Eger - hetente kétszer, 1914
1914-03-14 / 21. szám
2 EGER. í 21. az.) 1914. március 14. Rendkívüli megyegyülés. Hevesvárinegye törvényhatósági bizottsága csütörtökön, március hó 12-én dél; lőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott Majzik Viktor alispán elnöklete alatt, mely alkalommal alig 20 perc alatt letárgyalta az egész (63 tárgyból álló) napirendet. Tudósítónk, a nagyobb részt jelentéktelen, apróbb ügyek közül kiemeli a következőket: A jegyzői fizetések rendezése. A belügyminiszter a községi és körjegyzők, valamint a segéd- jegyzők fizetésének rendezése alkalmából leírt a vármegyéhez, bogy a füzesabonyi, tiszanánai és átányi jegyzői javadalmakat, — mert ezeknek javarésze természetben adott földekből áll, — a helyszínén újból becsültesse meg. A törvényhatósági bizottság a becslés megejtésére Füzesabonyba Remenyik László és Szőllősy Andor, Tiszanáuára Graefl Andor és Bohus Ábris, Átányra pedig Elek János és Spitzer Vilmos tagokból álló bizottságot küldötte ki. Az elhagyott gyermekek tartásdija. A belügyminiszter 10,000 koronát engedélyezett államsegélyül azoknak a községeknek, amelyek az elhagyott gyermekekért fizetendő tartásdíjra elegendő fedezettel nem bírnak. A vármegye közgyűlése az államsegélyből Eger városának 5000, Gyöngyös városának 2500 koronát juttatott, a többit pedig Nagyfiiged, Pásztó, Visznek és még néhány község között osztotta föl arányosan. Egri ügyek. Eger város képviselőtestületének a Vörösmarty-utca aszfaltozása, a Foltin- féle alapítvány és az anyakönyvi kivonati dijaknak átengedése ügyében hozott határozatait a törvényhatósági bizottság jóváhagyta. A gyöngyösi központi választmány. A gyöngyösi központi választmány tagjainak választása ellen Vadász Lajos és Székely Jenő felebbeztek. A közgyűlés a fölebbezések elutasításával a választást jóváhagyta. Kövezetvám, kötbér, árvizsegéiy és vízvezeték. A Magyar fa- és kefeipar részvénytársaság a kövezet vám fizetése alól fölmentést kért; elutasították. Az apcvidéki kőbánya részvénytársaságnak a múlt évi rossz időjárás miatt elkésett kavicsszállításért és a detk-hevesi törvényhatósági utón késedelmet szenvedett beton-hidak építéséért fizetendő 4300 korona kötbért elengedték. Kovács Pál szarvaskői árvízkárosult segélyért folyamodott; — 25 koronát kapott. Tiszafüred község pedig az ott épülő polgáriskola épületébe nem hajlandó a vízvezetéket bevezetni, ami azonban közegész ségügyi szempontból kívánatos és így a köZ' gyűlés a község határozatát feloldotta. Az irgalmasok egri kórháza. Az Irgalmas-rend egri magánjellegű kórházának és elmegyógyintézetének szokásos évi jelentése az idén is megjelent. Ez a jelentés is a lelkiismeretes, pontos munka jegyében készült és gondosan összeállított számadatokban tárja elénk a modern berendezésű és a legmesszebbmenő igényeket is kielégítő kórház 1913. évi állapotát. Nem végezünk fölösleges dolgot, ha ezzel a jelentéssel kissé behatóbban foglalkozunk és néhány percre ráirányítjuk a közfigyelmet arra a tiszteletreméltó munkára, amelyet az Irgal- masrend a szenvedő emberiség vergődő nyomorúságának és gyötrő kínjainak enyhítésére az emberszeretet, az irgalom és könyörület nevében nap-nap mellett kifejt. ügy mondják, hogy a jóravaló munkának megismerésével együtt jár annak elismerése és érdemszerint való méltánylása is. Nos hát mi ezt a megismerést óhajtjuk előmozdítani; az elismerés és méltánylás a — társadalom dolga. A kórház ebben az évben is öt osztályból állott, és pedig a belgyógyászati, sebészeti, szemészeti, bőrgyógyászati és fogászati osztályból. Az elmegyógyintézet a kórháztól elkülönítve, mint önálló szervezet illeszkedik bele a humánus intézménybe. A kórház igazgatója Stészel Sándor, a rendház perjele; a kórházban működő orvosok: Glósz Kálmán dr. és Horváth Géza dr. főorvosok, továbbá Turtsányi Gyula dr. kir. tanácsos, orvosi tanácsadó. A kórház osztályain az Erdődy Gábor gróf volt egri püspök által tett alapítványon elhelyezett betegeket, egyéb alapítványi és alapítvány nélküli helyekre fölvett betegeket, továbbá külön szobákban ápolt fizető betegeket és az egyes osztályok ingyenes ambulatoriumán jelentkező szegény-betegeket kezelték. A fölszerelt ágyak száma 70. Az év folyamán összesen 1117 beteg volt ápolás alatt, kik közül 52 a múlt évről maradt vissza, 1065 pedig az év folyamán került a kórházba. A bejáró betegek száma 6060, kik nek nagyobb része (5039) a fogászati osztályt vette igénybe, azonban a bel- és bőrgyógyászati osztálynak is jutott belőlük 479, a sebészeti és szemészeti osztálynak pedig 542. A kórházban ápolt 1117 beteg közül 865 gyógyulva, 162 javulva és 13 gyógyulatlanul távozott a kórházból. Meghalt 27; gyógykezelés végett visszamaradt az év végén 50 beteg. Az ápolási napok száma 15921 és így egy-egy beteget átlagosan 1425 napig ápoltak, mig egy-egy napra, szintén átlagosan számítva, 4361 beteg jutott. A betegek a kórház egyes osztályain így oszlottak meg: a belgyógyászati osztályon (a 95 bőrbeteget is ideszámítva) 538 beteget ápoltak az 1913. évben. Ezek közül 371 gyógyulva, 111 javulva, 9 gyógyulatlanul távozott, 24 meghalt, 23 pedig gyógykezelés végett visszamaradt; az ápolási napok száma 7333. A sebészeti osztályon 555 beteg közül 478 gyógyulva, 47 javulva, 2 gyógyulatlanul távozott, 3 meghalt és 25 gyógykezelés végett visszamaradt; az ápolási napok száma 8300. A szemészeti osztályon 24 beteg volt s közülők 16 gyógyulva, 4 javulva, 2 pedig gyógyulatlanul távozott és 2 gyógykezelés végett visszamaradt; az ápolási napok száma 288. A kórház műtő-termében a sebészeti osztály fekvő és járó betegein összesen 443 műtétet végeztek és 91 gipszkötést alkalmaztak. A műtéteknél 48 esetben általános érzék- telenítéssel, 914 esetben pedig helyi érzék- telenítéssel enyhítették a beb g fájdalmait. A kórházban elhunytak száma, viszonyítva a betegek nagy számához (1117: 27), igen csekély, mindössze 2-41%, ami a betegeknek rendkívül gondos ápolására mutat. Az elhunytak közül 18 egri és 9 vidéki illetőségű. A jelentés sok érdekes adata közül kiemeljük még, hogy a kórházban ápolt betegek között vallásra nézve 918 róm. kát., 4 görög kát., 13 görög keleti, 127 református, 54 izraelita és 1 unitárius volt. Illetőségre nézve 599 egri és 518 vidéki volt a kórházban. Az elmegyógyintézetről külön számolunk be. Ennek az igazgatója szintén Stészel Sándor perjel, a főorvosa Kalapos József dr., alorvosa pedig Schottl Károly. A betegek mind férfiak, kiknek egy része az állam költségén közös termekben, más része magán felek által közös Álmodozva csukta le szemeit. Kedves ifjú ajkain édes mosoly derengett: a jövő boldog képe tárult föl lelke előtt, s ő önfeledve mélyedt el annak szemlélésében. Egy büszke, nemes vönású, szép férfialak jelent meg álmodozásában, akiért megfeledkezett, hogy az égj Jegyese várja őt; akiért el akarja hagyni azt a töviskoszorúzott Istent, kinek bánatos arca olyan szánó szomorúsággal tekintett rá amott, a homályos folyosón. Még rövid két hónap hiányzott a novi- ciusi évhez, mely után örökre itt lett volna a nehéz betegek környezetében. De jött ez a szép, daliás idegen. Betegen, némán jött a csöndes betegszobába: párbajt vívtak, s ő sebesült meg nehezen, úgy hogy az orvosok is lemondtak életéről. Hetekig feküdt forró lázban, s az önkívület nehéz perceiben soror Immaculata állott ágya mellett; hűsítette forró homlokát, s imádkozott szegény lelke üdvéért! Egyszer aztán váratlanúl jobbra fordúlt súlyos állapota, s ő, ki eddig csak összefüggéstelen, zavaros szavakat suttogott erős lázában, — meg nem ismerve senkit hozzátartozói közül, kik sírva állták körül betegágyát, — most ébredező öntudattal tekintett szét szomorú környezetében. Hálás, meleg pillantása csodálkozva, s valami édes, ismeretlen érzéssel pihent meg soror Immaculata szép, tiszta arcán, s ő öntudatlanul sütötte le szemeit, ahogy a forró férfiszem belemélyedt az ő szemeibe. Valami különös, érthetetlen zavar vett erőt rajta és riadtan menekült a szobából a kis kápolnába, hogy lecsöndesítse lázadozó szívét. Míg feltűnés nélkül tehette, kerülte a helyet, hol ismeretlen veszedelmet sejtett, dehogy a lábadozó beteg állapota nehezebbre fordúlt, újra éjt-napot kellett ágya mellett töltenie ... S aztán ... egy kora tavaszi alkonyaton lázasan kapcsolta át kezeit a férfi forró keze és reszkető, halk szava lágyan lopózott dobogó szívébe: — Édes soror Immaculata, tiszta őrzőangyalom, legyen egész életemen át az én oltalmazom, az én védőm, ki megőrzi éltemet a bűntől s a gonosztól, hogy az Istenhez vezessen. Ez az élet, amelyet az Ön imádsága, fáradozása mentett meg, nem lehet már az enyém; elveszteném azt újra és talán örökre; maradjon, legyen mellettem imádságával, mert én egyedül gyenge vagyok a jóra! Megrettenve hallgatta a lázasan könyörgő szavakat, a végtelen szánalom fogta el szívét a gyönge lélek iránt. Aztán anélkül, hogy ápolta, fejlesztette volna a gyöngéd érzést, kinyílott szívében a szerelem virága. Ifjú volt, s a szigorú szerzetesi öltöny nem volt elég erős arra, hogy meg tudjon küzdeni e mindennél zsarno- kabb hatalom ellen. Társai, kik szerették szelíd, ifjú lényét, — a betegek, kik rajongtak gyöngéd jóságáért, angyali türelméért, könyező szemekkel vettek búcsút tőle. * Öt rövid esztendő pergett le az Idő végtelen mutatólapján, álomként suhanó rövid pillanatok a boldogság ragyogó verőfényében, de hosszú, nehéz századok a fájdalom, szomorúság keserű elhagyatottságában ... Ifjú, gyászruhás hölgyalak csengetett be a kolostor kapuján, aranyos fürtéi csillogva, lágy csigákban hullámozva tündököltek elő a komor gyászöltöny sötétéből, karcsú alakja fáradtan támaszkodott a falhoz, míg várta, hogy megnyíljék előtte az elzárt ajtó. Halkan föltárúlt s a kapus soror egy pillanatig ámulva, hitetlenül nézett végig az előtte álló jelenésen, aztán örömteljes, meglepett kiáltással fogadta: — Soror Immaculata! Hát visszajött Ön? Az érkezett ajkán keserű mosoly vonaglott végig: Immaculata ? s tagadóan rázta meg fejét. Aztán halkan válaszolt: — Visszajöttem. Beszélhetek a tisztelendő főnöknővel? — Rögtön bejelentem Önt neki. Most éppen szobájában van. Az ismerős folyosókon halkan suhant végig a szomorú arcú jövevény. Körülnézett az öt év előtt elhagyott helyeken, s mindent a régi rendben talált. A festett üvegablakok szentjei aranyos glóriában tündököltek a beözönlő napfényben, az egyik bemélyedésben a fájdalmas Anya könnyet hullató szobra, ölében a töviskoronázott, bánatos nézésű Megváltóval. Rájuk tekintett, s azok vissza ő reá. Most már megérté szomorú tekintetöket: visszajöttél, szegény, megtévedett teremtés? Miért hagytál el minkét?! Szemébe köny szökött s hogy dobogó szívvel megállóit a tisztelendő főnöknő szobája előtt, egy pillanatig habozott: vájjon be merjen-e kopogtatni? Lelke előtt felelevenült az öt év előtti je-
