Eger - hetente kétszer, 1913
1913-03-01 / 18. szám
1913. március 1. EGER. fi8. sz.) 3 kodás volt közöttük, aminek az lett a vége, hogy egy alkalommal az elkeseredett Mihály kaszájával végig vágott a portáján okvetetlen- kedő öccsén, mire ez rávetette magát és talán agyon veri, ha a szomszédok meg nem akadályozzák szándékában. Az esküdtek verdiktje Urban Mihályra nézve fölmentő, Urbán Károlyra ellenben marasztaló volt, akit a bíróság 14 napi fogházra Ítélt. Február 21-én a kőtörő - kalapácsokkal agyonvert Ludvig Sándor egri földmives-legény halálát torolta meg az esküdtbiróság. Régi bűn már ez; 1911. október 15-én éjjel történt. Ludvig a korcsmában arcul ütötte ifjú Vas Jánost és azután elment egy Maklári-uti lakziba, ahol hajnalig táncolt. Halál-tánca volt ez a legénynek, mert a lakodalmas házból kijövet már várt reá Vas János, aki Víg István és Nagy Lajos nevű társaival halálra verte a boldogtalant. A bűnügy 1911. november 16-án került első Ízben esküdtszék elé, azonban a bíróság akkor nem hozott Ítéletet, mert a verdikt ellentmondó volt. A második tárgyalásnál sem került Ítéletre a dojog, mig végre most az esküdtszék mindhármat bűnösnek találva, a bíróság ifj. Vas Jánost 2 évi börtönre és 200 K pénzbüntetésre, Víg Istvánt 1 évi 6 hónapi börtönre és 100 koronára, Nagy Lajost pedig 1 évi börtönre és 60 korona pénzbüntetésre Ítélte. Sári Gáspár füzesabonyi hitves-gyilkos fölött február 22-én hozott Ítéletet az esküdtbíróság. A dologkerülő, részeges ember tolvaj- lásokból élt. A családjával hadilábon állott és véres tettének elkövetésekor is azért szúrta le a feleségét és sebesítette meg egyik leányát, mert ezek egy nagyobb betörést reábizonyítottak. Tíz évi fegyházra Ítélték. Barna (Hanák) Julianna hevesi varróleány rálőtt a kedvesére, Hegedűs Sándor kőműves segédre, akivel együtt előbb megvacsorázott, borozgatott s azután meghalni akart, mert egybekelésüket ellenezték. A lövés csak kisebb horzsolást okozott a legényen, aki, midőn a leány önmaga ellen emelte a fegyvert, kicsavarta azt a kezéből. A verdikt fölmentő volt; a bíróság is igy ítélt. Az utolsó tárgyalás ebben a ciklusban Krinszky András bűnügye volt, aki november 17-én este két társával a Makiári utón megtámadta Kalmár Lukács rendőrtizedest és revolverlövésekkel megsebesítette. Az esküdtszéki tárgyalás február hó 25-re volt kitűzve ebben a bűnügyben, azonban Krinszky olyan részeg volt, hogy kihallgatni nem lehetett és így a tárgyalást csütörtökre, febr.27-ére halasztották. Kriszkyt 8 hónapi börtönre és 3 évi hivatal- vesztésre, két társa közül Kántor Ferencet hatóság elleni erőszak miatt 2 napi fogházra Ítélte az esküdtbiróság; Román Józsefet ellenben fölmentette. * íme az alkohol bűnkrónikáinak legújabb fejezete. És — Eger város szabályrendeletben biztosította a korcsmái záróórák meghosszabbítását! . . . A hét. Az adófizetés egyszerűsítése. Az uj adótörvények életbeléptetését elhalasztották ugyan egy évre, de az uj törvényben megállapított kezelési mód már most érvénybe lép. E héten jelentek meg először az utcasarkokon az adóintő plakátok, amelyek ezután a névre szóló és házhoz kézbesített adóintőket helyettesítik. Eddig a kevésbbé pontos adófizető polgár mellényzsebbe csúsztatta a kis adóintő cédulát és — nem fizette be az adót; ezután már nem nyugodhatik meg a lelkiismeret olyan könnyen, mert minden utcasarokról rája kiabál a nagybetűs figyelmeztetés, no meg az egzekucióval való fenyegetés, mely nyomon követi a nyolc nap alatt nem fizető honpolgár mulasztását. Nagy baj, hogy még az egyszerűsítés is az ilyen dolgokban nyilvánul. * A rablógyilkosok mentegetése, A szerencsétlen véget ért kis Richter Annának gyilkosáról vezércikket irt aminap egy „szabadelvű“ újság. Persze a társadalomra, a mai viszonyokra tolja a bűnt, mert Vicze Ferencnek — akárhányszor akart is megjavulni — „egy cipőért, egy pár virsliért, cigarettáért mindig vissza kellett másznia a bűn kloakájába.“ Ezt az alkalmat persze arra is felhasználja, hogy mentegesse a szatmári rablógyilkost, ki e héten állott bírái előtt. Szörnyűségesnek tartja a cikk, hogy „egy szabólegény nem tud annyit keresni, hogy a keresetéből egy harmadik osztályú vasúti jegyre fussa.“ (NB. A végtárgyaláson kitűnt, hogy ez a szabólegény 30—50 koronát keresett hetenkint.) Tovább elmélkedvén a cikk, mindenkit hibáztat a szörnyű bűnökért, csak a gonosztevőket nem. Sápitozásában azt is kérdezi: „Ki fogja meg a kezüket, mikor a züllöttség pocsolyájából kinyújtják? Mikor fel akarnak tápászkodni, ki segít nekik munkát keresni? Ki kiváncsi arra a lelki iskolára, amelyben az éhező ember gyilkossá képezi magát?“ Hát ha a mélyen tisztelt cikkíró ur figyelemmel kisérte volna a vezércikk tárgyául választott rablógyilkos vallomásait, olvashatta volna, hogy Vicze Ferenc „Nem győzte eléggé dicsérni a Katolikus Patronázs Egyesületet, amelynél többször is el volt helyezve s mindig igen jól bántak vele . . .“ Azután meg mások is és igen gyakran segítettek azon az elvetemült gonosztevőn, akinek fehérre-mosásán valóban kár olyan nagyon buzgólkodni. Egyébként kiváncsiak vagyunk arra, hogy ha az álhumanizmustól csepegő cikk Írójának gyermeke lett volna az áldozat, vajjou igy elmélkednék-e akkor is? * A tömegsztrájk kiskátéja címen egy négylapos röpiratot osztogatnak most országszerte és millió számra. E kátéban az országos szociáldemokratapárt oktatja ki a munkásságot a sztrájk és politikai sztrájk fogalmáról s politikai követelései felől. Azután erre a kérdésre felel: Hát nem lehetne ezt a kormányt kényszeríteni, hogy javítsa meg a választói reform- javaslatot? — Nem lehet. Két okból. Az első ok az, hogy ennek a kormánynak kizárólag az a célja, hogy megváltoztassa a választórendszert, de fentartsa a mai jogtalanságot . . . A másik ok, amely miatt pokolba kell kergetni ezt a kormányt javaslatával együtt, az, hogy a javaslata javítva sem érne semmit. A kormányjavaslat rosszaságát is kifejti, meg az ellenzék javaslatára is húz egy jókorát 3—4 kérdésben s aztán igy folytatja: És a mostani sztrájk meddig tart? — Azt előre nem lehet tudni. Talán napokig, talán hetekig, sőt hónapokig. Általánosságban csak azt mondhatjuk, hogy akkor végződik, ha elérte célját, ha kivívta a nép jogait s megteremtette a mai koldusország helyett a jövő Magyarországot! Mikor fog kezdődni a sztrájk ? — A munkásparlament a pártvezetőségre bízta az időpont meghatározását. A pártvezetőség akkor fogja kimondani a sztrájkot, amikor a kínpadra hurcolják az egyéni szabadságot!) Átesve a vizsgálaton, átszálltunk az olasz vonatra és Udinét érintve, — hol néhány órai veszteg- lést felhasználva, bementünk a városba kalapot venni egy esztergomi kispapnak, mert a szél lekapta a kalapját, — délnek kanyarodtunk. A táj változatos. Egyrészről hatalmas sziklák merednek az ég felé, a másikon termékeny szőlőkertek alkotnak lugasokat. Itt egy folyó zuhog tova, utat keresve, mely a tenger felé irányítja; ott kecskenyáj legelészik . . . Padova. Este 8 órakor értünk Padovába. Nem a régi Pataviumot, Titus Livius szülővárosát, kerestük fel benne, hanem annak a szentnek a tiszteletére jöttünk, aki Padovát a világ legismertebb városává tette. 15 temploma van; nem túlságos sok a többi olasz várossal összehasonlítva. Azonban ha a mi fővárosunk plébániáival vetjük össze, sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy nálunk sokkal rosszabbak a viszonyok. Mert mig Padovában 5—6 ezer katolikus lélek esik egy-egy plébániára, addig nálunk Budapesten például 27 ezer. „Micsoda lehetetlen állapot ez! S mennyi lélekinséget jelent e horribilis nagy szám még akkor is, ha tekintetbe vesszük, hogy Budapesten a volta- képeni lelkipásztorkodó papság mellett még a külön hitoktatók intézménye is működik.“ Amint korán reggel felébredtünk, utunk természetesen a Szt. Antal templomába vitt. Sajátságos dolgot észleltünk kérdezősködésünk közben. Gyakran hallhattunk és olvashattunk ugyanis ilyeneket: II Santo, Schola del Santo, Capella del Santo, Piazza del Santo, Via del Santo stb. (Azaz: A Szent, a Szentnek iskolája, — kápolnája, — tere, — utcája stb.) S ez a szent nem más, mint Padovának védőszentje, Szt. Antal. Hasonló tiszteletet találni Szt. Antal iránt Olaszország többi városában is, de legkiválóbbat Padovában, hol a szent élt, hatott, tanított, szentségével fénylett és meghalt, hogy egy csodálandó templom főoltárán halhatatlan legyen . . . Mielőtt belépnénk Szt. Antal templomába, lássuk a kereszthajó egyik oldalajtójától jobbra a velencei hadvezér, Gattamelata, öntött ércszobrát. A művészek nem győzik magasztalni az olasz művészet ez első jelentékeny öntvényét, melyen a felirat csak a művészt nevezi meg: „OpusDonatelliFlor.“Amint a templomba belépünk, a szokatlan nagyság önkéntelenül bámulatba ejt és a csodálat hangját váltja ki a szemlélőből. A sok oltár és kápolna közül azonnal szemébe ötlik minden idegennek a bal kereszthajóban a templom szentjének bámulatos dísszel felállított kápolnája. E kápolna oltára alatt nyugosznak Szt. Antal csodatevő csontjai. Az oltáron Szt. Antal ércszobra, valamint Szt. Bonaventuráé, Szt. Lajosé ; a gyertyatartó négy ércangyala mind Tiziano Aspetti müve. A főoltár előoldala domború ércből van Dona- tellitől és pedig középen az Ecce homo, a lectio- oldalou Szt. Antal csodatétele, amint a zsugorinak szivét felnyitja, az evangelium-oldalon pedig amint egy ifjúnak eltört lábát gyógyítja. A Szentnek nagy templomán bivül majdnem valamennyi padovai templom tele van nagy művészek remekeivel. Azonban mivel nagy zarándokcsapattal sokáig nem lehet egy-egy helyen elmélkedni, csakhamar addio-t kellett mondani Szt. Antal szép városának. Milánó. Még aznap este megérkeztünk Milanóba. Vacsora és nyugalmas szoba kerítése után hárman kisétáltunk a városba s gyönyörködtünk a fel s alá hullámzó közönség festői képén.
