Eger - hetente kétszer, 1913
1913-03-08 / 20. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre____ 5 » N egyed évre ~ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények —- intézendők. : Kladőliivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 20. szám. XXXYI. ÉVFOLYAM. =e=_ Szombat, március 8. Csend. Eg^r, 1913. ucárc. 7. Régen volt a magyar politikai élet olyan izgalmas tetőponton, mint három nappal ezelőtt. Úgyszólván az egész ország talpon állott és percről-percre türelmetlenül várta úgy a tömeg sztrájk kitörését, mint a választójogi törvény- tervezet országgyűlési tárgyalásának megkezdését. És eljött a történelmi pillanat, sőt el is múlt. A választójogi törvénytervezetet idestova le is tárgyalják, a sztrájk pedig nem tört ki. Az ellenzék csak ünnepélyesen tiltakozott s azt a kijelentést tette, hogy — hiába lesz meg az uj választójogi törvény — nem tekinti majd törvénynek, mert nem az ő közbejöttével alkotják meg. Egyébként — bár igen disztingvált modorban — ismét követelte a Tisza István és Lukács László fejét. Az ellenzék erre elvonult és — szét is oszlott. Ki-ki hazament a pátriájába, a munkapárt pedig két-három ellenzéki felszólalásai mellett unottan, álmosan tárgyalja azt a választójogi javaslatot, amelyre már eddig is egy tinta-tenger fogyott el s amely — úgy látszik — a legteljesebb csöndben vonul be a rohamosan izmosodó Törvénytárba. Az „EGER64 tárcája. Alkony és a hajnal. Titkos sejtéssel, Némán száll az est. A földre boruló Sötét szinü fátyol Mindent szürkére fest. Halvány pirkadással, Közeleg a hajnal. Némán betakarja, Az egész vidéket, Rózsaszín fátyollal. Vájj’? lesz-e hajnalunk Halványan pirkadó, Ha éltünk egére Alkonyt borít majd az Örök Mindenható? Baum Márta, A nagy vihar, melynek vastag, fekete felhői reánehezedtek a lelkekre, nem tört ki, sőt helyette a legnagyobb szélcsend ült az országra. Olyan halálos csend, amilyenre nem egyhamar emlékezünk. Mindamellett igazoltnak látszik az a föltevés, hogy ez a nagy csend csak múló természetű és ki fog törni, ki kell törnie a harcnak. A kormány — legalább úgy látszik — teljesen ura lett a helyzetnek, oly határozottsággal megy kitűzött célja felé; az ellenzék meg annyira félrevonult, hogy ez az elhallgatás nem lehet természetes folytatása a hosszú időn át fújt harci riadónak. A kormány nem adhatja át magát a gondtalan örömeknek, mert egy cseppet sem rózsás a helyzete; viszont az ellenzék nem fordulhat vissza eddigi útjáról anélkül, hogy ez a Pálfordulás végzetes következményekkel ne járna reá nézve. A vihar nem alakulhat át egy pillanat alatt enyhe szellővé s a Veres- csagin harci képeiből nem lehet pár ecsetvonással csendéletet varázsolni. A mostani nagy csend épen azért inkább a kifáradt küzdő felek pihenése, mely alatt kifújják magukat, keresik az ellenfél xlchilles-sarkát és azon gondolkoznak, hogy miképen s mely pillanatban támadjanak, vagy védekezzeElsö nemzeti zarándoklat Lourdesba. 1912. jul. 29— aug. 13. 3. Irta: Szemerei Boldizsár. Lourdes. Valamikor, régen egy szép disztichont olvastam, melynek szerzője azt a gondolatot fejezi ki, hogy ha száz nyelve és szája volna sem bírná elbeszélni azokat az iszonyatosságokat, , melyeket a francia forradalom művelt. Ily állapotban érzem én magam most, midőn be kell számolnom az érzelmekről, melyek egész bensőmet eltöltötték s melyek lépésről-lépésre emelkedtek, midőn ahhoz a helyhez közeledtem, melyet e romlottszázad sivatagábanazisteni malaszt anyja a kegyelmek oázisává alkotott. Úgy éreztem, hogy a szélvészként rohanó vonat dübörgésével szivem dobogása egy arányban nő s lelkemben a gyönyör vív csatát a fájdalommal. Ama leirhatatlan érzés, mely az ifjú Mózes szivét elönté, midőn az égő csipkebokorhoz közeledett; az a misztikus félelem, mely a gyermek Sámuelen erőt vett, midőn nek. Amint uj erejük lesz, amint megtalálják egymáson a gyönge pontokat, azonnal elkezdődik a harc, mely bizonyára még kíméletlenebb lesz, mint az eddigi. (Pedig hát ez sem folyt valami keztyűs kézzel.) Az Andrássy-féle uj koalíció létrejöttében nem bízunk, mert ha itthon lesz Justh Gyula, harci trombitájával egyszerre elnyomja Apponyi Lehelkürtjének szelídebb melódiáit. Ez ugyan meg nem buktatja a kormányt! Inkább az látszik valószínűnek, hogy Lukács és Tisza hamarosan tető alá juttatják azt, amire vállalkoztak és akkor félre- állanak. Még ez lenne a legjobb megoldás! Csak ez vehetné elejét a kíméletlen küzdelemnek, De ez is csak rövid időre teremtene békességet, mert minden uj kormány csak a mézeshetekben kedves. És — jól jegyezzük meg — minden kormány rosszabb, mint az elődje volt, pedig mindegyiknek távozásakor azt gondolná az ember: ennél már nem jöhet rosszabb. Tessék csak végigmenni a kiegyezéstől kormányon volt minisztériumokon és tessék ezen gondolkozni! Most ráérünk, mert — csend van; nagy csend, természetellenes csend. az Úr hívó szavát meghallotta: világossá, érthetővé lón előttem. A futó perceket egyik pillanatban szerettem volna megállítani, a másikban siettetni; félve és örömmel gondoltam a percre, melyben a fátyol leple széjjel foszlik, és reményem, hő vágyam szemeim elé tárul. Hányszor megtörténik, hogy epedünk, vágyakozunk valami után s ha valamely váratlan pillanatban jelenik meg előttünk, megdöbbenünk a hatás súlya alatt s a néma gyönyör csendes fájdalomba olvad át. Vannak az életben nagyszerűmozzanatok, melyeknek természete bármily heterogén legyen is, hatásuk egy; a vértanú, kit utolsó kínszenvedése helyére vezetnek s a király, ki koronázáshoz indul, egyenlően meg van hatva. Az ég derült. Maga a táj, melyen utunk keresztül visz, mintha csupán azért volna, hogy lelkünket felélénkítse. Hasonlít Tirolhoz, de szelídebb. Látjuk kékes ködhomályból kiemelkedni a Pyreneusok kopár, hófödte csúcsait, de völgyei tele vannak szelídséggel. Szinte csodálatos az erdők elevenzöld életszine, a ve- temények üde, dús hullámzása. Lelkünk nem
