Eger - hetente kétszer, 1913
1913-11-12 / 91. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre _ _ _ 5 » Negyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lar* szellemi részét illető közlemények ■— = intézendők. ■■ Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 91. szám. . - ------ XXXVI. ÉVFOLYAM, Szerda, november 12. A katolikus autonómiáról. — Szmrecsányi Lajos érsek beszéde, melyet a XII. katolikus nagygyűlés első (megnyitó) nyilvános gyűlésén, 1913. november 9-én délelőtt mondott. — Az Országos Katolikus Szövetség, melynek sok és nagy érdeme között talán legnagyobb érdeme az, hogy a kát. nagygyűléseket az ügyhöz méltó buzgalommal és sikerrel hazánk közéletének talajába beültette, a XII. nagygyűlés e mai nyilvános ülésében a magyar katolikusok autonómiájáról akarta a mélyen tisztelt közönséget tájékoztatni s e célból engem megtisztelve, nekem adta át a szót. — Sokkal nagyobb a Szövetség kívánságának teljesítése és a mélyen tisztelt közgyűlés szolgálása iránt készségem, semhogy egy pillanatra is fennakadhattam volna a nehézségeken, amelyekbe e feladat megoldása ütközik. Nem tagadható, hogy nehéz beszélni egy olyan alkotmányról, amelynek létrehozására 65 év óta hordják az anyagot s még alapjai sincsenek biztosan felépítve; nehéz szólni oly tárgyról, melynek bár csak homályos körvonalai vannak meg, több a halottja, mint világosan látó és tervező, lelkes előmozdítója; nehéz tájékozást nyújtani oly kérdésre, amelyet siker nélkül befutott nagy útjáról előbb kiindulási pontjához kell visszavezetni, hogy onnan több és biztatóbb reménnyel indulhasson célja felé, s mint nagy elméjű lelkes elődeink álmodák: egyházunk biztonságának és üdvös fejlődésének erős tényezője lehessen. — Ha ez igy áll is, igaz mégis, hogy az autonómia, felmerülése óta állandóan napirenden van és nem volt a napirendről kiszorítható, szólni kell hát róla, de nehéz a százados sérelmek által mintegy beiskolázott magyar embernek az autonómia kérdésével kapcsolatosan szenvedett sérelmek fölötti keserűségét elfojtani. Pedig a cselekvésre alkalmas időnek ez már a tizenkettedik órája, amikor már nem a múlt sérelme fölötti kesergés, hanem csak a felismert akadályok elhárítása és a komoly alkotás iránti igaz és buzgó törekvés jogosult. — Törekvéseink sikerének szempontjából — nézetem szerint — semmi sem annyira fontos, mint az, hogy szüntelen szemünk előtt álljon az ok és a oél, amely az autonómiát felszínre vetette s mindig ott is tartja. Az ok a viszonyokban és különösen abban rejlik, hogy a parlamenti kormány-rendszer nálunk is törvénybe ik- tattatott s ezzel természetszerűen megszűnt az államegyház elvén felépült addigi rendszer. A cél pedig, melyet az akkori magyar püspökök bizton elérni reméltek, az, hogy az egyház is a szabad alkotmánynak megfelelő s a változott viszonyok által követelt önállóságra emelkedjék. E cél ösztönözte az 1848-iki püspöki kart, hogy az uj nagy elv törvénybe iktatása után azonnal az apostoli királyhoz forduljon, bizalomteljesen kérelmezze, hogy a főkegyúri jogok kezelése, melyre a felekezet nélküli kormány teljesen alkalmatlan, ezután egy vegyes egyházi választmányra bizassék. S amidőn a Felség az országgyűléssel folytatott tárgyalás után csak a főbb egyházi állások betöltését tartja fenn magának, a kormányszékek által kezelt többi főkegyúri jogosítványokról pedig említést nem tett: a püspöki kar az egyház több jeles fiával egyetértve, alkotmányos intézkedést kórt az országgyűléstől arra nézve, hogy ezek tekintetében szabad rendelkezési jogát visszanyerhesse. — A rendi tábla ez indokolt és halasztást alig tűrő kérelem tárgyalására nem talált időt. — Megtörtént tehát az, hogy míg a hon összes polgárai és intézményei felszabadultak a gyámság alól, melynek igáját addig hordozták, egyedül az egyház maradt továbbra is korlátozott, függő helyzetben. Az államegyház előjogából leszállíttatott a többi bevett vallásfelekezet színvonalára a- nélkül, hogy előbb azt, amit a felekezetek már bírtak: önrendelkezési jogát visszanyerte volna. Egyenjogú lett a vallásfelekezetekkel, de csak a törvény betűjében, mert ahhoz, hogy velük egyenjogú legyen, hiányzott a leglényegesebb előfeltétel, az tudniillik, hogy úgy, mint a hitfelekezetek, az egyház is rendelkezhessen az élethez nélkülözhetetlen szervekkel: az alapokkal és iskolákkal. Valóban úgy tetszik, mintha azok a nagy elvek, melyek alapján és követelésére az egyház és állam közötti sok százados kapocs megszakíttatott és a vallások közötti egyenjogúság kimondatott, nem minden viszonyra terjednének ki s lehetséges volna még ezután is bizonyos területeken a régi rendet fenntartani, ha azt a hatalmi érdek kívánja s az erősebb joga biztosítja; lehetséges volna pedig éppen az egyházzal szemben, melynek tápláló emlőin s őrködő szeme alatt lett s fejlett a hazai alkotmány s kelt ki a magyar műveltség. A lefolyt 65 év alatt egymást felváltó nemzedékek e sérelmes elbánás behatása alatt nevekedtek fel; csoda-e tehát, hogy a kelletlenül viselt gyámkodás nem engedett semmi önálló működést kifejlődni? De méltán csodálkozást kelthet, hogy e sérelem tövisének mérge általános vérmérgezést nem idézett elő s ez csak annak tudható be, hogy a hatolikusok e hazában egyformán hívek egyházukhoz és hazájukhoz s e hűséget egyes államférfiak, vagy egész korok mostoha elbánása nem ingathatta meg. De utat tört magának időnkint a jobb belátás is; maga a szabadság és honszeretet nevében figyelemben rószesíttetett annak az egyháznak jogos igénye, melynek a haza oly sok nagy fiat s felejthetlen nagy szolgálatokat köszönhet. E jobb időkben mindenkor jobb kilátásai nyíltak az autonómiának is és a kevéssel megnyugtatható katolikusok türelme ilyenkor mindig fokozódott. — Az egyház leghíresebb fiai elmentek odáig, hogy az autonómiának puszta kereteivel is készek voltak egyelőre beérni, úgy vélekedvén, hogy az e keretekbe összefoglalt nagy katolikus erőnek sokkal könnyebb lesz mindazt kivívni, amire az egyháznak joga van, mintha szervezet nélkül, erőtlenül állnak a katolikusok az államkormányzattal szemben s ezért nem is követelték, hogy az alapok és iskolák a szervezett autonómiának mindjárt átadassanak, hanem megelégedtek a jogukra vonatkozó elvi kijelentésekkel. — A következmények nem igazolták a jóhiszemű, de téves engedékenységet. Megdöbbenve hallhatták nemsokára illetékes helyről, hogy ily kijelentések, melyek az autonómia részére a kezelés jogát megállapítják, nem terjeszthetők legfelsőbb jóváhagyás
