Eger - hetente kétszer, 1914
1914-04-08 / 28. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____5 » N egyed évre _ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ■— = intézendők. = Kiadőhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 28. szám. XXXVII. ÉVFOLYAM. Szerda, április 8. A közigazgatás reformja. Irta és a Magyar Jogászegylet közjogi és közigazgatási jogi bizottságának 1914 január 31-iki ülésében felolvasta Majzik Viktor Hevesvármegye alispánja. (Befejező közlemény.) IX. A közigazgatási reform utáni sóvárgásnak immár több évtizedre terjedő időszakában sok szó esett arról is, hogy nem volna-e célirányos és hasznos, az önkormányzatnak bizonyos decentralizációja és újabb önkormányzati egyedek szervezése. Értették ez alatt a járási önkormányzat bizonyos nemét, részint akként, hogy a vármegyének, mint önkormányzati szervnek, bizonyos teendői egy új és kisebb területű egységgel biró testületre ruháztassanak át, részint akként, hogy a községek ön- kormányzati tevékenységének bizonyos s azt a vidéket közösen érdeklő részei az utóbbiaktól elvonassanak s ennek az új szervnek a hatáskörébe helyeztessenek. Mint a községi életnek alapos ismerője, mint egykori járási főtisztviselő, akinek módjában állott a falvak nézetét, felfogását, erkölcsi érzékét és gondolkodásmódját megismerni, mint aki a közvetlen közelről tapasztalhattam azt, hogy ott künn a falvakban mily nagy, s a nemzeti szellem érdekében felhasználható erő van elraktározva, amely azonban, sajnos, a változott viszonyoknál fogva a megfelelő figyelemben nem részesül, s részben parlagon hever, részben pedig nem kívánatos irányban keres érvényesülést, azt hiszem jogosultsággal birhatok arra, hogy e kérdéssel röviden foglalkozhassam. Nézetem szerint olyan járási ön- kormányzatról, amilyeneknek példáit a külföldön látjuk, nálunk még szó sem lehet, ilyennek az előföltétele: a kultúra magasabb foka, különösen hazánk egyes részeiben, még nincs meg s a viszonyok ilyennek a létesítésére még nem érettek meg. Szükségesnek tartom azonban, egy bizonyos kisebb mértékű s bizonyára kedvező eredményeket felmutatni tudó járási önkormányzat létesítését, anélkül azonban, hogy ezáltal a vármegye vagy a község önkormányzati jogai lényegesebb csorbulást szenvednének. A járási önkormányzatnak bizonyos csirái már eddigi közigazgatási gyakorlatunkban is fellelhetők. Ott vannak a járási mezőgazdasági bizottságok és egyéb járási bizottságok, bár ezek megbízatásukat a törvény- hatóságtól nyervén, inkább ennek a funkcionáriusainak tekintendők s ott vannak az úti bizottságok, amelyek megbízatásukat, eltekintve az egy tag alispáni kinevezésétől, a vármegyétől függetlenül nyerik el, bár megbízatásuk csakis egy kisebb körzetre és nem az egész járás területére terjed is ki. Ezek a bizottságok, különösen az úti bizottságok egyes helyeken oly eredményes működést fejtettek ki, amely működés egyrészről arra biztat, hogy működési körüknek átszervezése és kibővítése nem lenne céltévesztett feladat, másrészről pedig biztosítékot nyújt arra, hogy egy megfelelő szervezettel biró járási bizottság a közigazgatás egyéb terén is sikeres működést fejthetne ki. A járási bizottságot a ma már különböző szakközegekkel rendelkező és a jövőben műszaki közeggel is ellátandó járási főszolgabíró elnöklete alatt szabadon választandó tagokból szervezném meg. A járási bizottság hatáskörébe átutalnám a törvényhatósági bizottság hatásköréből azokat a teendőket, amelyek ott ma felesleges terhet képeznek, megfelelő elbánásban egyáltalán nem részesülnek s önkormányzati természetük alig figyelembevehető. így nevezetesen átutalnám a községi költségvetések és számadások felülvizsgálatát és jóváhagyását, természetesen a vármegye, illetve annak ismertetett bizottságánál érvényesíthető felebbezési joggal. Aki ismeri a községi költségvetések és számadások mai vármegyei elintéAz „EGER“ tárcája. Jeremiás a Város romjain* I. Fehér kövekből volt a Város. Olyan fehér volt büszke Városom, Mint a tengerek sirály-madara: S most a romjain győztesen azon ... Az ellenségnek csalfa nagy hada!... — Ó, könnyeimmel bűneid mosom! — Jeruzsálem, ó, hányszor mondtam: — Az Úr keze él; — És te könnyelműn felkacagtál: — Sírjon, aki fél! — És most olyanná lettél, mint a rom; Szépségeid, ó, mind összetépve, * A szentírás-magyarázók szerint ennek a szónak: Jeruzsálem különféle jelentései vannak. Első sorban természetesen jelenti Judea fővárosát; allegorikus értelemben a küzdő egyházat; analogice a mennyországot; erkölcsi értelemben pedig az emberi lelket. Ily értelemben használja az Egyház is „Jeremiás siralmait“ a nagy-hét liturgiájában, és ily értelemben beszól e vers-ciklus is a Városról, vagyis Jeruzsálemről — az emberi lólekről. Fehérségedre rászállt a korom; Nincs senki, ki sírjon a szentélybe’, Némáknak beszél sirató dalom 1 — Jeruzsálem, ó, hányszor mondtam: — Hatalmas az Úr, — És az irgalmán túlfeszítve A legvégső húr. — Zokogva sírok romjaid fölött, Sírva keresem szentély-romjaid; Bennem az érzés gyászba öltözött, Kihalva minden, mindenütt a hit, És megcsókolom az árva rögöt. . . Jeruzsálem, ó, Jeruzsálem, Ne haldokolj, ó, annyi vétken; Térj az Istenhez Csúszva, térden 1 — II. Megbüntettél, ó, édes Istenem! — Azt gondoltam, hogy nekem nem árthat, Ha a nevetés szívembe suhan; Nem láttam, hogy lábamnál a verem Megbüntettél, 6, édes Istenem 1. .. Azt gondoltam, hogy nekem nem árthat, A napsugárra kipattant virág, A rózsafa, mely hajnalban terem: Megbüntettél, ó, édes Istenem! . .. Azt gondoltam, hogy nekem nem árthat, Ha száll a nóta árnyas fák alatt, Virág nyíláskor, puhán, melegen: Megbüntettél, ó, édes Istenem! . . . Azt gondoltam, hogy nekem nem árthat, Ha a lelkemnek színes átka van! És most csalódva mellemet verem: Megbüntettél, ó, édes Istenem ! . . . Jeruzsálem, ó, Jeruzsálem, Ne haldokolj, ó, annyi vétken; Térj az Istenhez Csúszva, térden! III. Tetőled számkivetve ... Tetőled számkivetve vagyok, S hullatgatom a könnyemet; Mióta elhagytalak Téged A lelkem néma S nem nevet.
