Eger - hetente kétszer, 1914
1914-04-15 / 30. szám
1914. április 15. EGER. (30. sz.) 3 kanonok is volt és Pyrkerhez a barátság szálai kötötték . . .“ Csakhogy Deák Gyulának így feldolgozott és beállított adatgyűjtését, 27 évvel ezelőtt, megelőzte egy másik adatgyűjtés, amelyet Csorna József és Csergheő Géza végeztek, és amelyről Csorna József, a Magyar Heraldikai és Genealógia Társaság Közlönyének, a Turul-naik. 1887-dik évfolyamában (184—185. lap) „Magyar sírkövek“ címet viselő tanulmányában így számol be: „Ruszkai Dobó István, az egri hős, sírját illető kételyek és nézeteltérések eloszlatása céljából e tavaszon Csergheő Géza t. barátommal kutatásra indultam az Ungvártól mintegy 15 kilométer távolságra fekvő Dobó-Ruszkára. Kutatásainkat teljes siker koronázta, ameny- nyiben ma biztosan és cáfolhatatlanül megállapíthatjuk, hogy Dobó István a dobó-ruszkai templom hajójának délkeleti részén, egy híréhez s nevéhez méltó fényes vörösmárvány tumba által fedett sírboltban nyugodott. E díszes tumba két hossz- s egy keskeny oldalát az epitaphium, a másik keskeny oldalát a ruszkai Dobó család címere töltötte be; fedelét szoborszerűen kidomborodva a hős fekvő páncélos alakja díszíté. Ha ma belépünk e csúcsíves templom egyetlen nyugati kapuzatán, első tekintetre semmi maradványt nem veszünk észre az egykor díszes mausoleumból, helyén a sírbolt bejáratát egyszerű sima homokkő-lap fedi, de bővebb körültekintés után megtaláljuk a tumba két-két oldalát, a két mellékoltár mensájában. A fedél a sírszoborral többé nem látható. A tumba ilyetén szétdarabolásának egész története van. Első szétszedése valószínűleg a templom egyik újítása alkalmával történhetett,1 amidőn az oldal-lapok a mellék-oltárok mensájául használtattak fel, fedele a sírszoborral a sírbolt bejáratánál a padozatba eresz- tetett be. 1833-ban2 egy szép nyári délelőtt, midőn a falu apraja-nagyja kint dolgozott a mezőn, szekér ') A templom egy tágas egyhajós esúesíves építmény, a gerinces keresztboltozatok úgy a hajóban, mint a szentélyben eredeti állapotukban megvannak, de e modor többi díszei, a horonyos kapubélések, az nblakok mérmGvei stb. mind az újításoknak estek áldozatul. 2) Ezt az előzékeny ft. Demecz Antal úr előadása után tudjuk, ki a pacskolásoknál is készségesen segédkezett, bár a népes falu minden idősebb tagjának eleven emlékezetében él. töltötte ; formátlan holttestek födték a véres sínpárt! egy asszony, egy anya a fájdalom és kétségbeesés kiáltásával szólította gyermekét. Menekülni próbált, de egy testetlen kisértet egyenesedett föl előtte és a halottak borzalmas tömegére mutatva, igy szólt: „El veled! István, anyák hóhéra, gyilkos! Hamarosan üt már halálod órája!“ Visszavonhatatlan elhatározásra jutott reggelre Boleski: meg fogja a bűntényt akadályozni, még élete árán is. Az egész napot borzasztó szorongásban töltötte; módot keresett, hogy megakadályozhassa a katasztrófát, de ahhoz mindenekelőtt szabadnak kell lennie. Este felé heves izgatottságában az az eszméje támadt, hogy az ablakon át menekül, Kinyitotta azt és mérlegelni kezdette a távolságot, mely a földtől elválasztotta. Rémülettel látta, hogy a mélység körülbelül 7 méter . .. Már-már lemondott tervéről, midőn két méternyi távolságban egy csatornát vett észre, mely a tetőről egész a földig vezetett. A fődolog az volt, hogy ezt elérje; de ez nem volt könnyű feladat. E végből egy nagyon keskeny párkányra kellett felkapaszkodnia, amely bizony nem volt valami nagyon erős alkotmány s ezért el kellett készülve lennie arra is, hogy esetleg összetört tagokkal fog lezuhanni a földre. állt meg a templom előtt, melyre a sírszobrot fektették 3 azzal zajtalanul eltávoztak, csak másnap tudta meg a falu népe az otthon maradt gyermekek elbeszélése után a történteket. Gróf Butt- ler János, a falu akkori birtokosa, egyrészt tudva azt, hogy Pyrker László, egri érsek, nagyon óhajt valami hiteles emléket bírni az egri hős Dobó István után, másrészt családi viszályainál fogva nagyon is érdekében állott az érsek jóindulatát maga iránt megnyerni, e kettős okból, — s hogy a falu népével összeütközésbe ne jöjjön, titokban, lopva — szállíttatta el a sírszobrot Egerbe, ajándékul az érseknek, mely most ott áll a vár egykori területén egy nyitott rácsozatos, boltozott üregben ...“ Még egy harmadik adatgyűjtő is foglalkozik ezzel a kérdéssel. „Hevesvármegye Története“ II. kötetének (1890-ben jelent meg) 248. lapján a következőket olvassuk Szederkényi Nándor tollából: „ ... Az emlékkőnek Dobó-Ruszkáról 1833- ban történt elviteléről szóbeli hagyomány az, hogy Pyrker egri érsek, a hős emléke iránt lelkesedve, a várromok akkori takarítási munkálatánál, kegyeletét egy sírjáról nyert emlékkel kívánta megörökíteni. A belső és külső vár közötti középkapu boltozatának hátsó része tehát befalaztatván, itt egy sírüreg-féle állíttatott, s Dobónak márványba vésett dombormű szobra Dobó-Ruszkáról ide hozatott, s itt ravatalszerű emelvényre helyeztetett. . . Dobó- Ruszkáról az eifilék óvatosan, nehogy a rusz- kaiak kegyelete megsértessék, egész titokban hozatott el, hogy hősi dicsőségének legméltóbb helyén láthassa az utókor egyik legnagyobb fiának, Eger dicsőségének márványba vésett élethü nemes alakját...“ A föltett kérdésre tehát, amint látjuk, teljes bizonyossággal nem lehet felelni. A följegyzett szájhagyományok nem mindenben fedik egymást; Írott bizonyítékunk pedig — nincs. A keresztény-ellenes lapok juttatták szóhoz a tárcarovatban a »pornográfiát,« az apró- hirdetésekben a »leánykereskedelmet,« a hírekben a »családi botrányok« feltürkálóit __ É s a családapák és családanyák mégis naponkint pénzért veszik ezt a mérget, hogy gyermekeik lelkét megöljék vele! Boleski István nem habozott: behunyta a szemeit s a párkányra lépett. Még lélekzetet sem vett, mig kezei közt nem érezte a csatornát. Ekkor jól átkarolta azt és leereszkedett a földre. Szabad volt; megkönnyebbülten sóhajtott fel; köd nélkül való koromsötét éjszaka volt. Megnézte az óráját, nyolcat mutatott. A merényletnek VíH-kor kellett megtörténnie; nem volt tehát vesztegetni való ideje; szinte futva távozott. A félelem, hogy későn érkezik, szárnyakat adott neki. Elhatározta, hogy még egyszer közbenjár társainál s ha nem sikerül megindítania őket, úgy a gaztettet megakadályozza. Amint a Batakow hídja közelébe ért, a vaspálya körül árnyakat látott mozogni; majd egy testbe botlott. Lehajolva felismerte a pályaőr tetemét. (Amióta gyakrabban fordultak elő merényletek a vaspályákon, a hídfőket állandóan és éberen őriztették: Veszély esetén a pályaőr háromszor meglóbálta a levegőben vörös lámpáját, mire a vonat megállóit.) A pályaőr már semmi életjelt nem adott magáról; mellette felborult lámpája még égett. István felvette ezt és köpönyege alá rejtette; azután elszántan szólította meg társait; megismertette magát, védte eljárásának igazát és Az egri fürdők. Könyvtáram rendezése közben egy érdekes könyv került a kezembe. Régi munka, majdnem félszázaddal ezelőtt adták ki. A címe: „Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesített vármegyéknek leírása.“ Kiadatott a magyar orvosok és természetvizsgálók Egerben tartott XIII. nagygyűlése alkalmáhól 1868-ban. Ebben a műben egyik akkori hírneves orvosunk, Frantz Alajos dr., Hevesvármegye főorvosa, tizenhárom oldalon foglalkozik az egri fürdőkkel. A források története és részletes leírása után „Az ivó kút“ c. szakaszban azt írja a szerző, hogy azoknak, kiknek a fürdő külsőleg orvosi szempontból ajánlva van, jót tenne, ha a kút vizét, mely a fürdő vizétől elkülönítve ásott kutakból nyeretik, belsőleg is használnák. Ugyanebben a szakaszban a következőket Írja a tudós szerző: „Önkénytelen eszembe jut a világhírű gasteini fürdő, melynek testvérét Egerben bírjuk, de melyet mi nem becsülünk annyira, mint amazt a világ, pedig egyéb okaink alig vannak, mint az, hogy a gasteini fürdő berendezése gazdagon pompázik, a miénk pedig csak egyszerű berendezéssel szerénykedik. Csak vállalkozás kell a fürdői kényelem előállítására és Eger hévvize oly nevezetes lesz, mint a gasteini.“ Az egri fürdők vize a mű szerint már négyszer vizsgáltatott meg, először Kitaibel, majd Dombi Sámuel, aztán Adler András gyógyszerész által 1826-ban, végűi John Ábel által 1838-ban. Bár az akkori vizsgálatok nem voltak a maihoz hasonló tökéletesek, annyit mégis kiderítettek, hogy az egri fürdők vize oly vegyelemeket is tartalmaz, melyek bizonyos betegségekben gyógyitólag hatnak a szervezetre. Ami az egri fürdő gyógyhatását illeti, erre vonatkozólag a következőket jegyzi meg a szerző: Igen jó hatást gyakorol az egri fürdők vize az idült máj- és lépdaganatoknál, az aranyérnél, a sárgaságnál, a rossz emésztésnél (ennél a víz ivását is ajánlja), a csonttörések és ficamok után visszamaradt izommerevedéseknél, csúzos bántalmaknál, bőrbajoknál, női betegségeknél, a görvélykórnál, a tüdőbajoknál, még a gümőkórnál is. könyörgött, hogy álljanak el gyilkos szándékuktól. Válasz helyett az összeesküvők egyike felszólította, hogy halálbüntetés terhe alatt vonuljon vissza. István engedelmeskedett. — Szálljon hát rátok a haszontalanul kiontott vér! — mormogta. Sobieskoff Wasili most tette le a bombát a pályára, a hídfőnél. A többiek kissé hátrább vonultak, magukkal vonva Boleskit is. — Már távolról hallani lehetett a robogó vonat dübörgését; egy pillanat múlva meg kellett történnie a borzasztó robbanásnak. A vaspályán, az ötszáz méternyire levő kanyarulatnál feltűnt a vonat. A lokomotív gyenge világosságot hintett az éjszakába. Elől nagy, vörös szemű lámpás ragyogott, mely a vonat közeledtével egyre nagyobbodott. A katasztrófa fenyegető volt. Boleski István érezte, hogy emberfeletti erő száll leikébe, hogy a nagy áldozatok tiszta és isteni tüze gyűlt fel keblében. Hirtelen mozdulattal ellökte magától társait, felrohant a füves töltésre és oda állva a sínpár közepére, háromszor meglóbálta vörös lámpáját. És, miközben egy tőr markolatig mélyedt Boleski vállai közé, a vonat.... lassan . ... megállóit... Franciából: Alpáry Imre.
