Eger - hetente kétszer, 1913
1913-12-24 / 103-104. szám
í <!/»*! ?. et esi árak: Egész évre- - 10 korona. Fél évre--------5 » Negyed évre ~ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közleményei«, intézendők. ■■ Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 103—104. szám. ——------- XXXVI. ÉVFOLYAM. ^3—— Szerda, december 24. K arácsonyi világ. Születésnapját üljük ma annak, kit évezredek vártak a próféták vágyával s kit, miután megjött az első Karácsonykor, ismét évezredek emlegetnek a hála és szeretet hódolatával. Hódolunk Neki mi is; hiszünk benne, mint a világ világosságában s a sötétség elosztójában; hiszünk benne, mint az uj idők megindítójában s a társadalmi béke s boldogság fejlesztőjében s ajkainkon felhangzik az ének: Dicsőség Istennek a magasságban s békesség embernek a világ nyomorúságában! Cseppet sem kételkedem e hitben s ugyancsak örülök e dicsőítő himnusznak, de ha végignézek a világon, úgy látom, hogy a testvériség evangéliuma, mely a sziveket szentkarácsony napján ihleti, még nem vált valóra a földön. Egy napig van csak Karácsony s azon a napon melegebbek vagyunk s a szeretetnek áldozunk; de az évnek többi 364 napján pogány szürkeség s szívtelenség a hangulatunk; egy estén, szent- karácsony estéjén, beeresztjük Krisztust lakásainkba, legalább karácsonyfáink környékére; de azontúl nem visszük be elveit sem az államba, sem a tárAz „EGER“ tárcája. Karácsony estén. Ó, hogyha újra kis gyermek lehetnék! Várva-várnám a szent karácsonyestét, S tágranyilt szemmel bámulnám a fényt, Mely fölgyul a szent fán ezer csillagként. Lesném-várnám: vájjon jön-e már, A fényes angyal, homlokán sugár . . . És jó apám rámszólna csendesen: Äludj, mert ha az angyal megjelen S ébren talál: visszaszáll az égbe. S én szót fogadva, szent lázban égve, Lecsuknám szemem . . . míg rám jő az álom S álmomban az angyalt jőni látom ... . . . Mily jó volna, ha minden szenvedésem Elmúlna — mint e boldog kor — egészen! S nem gyötrő láz égne arcomon, Míg álmatlan virrasztók ágyamon! S félek: ez az utolsó talán, E karácsonyest. Éltem alkonyán Most gyűl föl az utolsó világ ... S számomra nem nyilik már virág ... Maflák József. sadalomba, sem a műhelyekbe, sem a gyárakba, sem a parlamentbe, sem az üzleti világba. Vagyis más szóval: az ünnep, a Karácsony szent ünnepe, az Krisztusé; de az élet — még nem az övé! Már pedig Krisztus nem azért jött a világra, hogy az évnek egy napja legyen a békesség s a testvériség ünnepe, hanem azért, hogy az egész év s az egész élet, a szürke és munkás esztendőnek valamennyi 364 napja ünnepnap legyen; nem a kérges kezek, hanem a lelkek ünnepe, hogy a világ az evangélium szerint berendezett életnek s a gyakorlati testvéri érzésnek folytonos Karácsonya legyen. Krisztus az esztendőből 365 napot akar s nem egy napot; egész évet, egész életet követel s híveket kiván, kik nem egy napon hisznek csak az igazságban s szeretet- ben, hanem akik az egész életen át hisznek is bennük s küzdenek és dolgoznak a szeretet krisztusi inspirációi szerint. Ettől ugyan még távol esünk; mert ha ülünk is karácsonyt egy napig, az év többi 364 napján azután gőzerővel bálványozzuk a pénzt s megvetjük a szegénységet; törünk egymás vagyonára s becsületére és árulóknak, gonoszokKigyúlt a fény . . . Kigyúlt a fény az éjtszakába’, Fázó lelkemhez csap a lángja, Megreszketek és tűzre gyúlva Megyek a betlehemi útra ... Azt az utat, ahol most jártam, Óh, én szívemből megutáltam. És, akik rajta loholtak vélem, De megsíratom én az éjen. Mert a szíveknek nincs ott hangja, Belévesz a vásári zajba — És akiknek nagy, kemény ökle van, Azé a babér, azé az arany. Kéjes mosolynak nyíl virága Ennek az útnak a porába! És a sara hull, frecseg egyre A — tisztaságra, a becsületre. Ezen az úton hinni szégyen, Rajt’ csak az ész jár nagykevélyen; Végén süket és vak setétség Nyeli majd el a lélek vétkét. Ha én előmbe fény világít: Jézuska messze, messze fázik ... Szívem melegét Várja-várja; Ujjongva lépek az útjára. Fiák András. nak s hitványoknak nevezzük egymást. Karácsony napján meg-megolvad a szivünk s megbocsátani is tudunk, de másnap azután folytatjuk az ádáz testvérharcot és rácáfolunk arra, hogy krisztusiak, vagyis keresztények vagyunk. ügy állunk tehát, hogy a Megváltó megérkezett s van már Karácsony a világon, de még nincs karácsonyi világ, mert a Karácsonynak, a krisztusi igazságnak s szeretetnek még nincs az a folytatása, hogy igazság és békesség legyen tőle a világon! Folytatást mondok s nem végleges állapotot; mert végleges állapotról a fejlődés világában szó nem lehet; de az igazság és szeretet folytatása annál jobban illik bele, sőt éppen az illik bele a fejlődő világba, — kell bele több igazság, több jólét, — ez feladat is, ezt megteremteni kötelesség is. Tudom, hogy ez a több igazság s több jólét küzdelemmel és munkával jár; de ne járjon az gyűlölködéssel s gonoszsággal. Tudom, hogy a haladás és fejlődés sok erőfeszítést s áldozatot kíván s hogy a kultúra minden magasabb foka sok ember életébe kerül; de ne váljék az erők versenye marakodássá s a mérkőzés halálos harccá; Bibliotheca Vitae. (Az «Élet» könyveinek első tíz kötete.) A legújabb magyar irodalomnak oly nagyszámú nemzetietlen, sőt vajmi gyakran az erkölcsi anarchia alapjára helyezkedő termékével szemben nemzeti éserkölcsiiránythir- detnek e könyvek, melyeknek mindenike olyan lelkületből fakadt, hogy maga a szerző egyénisége is garancia a tartalomnak és az irodalmi céloknak fenkölt tisztaságára nézve. Modern könyvek ezek is, a hangot, az irodalmi és művészi formákat tekintve, — de ősi hagyományainkhoz hívek az egyéni és társadalmi élet nemzeti és erkölcsi alapjainak és céljainak megbecsülésében és mindenek fölé helyezésében. Ismert és nagynevű irók, akik külön-külön járták a imaguk utait, amelyeken ha egy cél felé törekedtek, — éppen nem véletlen, hogy most együvé jutottak. És hogy együtt vannak: most látszik csak, hogy mily nagy az a szellemi erő, mely a modernség mezébe rejtőzködő, lármás féktelenségekkel szemben azt a világnézetet vallja, mely megteremtette a magyar kultúrát. Ezt a tekintélyes vezérkart látva, hisszük és tudjuk, hogy kultúránknak nemzeti és erkölcsi alapjait sikerül is megvédelmezni. A kötetek, melyeket az első sorozatban a nyilvánosság elé bocsátottak, művészi köntösben, a legkényesebb Ízlést is kielégítő nyomdai kiállításban egy-egy nyomdai szellemnek, egy-egy nagy léleknek hatalmas nyilatkozásai.
