Eger - hetente kétszer, 1913

1913-11-19 / 93. szám

2 EGER. (93. sz.) 1913. november 19. Az igazoló választmány ülése. Hevesvár­megye igazoló választmánya november hó 22-én (szombaton) délelőtt 11 órakor Borhy György udvari tanácsos elnöklete alatt ülést tart a vármegyei főjegyző hivatalos helyiségében. A konyhapénz. — Levél a drágaságról. — (H1S) Elvonult csendes magánéletemben aggódva figyelem a világ folyását. És olvasgatok. így került a szemem elé az az apróság is, ami az „Eger“ múlt számának „A hét“ ro­vatában „Fogy a házasság“ cim alatt napvi­lágot látott. Nem a házasság érdekelt, mert hiszen ezt mindenki a saját Ízlése, körülményei és haj­lamai szerint intézi el, vagy — nem intézi el. Hanem igenis érdekelt az a kis költség-jegy­zék, ami nagyon szerény családi életre, csak egy gyermekkel, és eléggé szép jövedelemhez: 4000 korona évi fizetéshez készült. Ehhez fűzöm a gondolataimat. Négyezer korona évi jövedelme ilyen kis városban, mint Eger, ugyan nem sok emberek van. A polgárság zöme örül, ha ennek az ösz- szegnek felét tudja is megkeresni Újévtől Szilveszterig tartó szakadatlan munkájával. Hanem azért maradjunk csak a 4000 koronás számítás mellett, mert higyjék el, ha ebből a 4000 korona évi jövedelemből levonjuk azokat a kiadásokat, amelyeket társadalmi közéletünk egy úri családtól megkíván (és amelyek azért mégsem esnek a szorosan vett megélhetés mér­legébe!) a 4000 korona évi jövedelemből épen annyi jut a háztartási szükségletek fedezésére, mint amennyit a jóval szerényebb jövedelmű, takarékos polgári családnak költenie kell a konyhájára. És ez a nem véletlen találkozása a Jut és kell szavak fogalmának, magyarázza meg az említett kis költség-jegyzék helyességét. E szerint pedig a 4000 korona évi jöve­delemből mindössze csak 2400 korona jut kony­hára és cselédtartásra az úri családnak, ami egy hónapra csak 200 korona; egy napra 6 korona 66 fillér!... Hát nem szép pénz ez is ? Igen, ámde vegyük el belőle a havi 18—20 korona cselédbért; számítsuk le a mosás költ­bundapályinkát és me’tiszteli evvel az ajándék- val a papot, jegyzőt, és a kántort. Bijon ezek­hez gyomor is kellene, de ezekről gondoskod­jék kiski maga. A tánc a domberdóra megyen letfáinab- bul. Mentő’ recsegősebb, antú’ fáinabb. A lyá­nyok, meg a menyecskék mezitlábosan járják, ha teé van is, ha sár van is, mert cipőbe’, csiz­mába’ nem tudnak táncolnyi. Házas ember, kü­lönösen fiatal házas ember nem táncol soha. Feleségit elereszti a táncba egész éjszakára, ő meg addig lefekszik alunnyi. A fiatal, tüzes menyecske osztég roppja is a legényvei, mintha ura se lett vóna még soha. Arrú’ keene törvényt tenni, tekintetes uram, hogy ilyen nagyon hamar ne mehes­senek feerhe a lyányok. Bolond szokás van mi- nálónk errű’ a végrü’. Alig tőti be a 15. évet a lyány, mág akkor »cserempelnek« neki. A 17 —18 éves lyányra mág a kutya se néz nálónk, mert mág a’ vén. Jobb gyengébb korában. Bijon pedig még nagyon is gyenge a 15 éves lyány. Azt se tudja még, hogy mi az élet. Sütnyi, főznyi, mosnyi, varrnyi dehogyis tanítaná meg az anyja, hisz’ a’ se tud. Az any­jának az anyja főz, süt, sujkol a patakban, mert a menyecskéknek ez nem való. A menyecske arra való, hogy a falu közös kútjára járjon ségeit, a takarításra és ennek kellékeire szük­séges összegeket (mert ezek mind a háztartás számláját terhelik) s marad tisztán a konyhára naponkint — 5 korona. Ennél kevesebből pedig manapság a pol­gári család háztartása sem kerül ki, még ak­kor kém, ha talán kevesebb keresete lenne ennél a családfenntartónak (hiszen ezért van annyi eladósodott kishivatalnok, iparos és ke­reskedő!) mert ezt a pénzt napról-napra kér­lelhetetlenül megeszi a piac, vagyis inkább a piacnak mérhetetlen drágasága. Hiszen csak nézzünk körűi kissé. A marhahúsnak ára kilonkint 1 K 44 fill. A borjúhúsé.............................. 2 n 40 77 A sertéshúsé......................... 2 n 16 77 A zsírnak való szalonna . . 1 n 60 77 A liszt ára kilonkint . . . — 77 36 77 A kenyéré ............................. — n 3 2 77 • A cukoré .................................. 1 n 1 2 >7 A kávé kilója......................... 2 77 40 77 A tej literje......................... — 77 28 n A tojás darabja.................... — 77 10 77 A csirke párja T60—T80, a nagyobbé 2’60—2'80. És a krumpli, a bab, a zöldség, a káposzta és a többi főzeléknek való micsoda hallatlan árakon kel a piac börzéjén. Tessék ezekből reggelit, ebédet, vacsorát, sőt még uzsonnát is összeállítani napi — 5 koronából! Bizony annak is nehéz, aki teheti; annak, aki nem teheti: még nehezebb. Eunie azonban muszáj mindenkinek és így akinek nincsen elegendő piacra valója, hát hitelből él, vagy kölcsönökkel segít magán; szóval eladósodik és előbb-uróbb tönkre megy. Ezt pedig ölretett kezekkel nem nézhet­jük sokáig. Tennünk kell valamit közös meg- rontónk, a drágaság ellen, mielőtt még vala­mennyien elpusztulnánk. De mit? Fizetés - rendezéssel, munkabér - emeléssel nem segbhetünk a dolgon. Ez csak cirkulus viciozus. Nagyobb fizetés, fölemelt munkabér a produktumokat drágítja, ami ismét a fizeté­sek és munkabérek fölemeléséhez vezet. Azon­ban drága pénzen, drágán vásárolni, drágán lakni és drágán élni szintén keserves állapot. Azt is megcselekedték már a társadalmi osztályok, hogy hajbakaptak a drágaság pro­cifrán felőtözve, de letfőbbképen, hogy fonnyi tudjon. A többi dógot majd elvégzi a »szüle«. A fiatal asszony csak hadd élje világát bú-gond nélkül addig, míg lehet. De azért me’rokkannak mégis hamar az asszonyok, tessen elhinnyi, mer’ hogy im hamar férhe’ mennek. A 40— 50 éves asszonyok egészen öreg mamik. Én, aki mág hosszabb időt tőttem az Al- fődön, rendesebb népeket láttam odalá. Ottég nem is legény, aki még ki nem tőtötte a katona­sort. A lyány 17—20 éves korában megyen férhe’. De igazán férhe’ megyen, olyan férhe’, aki teljesen a maga szárnyára száll a lagzi után. De ittén még az esküvő után is gyerek a férfi, akinek jóformán az apja keresi a kenyeret és nagyon kiskorú a menyecske, mert mosnyi az anyja mos rá, főznyi az anyja főz neki, őtöz- tetnyi az anyja őtöztetyi. Bijon azt gondolnám, hogy itt minálónk ez a korai házasság csak azért van, hogy a törvény ótalma alá tehessék a szerelmet mi­hamarább. Meg azt is mondom, hogy a mi fehérné­pünk azért olyan elmaradott a háztartási tudo­mányban, mert nincs rá ideji, hogy azt me’- tanúlná, (ha vóna, kitő’!). Tizenkeet éves ko­rig az iskola fogja el, azután 15 éves korig a fonóházba jár, ahol nem fon, hanem su­blémáján. Az egyik az agrárius kapzsiságot emlegette, a másik a merkantilis telhetetlen- séget. Eredményt ugyan nem értek el, vagyis nem tették olcsóbbá az életet, hanem ehelyett sikerült fölkavarniok a gazdasági baj mellett a szociális gabalyodást is, mely újabb munka­bér fölemelésre s igy újabb drágulásra veze­tett. Az persze nem lehetetlen, hogy a terme­lők kapzsiak és a kereskedők a Danaidák hor­dójától vettek példát a telhetetlenségre, az azonban bizonyos, hogy ha vannak ilyen eré­nyeik, ezek aligha éppen csak az utóbbi öt év óta ékesítik őket. Ha pedig azelőtt is kapzsiak és telhetetlenek voltak és a hús, a tej, a ke­nyér, a tojás s minden egyéb piaci megfizet- hetetlenség mégis olcsóbb volt, akkor valószínű, hogy a mostani drágaságnak sem az egyik, sem a másik a kizárólagos okozója, hanem egy ismeretlen harmadik, amelyhez segítő társnak hozzákapcsolhatjuk ezt a kettőt is. Mi ez a harmadik ismeretlen? Egyelőre titok s az lesz a század legnagyobb jóltevöje, aki embertársainak javára, fölfedezi ezt a tit­kot. Addig azonban segítsünk magunkon úgy, ahogyan tudunk. Tegyük olcsóbbá a piacot és tegyük könnyebbé a megélhetést. Majd ha nem lesz szükséges 2400 korona évenkint és 5 korona naponkint a háztartásra gazdagnak és szegénynek egyaránt és meg­szűnik ez az egyetlen szociális egyöntetűség a társadalmi osztályok között, akkor irigyked­hetünk a vagyonosak háztartására, hanem ak­kor a szegény embernek is jobban futja a — konyhapénz. Tájékoztató. November 20. Katonai utóállítás Egerben. „ 21. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 22—30. Míb8íó Egerben. „ 30. Advent első vasárnapja. December 1. Hónapos állatvásár Egerben. „ 1. Országos vásár Tiszaörsön. „ 1. A hatvani főszolgabíró tárgy, napja Ecsóden. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 7, 8. Országos vásár Füzesabonyban. „ 8. Boldog Asszony szeplőtelen fogantatása. „ 9. A közigazgatási bizottság ülése. „ 9. Kát inai felülvizsgálat Egerben. „ 10. Tiszafüredi föszolgab. tárgy, napja Sarudon. „ 13. A hevesi főszolgabíró tárgy, napja Erdőtelken. „ 15. Megyegyűlés. „ 15. Egri főszolgabíró tárgy, napja Verpeléten. „ 15. A pótervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Egeresehiben. hancokkal csintalankogyik. Tekintetes uram, a városi nyilvános házaktól csak egy hajszál vá­lasztja el a falusi fonóházakat. Rémisztő dolog az, hogy emmi népünk asszonyait, anyáit a fonóház neveli. Tetszik tunnyi, mit csinálnak ott? Lesrófolt és kioltott lámpák alatt a legal­jasabb játékokat foltatják. Minden anya tudja ezt, de azt mondja: »Eredj, szeép lyányom,mert nem vesznek férhö!« Ezen az elven pegy nem változtat se a prégyikáció, se a csendérhata- lom. Hát így élőnk la Palócóniában. A me­nyecskék arcán mosolyog a rózsa, a férfiak áb- rázattyán pedig a korai cserempelésnek, a fonó­háznak és a régi rossz szokások mindétig való fentartásának eredményeképen ott sárgállik a korai elmúlás réme: az alkohol virága. Ahol kevés a frissen meszelt ház, ahol nem mosolyognak tiszta, muskátlis ablakok az ut­cára, ahol hétköznap is cifrán kiőtözködve jár­nak a menyecskék: ott nincs meleg otthon, ki­elégítő táplálkozás. Ott bálvánnyá lesz a pá- lyinka és egyre simábbá, szélesebbé taposódik a kivándorlás útja. Sóhajtással zárja levelét és minden jót kí­ván tek. Szerkesztő urnák: Fiatal palóc.

Next

/
Thumbnails
Contents