Eger - hetente kétszer, 1914
1914-03-28 / 25. szám
4 EGER. (25. sz.) figyelik, tehát csakis olyan modorban szabad tárgyalnia úgy a fiatalkorúval, mint szüleivel és hozzátartozóival, hogy megszerettesse magát és föltétien bizalmat keltsen maga iránt. Tapintatosan, finom modorral, szépen társalogva, de nem sokat beszélve, mindent meg lehet tudni. A fiatalkorúval lehetőleg négyszemközt kell tárgyalni, érthető, jó példákkal lelkére beszélni, hogy megnyerje bizalmát, mikor azután a siker elérése úgyszólván teljesen biztos. A környezettanúlmány készítésénél nagy súlyt kell fektetni arra, hogy kitől és milyen adatot kap a pártfogó. A szomszédok rendszerint nem jó adatokat szolgáltatnak. Ha jóban van a szomszédjával, égig dicséri; ellenkező esetben lehordja a sárga' földig. A szomszédok kérdezése tehát csak kivételes, ritka esetekben ajánlatos, aminek szükségességét egyébként mindig a körülmény irányítja. A pártfogónak a környezettanúlmány elkészítésén kívül, a tárgyalásig, az előzetes óvó és védő intézkedésekben úgyszólván nincsen más szerepe, a többit elvégzi a bíróság, valamint a gyermekvédő és patronázs egyletek. A tárgyaláson a pártfogó nyilatkozhatik minden kérdésben, de különösen fontos a nyilatkozata azon körülmények megállapításánál, amelyekből a fiatalkorú egyéniségére, értelmi és egyéni fejlettségének fokára és életviszonyaira következtetni lehet; valamint abban a tekintetben, milyen intézkedést tart kívánatosnak a fiatalkorú érdekében, különös tekintettel arra, hogy mit tart elzüllésének illetve rossz útra térésének okául. Az alakszerű tárgyalás után a pártfogó szerepe csakis két esetben marad meg tovább is, u. m.: 1. ha a fiatalkorúak bírósága a terheltet próbaidőre bocsájtja, és 2. ha a fiatalkorú a javítóintézetből, vagy a fiatalkorúak fogházából kisérletképen kihelyeztetett, illetőleg feltételes szabadságra bocsájtatott. A próbárabocsájtott, úgyszintén a javítónevelő intézetből és a fiatalkorúak fogházából kikerülő fiatalkorúak pártfogójára a lehető legnagyobb feladat vár. Kötelessége a fiatalkorúval jóakarattal és szeretettel bánni, hogy igy bizalmát megnyerve, erkölcsi fejlődésére olyan hatást gyakoroljon, hogy a terhelt ne csak a bűncselekmény elkövetésétől tartózkodjon, hanem a társadalomnak hasznos és munkás tagjává legyen. (A pártfogó kötelességeit és jogait egyébként az 1908. évi XXXVI. t. c. és a m. kir. Igazságügyminiszter 21100/1909 I. M. sz. rendeletének 40—55, illetve a 27200/1909 I. M. sz. rendeletének 112—121, valamint a 27300/1909 I. M. sz. rendeletének 32—38, végűi a 27400/1909 I. M. sz. rendeletének 33—46 §-ai Írják elő.) Minden egyes esetben a terhelt utasítást, a pártfogó pedig Útmutatást kap a bíróságtól, melyben a fiatalkorú és pártfogó nevének, a felügyelet idejének, stb. megnevezésén kivűl röviden összegezve vannak az előbb említett rendeletekben foglaltak, és amelyhez szorosan alkalmazkodniok kell. A pártfogó szerepének és szereplésének fontossága azonban nem csupán a már bünbe- esett fiatalkorúak megmentésére szoritkozik. Régi igazság, hogy ahol a gyökerek rothadásnak indulnak, ott csakhamar a törzs is elpusztul; ahol a bármilyen okból züllésnek kitett gyermeket megmenteni, vagy legalább is ártalmatlanná tenni nem iparkodunk, ott a társadalom közbiztonsága forog veszélyben. A gyermekek romlásának tagadhatatlanúl legnagyobb oka a környezet befolyása. A francia szociológusok azt mondják, hogy a gyermek se nem jó, se nem rósz, hanem csak könnyen befolyásolható lény, akit az erkölcstelen környezet és példa visznek rosszra, de akit a megfelelő nevelés jó útra is téríthet. Ez a jó útra való térítés a legfőbb feladata a pártfogónak ott, ahol a gyermek nevelését a szülők elmulasztották. Mert aunyi bizonyos, hogy az olyan gyermek, — legalább is túlnyomó nagy részük, — aki otthon apját csak berúgott, dologtalan, rongyos és piszkos állapotban látja, aki örökös perpatvarban növekszik fel, az hasonló lesz szüleihez; és ez nem csoda, hisz’ az alma nem esik messze fájától! . . . A társadalom tagjainak elsősorban kötelessége, hogy a rossz útra tért embertársát megmentse, megjavítsa. A társadalom ezt a kötelességét meg is értette, már régebbenl alakíttattak gyermekvédő és patronázs egyesületek — így Egerben 1912-ben alakult meg Az Egri Katolikus Patronázs Egyesület, — melyek a fiatalkorúak, mint a jövő élet részeseinek megmentésére törekszenek. Megértette a társadalom, hogy első sorban a fiatalkorúakkal, mint a jövő élet örököseivel szemben kell más eljárást gyakorolnia, és megértette ezt a törvényhozás is. A fiatalkorút vagy gyermeket, mint már említettem, a megfelelő nevelés jó útra térítheti, és lehet még a társadalomnak hasznos tagja is. A jó útra térítésnek legideálisabb formája a romlott gyermek mellé pártfogó rendelése. A gyermek, ha pártfogója megértette kötelességeit és fontos hivatását, beláthatja azt, hogy csak tisztességes munkával élhet meg. Lelke még hajlékony, alakítható, egy pár jó példa és szép szó annyira megindíthatja, hogy a bűn- cselekmény elkövetésétől mindinkább tartózkodni fog. Ami a fiatalkorúak előbb vázolt nevelésének eredményét illeti, lehetetlen kételkednünk abban, hogy sokkal hathatósabb, mint a megbüntetése. Ha pedig már a fiatalkorúakkal szemben igy gyakorolt nevelés a fiatalkorú bűntettesek számát csökkenti, úgy feltehető, hogy idővel majd a felnőtt bűntettesek száma is apadni fog, mert a statisztika igazolja, hogy a legtöbb felnőtt bűnöző már fiatalkorában kezdte meg bűntetteinek láncolatát. Most pedig hogy nagy vonásokban felhívtam a közfigyelmet erre a nemes társadalmi kötelességünkre és a patronázs mozgalmakra, felkérem mindazokat, akik hivatást éreznek magukban arra, hogy a fiatalkorúak pártfogóiként szerepeljenek, jelentkezzenek a Katolikus Patronázs Egyesületnél, vagy a fiatalkorúak bírójánál, hogy majdan részesüljenek ama jutalomban, melyet Isten a felebarátain segítőknek nyújt. óhldl Légmán Leó. 1914. március 28. HÍREK. Eger, 19!4. március 27-éu. Tájékoztató. * Március 29. A Kér. Iparoskor ismeretterjesztő előadása az Urániában. „ 29. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. . 31. Az egri Kát. Patrouázs-egyesület közgyűlése. Április 1—2. Országos vásár Erdőtelken. „ 5. Virágvasárnap. „ 6. A közigazgatási bizottság ülése. „ 6. Hónapos állatvásár Egerben. „ 6. A hatvan főszolgabíró tárgy, napja Csányon. „ 6—7. Országos vásár Pásztón. „ 8. Tiszafüredi föszolgab. tárgy, napja Tiszaörsön. „ 9. Nagycsütörtök. „ 10. Nagypéntek. „ 11. Nagyszombat. „ 11. A 48.-as törvények szentesítésének emléke. „ 12. Husvétvasárnap. „ 13. Húsvéthétfő. „ 13—14. Országos vásár Hevesen. „ 15. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 15. Az egri főszolg. tárgy, napja Füzesabonyban. „ 15. A gyöngyösi főszolgabíró tárgy, napja Abasáron. „ 15. A hevesi főszolgabíró tárgy, napja Tarnamérán. „ 15. A pótervásárai főszolg. tárgy, napja Sírokon. Az ezredes. — Herozeg Ferenc vígjátéka, jótékonycélú műkedvelő előadásban a főgimnázium tanulmányi kirándulás-alapjának gyarapítására, színre került a városi színházban 1914. március 25-én. — Január legvégén forró estéje volt a budapesti Magyar Színháznak. Herczeg Ferenc a Huszti Huszt c. regényéből alkotott egy vígjátékot s ezt a címet adta neki: Az ezredes. A darabról akkor azt írta egyik lapunk, amely ilyen tekintetekben a legelfogadhatóbbak közül való: „Végre egy vígjáték, amely érdekes, mulatságos, érzést nem zaklató, Ízlést nem sértő, amely mögő, fölé és alá nem kell kritikai tolvajlámpással világítani! Végre egy jól kigondolt vígjáték, amelyben az első jelenettől az utolsóig mindig történik valami, amiben van fordulat, meglepetés, humor, jellemzés, színpadi hatás. íme akad még magyar író, akinek a színpadon van bátorsága cinikus vigyorgás helyett derűsen mosolyogni, fanyar és fel- sőbbséges fejtegetés helyett egyszerűen és választékosán mesélni, durva viccelődés helyett ártalmatlant élcelni.. Valóban: ez — Az ezredes, melyben nem nagy dologról, hanem amerikaiasan kacagtató bevezetés után egy minden könnyelműsége mellett is kedves kalandornak mulatságos kirándulásáról van szó. Egy Magyarországból kivándorolt és meggazdagodott konzervgy árosnak, Hnstonnak (Szirmai Kornél) nevadai villájába, mivel üresen áll, beköltözködik egy erdei rabló, akit társai ezredesnek hívnak (Petrik Jenő dr.), vele van társa, John (Sebeők Endre) is. A tulajdonos ott hagyja őket egy vendégül látott egész csavargó kompániával együtt s ahelyett, hogy a rendőrséget hívná, azt a megbízást adja a soknevű úrnak: utazzék Európába, keresse föl egy atyafiát, Huszty Sándort (Légmán Lothár) s lopja vissza tőle Kleopátra gyöngyét, a családi ékszert, amelytől jogtalanul fosztotta meg az öccse. Az ezredes, aki sohasem volt ezredes, kiköt Fiumében, beállít Huszty Sándorhoz, kinek férjes és hajadon leányát — részint személyes tulajdonságaival, részint nagy hangon emlegetett 80—100 milliójával — magába bo- londítja; a zsugori apában meg avval kelt maga iránt bizalmat, hogy negyedmillió értékű részvényt helyez el nála letétbe. Az ezredes jegyet vált a leánnyal, Pálmával, (Légmán Lenke) csókot cserél a férjes asszonnyal, Stefivel, (Ti- mon Iza) s éjnek idején feltöri a Wertheim- kasszát, melyben a híres gyöngysort őrzik. A gyöngy-sor azonban hamis. Hogy azonban a komikus „igazságszolgáltatás“ teljes legyen, hamisak a letétbe helyezett — részvények is, amelyeket pedig a nem éppen szeplőtelen Huszty Sándor már szintén ellopott.
