Eger - hetente kétszer, 1913

1913-02-08 / 12. szám

4 EGER. (12. sz.) 1913. február 8. Nagyböjti konferencia-beszédek az egri érseki jogakadémián. I. Február 9. Jézus Krisztus istensége. (Folytatás.) II. Február 16. A keresztény katolikus vallás isteni eredete, lényege, célja, történelmi hivatása. III. Február 23. A társadalmi problémák viszonya a megoldás szempontjából a kér. ka­tolikus valláshoz. IV. Március 2. Az exakt tudományok és a metafizika. V. Március 9. A penitenciatartás szentsége és az Oltáriszentség. * E nyilvános konferencia ■ beszédeket Dr. Huttkay Lipót, jogakadémiai tanár és hitszónok­lelkész tartja a líceumi kápolnában a rendes vasárnapi 10 órai jogász-misék keretében. Március 13-ibán reggel 9 órakor a jog­akadémia kát. ifjúságának szent gyónása és áldozása a líceumi kápolnában. Kinevezés. A dohányjövedéki központi igaz­gató Kunsay Gyula egri lakost az egri dohány­gyári igazgatósághoz ideiglenes minőségű díj­talan dohányjövedéki gyakornokká nevezte ki. Anyakönyvi kinevezés. Hevesvármegye fő­ispánja Gyurcsó Gyula jegyzőgyakornokot az al- debrői anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki. A Patronázs-Egyesület gyűlése. Az Egri Kát. Patronázs-Egyesület választmányának f. hó 9-én, vasárnap, a vármegyeház kistermében tartandó gyűlése, a szétküldött meghívók sze­rint délután 4 órakor lenne. Az elnökség ez utón is tisztelettel közli, hogy a gyűlés a jelzett napon és helyen nem délután 4 órakor, hanem délelőtt 11 órakor lesz. Lelkigyakorlatok. Az angolkisasszonyok egri érseki leánynevelőintézetében most folynak (csü­törtök—szombat) a nagyböjti lelkigyakorlatok. A szentbeszédeket P. Biró S. J. tartja. Köszönetnyilvánítás. Mindazok akik bol­dogult édes testvérbátyám temetésén becses megjelenésükkel fájdalmunkat enyhítették, va­lamint azok, akik meg nem jelenhettek, de részvémyilatkozatukat kegyesek voltak kife­jezni, fogadják hálás köszönetünket. Eger, 1913. február 6. Hamza István és neje. A miniszter jóindulatú arca egyszerre el­borult : — Kár volt, kár volt. — De hiszen a kérvényük elutasításából két-három hét múlva úgy is megtudták volna. — Igaz, igaz. De legalább addig is örültek volna szegények. A magyar költő. Hogy számtani egységben beszéljünk, az irodalmi körök abban különböznek a filiszter köröktől, hogy ezeknél például 30 egység gúny, már halálos sértés, amíg amazoknál 300 egy­ség is csak jó tréfa. De csak úgy, ha jó. A rosszból már 0‘003 rész is durva sértés. De ha igazán jó a gúny, akkor az ember az apját se sajnálja, mivel minden jó ötlet elnyomása az apagyilkosságnál is több, az ilyen bűnt pedig a nagy Széchenyi is megbocsáthatónak mondta. Imigyen fertőtlenítve most már jöhet a történet. Egyik szeretetreméltó írótársuuk, aki fel­séges verseket irt, azonfelül pedig a szerény­ség megtestesülése volt, már kezdetben a napi­sajtóban, mint jóravaló tudósító szerezte meg a mindennapi kenyerét. Szabad perceiben és Az ügyvédi kamara közgyűlése. Az egri ügyvédi kamara vasárnap délelőtt tartotta ren­des közgyűlését, amelyen Babocsay Sándor ka­marai elnökhelyettes elnökölt. A választmány évi jelentésével kezdődött a közgyűlés, amelyet Erlach Sándor dr. titkár olvasott fel és amelyet a közgyűlés az igazságügyminiszterhez felter­jeszteni rendelt. Ezután a múlt évi számadást és az idei költségvetést tárgyalta a kamara. A számadásra nézve Ott Péter dr. pénztáros­nak a fölmentést megadta; a kamarai díjat pedig 120 koronában állapította meg. Elhatá­rozta még a közgyűlés, hogy az ügyvédi díj­szabásnak rendezése tárgyában átír az egri kir. törvényszék elnökéhez, majd pedig Cserjén Károly gyöngyösi ügyvéd és tizenagy társának határozati javaslatára kimondotta a kamara, hogy elitéli a törvényalkotásnak 1912. junius 4-ike óta divó módját; továbbá végzetesnek tartja alkotmányunk garanciális intézményeire nézve a kivételes állapotokról alkotott tör­vényt; sürgősen követeli a jogfolytonosság helyreállítását, a választójogi reformban az ál­talánosság alapelvének és a titkos szavazás­nak keresztülvitelét; a városi polgárságnak az adóreform revíziója iránt indított mozgal­mához csatlakozik, és végül, hogy ezt a ha­tározatát az összes társkamarákkal közli és őket hasonló állásfogla'ásra szólitja fel. — Persze amit itt leirtunk, az elfogadott határo­zati javaslatnak csak komprimált kivonata. Azonban már ebből is látható, hogy az igaz- ságügyminiszter a határozatot meg fogja sem­misíteni, mert az ügyvédi kamarának politi­zálnia — nem szabad. Ezt egyébként a ja­vaslat indoklásában maguk az indítványozók is sejttetik, amidőn kijelentik,hogy: „. ..szabad emberek szabad véleményeinek ott kell meg­szólalnia, ahol annak tere nyílik“. . . És poli­tikai szabad véleményüket megszólaltatták ott, ahol ennek tere — nem nyílt. Beethoven zenei egyéniségéről szól a ciszt. r. főgimnázium XII. évi 99. előadása, vasár­nap délután 4 órakor. Az ismertető előadást Kalovits Alajos dr. főgimn. énektanár tartja s az ismertetéssel kapcsolatos hangverseny során előadásra kerülnek: 1. Beethoven: Mignon (Op. 75.) Énekli a főgimnázium ifjúsági énekkara. 2. Beethoven : Csókvizsga (Bassus-solo). Zenekari j kísérettel énekli Barthos Károly. 3. Beethoven : az előszobákban verseket írván, áldozott a magasabb rendű Múzsáknak. De az bizonyos, hogy nem jött szerencsés ábrázattal a világra. Mindnyájan ismertük és szerettük, ami abból is kitetszik, hogy mindenki rajta köszö­rülte a nyelvét. Hiszen köszörűkének jó kemény is volt, az igaz. Természetesen mint afféle poéta-lélek a közművelődési dolgok felé húzott. Egyszer a szerkesztő elküldi a hülyék évi záróvizsgálatára, hogy onnan Írjon valami szépet. Wlassics Gyula is ott volt, akkor kultuszminiszter. A fiatal költő-riporter, akit a miniszter még nem ismert, a vizsgálat folyása alatt csöndesen meghúzódott az utolsó padban. Ré­vedező, ábrándos szemeivel onnan figyelte, hogyan megy a különös vizsgálat. A miniszter maga is kérdéseketintézett a szerencsétlen növen­dékekhez. Persze nagyon naiv kérdések voltak. Egyszerre csak föltűnt neki az utolsó pad­ban révedező, kevésbbé szerencsés ábrázatú alak. Intézeti növendéknek hitte. Bevezetés nélkül odalép: — Hát maga fiatal barátom, úgy-e maga már sokat tanult? Az ifjú kyklops szertelenül meg volt ille- tődve. Fölállott és akadozott: II. Szimfónia (D-dur, Op. 36.) Előadja a cs. és kir. 60. gyalogezred zenekara. 4. Beethoven: Kit a leányok védnek . . . (Bassus-solo). Zene­kari kísérettel énekli Barthos Károly. 5. Bee­thoven : Isten dicsősége (Op. 48. Nro 4.) Nagy zenekari kisérettel előadja a főgimnázium ifjú­sági énekkara. A 2., 3. és 4. számokat a cs. és kir. 60. gyalogezred karmestere, Linke Vilmos vezényli. — A legközelebbi ismeretterjesztő előadás, a 100-ik, február 16-án délután 5 óra­kor lesz. E jubiláris előadást, mint már meg­írtuk, Békefi Rémig dr. zirczi apát tartja. Február kilencediké, vagyis a legközelebbi vasárnap, a gyűlések napja. A Kát. Patronázs- egyesület választmányi ülésén kívül, mely II órakor lesz a vármegyeház kistermében, ugyan­csak 11 órakor tartja közgyűlését az Ipartestiilet (Kér. Iparoskor nagyterme) és a Tisztviselők Fo­gyasztási Szövetkezete (Kaszinó-utca, üzlethelyiség); V, 11 órakor pedig a Hevesmegyei Takarékpénztár köz­gyűlése lesz. — Délután 4 órakor lesz ezeken kivül a főgimnázium ismeretterjesztő előadása és Beethoven-hangversenye. A Lancelotti- és Kiszely-alapitványok. Eger város polgármestere a néh. Lancelotti Ede ál­tal tett jótékony célú alapítvány kamataira, melyekből évenkint 6 férjhez menendő, kifogás­talan magaviseletű, polgári osztálybeli, szegény­sor-tű hajadon és 6, bármely osztályból való, elszegényedett, özvegy nő részesítendő, — pá­lyázatot hirdet. Ugyanezen alkalommalaKiszely- féle alapítvány is két szegénysora bármely osztálybeli özvegy nő részére kiosztásra kerül. A polgármester felhívja mindazokat a hajado- nokat és özvegyeket, akik ezen alapítványok kamataiban részesülni óhajtanak, hogy szegény­ségi és erkölcsi bizonyítvánnyal fölszerelt kér­vényüket Eger város polgármesterénél, vagy helyettesénél f. évi február hó 15-ének d. u. 5 órájáig adják be, illetve szóbeli kérelmüket — az említett bizonyítványok felmutatása mellett — ugyanezen határidőig terjesszék elő. Eger város gyomra. A vágóhídon levágott és közfogyasztásra szánt állatokról vezetett nyilvántartás érdekes adatokat szolgáltat arról, hogy menuyi húst fogyasztott Eger város kö­zönsége az 1912. évben, a magánházaknál leölt sertéseken, szárnyasokon és a vadakon kivül. Az egri vágóhídon ugyanis a múlt évben ösz- | szesen 71 bikát, 280 ökröt, 1798 tehenet, 95 — Bi-bi-bizonynyal, de ... de ... de . . . — No jól van, jól van. Hát megtudná-e mondani, hogy összesen hány ujja van kezén- lábán ? — De...de... de...ke...kérem... én... én... — Nem baj no! Hát akkor hány ujja van az egyik kezén? A miniszter jóakarólag mutatta föl neki a jobbkezét; — No nézze, fiam. Ez itt egy, egy kettő ... Szeretetreméltó barátunkat ennyi meg­aláztatásra elöntötte a szégyen. Elvörösödött és egyszerre megjött a szava: — De az istenre kérem excellenciádat, hiszen én nem vagyok hülye ? A miniszter csodálkozott. — Hát akkor mi maga? A poéta-riporterben fölforrt az olympusi büszkeség. Kidüllesztett mellére büszkén mu­tatott rá a mutatóújjával: — Én, kérem, magyar költő vagyok! A miniszter megfordult és részvéttel igy szólt a vigyorgó tanár urakhoz: — Úgy?! Hát azért ültették az utolsó padba! Nem tudtam, hogy ennyire van! Sze­rencsétlen ifjú!

Next

/
Thumbnails
Contents