Eger - hetente kétszer, 1914
1914-03-21 / 23. szám
1914. március 21. EGER. (23. sz.) 3 az anyagot, amelyből a rádiumot nyerték, de amely még igen minimális mértékben rádiumot tartalmaz s ezt a rádiumsalakot jód, mangán s kén trágyával keverik; ezt a műtrágyát zab- és cukorrépa-föld trágyázására használták s az eddigi eredmények igazolják, hogy a termés 15%-tel emelkedett! A modern tudományok egyike, a kriminalisztika azonban azt igazolja, hogy legjobban s leggyorsabban használják fel a tudományos vívmányokat a társadalom ellenségei, az agya- fűrt gondolkodású, de éleseszű betörők s apacsok. Közbiztonsági szempontból tehát hova- tova szükségessé vált, hogy a modern kor quaestorjai is, a detektívek, a haladás vívmányait a nagy bűnösök kikémlelésére használják fel. Ez a tudományos felderítő szolgálat már minden műveltebb államban gyökeret vert s nálunk is a kilencvenes évek óta egyre nagyobb szerepet játszik. Ott van először a bűnösök fénykép-albuma, a központokban felállított bűnügyi múzeum, a betörők magasságának megmérése s pontos személyleírása stb. Ha pld. valamely betörő pontos személyleírása megvan — de sokszor e nélkül is — a minden irányban küldött sürgönyök, amelyek a környékező városok rendőrségét felszólítják a gyanús idegen szemmeltartására, már nagyon sok esetben célhoz vezettek. Ez azonban rendesen csak a tett után közvetlenül szokott eredménnyel járni, már későbben jobb egy, a tényállást teljesen felfedő elfogatási parancs, különöseu ha a bűnös arcképét mellékelhetjük. Sokszor s épen a legsúlyosabb esetekben azonban az egész bűntényt átláthatlan homály fedi s akkor igen fárasztó s aprólékos, amellett gyakran meddő munka vár a szemfüles rendőri közegekre, különösen, ha előttük a tett helyén igen sok idegen bámészkodó járt s így minden bűnjelet elrontanak. Egyébként ez utóbbi bámészkodók — mint az amerikai, sőt már a londoni rendőrkrónika is észrevette — néha „hivatalból“ vannak jelen, hogy a bűnjeleket elrontva, vagy eltávolítva, társaikról eltereljék a Sherlock Holmesek figyelmét. Ha ez utóbbi eset nem forog fenn s a hirtelen megjelent rendőr vagy magánosok a tett színhelyét a rendőri bizottság megjelenéséig is »Odahaza körnek«? Fenti mintára szabad volna megtenniük'. De ők ezt is máskép mondanák, t. i. szabadna; és múlt időben: szabadott. Ki tudja, hogy a szabad ige nem hajtogatható? Aki figyelemmel olvas, az szomorúan tapasztalhatja a rohamos nyelvromlást. Mi okozhatja ezt? Az írók csekély nyelvműveltsége, a műveltebbeknek az önbirálat hiánya. Sok Írónál hiányozhat az iskolázottság, az iskolázottaknál pedig a tudás. írnak tehát, ahogy tudnak. Pedig hogy nem tudnak, azt az olvasók tudják. Aki magyar író akar lenni, az tudjon is magyarúl. Ez elengedhetetlen követelmény. A közönség pedig átveszi az írótól a rossz kifejezést. Mert a közönség is szenved a tanú- latlanságban, mint az író; s mert a rossz kifejezés újdonszerűsége miatt divatos lesz. De ha az úgynevezett intelligencia kicsit szigorúbb volna az írók irányában, és az élőbeszédben is az önbirálatra, vagyis a beszéd fegyelmezettségére törekednék, — akkor a nyelv romlás *,cm terjedne oly rohamosan. L j magyarok könyveket írtak a rossz Kifejezésekről, azok helyett tőrzsökös jó magyar kifejezéseket ajánlanak; de mindez nem használ. Tudom, az én szavam is pusztába kiáltó szó; — az én intelmem is falra hányt borsó. Sz. J. tisztán tartották, sokszor egy ott felejtett ruhadarab, vagy gyilkosság esetében néhány kitépett bajusz, vagy hajszál pontos mikroszkópiái vizsgálat után helyes nyomra vezet. Kétségtelenül nagy eredménye az is a modern tudománynak, hogy az állati vért az ember vérétől pontosan meg tudja különböztetni s egy titkos vércsepp gyakran bírta már rá a konokul tagadó bűnöst a vallomásra. Mitsem használ a gyilkosnak, ha a vércseppeket mosás által leggondosabban eltávolítja, mert a fényképező lemez érzékenységével ezt is felfedezi, sőt egy kékített prizma közbehelyezésével a vérfoltok teljesen láthatókká lesznek! Még meglepőbb William Woodnak a felfedezése, aki a J. Hopbins Universitynél a kísérleti fizikának tanára. A „Scientific American“ szerint a Wood a legügyesebben hamisított checket is rögtön felfedezi, ha ultra-ibolyasu- garakkal lefényképezi. Egy nyilvános kísérletet is tett, amennyiben egy száz dollárra kiállított checkről az írást kémiai úton eltávolította s „ezer“-re javította s a hamisítást csak az ő fényképe fedezte fel. Gyakran azonban elegendő a hamisított írást jódgőzök hatása alá vetni, mert az eltüntetett rész kékes, míg a kaparás és mosástól ment részek barnásak lesznek. Néha klór- mésszel vagy egyéb anyagokkal is kimossák, illetve eltüntetik az írás nem tetsző részeit, amit különböző vegyszerek segítségével a törvényszéki vegyész rögtön észrevesz. Igen nagy szolgálatot tett már jobb bizonyítékok hiányában a daktyloszkópia is, amely már igen gyakran mentett meg ártatlan embereket a további meghurcoltatástól s helyes mederbe terelte a nyomozást. Ezek a modern kriminalisztikának legnevezetesebb eszközei, amelyek a társadalom ellenségeinek igen megnehezítik a munkáját. A társadalom megvédése miatt feltétlenül szükségesek, mert a betörők és gyilkosok is felhasználják a technika vívmányait; így természetesen lehetséges az, hogy egy újabb tudományos vívmány segítségével a bűnös egy-két esetben kisiklik az igazságszolgáltatás keze alól, de már a harmadik, negyedik esetben a tudományosan képzett detektív, a törvényszéki szakember (vegyész, orvos stb.) segítségével felfedezi az ellenszert s az ötödik esetben a régi fogás mitsem ér s a bűnös menthetetlenül a rendőrség kezébe jut; így teszi lehetetlenné a tudomány a világvárosokban oly nagyszámú „modern“ bűnös prosperálását. —ff. Eger város villamos müvei. Vettük a következő sorokat: Tekintetes Szerkesztőség! Elmúlt a villamos hét. Tanácskozás itt, tanácskozás ott és summa-summárum: leszállították a villanymérők használati diját évi tizenkét koronáról, hat koronára. Az áramdíj azonban — minden kapálódzás ellenére — a régi maradt. Gyönyörű vívmány 1 Eger város történetének szürke lapjaira gyémántos betűkkel lesz kirakva ez a rettentő kegyesség! Persze, a haladó korral jutottunk ide s igaz, hogy már a szegény fogyasztók százszorosán lefizették a a kedves és néha-néha jóindulatú árammérő órácskák előállítási, kereskedelmi, kezelési, majd az emberi kor végső határán felbukkanó hitelesítési diját — mondom, ezen árammérő órácskáknak aggkori végkimerülésükig szük- séglendő fenntartási költségeit! De hát, mégis csak vívmány ez, amely Eger város közönségének a győzelmét jelenti. Hanem a vereség is a város közönségéé ám! Az áram díj ugyanis a régi maradt és erre nézve nincs appelláta! Nyolc filléreket kell fizetnünk ezután is szépen, engedelmesen, minden zokszó nélkül. Igen, nyolc fillért kell fizetnünk, mert sok a költség, sok, nagyon sok! így a fogyasztási díjnak még egy nyomorult fillérkével való leszállítása is csődöt hozna a város virágzó villamos telepére. Igen, sokba kerül a beruházás, a nagy, furfangos gépek, a vezetékek, a technikai alkalmazottak, a hivatalnokok, a felügyelő bizottság. Ingyen munkát nem végez ma senki a világon! A befektetésekre, a nagy furfangos gépekre nem szólhatunk semmit. Ezt meg kell csinálni, a masinát javítani és táplálni kell! A technikai alkalmazottak? Óh, ezek a szegény alkalmazottak — „szépen“ keresnek. A fizetésen felül jutalékot kapnak, aminek fejében elvégzik a dolgukat, úgy, ahogy legjobb belátásuk diktálja! De persze, nem mindig úgy, ahogyan kellene! Mondok egy esetet; szavahihető embertől hallottam, tehát feltétlenül igaz! A télen történt. Egyik iskolánkban esti tanítás volt, gondolom négytől hatig. Négy óra után valamivel, méltóságosan elsötétül a terem. Ugyebár az előadó tanár természetszerűen cselekedett, mikor elüzent a Fő-utcai üzletbe szerelőért. Visszajön a küldöuc. — Kérem, azonnal itt lesz a szerelő! — Helyes! Elmúlik egy negyedóra, félóra — egész óra! A szerelőnek se híre, se hamva. Végre jött ő. És megkezdődött a vizsgálat. És folyt a vizsgálat.., de a villany nem égett, nem akart égni semmi áron. — Talán az óránál lesz a baj, — mondja ő. Megyünk az órához, mely a másik teremben volt elhelyezve. A szerelő felmászik, lemászik, piszkál, kutat. S egyszerre egy nagy pukkanás, a szerelő megijed s ugrik le a székről. — Kérem, holnap fogunk jönni; igen nagy hibának kell itt lenni! Elment. A jelenlévő tanár pedig az elpocsékolt órákon nagy búsan tűnődve, visszamegy abba a terembe — ahol kialudtak a villamos lámpák . . . Amint belép, kénytelen volt megdörzsölni a szemét! — Égtek a villanylámpák; nagyszerűen égtek!
