Eger - hetente kétszer, 1913

1913-02-26 / 17. szám

Előfizetési árak: Egész évre- _ 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre .. 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség : Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 17. szám. XXXVI. ÉVFOLYAM. Szerda, február 26. Főpásztorunk kitüntetése. A «Budapesti Közlöny» szombati j (február 22-diki) száma a következő értesítést hozta: Ő császári és apostoli királyi Felsége 1913. évi február 17 én kelt legfelső el­hat arozásával Szmrecsányi Lajos egri érsek­nek a belső titkos tanácsosi mé tóságot díj­mentesen legkegyelmesebbtn adományozni méltóztatott. Még egy éve sines, hogy a hiva­talos lap első helyén, 1912. február 29-diki kelettel, megjelent főpásztorunk­nak koadjutori kinevezése és irne, most a polgári erények legmagasabb fokú elismerésével tünteti ki ősz királyunk Szmrecsányi Lajos egri érseket. Mi, egriek, jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy a Szent Korona fölkent viselőjének ez a kitüntető kinevezése általános és lelkes visszhangra talált a szivekben. Örömmel sietnek közelből és távolból az intézmények és egyesek, nagyok és kicsinyek, hogy — bár fő­pásztorunk félrevonul minden ünnepel- tetés elől — hódolatukat és szerencse- kivánataikat evvel az alkalommal is kifejezzék. Eger város lakossága pedig különösebben ezt az alkalmat is benső örömmel használja fel, hogy legelső polgárának szivéhez még közelebb fér­kőzzék és az eddigi bensőséges viszonyt még melegebbé, még gytimölcshozóbbá tegye. Az egri főegyházmegye hivő serege — megfogadva az atyai intelmeket, me­lyekkel főpásztorunk nagy elődjének múlt évi március 10-én kelt körlevele végződött, — imádkozik „a gazdag- irgalmu Istenhez, hogy főpásztorunkat fogyhatlan kegyelmeivel szüntelenül tá­mogassa, gondolatainak és cselekedetei­nek hű sugalmazója legyen s főpásztori működésére áldásainak dús kincseit árassza.“ Amen. L’Eugreuage. Eger. 1913. febr. 24. Szinte le sem fordítható egy szó­val ez a mechanikai kifejezés, amely szó szerint a kerekeknek egymásba kapcsolódását jelenti; átvitt értelemben az a jelentése, hogy valaki egy mű­ködő gépezetbe kapcsolva, azzal együtt halad előre. Egyébként pedig Brieux- nek, a neves francia drámairónak, egyik darabja ez, mely éppen úgy társadalmi, közéleti problémával foglalkozik, mint A vörös talár, vagy A métely. Magyar színpadra nem került a L’Engrenage, pedig — mint majd a mesé­jéből kitűnik — nálunk is lett volna szomorú jogcím arra, hogy előadják, megismerjék! A darab hőse vagyonos gyártulaj­donos, kinek a felesége Párisban sze­retne lakni; azon van tehát, hogy a férjét képviselővé választassa. Hősünk — szerény, becsületes és munkás em­ber — csak nehezen vállalkozik a je­löltségre és kiköti a legtisztább vá­lasztást. Választási ügynökei azonban felvilágosítják, hogy a „helyi politi­kusok nem erkölcsprofesszort kíván­nak, hanem olyan képviselőt, aki majd eljár az ő ügyes-bajos dolgaikban.“ Hősünk feltűnik a parlamentben, de gyára, üzlete romlik. Már pedig szükséges a pénz, mert Párisban nem lehet megélni a képviselői fizetésből. Ekkor jön egy szenátor, meg egy részvénytársaság szervező ügynöke, akik a Simplont akarják átfuratni. Terv és pénz már van, csak a parlament te­kintélye kell hozzá, hogy a jókora hasznot besöpörjék. Mikor a két férfiú elmegy, „véletlenül“ a képviselő asz­talán felejtenek egy ezer fontról szóló ehequet. A képviselő méltatlankodva, nagy haraggal utasítja vissza a pénzt, de a felesége elfogadja mini „csekély hoz­zájárulást az ő jótékony céljainak tá­mogatásához.“ A Simplon átfúrásának tervéből persze panama lesz. Kész a botrány, mert megkezdődtek a följelentések s a meg­Az „EGER44 tárcája. Kálváriák felé. Zsoltáros. vágyak. Uram, szeretném, hogyha lelkem Nagy zsoltároknak lan'ja lenne, S ha szent kezed homlokomra .. . Illatos kenntet kenne. Sírni szeretnék hosszá éjjen, Míg lelkem köny-forrássá válna, Míg hűsvétek fehérsége Jönne nehéz keresztfámra. Uram, szeretnék sötét éjben Az olajfáknál leb örülni . . . S ott a kereszt járás útját Tőled szeretném tanulni! . .. r ... 5. Útban az új-világ felé. Alpesi Rózsa. II. Gyönyörű, ragyogó áprilisi délután volt, hogy megindultak a kis állomás felé Fölöttük felhőtlenül mosolygott a fényes kék égboltozat; csicsergő fecskeparok suhantak tovább cikkázva. A langyo-, éltető légben, édes ibolyaillat szállt a begyek felől, összevegyülve a gyümölcsfák virágainak kábító illatával; bogarak, méhek zümmögése tette hangossá a vidéket, mely ifjan, üdén virult tavaszi pompájában. Benkő mester gyönyörködve szemlélte ezt a királyi gazdag­ságot, mig Esztike némán, bánatos szívvel lép­kedett oldala mellett. Az 6 lelkében csak szo­morúság lakott, m g atyja reménykedve, a bol­dogító ga/dagság mindent vakító csillogásáról álmodozott bizakodó szívében; Esztike öröm- telenül. csüggedt fáradtsággal indult az útnak, mely őt C'ak félelemmel és bágyadt levertséggel töltötte el . . . Felszálltak a vasúti kocsiba; sok idegen, ismeretlen emberrel kerültek össze, aki mind csak a maga baja-gondja után járt. Velük nem törődött senki, s ők ketten csöndesen, szót­lanul húzódtak össze a sarokülésen. Nagyot, éleset fütyült a gőzmozdony, s las-ú rázással megindult a nagy vasalkotmány, hogy vigye őket me^sze-messze, ismeretlen vi­lágba. hogy hazájukat talán soha többé ne [ láthassák viszont. Már elhagyták kis városuk I határát: üde, zöld táblák mellett rohant el 1 velük a vasszörnyeteg. Mindenütt az újra föl- támadt élet köszöntötte őket; a virágzó szilva­fák ágai beleütődtek az ablaktáblákba, miutha búcsút intettek volna feléjük, erős, kábító illatuk beáramlott a hasadekokon és lágyan csókolta Esztike halvány homlokát, szomorú, bágyadt arcocskáját. Szótlanul ültek egymás mellett. Benkő mester ismét boldog tervezgetésbe merült s képzeletben már hazafelé utazott, megrakodva nehéz aranyakkal. Hogyne lett voiua hát az ő szive könnyű és vidám ? ! Hiszen már dúsgazdag­nak, milliomosnak képzelte magát, aki előtt mindenki nagy hódolattal és titkos irigységgel emeli meg a kalapját, amint gyönyörű hintón hajtat végig a kis város ismerős utcáin. Látta, mint hajlanak egymás füléhez az emberek, s úgy súgják egymásnak: Lám, itt kocsizik a milliomos Benkő Lajos a leányával. Az a Benkő Lajos, aki tíz esztendeig volt Amerikában. Szegényen, ismeretlenül ment ki, s most hazajött olyan gazdagon, hogy az egész várost megvehetné, s a legelső urak is büszkék rá, ha kezet foghatnak vele.

Next

/
Thumbnails
Contents