Eger - hetente kétszer, 1913

1913-03-08 / 20. szám

1913. március 8

Iskolaügy.

A tanítók fizetése.

— A javaslatok képviselőházi tárgyalása. —

A képviselőház hétfőn befejezte a tanítók fizetésének rendezéséről szóló két törvényjavaslatnak általánosságban való tárgyalását és a keddi ülésen részleteiben is megszavazta mind a két törvényjavaslatot.

Hétfőn Siegesou József előadó kezdte meg a vitát és Balogh Jenő igazságügyminiszter (aki a beteg közoktatásügyi m nisztert helyettesítette). Az ellenzék részéről Giesswein Sándor keresztényszocialista és Damján Vazul román nemzetiségi képviselő szólalt föl, a munkapártból pedig Evetovics János, Zalán Gyula és Antal Géza. Damján nem a fizetési eudezésről beszélt, hanem az anyanyelven való oktatás szükségességéről. Giesswein, Evetovics és Zalán a tanítók ismeretes kívánságait magukévá tették, Antal Géza ellenben kifejezést adott megbotránkozásának amiatt, hogy a tanítók egyrésze kulturemberhez nem méltó módon fejezi ki elégedetlenségét a fizetésrendezéssel szemben.

Siegescu József előadó ismertette a két törvényjavaslatot. Arra hivatkozott, hogy a nyolcvanas években még 600 korona volt a tanítói fizetés, míg most már, az uj törvény alapján, mindnyájan eléiik a 3200 korona fizetést. A tanító már 18 éves korában állami tisztviselő lehet és fizetést kap, holott minden más pályán előbb évekig díjtalanul kell szolgálni. Továbbá egyetlen pályán sincs biztosítva az automatikus előléptetés, csak éppen a tanítói pályán biztosítják ezt az uj törvények. Hosszasan foglalkozott az előadó azzal a kérdéssel is, hogy a tanítónők miért kapnak kevesebb fizetést, mint a tanítók. A külföldön nincs meg mindenütt ez a különbség, az igaz, de viszont a külföldön 1—4 évvel tovább kell tanulnia a tanítónőnek, pár évig ideiglenes minőségben kell szolgálnia és csak újabb vizsgálat után kaphat végleges kinevezést. Azok a számok, melyeket az ellenzéki lapok a külföldi tanítói fizetésekről közölnek, megtévesztik a közönséget, mert e számok csak a nagyvárosi tanítókra vonatkoznak. A valóság az, hogy Angliát kivéve, a tanító sehol sem kap akkora fizetést, mint a mekkorát nálunk az uj törvények alapján kapni fog. Ami a minősítést illeti: ha a tanítók elfogadják azt az elvet, hogy ők köztisztviselők, akkor el kell fogadniok a minő-ítést is, mert minden tisztviselőt minősítenek.

Balogh Jenő igazságügym. azzal kezdte a beszédét, hogy az országgyűlés kötelességet teljesít, mikor a tanítók illetményeit rendezi, ő maga huszonkét évig szolgálta a közoktatás- ügyet és igy elválaszthatatlan kapcsot érez mindazokkal, akik a magyar közművelődés ügyének munkásai. Sohasem tekinti magát egyébnek, mint tanárnak, bárhová állítja is a Gondviselés és ezért örül annak, hogy a magyar tanítóság vágyai teljesülnek. Nagy elismerés illeti ezért Zichy János grófot, aki a jelen törvényjavaslatokat beterjesztette (Éljenzés) és a pénzügyminisztert, aki tíz milliót bocsátott a fizetésrendezés céljainak rendelkezésre. Ennek az áldozatkészségnek jelentőségét csak akkor lá'juk, ha arra gondolunk, hogy Csáky Albin gróf idejében a vallás- és közoktatásügyi tárca összes kiadása csak tizenkét millió korona volt, most pedig már a közoktatásügyi állami kiadások száznegyven millióra emelkedtek. Ha az ellenzék kevesli a fizetésrendezésre vonatkozó összeget, akkor megkérdezhetjük az ellenzéket, hogy miért nem fordított tehát az ellenzék akkor, mikor kormányon volt, nagyobb összeget a fizetésrendezés

EGER, (20. sz.)

céljaira? Megtehették volna, mert az ország pénzügyi helyzete akkor sokkal kedvezőbb volt. Kéri a Házat, hogy a javaslat ellen fölhangzó kifakadásokat ne Írja a tanítók rovására, mert az ország hti minckétezer tanítója közül legalább harmincezer meg van elégedve a fizetésrendezéssel. (Helyeslés.)

Amig én az államtitkári állásban voltam, úgymond a miniszter, mindig oda törekedtem, hogy a legél-sebb kifakadások és nyilatkozatok se toroltassanak meg a fegyelmi eljárás rendes eszközeivel sem. De hogy minők voltak ezek a nyilatkozatok, arra nézve jellemzésül csak egyetlen egy példát engedjen meg a t. Ház. Egyik tanítóegyesület elnököt választott és az uj elnök azzal a kijelentéssel foglalta el az ő szakét: „Támogassatok, t kartársak, hogy megküzdhessünk az államhatalommal.“ (Derültség és mozgás.)

Balogh Jenő igazságügyminiszter: Tehát akkor, mikor a tanítóság ügyeivel méltóztat- ntk foglalkozni, ne ezekre a kivételekre mél- tóztassék gondolni és méltóztassék a t. Ház minden tagjának leküzdeni az elkedvetlenedés- nek azt a bizonyos érzését, amely hasonló jelenségeknél feltárul és amellyel más államokban is találkozunk. Méltóztassék csak a francia példára gondolni, ahol sokkal erősebben meg- rendszabályozták a tanítói szervezeteket, ahol a tanítói szindikátusokat feloszlatták. Méltóztassék ezeket a dolgokat csak mint kivételeket tekinteni és méltóztassék a tanítók zömét mint érdemes, csendes, bu^gó és kötelesség- tudó embereket (ügy van! Úgy van!) azzal a tiszteletteljes ragaszkodással kísérni, amelyet ők méltán megérdemelnek. (Helyeslés.) Lehetetlennek tartom, hogy ezek a fizetésjavítási mozgalmak, bizonyos szakszervezeti alapou, bizonyos orgánumok utján hónapról-hónapra megujíttassanak és őrökre ébren tartassanak. (Helyeslés.) Tarthatatlan az is, hogy, a mint erre nagy sajnálatomra júliusban volt egy példa, sok száz tanító összeverődik és végigmenve a városon, mintegy tüntető fölvonulást rendez. Ez a legnagyobb hiba volt az egész mozgalomban, amelybe egyesek, a mint arról személyesen meggyőződtem, szintén akaratuk ellenére sodortattak bele. Azt sem tartom megokoltunk, hogy a tanítóság bizonyos szervezetei kijelentik, hogy ők csak olyan fizetésrendezést fogadnak el, amelyet ők állapítottak meg. Pl. az adott esetben ezt a 10 millió korona évi többletet nemcsak kielégítőnek nem tartják, hanem azt mondják: ez rosszabb, mint a semmi: 33 millió kell legalább is. Olyan fizetésrendezés, amelyben az illető szervezetek állapítanák meg a minimumot, melyről egyáltalán tárgyalni lehet: ez az államtisztviselői minőséggel homlokegyenest ellenkezik. (Helyeslés.) A javaslatban kifejezésre jutó fizetésjavítás, — 40 évi szolgálatot számítva, az állami tanító fizetése évi 380 koronával, az állami tanítónőé évi 250 koronával, a nem állami tanítóé évi 547 koronával, a nem állami tanítónőé pedig évi 432 koronával javul. A további fizetésrendezési mozgalom helyett a tanítóság most már inkább a vidéki tanítói in- ternátusok létesítésével foglalkozzék; ezeket az internátusokat az állam a jövőben nagyobb mértékben fogja támogatni, hogy a tanítók középiskolai oktatásban részesíthessék gyermekeiket. A miniszter e szavakkal végzi beszédét: Melegen óhajtom, hogy az ország érdekében hozza meg ez a javaslat azt a megkönnyebbülést, azt a bizonyos fokú megnyugvást, azt a csendes munkát, amelyre annyira szükség van ezen a téren és szálljon e törvény révén áldás az egész országra, az egész nemzetre. (Élénk heiyeslés.)

5

Giesswein Sándor elismeri, hogy a napirenden lévő javaslatok nagy haladást jelentenek és nagy mértékben javítják a tanítók helyzetét, de egy lépéssel még tovább kellene menni, és olyan törvényt kellene alkotni, mely közmegnyugvást kelt a tanítóság körében. A javaslatokban, bár ezek jóakaratot árulnak el, nagy igazságtalanságok is vannak. így például az öregebb tanítókkal szemben méltánytalan a javaslat, mikor az 1893. előtt eltöltött szolgálati időt nem veszi számba. Az előadónak az az állítása, hogy a tanítók nem mondhatják a jövőben, hogy éhbérért dolgoznak, az ifjabb tanítókra vonatkoztatva, megállja a helyét, de az öregebb tanítókra vonatkoztatva nem. Nagyon helytelen dolog az is, hogy különbséget tesznek a tanító és a tanítónő díjazása között. Más országokban, ahol a kultúra fejlettebb, a tanítónők munkáját jobban megbecsülik. Nem kellene különbséget tenui az állami és a nemállami tanítók fizetése között sem. Mivel ennek a megkülönböztetésnek a megszüntetése aránylag nem nagyon terhelné meg az államot, a megkülönböztetésnek olyan a színezete, mintha szándékosan megszégyenítenék a felekezeti tanítókat. A felekezeti tanítók helyzetének javítása érdekében az egyházaknak is áldozatot kellene hozni; a katolikus autonómiát már csak azért is óhajtja, hogy az egyházi vagyonból erre a kulturális célra is jelentékeny ösz- szeg jusson. Kívánatos volna továbbá az is, hogy a fizetésrendezés a szerzetes tanítókra és tanítónőkre is kiterjesztessék. A javaslatokat nem szavazza meg, hanem e helyett a következő határozati javaslatot ajánlja elfogadásra : „Mondja ki a Ház, hogy a két törvény- javaslatban az állami, úgyszintén a községi és hitfelekezeti tanítók számára megállapított illetményeket 1913. január 1-től kiutalja, azonban a teljes méltányosság követelményei és az egyenlőség szempontjából való átdolgozás végett a törvényjavaslatokat a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz feszi át.“

Evetovics János is nagy elismeréssel szól a két törvényjavaslatról, mely végre megfelelő módon rendezi a tanítók anyagi ellátását, azt is kívánja azonban, hogy az állami és nem állami tanítók fizetése teljesen egyenlő legyen. A f-lekezeti tanítóknak is nagy érdemei vannak a magyar kultúra terjesztésében és a nemzetiségi béke fönntartásában; ezeket az érdemeket megfelelően honorálni kell.

Zalán Gyula a javaslatban a minősítésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatását óhajtja; sérelmesnek tartja azt is, hogy a nem állami iskolánál töltött időt az állami tanítók szolgálati idejébe nem számítják be. Az állami és felekezeti tanítók fizetésének egyenlővé tételét melegen pártolja. Azt is ajánlja, hogy a soron kívül való előléptetésnél a nemzetiségi vidéken szerzett érdemeket különösen méltányolják.

Antal Géza elfogadja a javaslatokat, noha egyes tanítók kulturemberhez nem méltó bé- kétlenkedést tanúsítanak. A tanítók nagy része meg van elégedve a fizetésrendezéssel. A szóló azonban még azt is óhajtja, hogy a tanítónők is ugyanoly fizetést kapjanak, mint a tanítók, és hogy az 1893. előtti szolgálati időt is számítsák be. Határozati javaslatot nyújt be arra vonatkozóan, hogy a kormány terjesszen elő törvényjavaslatot a népiskolai törvény revíziójáról.

Az elnök ezután az általános vitát berekesztette és a részletes tárgyalást a keddi ülésre halasztotta.

♦

A képviselóház kedden úgy általánosságban, mint részleteiben is megszavazta az állami tanítók, valamint a községi és felekezeti tanítók fizetésének rendezéséről szóló két törvény-