Eger - hetente kétszer, 1914

1914-03-21 / 23. szám

1914. március 21. EGER. (23. sz.) 3 az anyagot, amelyből a rádiumot nyerték, de amely még igen minimális mértékben rádiumot tartalmaz s ezt a rádiumsalakot jód, mangán s kén trágyával keverik; ezt a műtrágyát zab- és cukorrépa-föld trágyázására használták s az eddigi eredmények igazolják, hogy a termés 15%-tel emelkedett! A modern tudományok egyike, a krimina­lisztika azonban azt igazolja, hogy legjobban s leggyorsabban használják fel a tudományos vívmányokat a társadalom ellenségei, az agya- fűrt gondolkodású, de éleseszű betörők s apa­csok. Közbiztonsági szempontból tehát hova- tova szükségessé vált, hogy a modern kor quaestorjai is, a detektívek, a haladás vív­mányait a nagy bűnösök kikémlelésére hasz­nálják fel. Ez a tudományos felderítő szolgálat már minden műveltebb államban gyökeret vert s nálunk is a kilencvenes évek óta egyre nagyobb szerepet játszik. Ott van először a bűnösök fénykép-albuma, a központokban felállított bűnügyi múzeum, a betörők magasságának megmérése s pontos személyleírása stb. Ha pld. valamely betörő pontos személy­leírása megvan — de sokszor e nélkül is — a minden irányban küldött sürgönyök, amelyek a környékező városok rendőrségét felszólítják a gyanús idegen szemmeltartására, már na­gyon sok esetben célhoz vezettek. Ez azonban rendesen csak a tett után közvetlenül szokott eredménnyel járni, már későbben jobb egy, a tényállást teljesen felfedő elfogatási parancs, különöseu ha a bűnös arcképét mellékelhetjük. Sokszor s épen a legsúlyosabb esetekben azonban az egész bűntényt átláthatlan homály fedi s akkor igen fárasztó s aprólékos, amellett gyakran meddő munka vár a szemfüles rendőri közegekre, különösen, ha előttük a tett helyén igen sok idegen bámészkodó járt s így minden bűnjelet elrontanak. Egyébként ez utóbbi bá­mészkodók — mint az amerikai, sőt már a londoni rendőrkrónika is észrevette — néha „hivatalból“ vannak jelen, hogy a bűnjeleket elrontva, vagy eltávolítva, társaikról eltereljék a Sherlock Holmesek figyelmét. Ha ez utóbbi eset nem forog fenn s a hir­telen megjelent rendőr vagy magánosok a tett színhelyét a rendőri bizottság megjelenéséig is »Odahaza körnek«? Fenti mintára szabad volna megtenniük'. De ők ezt is máskép mon­danák, t. i. szabadna; és múlt időben: szaba­dott. Ki tudja, hogy a szabad ige nem hajto­gatható? Aki figyelemmel olvas, az szomorúan ta­pasztalhatja a rohamos nyelvromlást. Mi okozhatja ezt? Az írók csekély nyelvműveltsége, a mű­veltebbeknek az önbirálat hiánya. Sok Írónál hiányozhat az iskolázottság, az iskolázottaknál pedig a tudás. írnak tehát, ahogy tudnak. Pe­dig hogy nem tudnak, azt az olvasók tudják. Aki magyar író akar lenni, az tudjon is magyarúl. Ez elengedhetetlen követelmény. A közönség pedig átveszi az írótól a rossz kifejezést. Mert a közönség is szenved a tanú- latlanságban, mint az író; s mert a rossz ki­fejezés újdonszerűsége miatt divatos lesz. De ha az úgynevezett intelligencia kicsit szigorúbb volna az írók irányában, és az élő­beszédben is az önbirálatra, vagyis a beszéd fegyelmezettségére törekednék, — akkor a nyelv romlás *,cm terjedne oly rohamosan. L j magyarok könyveket írtak a rossz Kifejezésekről, azok helyett tőrzsökös jó magyar kifejezéseket ajánlanak; de mindez nem hasz­nál. Tudom, az én szavam is pusztába kiáltó szó; — az én intelmem is falra hányt borsó. Sz. J. tisztán tartották, sokszor egy ott felejtett ruha­darab, vagy gyilkosság esetében néhány ki­tépett bajusz, vagy hajszál pontos mikrosz­kópiái vizsgálat után helyes nyomra vezet. Kétségtelenül nagy eredménye az is a modern tudománynak, hogy az állati vért az ember vérétől pontosan meg tudja különböztetni s egy titkos vércsepp gyakran bírta már rá a konokul tagadó bűnöst a vallomásra. Mitsem használ a gyilkosnak, ha a vércseppeket mosás által leggondosabban eltávolítja, mert a fény­képező lemez érzékenységével ezt is felfedezi, sőt egy kékített prizma közbehelyezésével a vérfoltok teljesen láthatókká lesznek! Még meglepőbb William Woodnak a fel­fedezése, aki a J. Hopbins Universitynél a kí­sérleti fizikának tanára. A „Scientific American“ szerint a Wood a legügyesebben hamisított checket is rögtön felfedezi, ha ultra-ibolyasu- garakkal lefényképezi. Egy nyilvános kísér­letet is tett, amennyiben egy száz dollárra ki­állított checkről az írást kémiai úton eltávo­lította s „ezer“-re javította s a hamisítást csak az ő fényképe fedezte fel. Gyakran azonban elegendő a hamisított írást jódgőzök hatása alá vetni, mert az el­tüntetett rész kékes, míg a kaparás és mosás­tól ment részek barnásak lesznek. Néha klór- mésszel vagy egyéb anyagokkal is kimossák, illetve eltüntetik az írás nem tetsző részeit, amit különböző vegyszerek segítségével a tör­vényszéki vegyész rögtön észrevesz. Igen nagy szolgálatot tett már jobb bizo­nyítékok hiányában a daktyloszkópia is, amely már igen gyakran mentett meg ártatlan em­bereket a további meghurcoltatástól s helyes mederbe terelte a nyomozást. Ezek a modern kriminalisztikának leg­nevezetesebb eszközei, amelyek a társadalom ellenségeinek igen megnehezítik a munkáját. A társadalom megvédése miatt feltétlenül szük­ségesek, mert a betörők és gyilkosok is fel­használják a technika vívmányait; így termé­szetesen lehetséges az, hogy egy újabb tudo­mányos vívmány segítségével a bűnös egy-két esetben kisiklik az igazságszolgáltatás keze alól, de már a harmadik, negyedik esetben a tudományosan képzett detektív, a törvényszéki szakember (vegyész, orvos stb.) segítségével felfedezi az ellenszert s az ötödik esetben a régi fogás mitsem ér s a bűnös menthetetlenül a rendőrség kezébe jut; így teszi lehetetlenné a tudomány a világ­városokban oly nagyszámú „modern“ bűnös prosperálását. —ff. Eger város villamos müvei. Vettük a következő sorokat: Tekintetes Szerkesztőség! Elmúlt a villa­mos hét. Tanácskozás itt, tanácskozás ott és summa-summárum: leszállították a villany­mérők használati diját évi tizenkét koronáról, hat koronára. Az áramdíj azonban — minden kapálódzás ellenére — a régi maradt. Gyönyörű vívmány 1 Eger város történeté­nek szürke lapjaira gyémántos betűkkel lesz kirakva ez a rettentő kegyesség! Persze, a haladó korral jutottunk ide s igaz, hogy már a szegény fogyasztók százszorosán lefizették a a kedves és néha-néha jóindulatú árammérő órácskák előállítási, kereskedelmi, kezelési, majd az emberi kor végső határán felbukkanó hitelesítési diját — mondom, ezen árammérő órácskáknak aggkori végkimerülésükig szük- séglendő fenntartási költségeit! De hát, mégis csak vívmány ez, amely Eger város közön­ségének a győzelmét jelenti. Hanem a vereség is a város közönségéé ám! Az áram díj ugyanis a régi maradt és erre nézve nincs appelláta! Nyolc filléreket kell fizetnünk ezután is szépen, engedelmesen, minden zokszó nélkül. Igen, nyolc fillért kell fizetnünk, mert sok a költség, sok, nagyon sok! így a fogyasztási díjnak még egy nyomorult fillérkével való le­szállítása is csődöt hozna a város virágzó villamos telepére. Igen, sokba kerül a beruházás, a nagy, furfangos gépek, a vezetékek, a technikai al­kalmazottak, a hivatalnokok, a felügyelő bi­zottság. Ingyen munkát nem végez ma senki a világon! A befektetésekre, a nagy furfangos gé­pekre nem szólhatunk semmit. Ezt meg kell csinálni, a masinát javítani és táplálni kell! A technikai alkalmazottak? Óh, ezek a szegény alkalmazottak — „szépen“ keresnek. A fizetésen felül jutalékot kapnak, aminek fejében elvégzik a dolgukat, úgy, ahogy legjobb belátásuk diktálja! De persze, nem mindig úgy, ahogyan kellene! Mondok egy esetet; szavahi­hető embertől hallottam, tehát feltétlenül igaz! A télen történt. Egyik iskolánkban esti tanítás volt, gondolom négytől hatig. Négy óra után valamivel, méltóságosan elsötétül a terem. Ugyebár az előadó tanár természetszerűen cse­lekedett, mikor elüzent a Fő-utcai üzletbe sze­relőért. Visszajön a küldöuc. — Kérem, azonnal itt lesz a szerelő! — Helyes! Elmúlik egy negyedóra, félóra — egész óra! A szerelőnek se híre, se hamva. Végre jött ő. És megkezdődött a vizsgálat. És folyt a vizsgálat.., de a villany nem égett, nem akart égni semmi áron. — Talán az óránál lesz a baj, — mondja ő. Megyünk az órához, mely a másik terem­ben volt elhelyezve. A szerelő felmászik, le­mászik, piszkál, kutat. S egyszerre egy nagy pukkanás, a szerelő megijed s ugrik le a székről. — Kérem, holnap fogunk jönni; igen nagy hibának kell itt lenni! Elment. A jelenlévő tanár pedig az el­pocsékolt órákon nagy búsan tűnődve, vissza­megy abba a terembe — ahol kialudtak a villamos lámpák . . . Amint belép, kénytelen volt megdörzsölni a szemét! — Égtek a villanylámpák; nagy­szerűen égtek!

Next

/
Thumbnails
Contents