Eger - hetente kétszer, 1913
1913-03-08 / 20. szám
1913. március 8. EGER. (20. 8Z.) 3 csak 1 milliónyi államsegélyt sem. Ha a katolikusoknak nyújtott iskolasegélyt vesszük a számítás alapjául, akkor a nem katolikus iskoláknak még 700.000 koronához sem volna joguk, pedig éppen kétszer annyit élveznék; viszont, ha a nem katolikus iskoláknak adott iskolasegélyt vesszük alapul, akkor a katolikus középiskoláknak 1,865 786 korona államsegély járna, pedig ennek az összegnek éppen a felét kapják. A hét. Március negyediké, vagyis a nagy kedd, nevezetes datum lesz a magyar parlament és általában a magyar közélet történetében. Ekkor vonult be az ellenzék testületileg a képviselőház üléstermébe; ekkor terjesztették be tárgyalásra a választójogi törvényjavaslatot és ekkor várta az egész ország érthető türelmetlenséggel, hogy melyik percben tör ki a tömegsztrájk. Mindezekről nem akarunk beszélni, mert hiszen szinte túlságos részletességgel beszámoltak róla a lapok. Ehelyett inkább egy-két megjegyzésre szorítkozunk. 1. Az ellenzék tüntető felvonulására Polónyi Géza nem jelent meg. „Valami személyes ok miatt ueheztel“ — Írták a lapok. (A „személyes ok és a neheztelés“ elegendők arra, hogy elfeledtessék Polónyival a gyűlöletet, meg a ha- zafiui kötelességekéi.) 2. A távollévők uagy száma még ezen a nagy napon is megdöbbentően jelentkezett. Az ellenzékiek közül körülbelül 100 képviselő jelent meg, a munkapártból pedig 170—180. Másokat is számítva, a parlament keddi ülésén — minden történelmi nevezetességének ellenére is — csak mintegy 300 képvis-lő jelent meg. Pedig a pártok vezetősége valósággal fej- és mandátumvesztéssel fenyegette az elmaradókat 1 (íme, a magyar képviselőház 453 tagja közül még a keddihez hasonló nagy események is csak 300-at tudnak megmozdítani. Egyharmada a nagyságos honatyáknak távollétével tüodöklik. Ez a jelenség különben elég hűen fejezi ki az egész hivatalos és nem hivatalos Magyarország felfogását a munkáról és köteLsségteljesítés- ről. Nálunk átlag csak minden harmadik ember dolgozik becsületesen. Ha nagyon meg-zorítják, egyszerűségében béKlilni akart azzal, akit soha meg nem bántott. És ez hatotta meg Mkemet. Mondhatom, életem legszebb, legünnepélyesebb pillanata volt ez. Hiába mondanám, mit éreztem ott: nagy és heves érzelmeket tolmácsolni nem lehet. Mintegy eltompultan, elfá-ultan, mozdulatlanul térdeltem. Ima nem jött ajkamra, a szent hely varázsa elvette nyelvem erejét, — csak öröm'önyeim beszéltek . . . Alig néhány lépésié innen az a hely van, ahol tizennyolcszor átlőtt az. kinek szent Fia, annyi csodát tett az odazarándokolt hivő lelkekkel s egykor Ítélni fog azok fölött is, kik most tigadjak e c-odák igaz voltát. Odamenjen az, aki azt mondj*, hogy az ember keblében a vallás csak sejtelem és ösztön! A barlang előtt elterülő tér telve volt ájtatoskodókkal. Ifjak, vének, papok és világiak állva, térdelve vagy pedig pádon ülve tarka csoportokat képeztek. A mintegy 4—5 méter széles bat lang b járata ráccsal van elzárva. A gyertya-füsttől fekete szLiaüreg tetejéről számtalan h 1 »-emlék és egy sereg m»nkó lóg le. A barlang jobboldali részén fönt egy másfélméter m>eas keskeny sötét üreg látható. Ott jelent meg a Szt. S>űz; ott all most finom fehér három közül kettő csak nagyon kivételes esetben. Hogy azonban minden ember komolyan végezze a dolgát, — arra nincs eset 1) 3. Az ál-ellenzéki Giess wein Sándor dr. szépen megkapta a magáét kedden. A katolikus és az öregebb tanítók ügyét ment védelmezni a képviselőházba; a tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál kilencszer fel is szólalt s nem ő az oka, hogy eredménytelenül. Végigküzdötte ezt a harcot. És mit kapott érte? — Az ellenzék egyik vezérlő politikusa azt mondta neki: Szégyeld magad ég hallgass! (Szegény Giesswein; egymaga teljesítette a kötelességét s ezért szégyelnie kellene magát! Lám, lám ; az előbb nem volt igazunk, tehát tovább kell mennünk: Magyarországon nemcsak hogy nem dolgoznak, hanem szégyenlésre méltónak tartják a kötelességteljesítést.) * Parturlunt monies, . . Nem folytathatjuk, mert az a bizonyos „ridiculus mus“ sem született meg. A szociáldemokrata-párt vezetősége meggondolta a dolgot és lefújta a tömeg-sztrájkot, vagy — mint ő mondja — elhalasztotta. Persze minden valószínűség szerint: ad Graecas ca- lendas. Elmarad tehát a választójogi várnak éhséggel való megostromlása. A szociáldemokraták mégis csak okosabbak az egyszeri palócnál, aki azt hitte, hogy ha a várfal tövében éhezik, — beveheti a várat. • Egy valódi ur. Zichy János gróf lemondása olyan jelentős és váratlan szenzációja volt a politikának, hogy az általános meglepődés és megdöbbenés első pillanatában fel sem tűnt a lemondásnak egyik mellékrészlete. Az, hogy a miniszter éppen két nappal előbb nyújtotta be de- misszióját, mielőtt nyugdijképessé lett volna. Ha március elsejéig vár, gróf Zichy Jánost évi 8000 korona nyugdíj illeti miniszteri minőségében eltöltött szolgálati évei után. Zichy János gróf, úgy látszik, azért is sietett annyira lemondásával, nehogy úgy tessék, mintha a kormánnyal való szolidaritást csak éppen addig bírta, amig a nyugdíjjogosultságot elérte. A kényes Zichy János sietve hárította el magától e bántó feltevés legtávolabbi lehetőségét is. Ez az előkelő, úri felfogás majdnem teljesen ismeretlen nálunk, ahol annyi közpénzt szednek föl az állampénztárból — potyára. márványból készült szobra, ismeretes hosszú, világoskék övvel s összetett kezében az olvasó. A barlangban van egy kis oltár, mellette pedig nagy vas-kandeláber, melyen naponként száz és száz gyertya ég. A barlangtól balra a sziklafalból néhány rézcső nyúlik ki. Ebből folyik a csodás hatású víz. Közvetetlen mellette pedig a fürdőház van . . . Fájdalom, rövidre volt szabva e kedves helyen való tartózkodásunk ideje. Búcsúznom kellett. Még egy fohászt, még egy röpke imát. Ahl mintha anyámtól szakadtam volna el. Mennünk kellett, mert még az örök várost óhajtottuk látni. Mikor beértünk az állomásra, még várnunk kellett. Nemsokára egy füttyentés hallatszik s a vonat megindul. Isten veled legszebb, legvigasztalóbb emléke eddigi életemnek! Ti völgyek, mezők, ormok, szent tájak, kegyelem forrásai, Isten veletek! Képet viszek magammal, melynek emléke a lelkembe vésődött. Ez az emlék keressen fel utolsó küzdelmemben; az itt látottak és érzettek tegyék majd édesgé, elviselhetővé utolsó óráimat. (Folytatjuk.) A leszerelés, Áldatlan és szomorú belsőpolitikai állapotaink közben mégis csak kerül néha- néha örvendetes hír is. Mind határozottabban nyomul előtérbe az a félhivatalos hiradás, hogy úgy az orosz hatalom, mint monarchiánk is leszerel. A napokban tehát hazabocsájtják a határszélen hónapok óta nyomorgó katonákat. A híradások szerint nagyhetet már saját helyőrségükben, illetve sokat szenvedett családjuk körében tölthetik a katonák és tartalékosok. Ennél kedvesebb húsvéti ajándékot alig hozhatott volna a külügyi politika. A belügyi kormányzat pedig avval tetézhetné ezt a jót, hogy minél előbb és minél hathatósabban gondoskodnék a tartalékosok családjainak segítéséről, legalább részben való kártalanításáról. HÍREK. Eger, 1913. március 7-én. Tájékoztató. Március 8. Felolvasó-estély a Jogakadémián. „ 9. 10. Országos vásár Füzesabonyban. „ 10. Alkoholellenes nap a népiskolákban.! „ 10. Országos vásár Apczon. „ 10. Közigazgatási bizottság ülése. „ 10., 11., 12., 13. Sorozás Tiszafüreden. „ 11. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 15. A magyar szabadság születésének emléknapja. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Yerpeléten. „ 15. A hevesi főszolg. tárgyalási napja Erdőteleken. „ 15., 17., 18., 19., 20. Sorozás Egerben. (Járás.) „ 16. Yirágvasárnap. „ 17. Megyegyülós. „ 17. A pótervásirai főszolgabíró tárgyalási napja Egerbaktán. „ 17., 18. Országos vásár Pásztón. „ 18. A gyöngyösi föszolgabirő tárgyalási napja Gyöngyöspüspökiben. „ 20. Nag\ csütörtök. „ 21. Nagypéntek. „ 22. Nagyszombat. „ 23. Husvótvasárnap. „ 24. Húsvéthétfő. „ 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony. „ 25. Tenyészállat-vásár Gyöngyösön. „ 27, 28, 29. Sorozás Egerben. (Város). „ 31 és április 1, 2, 3. Sorozás Pétervásárán. Főpásztorunk a titkos tanácsosi esküt tegnap délelőtt 10 órakor tette le ófelsége előtt. Az eskütételen Berchtold gróf külügyminiszter volt jelen. Eskütétel után őfelsége a király külön kihallgatáson fogadta Szmrecsányl Lajos érsek, titkos tanácsost. Érsekünk holnap érkezik vissza székhelyére. Nagyidők tanúja. A magyar szabadságharcnak élő tanúi egyre fogynak. Pedig olyan kevesen vannak már, akik a költő szózatára: „Talpra magyar!“ — talpra is állottak! E kevesek egyike volt Sebestény Ferenc, akkor még fiatal levitája az egyháznak, most pedig nesztora az egri érseki főegyházmegyének. Fájdalom, most már ő is csak volt. A törődött aggastyán, aki 85 évnek terhével vállain minden évben elzarándokolt Kápolnára, hogy az ottani csatasíkon elesett honvédtársainak lelki- üdveért szentmisét mondjon a kápolnai csata emlékünnepén, most már maga is elköltözött az élők sorából. Halála csendes, nyugodt elmúlás volt, teljesen méltó a köztiszteletben megőszült és közszeretetben élő Jó Pásztorhoz. Életrajzi adataiból kiemeljük e néhány vonást: Sebestény Ferenc 1828. január 22-én született. Mint 20 éves ifjú, ő is itt hagyta az egri szemináriumot és félbeszakítva tanulmányait, elment harcolni a magyar szabadságért. A szabadságharc leveretése után visszajött Egerbe és folytatta tanulmányait. Áldozópappá 1851-ben szentelték és első kápláni állomása Bükkszent- erzsébet volt, honnan 1852-ben Keresztespüspökibe helyezték át. A szinodális-vizsgát 1856- ban kitűnő sikerrel tette le és 1863-ban Harsányban lelkész lett, majd 1890-ben Mezőtár- kányba neveztetett ki plébánossá. Hat év múlva, 1896. december 6-án, azonban nyugaminden második ember kapható a dologra;
