Eger - hetente kétszer, 1914

1914-03-25 / 24. szám

2 EGER. (24. ss.) 1914 március 25. ösztönt meríthetünk a követésre. Kas­suba Domokos részesülhetett királyi ki­tüntetésben nem egyszer; érhette a fel- sőbbség részéről az elismerés sokszor: de a mostaninál bensőbb, melegebb, közvetetlenebb és lelkesebb ünnepel- tetésben még soha sem volt része. Adjon neki ez a meleg ünnepel- tetés újabb erőt, hogy tettrekészségé- nek, munkásságának nagy áldásait még sokáig élvezhesse és élvezhesse váro­sunk, vármegyénk és hazánk! * A Tinódi szombati előadásának Nyitánya megszakadt egy elhaló akkordnál s a jelenvol­tak nagy meglepődésére a függöny elé lépett illek Jenő VIII. o. tanuló. Elszavalta Madarász Flóris dr. tanárnak igen szép üdvözlő költe­ményét s az ifjúság előadását felajánlotta Kassuba Domokos c. főigazgató tiszteletére. Majd a közönségnek percekig tartó lelkes éljenzése és tapsai között szétvált a függöny s látható lett a Kassuba Domokos pompásan sikerült arcképe, melyet Mayler Ede budapesti festőművésszel fes­tetett meg a tanári kar nagy titokban. A Prológ utólsó szavait meghatottsággal hallgatta a közönség. ... Ne félj, Atyáuk! lelked harmóniáját Meg nem zavarjuk ünneplés zajával, Csak hódoló szivünknek szent adóját Fogadd el tölünk egyszerű szavakban. Miként az illat száll fel a virágból És üdvözli a jótevő napot; Miként a rög kalászokkal űzet meg A fényért, harmatért, amit kapott; Miként a kis madár megnyitja torkát És úgy hallatja hálaénekét: Olyan magától, oly természetesen Hirdetjük nagy szived dicséretét. Eöszönjük Néked mind a jót, a szépet, Miben oly sok részünk volt általad: Tanár, diák most egyesülve áldja Nyolc lusztrumos tevékeny múltadat. S szelid areodnak mása lesz ez emlék, Mely hirdeti szivük kegyeletét: Dusán termő munkádban társaid Szánták Neked szeretetök jelét. S mi — gyermeki hálánk adójaképen Feltárjuk a régmúltak fátyolét; A szó, a hang, a fény ma Téged illet: Halld a magyar dal első lantosát! meke s a vitézi sorba kerülő Nádasdy László is. Mikor pedig a kicsike Török Ilonát látjuk, önkéntelenül is megérezzük, hogy a hazának e két jeles családja vérségi kötelékkel pecsételi meg egykor ezt a kibékülést. A II. felvonás Budavárában játszik 1541-ben. A kis János Zsigmond már lenn van a Szulejmán táborában, hová Török Bá­lintot is lehivatja a padisah. A vitéz szorongó lélekkel búcsúzik két fiától, kiket a Sebő diák gondjaira bíz. A törökök — kiváncsiskodás or­vé alatt — beszállingóznak a várba s egyszerre, mikor egy éneklő dervis-csapat is a kapuk elé vonult, Hasszán parancsára fegyvert ránta­nak. A magyar lobogó helyére a lófarkas tö­rök zászló kerül. Török Bálintot fogolyként vi­szi magával a hitszegö szultán, Tinódi pedig előbb sírva borul av magyar zászlóra, majd te­hetetlen keserűségében össze akarja törni a lantját, de végül mégis arra esküszik, hogy a magyart lelkesíteni jár majd szerte a hazában. A III. felvonás színhelye Nádasdy Ta­másnak sárvári várkastélya. 1554-ben vagyunk s éppen akkor hozza Török János a húgát, Ilonkát, a Nádasdy László aráját. Itt van Hasz- szán is, mint rab; itt van Peterdi, Szigetvár egykori várnagya, ki tiz nehéz évet töltött a török rabságban. Megérkezik a hajlott korú Ti­nódi Sebestyén. Hozza a »betűbe öntetett« Kró­nikáját s a várkastély urának ajánlja, majd el­mondja hányódásait s üdvözlő éneket mond az ifjú párhoz. Utoljára jön Török Ferenc, a Bá­lint második fia, aki egykori praeceptoránák 100 arany jutalmat hoz Ferdinánd királytól és A zugó taps utáu rögtön tovább folytatták a Nyitányt. A kedves és meglepetés gyanánt pompásan sikerült ünnepléshez járultak Békefi Rémig dr. zirci apátnak és Majzik Viktornak, mint várme­gyénk első tisztviselőjének meleghangú üdvözlő levelei, amelyeket az előadás után tisztelgő tanári kar vezetője adott át a jubilánsnak a délután folyamán érkezett s gyöngéd előrelá­tással visszatartott — üdvözlő telegramotokkal együtt. Úgy tudjuk, hogy főgimnáziumunk igazga­tóját ritka jubileuma alkalmából nemcsak egye­sek halmozzák el üdvözlésükkel, hauem intéz­mények, testületek és társulatok is vetélkedve sietnek üdvözlésére. Török Kálmánnak, Gyöngyös országgyűlési képviselőjének összeférhetetlenségi ügyét csü­törtökön tárgyalta újra a képviselőház össze­férhetetlenségi bizottsága. — Megállapítíatván, hogy a bejelentő az összeférhetetlenségi beje­lentést visszavonta, s a visszavonó iratok is­mertetése után a bizottság úgy határozott, hogy a bejelentő visszavonása magában fog­lalja annak az állításnak az elejtését is, amelyre a bejelentő az összeférhetetlenséget alapította. Minthogy a bejelentést az állítás elejtésével az ügy mai stádiumában semmiféle egyéb bizonyí­ték nem támogatja, a bizottság ez ügyben a további eljárást megszüntette. Városi ügyek. — Eger város rendkívüli közgyűlése. — Eger város képviselőtestülete szombaton, március hó 21-én, délelőtt 7« 12 órakor rövid, alig 5 percig tartó közgyűlésre ült össze, Jan- kovios Dezső kir. tanácsos, polgármester elnök­lete alatt. A rendkívüli közgyűlésnek csak egyetlen tárgya volt: Hanák Gyula városi főjegyző be­jelentette a március hó 16-án tartott városi képviselőválasztások eredményét és amidőn fel­olvasta a város tizenkét kerületében megválasz­tott 50 képviselő és ugyanennyi póttag névso­rát, egyben indítványozta, hogy a választási iratoknak bemutatása mellett kérjék fel az al­ispánt, hogy az így megujhódott képviselőtes­ncmesi oklevelet, elismerésül a sok szép, lelke­sítő históriás 'énekért. A felvonás és az egész darab Tinódinak egy pompásan beillesztett lá­tomásával fejeződik be. A poéta váteszi lelke előtt a késői kór hazafias ifjúsága jelenik meg, midőn a nemzet kegyeletéből s a király áldo­zatkészségéből, országunk fővárosában fölállí­tott szobrát körülveszi s lelkesedve, majd las- sankint elhaló piánóval énekli az »Egervár via- dallyáról való históriás enec«-et ... Még egy-két perc: gyönyörű szép tabló, remekül előadott diadalmas hangulatú karének s vége az előadásnak. A nagyközönség tünte­tőén ünnepli a szerzőkét, lelkesedve tapsol az ügyes szereplőknek, az ifjúsági énnekkarnak, a katonai zenekarnak s általában, a legtelje­sebb megelégedéssel és elismeréssel távozik. »Tinódi« éppen olyan diadalt aratott, mint elődei: József Egyiptomban, a Tékozló fiú, a Hunyadiak, a Zrínyiek stb. Olyan diadalt ara­tott, aminőt eddigelé bizonyára sehol, pedig már sok helyütt előadták, példáúl a ciszterci­rend bajai és székesfejérvári, a premontreiek kassai és a bencések győri főgimnáziumaiban, Pécsett a honvéd hadapród-iskolában stb. Ná­lunk az első szótól az utolsóig, a legelső jele­nettől a legutolsó akkordokig mintaszerű és a maga nemében szinte abszolút értékű volt a Tinódi ifjúsági előadása. A főgimnáziumi énekkar ismét szapo­rította babérait. Olyan összelőadást nyújtott, olyan erőt s a III. felvonás vizió-jelenetében olyan pianisszimót produkált, amellyel szinte fö­lülmúlta önmagát. Valóban, fegyelmezettségénél tület alakuló közgyűlésére határidőül április hó 6-át tűzze ki. A közgyűlés a bejelentést és az indítványt elfogadta s ezzel véget élt nem csak ez a rendkívüli közgyűlés, hanem az a három éves ülésszak is, amelynek végén lejár a megbízatása azoknak a hatesztendős képviselőknek, akiket nem választottak meg újra. Kicsoda az ur? „Ki az űr? Mit akar az űr? Semmi kö­zöm az úrhoz! Az úr rendelkezéseivel mit se törődöm!“ — ezekkel a szavakkal fordult X. hírlapíró a képviselőház elnökéhez az összefér­hetetlenségi bizottság csütörtöki ülésében. Az előzmény az, hogy az összeférhetetlen­ségi bizottság elnöke jelentést tett a képvise­lőház elnökségének, hogy X. hírlapíró akadá­lyozza a bizottság tárgyalását, s ennek követ­keztében a házelnök felszólította X. urat, hogy távozzék. — A következmény pedig az lett, hogy a házelnök először karhatalommal távolította el az izgága embert; másodszor migvouca tőle az újságírói karzatra szóló igazolványát s ki­tiltotta a képviselóházból. És mit tett erre X. űr? Mikor a palotaőrség őrmestere udvariasan — mert a palotaöröknek van fogalmuk a tisztességes hangról és modorról — felszólította őt, hogy hagyja el az épületet, hát X. úr sietett a fel­szólításnak eleget tenni. Nem kérdezte meg az őrmestertől, hogy: kicsoda az úr? Tudta, hogy ez az ur nem tréfál, és jónak látta engedel­meskedni, — ő, X. hírlapiró úr, akinek a nem­zet első választott tisztviselője nem parancsol, aki a nemzet első választott tisztviselőjének rendelkezéseivel nem törődik. És mit tett még X. úr? Elkezdett panaszkodni, hogy keresetforrá­sától akarják elzárni, kenyérkereső foglalko­zásától akarják megfosztani, ekszisztenciájában akarják tönkretenni! Ejnye X. úr, de hamar le méltóztatott szállani a magas paripáról! Méltóztatik-e most már tudni, hogy: „Kicsoda az az úr?/u.... ... Bizony, — hiába a már megszokott lárma, hiába a nagy műfelháborodás, mi nem vagyunk hajlandók ebben az esetben a sajtószabadság és készségénél csak törekvése és tudása na­gyobb. Nemcsak vezetője, K a 1 o v i t s Alajos dr., lehet rá büszke, hanem maga az intézet is. — De a szereplőkről szintén csak elismerőt, dicsérőt mondhatunk; a betanulás és betaní­tás nagy munkájának megvolt az eredménye s Tordai Ányos dr. és Kovács Pius dr. nem hiába fáradtak annyit, mert sehol egyetlen zök­kenő, sehol egyetlen diszharmonikus hang, 1 egyetlen bántó mozdulat nem volt. Tinódit Szabó Sándor VIII. o. t. játszot­ta meg. Úgy játékával, mint drámai erejű elő­adásával és kellemes tenorjával egyaránt a leg­teljesebb elismerést aratta. Becsületes tanulmá­nyozással, komoly törekvéssel iparkódott ne­héz és fáradságos szerepében a legjobbat nyúj­tani s ez sikerült is neki. Tinódi-nótái (Sirva veszékel most ..., Elszállnak a fel­hők ..., Mostan emlékezem ...), melyek­ben egy-egy kis kultúr-történeti kép eleve­nedik meg, rendkívül tetszettek, de legnagyobb hatást ért el a III. felvonásnak Kalovits-alkotta szólójával (Kelet felől ...). Ró tér Ferenc VIII. o. a Török Bálint és Kiss Zsigmond VIII. o. a Nádasdy Ferenc rokonszenves szerepeit alakí­tották hatásosan. Igen jó kabinet-alakot csinált Peterdiből Pogonyi Antal Vili. o. t., akinek tudatos es átérzett szereplését más évekből is jól ismeri közönségünk. Recse Dezső VIII. o. t. Hasszán basa kisebb szerepét játszotta mű­vészi megfontoltsággal, meglepő hatással. A II. felvonásnak komikus epizód-alakjait: Simon mes­tert és Tollius Jakabot Petkovits Iván VII. és F ó g e 1 Elemér VIII. o. tanulók alakították

Next

/
Thumbnails
Contents