Eger - hetente kétszer, 1913

1913-11-05 / 89. szám

1913. november 5.

3

HÍREK.

Eger, 1913. november 4-éa.

Tájékoztató.

November 5. Tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Ti- szaigaron.

„ 6. Katonai felülvizsgálat Egerben.

„ 6. Megyebizottsági tagválasztások.

„ 9. Zenepártoló Egyesület közgyűlése.

„ 9. Országos vásár Poroszlón.

„ 10. A közigazgatási bizottság ülése.

„ 10. Országos vásár Kápolnán.

„ 12. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napj.

Karáesondon.

„ 15. Az egri főszolgabíró tárgy, napja Kápolnán.

„ 15. A hevesi főszolgabíró tárgy, napja Kiskörén.

„ 15. Műsorral egybekötött Katalin-estély.

„ 16, 17. Országos vásár Gyöngyösön.

„ 17. A pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja

Tarnaleleszen.

„ 20. Katonai utóállítás Egerben.

„ 21. Katonai utóállítás Hatvanban.

„ 22—30. Missió Egerben.

„ 30. Advent első vasárnapja.

A falu jegyzőjének temetése.

Megemlékeztünk legutóbb arról, hogy Jászberényi Miklós mezőtárkányi főjegyző, hosszas betegeskedés után váratlanul elhunyt Budapesten, ahová a községi és körjegyzők országos Erzsébet-Segélyegyletének közgyűlésére elnökölni s illetve mint a jegyzők Országos Egyesületének főjegyzője, nevezett egyesület közgyűlésére hivatalos minőségben ment föl.

Jászberényi Miklós egész életének legkedvesebb, szinte éltető eleme a munka volt. Ebben találta gyönyörűségét s ez lett a végzete. Minden téren alkotni, munkálkodni vágyott s mikor újabb és újabb munkaterületeket nyert, nem volt módjában, hogy szabaduljon a régiektől; nem volt módjukban az intézményeknek és egyesületeknek sem, hogy helyette másokat állítsanak be a sorba s igy lassankint testátlóikét megőrölte a tulságba vitt munka. Erős akarata, szinte csodálatos energiája azonban még haldoklásában is odavitte a munka terére s a községi és körjegyzők Orsz. Egyesületének közgyűlését előkészítő választmányi ülésén esett össze, midőn mint az egyesület főjegyzője, az elnökség és tisztikar működéséről szóló jelentését terjesztette be.

Hogy a Jászberényi Miklós működését röviden vázoljuk, csak a következőket említjük föl. Községében mintaszerű rendet és közigazgatást teremtett; létesítette a fogyasztási szövetkezetei, a községi magtárt, népházat, hitelszövetkezetet stb. s enemű működéséért egy ízben kitüntető jutalmat is kapott a kormánytól. író is volt, kinek lapunkban is megjelent útleírásai nem közönséges toliforgatói készségről tanúskodtak. Közérdekű cikkei mellett, melyek a fővárosi és szaklapokban jelentek meg s minden esetben értékesek voltak úgy tartalmi, mint alaki szempontból; végül igen ügyesen verselt, kivált fiatalabb éveiben.

Hevesvármegyében Majzik Viktor alispán vezetésével és Vass János dr. lelkes támogatásával mintaszerű tűzrendészetet teremtett s mint várm. tűzrendészeti felügyelő, egy évtizeden át fáradozott e téren, soha nem lankadó buzgalommal. Nagyrészt az ő érdeme, hogy az egri jegyzői internátus létesült s igen sok tekintetben az ő szívós kitartásának javára irható, hogy a fejlődésnek olyan állapotába is eljuthatott, aminőben most van. Az országos egyesületek gondja mellett ez volt a tárgya legutólsó gondoskodásának s ennek telekügyében s építésének dolgában levelezett, tanácskozott, agitált még október utolsó napjaiban is, valamint a jegyzők orsz. Erzsébet-Segély- egyesfiletében, melynek elnöke volt.

Ezen a jótékony intézményen is egész leikével csüggött. O teremtette meg s ő volt az elnöke kezdettől. S a segítő-egyesület olyan virágzó lett pár év alatt, hogy az idén már

EGER. (89. sz.)

huszonhét-ezer koronánál is többet adhatott a szűkölködő jegyzők és azok hátramaradottai- nak támogatására. A Jegyzők Orsz. Egyesületének főjegyzője s munkásságának legfőbb tényezője volt. Mint ilyennek nem csekély érdeme van a jegyzői kar erkölcsi színvonalának emelésében s anyagi helyzetének javításában. Az Országos Tűzoltó-Szövetségnek évek óta elnökségi előadója s oly buzgó munkásságu tagja az elnökségnek, hogy a Tűzoltó-napok sikerét csak avval látták biztosítva, ha Jászberényi Miklós rendezi. Ily módon kétszáz-ezer koronánál jóval többet gyűjtött a Budapesten építendő Tűzoltó-Otthon céljaira .. .

De nem folytatjuk tovább. Annak a sok intézménynek, közhasznú alkotásnak háláját, melyekben Jászberényi Miklós munkálkodott, kifejezték a temetésen megjelent küldöttségek, a megszámlálhatatlan koszorú s a sok keserű könny, mely a gyászheszédek alatt szivárgott még a legerősebb lelkűek szeméből is.

A boldogultat halottjának tekintette az Orsz. Jegyzőegylet s ő temettette el; a kon- doleálók igen hosszú sorát megnyujtotta Széchenyi Viktor gróf, Kállay Zoltán dr. b. t. t., főispán és Majzik Viktor alispán, ki utolsó utján is elkísérte a nagyrabecsült jegyzőt.

. . . Két, koszorúkkal megrakott kocsi után következett a koporsót szállító kocsi. Előtte az egri jegyzői internátus növendékei négyesével, utánna a gyászoló család, a küldöttségek diszes csoportjai s körül a nagy tömeg, mely még a közeli falvak népével is szaporodott. Ez a temetés képe, melynek megható és fölemelő voltát a részvétnek szinte szokatlan méretekben való nyilvánulása fejezi ki. A szemekben még ott rezeg a könny, melyet a templom előtti téren mondott beszédék fokozottabb mértékben sajtoltak elő. A beszentelés után Csizmadia László, tatatóvárosi főjegyző a „Községi és Körjegyzők Orsz. Egyesületének“ alelnöke vesz érzékeny búcsút egyesülete nevében szeretett főjegyzőjétől, utána Öváry Ferenc dr., orsz. képviselő, a „Magyar Országos Tűzoltó-Szövetség“ alelnöke, majd Eötvös Károly, biharvármegyei jegyző a „Jegyzők Országos Árvaház-Egyesü- lete“, végül Farkas Dezső, hatvani főjegyző a „Hevesmegyei községi és körjegyzők Egyesületének“ nevében beszélnek fájdalmas, fojtott hangon, könyezve.

A temetőben még Heringh Kálmán főszolgabíró mond megható beszédet, melyben nem csupán a hivatali főnök, hanem inkább a jóbarát búcsúzik a hűséges munkatárstól, a munka nagyérdemű emberétől, az áldozatra kész férfiútól, aki jó volt mindenkihez, csak önmagához nem . . .

Mire a vasúti állomásra ér a mindenfelől összesereglett közönség, vagy pedig a fogatok százain iparkodik haza a nem mindennapi végtisztességről, homály borul a kis falura s annak községházára, melynek kis irodájából országos kérdéseket mozgatott, országos ügyeket intézett egy nem mindennapi ember, egy nem közönséges lélek.

Egyházmegyei hírek. Kucsera Ferenc dr., törökszentmiklósi lelkész a kunszentmártoni kerület helyettes esperesévé és kerületi tanfelügyelőjévé, Gergelyffy Béla kőtelki lelkész, kegyúri bemutatás alapján, Borsodszirákra lelkésszé, Kiss János jászberényi káplán pedig, kegyúri bemutatás alapján, Markazra lelkésszé neveztetett ki. — Ideigl. lelkészhelyettesekké küldettek: Kovács Gulyás István markazi id. adminisztrátor Dorogházára és Fekete Miklós kőtelki káplán ugyancsak Kötelekre. — Kápláni minőségben áthelyeztettek: Szita Mihály Sarudról Jászberénybe; Mahunka Imre Kistályáról Sarudra; Kovács Kálmán Pusztataskonyból Kistályára; Lengyel László Jákóhamáról Felsőzsolczára és Bánhegyi Béla id. nyug. káplán Erkre.

Előléptetések a Máv.-nál. November hó elsejével a következő kinevezések történtek a vasútnál: báurévi lovag Fuchs Henrik főmérnök, az egri osztálymérnökség vezetője, felügyelővé, továbbá Szigritz Géza hivatalnok egri árúpénztáros, ellenőrré és Varrók Lajos forgalmi díj nők, hivatalnokká.

Halottak ünnepe. Az emlékezés szomorú napján, halottak estéjén, kegyeletes szívvel sietett minden egyes, minden család a temető felé, hogy lehelyezze a kegyelet jelvényeit a kedves halott porait takaró sírra és áldozzon a szívében élő múltnak. Az idén a szép idő is hozzájárult ahhoz, hogy igen sok nép kereste fel az egri sírkerteket. A fószékesegyházból délután 5 órakor indult a Rókusz-temetőbe a körmenet, melyet Petrovits Gyula apát-kanonok, plébános vezetett. A Fájdalmas temetőbe két hatalmas csoportban vonult az ifjúság. Mindkettőt a kegyelet vitte oda, hogy hálájukat lerójják azok iránt, akiknek példája mint valami sugárkéve világítja be a titokzatos jövő nemzedékek útját. Az érs. tanítóképző ifjúsága megkoszorúzta Mindszenty Gedeonnak, az intézet volt igazgatójának, és a Zsasskovszky- testvérek sírját. Mindszenty sírjánál Polák József, a Zsasskovszky-testvérek sírjánál Iszkerka Tamás mondottak szép beszédet. Az énekkar számai hatásosak voltak. — A jogakadémia polgársága szép számban jelent meg a Kápolnánál megsebesült s Egerben meghalt honvédek síremléke előtt. A Himnusz eléneklése után Szabó Oszkár szavalata (Szentelt hantok) következett, melyet hatásos szónoki erővel adott elő. Schultz Alajos beszédében nemcsak a gyász, hanem a hazafiság ünnepének is mondja a Halottak estéjét. Fogadalomra hívja fel a hallgatóságot, hogy azokért az eszmékért, melyekért az elesett honvédek küzdöttek, mindenkinek harcolnia kell. A tartalmas beszéd után Nemeesek Aurél szavalta el a tőle megszokott hévvel az „Apotheozis“-t. A hazafias ünnepélyt a Szózat zárta be. — Hétfőn, halottak napján, az ünnepi rekviemet a főszékesegyházban Csekó Gábor prépost-kanonok mondotta.

Diszgyüfés. Az Egri Szent Imre Kör vasárnap délelőtt a városháza nagytermében díszgyűlést rendezett. A gyűlést Babocsay Lajos vezette be, hangsúlyozván, hogy a Szent Imre Kör célul tűzte ki, hogy a közönség számára tudományos előadásokat tart, melyeken országosan ismert neves előadók fognak értekezui a mai társadalmat, a keresztény magyarságot a legjobban érdeklő problémákról. Ezúttal Burján Károly budapesti állami főgimn. tanár „Tudományos jelszavak a destrukció szolgálatában“ címmel tartott igen értékes előadást. A római világhoz hasonlítja a mai kort s főleg hazánkat. Az egyének jórésze tunya, nem dolgozik. Az úgynevezett szabadgondolkodók kihasználják ezt a nemtörődömséget és a tudomány leple alá burkolózva, hamis jelszavakat hangoztatnak. Jelszavuk: a természettudományi kultúra; céljuk: az igazi keresztény magyar kultúrától az intelligenciát távoltartani; konklúziójuk: a papság kizsákmányolja a népet!... Eszméik igen terjednek, mert gondjuk van rá, hogy tetszetős formában az értelmiségnek alacsonyabb fokú rétegeiben hirdessék azokat. A keresztény vallás szerintök bornirtság és a haladás akadálya. Azután Jászi Oszkár szabadkőműves páholy-nagymester helytelen nemzetiségi politikáját és a zsidó kérdést boncolgatta. Széles körű tudásra és tanulmányra valló fejtegetéseit a mi közismert magyar közviszonyainkból merített találó példákon kívül, a kiválóbb külföldi szociológusok munkáinak erőteljes idézeteivel támogatta. Csak egy példájára hivatkozunk a tudós előadónak. A szabadkőművesek és szabadgondol-