosoly- lyal Tekintélyessy, de akármit csinálnak, nem ér semmit, ha nincs tekintélyük. — Még egyet. Ha azt állítod, hogy a tanítók nem tekintélyes emberek, akkor menj ki egy olyan városrészbe, ahol a tanító az iskolán kivűl is sokat munkálkodik és lépj föl valami lül a hadsereg élelmezésére 40 szekér búzát, 20 szekér zabot, 20 font vajat és tízköpű mézet ajándékoztak. Ennek fejében Mátyás Mezőkövesdet előbb szabad királyi várossá emelte, majd 1464-ben Budán, Szűz szent Margit ünnepe előtt kelt adomány-levelében a városnak „tisztességes pecsétet“ adományozott. E pecséten cimerpaizs látható, mezejében ötágú nemesi koronából kiemelkedő férfikarral, mely három szál bűzakalászt tart kezében. A paizsot jobbról tulipán, balról rózsaág övezi. A búzakalász jelképezi a matyók ősi foglalkozását, a virágdíszítés pedig ornamentikájuk régisége mellett tanúskodik. Nagyon hihető, hogy a királyi kegy ennyi jelével elhalmozott nép a jőtévő iránt való hálából újszülött gyermekeit örömest kereszteltette az általa kedvelt Mátyás névre, legalább e föltevést látszik megrősíteni a mezőkövesdi plébánián őrzött legrégibb, 1676- ból való, keresztelési anyakönyv is, ahol még feltűnően sok Mátyás nevű újszülött van bejegyezve. A Mátyás név kicsinyítő képzős alakjából, a Matyiből lett azután a Zsuzsi=Zsu- zsó, Kati=Kató, Feri=Ferkó mintájára Matyó, mely név lassankint ráragadt a matyó név alatt ismert palóc-töredékre, bár a matyó roppant nagy faji büszkeségében rendesen visszautasítja a palóccal való atyafiságot. (Folytatjuk.)
