Eger - hetente kétszer, 1914
1914-04-22 / 32. szám
2 EGER. í 32. sz.• 1914. április 22. amelyeket a rosszindulat felfújhat — és mondjuk ki: a kenyóririgység már többször fel is fújt, — akadhatnak. Ezek a lázas ujságíró-munka elmaradhatatlan következményei. De míg egyrészt a B, H.-nak, hogy az ilyeneket kiigazítsa, jóvátegye, semmi szüksége sem volt az uj sajtótörvényre, másrészt meg ha egy-egy toll elcsuszamlása tönkre tehetné a lap értékét, akkor katolikus lapjaink dolga sem állana mindig legfényesebben. És vájjon ha a falakat egyre erősebben döngető radikalizmus — tessék csak olykor egy-egy pillantást vetni a «Yilág»-ba! — erősebb harcot indít programmjának megvalósítására, vájjon az egyház és szolgái nem attól a laptól várhatnak-e védelmet, amely az egyházpolitikai küzdelmek idején is, konzervatív keresztény iránya miatt több előfizetőt vesztett, mint ma, politikai állásfoglalása miatt. Ne értsen bennünket félre senki. Tiszteljük mindenkinek politikai meggyőződését. Megértjük, hogy a katolikus papok között is vannak jóhiszemű, szilárd meggyőződésű hívei a függetlenségi pártpolitikának. Ám ne támogassák azt a lapot, amely Tisza Istvánban nem az alkotmánytipró zsarnokot látja, hanem a gondviselésszerű nagy államférfiut csudálja és tiszteli. Ne támogassák, — de legalább ne szerezzék meg legsötétebb lelkű, legengesztelhetetlenebb ellenségeiknek azt a nagy gyönyörűséget, hogy uton-ut- félen velők együtt támadják. M. F. Eger város rendkívüli közgyűlése. Eger város képviselőtestülete hétfőn, április hó 20-áu délelőtt 11 órakor népes, azonban igen rövid közgyűlést tartott, Jankovioa Dezső kir. tan., polgármester elnöklete alatt. A rendkívüli közgyűlésnek csak egy tárgya volt. Alföldi Dávid dr. és 91 városi képviselőtársa, valamint a városi végrehajtók a most érvényben levő szervezkedési szabályrendeletnek a városi végrehajtókra vonatkozó szakaszait inódo.'ítaui kérték, mert így a négy alkalmazásban levő városi végrehajtó közül egyik sem pályázhat eddigi állásaikra, abból az egyszerű okból, mert nincs meg a szabályrendeletben előírt, kvalifikációjuk. A közgyűlés egyelőre úgy oldotta meg a dolgot, hogy fölkéri az alispáut, tekintsen el ezúttal a tisztújító közgyűlésre vonatkozó pályázati hirdetménynek a végrehajtókat érintő szakaszától, mert a most működő városi végrehajtókat nein a képviselőtestület választotta, hanem a polgármester alkalmazta és így ezek most nem eshetnek választás alá. A szabályrendelet módosítására nézve pedig kimondotta a közgyűlés, hogy nem csupán a városi végrehajtókra vonatkozó szakaszokat, hanem a szervezkedési szabályrendeletnek egyéb fogyatékos szakaszait is revízió alá veszi a tiszt- újítás után. Városunk fejlődése. Nem is olyan régen volt még, — alig egy pár esztendeje — mikor a vasúttól beballagó, törvénybejáró magyar nyakig sáros lett, mire beért az igazság otthonául szolgáló nagy sárga épületbe. De az sem régen volt, amikor gyengén pislákoló petróleum-lámpások rontották finom éjtszakai levegőnket, s amikor még apró kézilámpással világítottunk magunk előtt, ha estébe nyúló foglalkozásunkról hazafelé tértünk. A főutcai apró házak sorra eltűntek előlünk, s mint a gomba termettek a modern, — bár kisebbszerű — emeletes házak a helyébe, nem nagyvárosiak, de tetszetősek, a mi, kisvárosi igényeinknek megfelelők. Aztán emeltek itt is, ott is egy-egy díszesebb épületet, mint pl. a dohánygyárat, a törvényházat, amelyek díszei a vásártérnek, a megyei laktanyát és csapatkórházat, az irgalmasok kórházát stb. Legújabban kiépült a tisztviselő-telep, mely idővel egyik legszebb része lesz városunknak; most van épülőfélben a Deák Ferenc-utca, amely meglepő villasorával bátran beillenék akármelyik nagy városba is. A vasúti állomás felől nézve a renovált székesegyházat, meg az érseki palotát, melynek hátterében a kékormú Bükk helyezkedik el fenséges szegély gyanánt: megállapíthatjuk, hogy Egernek ez a része a szemlélőre a lehető legjobb hatást gyakorolja. Hát ha még felépül az Osztrák-Magyar Bank palotája, meg a tisztilak s a Vásártéren a Siket-némák kétemeletes palotája, meg a jegyzői interuátus! Szóval gyönyörű lesz városunknak ez a része, és kifogásolnivalót alig találhat rajta valaki, pláne akkor, ha ezeknek a szép épületeknek a környékét rendben is tartják majd. Azonban a mellék-utcák ? Vájjon mit látunk ezekben? Persze itt nem igen épülnek monumentális épületek, így erre vonatkozóan nem szólhatunk semmit. Ez így van mindenütt; az épít, akinek pénze van, valakit építésre kényszeríteni pedig sem nem lehet, sem nem lenne méltányos. Hanem azt már igenis meg lehet követelni, hogy ezeket az utcákat nemcsak szépészeti, de egészségi szempontból is rendben, tisztán tartsák. — Egernek annyi a központhoz vezető s mégis tisztasági szempontból nagy kifogás alá eső utcája, hogy el sem lehet számlálni egyhamar. Néhány azonban mégis a toliamra kerül. Itt van pl. a Gimnázium-utca. Most, tavasz kezdetén már, rettentő bűz csapja meg az ember orrát, ha végigmegy rajta; mi lesz ott majd nyáron? És ennek a dögleletes bűznek nemcsak az ott lévő nagy nyílású zárt csatorna az oka, hanem egyéb is! Aztán a Kovács János-utca s általában a Széchényi utcáról jobbra és balra vezető utcák... Többnyire mind kifogás alá esik tisztasági szempontból. Olyanok, mintha bizony senki sem gondolna rájuk! Vagy lehet, hogy nem is gondol. A külső utcákról meg ne is beszéljünk! Például a Makiári utat igazán csak a jó Isten tartja rendben. Mert azt csak az eső öntözi és a szélvihar söpri, emberfia nem törődik vele. De miért hozzuk szóba éppen ezeket, mikor legutóbb a Bukuli-ároknak a Deák Ferenc- utcára néző része volt a hivatalos szemétlerakó hely? A város legszebb utcájának a közepén! Mindezektől eltekintve persze a mi népünkben, továbbá a falukról a hetipiacokra beözönlő népben is nagy a fegyelmetlenség. Hogy ez igaz, és nem szorul nagyobb bizonyításra, csak meg kell nézni a főtemplom északi oldalának környékét vasárnap, a reggeli órákban. A miséről kiosont duhaj legények ott Az „EGER“ tárcája. Virágos rét a leljem . .. Virágos rét a lelkem, Napfény szerelmese . . . Színekbe olvadt álom Minden virág-mese. A napsugár az Isten,.. Uram, minden virág Illatját, színét, báját Dalolva hinti Rád. Bogon/i jkntal. R matyókról. Irta és az egri állami főreálískola ismeretterjesztő előadásai során felolvasta: Takács Andor. A modern kultúra vívmányainak mind szélesebb térre terjedő átalakító hatása nem hagyja érintetlenül nemzetünknek hosszú századokon át sajátosan külöu-külön viszonyok közt élő néprétegeit sem. Közlekedési eszközeinknek az utolsó évtizedekben való gyors fejlődéseivel hova-tovább megszűnik az addig nehezebben megközelíthető vidékek lakóinak elszigeteltsége. Egyre sűrűbb lesz az érintkezés már nemcsak a szomszédos falvakkal, hanem a közelebb fekvő városokkal is s ez utóbbiaknak befolyása nagyon megnehezíti a régi életmódnak, az ősi szokásoknak, a sajátos jellemvonásoknak megőrzését. Sőt minél állandóbb e befolyás, annál gyorsabban letörli a vidéki népről a régi viszonyok tisztes patináját. Ehhez járul azután fejlődő gyáriparunk termékeinek az utóbbi időben fellendült kereskedelem segítségével mind nagyobb elterjedése, mely körülmény bénítólag hat a nép primitív, de egyéni és helyi vonatkozásokban, jellemző sajátságokban gazdag házi iparára. A külső átalakulást lassankint betetőzi a sokkal fontosabb jellembeli átváltozás. A falu népe már nemcsak ruházatában, lakása berendezésében, életmódjában lesz hűtlen az ősi hagyományokhoz, hanem a modern életviszonyok belsőleg is átalakítják. E tekintetben talán legtöbbet az olcsó sajtó termékeinek köszönhetünk, mely nemcsak nyelvében támadja meg a naiv, hiszékeny népet, hanem újaiban a nemzetközi szocializmus sokat Ígérő jelszavaival főleg az ifjabb nemzedék lelkében, szivében, gondolkozásában visz véghez sok tekintetben káros változást. Körülbelül a XIX. század közepe óta észlelhető, hogy az addig sajátosan külön-külön életet élő falusi nép eredetiségéből fokozatosan veszít, külsőleg és belsőleg mind jobban hasonlít egymáshoz és összességben a városok lakóihoz. Ennek a néprajzi szempontból sajnálatos körülménynek útjában jóformáu csak népünk egyik jellemző alaptulajdonsága áll: a nagymérvű konzerváló képesség. Ez tart nála kapcsolatot a múlttal, ez teszi előtte még mindig kedvessé az ősi szokásokat, ez nem engedi oly könnyen megválni az általánostól sokszor rikítóan elütő, de még a legapróbb részleteiben is sajátszerűen jellemző viseletétől. De még így is mily szembetűnően jelentékeny az a vesztesség, melyet ma már csak a megőrzött emlékek igyekeznek pótolni. Hogy többet ne említsek, ki ne ismerné a híres székelyföldi csángókat ? Hátfalújukban tett tanulmányutam alkalmából szomorúan kellett tapasztalnom, hogy bizony a hajlani festői viselet hétköznapokra már a láda fiába szorult, csak ritka ünnepélyes alkalommal kerülnek elő az arany- galléros, aranykézelős csipkeingek, hámos rokolyák, cifra bogiáros övék, himes menyegzői palástok, bársony csákók. S így vau ez még sok vidéken ; egy ideig még ünnepnapokon fel- öltik díszes holmijukat, majd a régi életmóddal együtt azok is divatot cserélnek; a falvak képe lassankint megváltozik, népéről pedig apránkint minden színes lekopik.
