Eger - hetente kétszer, 1913

1913-12-10 / 99. szám

k

2

A Felvidéki Zeneszövetség első hangversenye.

Igen szerencsés gondolat volt a Felvidék jelentékenyebb városaiban működő kulturegye- sületeknek szövetkezése abból a célból, hogy a zenepártoló közönségnek oly magas színvonalon álló művészi élvezetet biztosítsanak, amilyeneket önmagára hagyva egyetlen vidéki városunk sem volna képes juttatni saját közönségének. A körutakra szerződtetett neves művészek gyors egymásutánban bonyolítván le hangversenyeiket, az ezekkel összekötött nagy kiadások megoszlanak s így egy-egy város zeneszerető közönsége, aránylag csekély áldozatok árán a világhírű művészek produkcióit is meghallhatja.

A szövetség első hangversenye f. hó 7-én volt Egerben, a városi színházban. Ez alkalommal hazánk első hegedűmestere, Hubay Jenő s méltó társa, az ifjú Reschofszky Sándor zongoraművész, nyújtottak a közönségnek fölséges zenei élvezetet.

Hubay kiforrott zenei egyéniség, sőt ennél is több: fogalom. Egy saját maga alkotta zenei irányt képvisel; mondhatnék ezt klasszikus romanticizmusnak, de ezt az irányt a magyar géniusz melegsége teszi varázslatossá. Ez a sajátos stílus nemcsak kompozícióiban jut kifejezésre, hanem előadását is erősen jellemzi. Hubay a 90-es évek legnobilisabb hegedűse, akit sohasem hevített a hegedű-zsonglőrség után való vágyakozás, a káprázatos, de a szívet hidegen hagyó technikázás. Ehelyett minden tudását, bámulatos ügyességét főképen a kifejezésre, a szívvel való meleg kapcsolódásra használta föl. S éppen ezért, bár előadó művészete ma is briliáns, a Bach három aprósága hidegen hagyta a közönséget, pusztán a zeneértők gyönyörködtek a remekül felépített klasszikus darabok produkciójában. Bachot hegedülni nagy dolog, — a hegedűművészek igazi próbaköve. Hubay, bár nem a legnagyobb előadó művészek kicsiny csapatjába tartozik, még mindig igen nagy ahhoz, hogy a legnagyobb alkotók legelvontabb műveihez is hozzányúlhasson. Ezért vagyunk mi büszkék Hubayra, a mesterek mesterére, hogy az általa kultivált nemes tónust, mint hazánk első hegedűtanára, a vezetése alatt fejlődő művészekbe átcsepegtetni képes. Ilyen mestertől jelentős nemzedéket remélhetünk.

Goldmark suitjében a mesterileg kezelt zongorával valóságos párviadalt produkál : fárasztó, de győzelemmel végződő harcot, melyben egész fényét látni engedi. Schubert „Ave Mariá“-ját oly közvetetlenséggel, oly melegséggel és színezéssel játszotta el, hogy ebben a hallgatóság osztatlan együttérzése kísérte. Ezt már mindenki megértette és átérezte. A Vieuxtemps szalóndarabja már inkább megfelel a művész elemének, de mégis ott legnagyobb Hubay, amikor önmagát játssza. „Csárdajelenete“ elég gyakran szerepel mii »-’velők által rendezett koncertekben, de ezi a szépségekben gazdag, magyar művészi motívumokból felépített hangversenyt csak Hubay tudja eljátszani. Itt a saját leikébe néz s nem szorul kölcsönkért eszmékre; itt nem másol, hanem saját fényét ragyogtatja, mint a nap.

S mit mondjunk a fiatal Reschofazkyrót?

Igazán bajos megállapítani, hogy ez az ifjú ember mint kisérő, vagy mint előadó művész nagyobb-e? Mindkét produkció egész embert kíván. Goldmark és Vieuxtemps kisérése még Hubay mesteri játéka és biztos ritmusa mellett is nagy vállalkozás, de Hubay alkotásait kisérni nem kisebb feladat. És ez Re- schofszkynak minden különösebb megerőltetés

EGER. (99. sz.)

nélkül, fényesen sikerült. Önálló számaiban pedig elég utalnunk a szerzőkre, akiket interpretált. A túlságos finom Chopin, a szövevényes Liszt, a variációk nagymesterének vallott Tausig mind más és más képességeket kívánnak az előadótól. S élvezettel láttuk, hogy Reschofszkyban ezek a képességek magasan ki vannak fejlesztve. Ily tehetség előtt még nagy jövő áll.

Eger közönsége igazán nagy hálára lehet kötelezve a rendezőségnek, hogy ily zenei élvezethez juthatott. A kezdet fényes volt; reméljük, hogy a folytatás nemcsak hogy méltó lesz hozzá, hanem azt is előidézi, hogy a szövetségben egyesült városok közönségében az igazi, a magas szárnyalásé zenei művészet megértésének a fáklyáját is meggyujtja, sőt lobogtatja is majd.

A Szent Imre-Kör matinéja.

Hétfőn, Boldogasszony szeplőtlen fogantatásának ünnepén, díszes közönség töltötte meg zsúfolásig a városháza nagytermét, hogy az Egri Szent Imre-Kör matinéján élvezetes és tanulságos órában legyen része.

Stammer János köri alelnök, lelkes megnyitójában a Körnek Szt. Imre védelme alatti nemes törekvéseit vázolta. A mai társadalmat, a keresztény magyarságot érdeklő komoly problémák ismertetésére a körnek erre a hétfői matinéjára sikerült megnyernie szónokul Nagy Emil dr. jogtanácsos, v. országgy. képviselőt.

Nagy Emil dr. „Téves eszmék, hibás felfogások“ címmel, közvetetlen, a hallgatóságot mindvégig lekötő tartalmas beszédet mondott. Abból indult ki, hogy a magyar társadalomnak az igazságokat kell keresnie. Manapság azonban nálunk téves eszmék uralkodnak. Ennek az a legfőbb oka, hogy nálunk a társadalom-átalakulás minden átmenet nélkül történt meg.

XIX. századbeli feudális társadalmi életünk hirtelen csapott át a XX. századnak nyugati, modern társadalmi életébe. A sport manapság lóverseny és izgató érdeklődés; az ősi társalgás pletyka; a sajtó azoknak kezében van, akik a múlttal mit sem törődnek, (ép’ azért hangja ártalmas a társadalomra); az esküdtszék színvonalát emelni kell; a parlamentarizmust nálunk nem fogták fel helyesen stb. stb. A nemzet jövője attól függ, hogy milyenek az egyesek. Ha valaki politikát csinál nálunk: az a politika olyan legyen, amely összetartja a nemzetet, mert ellenkező esetben a bennünket körülölelő nemzetiségek tönkretesznek. A turáni átok: hogy t. i. a magyar ember magyar emberrel nem fér meg egy födél alatt a mi bajainknak főoka.

De ba a bajok nagyok is, lehet rajtuk segíteni. A küzdelmet bele kell vinni a társadalomba. Ha a parlamentben veszekednek: védje meg a társadalom a maga igazát, nézetét. Meg kell indítani a társadalmi munkát, mely eddig nem volt. — Sajnos, nálunk nincs feje a társadalomnak, mert nem él a nemzet tagjai között a királyi család, aminek hiányát a múltban kellően pótolta a nádori intézmény, de azt meg eltörölték. A mai szociálista vezérek paraziták s a népet ámítják.

Az összeállított beszéd az igazság felé való törekvésünknek elengedhetetlen föltételeit tárta elénk, buzdítva, hogy szeressük a modern munkát, de becsüljük meg a múlt hagyományait is.

Már a beszéd tartama alatt is gyakran nyilvánította tetszését a közönség, de még inkább a beszéd végén, mikor is valósággal ünnepelték Nagy Emilt.

A műsor harmadik száma Cziozka Angéla

1913. deczember 10.

és Búzás Endre éneke volt, melyet Glósz Margitka kisért biztos tudásról tanúskodó, kifogástalan zongorajátékával. A műdalok (Kahn: Ágnes és Brahms: Duó) előadása mindkét szereplő részéről finoman kidolgozott és kellemes élvezetet nyújtó volt. Babocsay Lajos, a Szt. Imre-Kör elnöke szavalta Jókaitól A lengyelek fehér asszonyát erős pátosszal és nagy hatást keltett. Végezetül a tervezett vonós kvartett helyett, Zoltán Alajos hegedű-tanár adott elő két jól sikerült hegedűszámot, melyet zongorán Németh István főgimnáziumi IV. o. magántanuló kisért, fiatal korához viszonyítva, meglepő bátorsággal és tökéletességgel. Természetesen a szereplőknek bőven kijutott az elismerésből. De kijutott Dambrovszky Imre jogtanárnak is, aki mint a kör tanárelnöke a vezetőkkel együtt agilis tevékenységet fejtett ki a matiné sikere érdekében.

Erre a matinére csak egy megjegyzésünk van: nem domborította ki a Szt. Imre-körök célját, sőt — az alelnöki megnyitót leszámítva — s-mmiféle eszmei kapcsolatban nem

volt a Szt. Imre-körök neme9 rendeltetésével.

«

Őszintén megváltjuk, hogy ettől a nemes alapokon nyugvó ifjúsági egyesülettől olyan ünnepséget szeretnénk már látni, mely a Szt. Imre-körök céljával, törekvéseivel s e törekvéseknek eszközeivel, módjaival ismertetné meg a közönséget, meg az — ifjúságot.

Egy havi közigazgatás.

— A közigazgatási bizottság ülése. —

Hevesvármegye közigazgatási bizottsága kedden, december hó 9-én, délelőtt Vall órakor a vármegye székhazának kistermében Majztk Viktor alispán elnöklete alatt rendes havi ülést tartott.

Az ülés a szokásos havi jelentések felolvasásával kezdődött, amelyek során Benlczky György útfelügyelő megyebizottsági tag ismét szóbahozta az árvíz által megrongált szarvaskői törvényhatósági ut helyreállításának ügyét. Az államépítészeti hivatal főnöke, Légmán Imre megnyugtató választ adott. Az ügy a kereskedelemügyi minisztériumban tárgyalás alatt áll és tavaszra, mire az útépítési munkálatokat megkezdhetik, a terv és költségvetések tekintetében meglesz a végérvényes döntés.

A jövő havi ülés. A közigazgatási bizottság legközelebbi ülését január hó 12-én délelőtt fél 11 órára tűzték ki.

Viz-ügy. Az alispán a Tárná vizének szabályozása érdekében az úgynevezett Szárazér és Kigyós-ér vizének levezetési munkálataira engedélyt adott. Tarnazsadány község és a gróf Károlyi-uradalom ez ellen fölebbezéssel élt, azonban a közigazgatási bizottság az alispán határozatát jóváhagyta.

A kivándorlás. November hó folyamán 63-an kaptak útlevelet.

Utügyek. A törvényhatósági utakra 1914. évben szállítandó kavics mennyiségét 15,115 köbméterben állapította meg a közigazgatási bizottság. A szarvaskő-egercsehi-pétervásárai törvényhatósági űt kiépítésére vonatkozó versenytárgyalásnak műszaki eredményét jóváhagyta a kereskedelemügyi miniszter, azouban a Reiner Soma vállalkozóval kötött egyezséget formai okokból feloldotta. Minthogy az uj versenytárgyalásnál Reiner Somán kívül újabb vállalkozó nem jelentkezett, a szikla-munkálatokra vonatkozó átalány-egyességnek elfogadásával az útépítési munkálatokat 302,912 K. vállalati összegért Reiner Soma vállalkozónak adták ki.

Vasúti menetrend. Heves és Erdőtelek községeknek, valamint Gyöngyösvárosnak a vasúti