Eger - hetente kétszer, 1913
1913-10-15 / 83. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre ____ 5 » N egyed évre _ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lat szellemi részét illető közlemények ~~ intézendők. . Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. - 83. szám. _—= XXXVI. ÉVFOLYAM. Szerda, október 15. Gondolatok a színházról. Most, amikor minden nagyobb városunkból az uj színi szezon megnyitásáról olvasunk tudósításokat, a mi színházunk kapui ismét bezárultak 7 hosszú hónapra. Bármennyire érezzük is, hogy nem jól van ez igy, s bármennyire szeretnék is, hogy ne legyen így — a körülmények, sajátos viszonyaink megfontolása rá fog bennünket vezetni, hogy egyelőre belenyugodjunk sorsunkba.. Jól szervezett, nagy színtársulathoz, amely a fokozottabb igényeket, a kényesebb ízlést is kielégítheti művészi színvonalon álló előadásaival, csakis így juthatunk. Másféle megoldásnak feltétlenül kárát vallanók. Ezt különben volt alkalmunk már máskor is elmondani e helyen ; ahelyett tehát, hogy fölösleges ismétlésekbe bocsátkoznánk, fűzzünk néhány reflexiót a múlt héten végződött őszi szezonunkhoz. Míg országszerte zengedezik a prológusokat, hadd szólaljon meg nálunk az epilógus. Nagyon sok megszivlelésre méltó panaszt hallottunk már, de magunk is eleget panaszkodtunk amiatt, hogy színházaink felett nem ragyog többé a kultúra csillaga. (Nem is Írom, hogy nemzeti kultúra, mert arról meg épen alig eshetik szó.) Pedig ezt nem is lehet egyszerűen azzal magyarázni, hogy a színház az általános műveltség terjedésével üzletté lett. A szórakozni, mulatni vágyó nagyközönséget — igen sok példa mutatja — ki lehet szolgálni oly módon is, hogy az igazi művészet érdekei (melyekkel az erkölcsi érdekek legszorosabban egybe vannak forrva) ne essenek áldozatul. Azt, amiben az istenadta irói tehetség és művészi becsvágy szövetkezve jelenik meg a színpadon, csak azért, mert tisztult erkölcsi felfogás sugárzik ki belőle, nem utasítja vissza még az a közönség sem, amelynek ízlése különben már meg van mételyezve. Gondoljunk csak — hogy egyebet ne említsek — az Ocskay bri- gadéros, vagy pedig a János vitéz tüneményes sikerére. Azt mondhatja valaki, hogy ez régen volt. Igen, de termelt-e azóta az irodalom hozzájuk hasonló alkotásokat? Ne a színházra vessünk hát és ne is a közönségre. Mind a kettőt megjavíthatja, helyes irányba terelheti az irodalom, amiképen mindkettőt megrontották, megmételyezték azok az írómesteremberek, akik minden nagyobb tehetség híjján, perverz fantáziájukkal, undok ötleteikkel és a színi hatás leg- raffináltabb eszközeivel hízelegnek az emberi gyengeségeknek. Mióta a naturalizmus posványáiból kinőtt, zsonglőrködő antitalentumok — legyenek azok külföldiek, avagy hazaiak — kultuszt űznek az alsóbbrendű érzékek ingerlésével, s az embert állattá alacsonyít- ják a színpadon: azóta lehet a színház igen jó üzlet, lehet az orfeum után következő mulatóhely, de nem nevezhető műintézetnek. A befejezett színi szezon végén konstatálhatjuk, hogy az általános áramlat nálunk is éreztette hatását. Nagyon szívesen jegyeznénk itt fel, hogy szín- igazgatónk jó ízlése, kiváló művészi érzéke megóvta színpadunk tisztaságát, — azonban ellene mondanánk az igazságnak. Azok a tisztesség és jó erkölcs ellen irányuló merényletek, amelyek a budapesti Vígszínház színpadáról áradnak szét az országba, hozzánk is megtalálták utjokat. A Nem szabad, a Telefon, a Sztrájkol a gólya az egri közönség tetszésére is pályáztak. Nem lennénk azonban igazságosak, ha ezt tisztán a színigazgató rovására írnok. Mert konstatálnunk kell azt is, hogy a piros színlapok, amelyek az ilyféle színpadi termékekre felhívták a figyelmet, nem visszariasztó, hanem valósággal csalogató hatással voltak. Csak egyszer történt volna meg, hogy a közönség tüntetőén távolmarad ilyen alkalmakkor a színháztól, bizonyára gondolkodóba esett volna a színigazgató, aki nemcsak művészi becsvágyból, de már csak azért is szívesen gyönyörködtetne bennünket Shakespere- darabokkal, mert azokért jogdíjat sem kell fizetnie. Egyébként azután ismerjük el azt is, hogy a lefolyt hónap alatt igen gyakran volt színházunk igazi művészi törekvéseknek színhelye. A panaszok, melyeket elmondottunk, még sokkal nagyobb igazsággal mondhatók el az ország legtöbb színházáról, de viszont országszerte elismert dolog, hogy tökéletesebb előadásokat kevés helyen lehet látni, mint nálunk. Ez a hasznunk mindenesetre megvan a miskolczi szövetségből, ha nem kárpótol is bennünket a sok hosszú téli est unalmáért. M. Az egri uj közkórház. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága részéről az Egerben építendő uj közkórház ügyeinek előkészítésére kiküldött bizottság tagjai hétfőn, október hó 13-án délelőtt y212 órakor a vármegye székhazának kistermében ülést tartottak, amelyen Eger város képviselőtestületének megbízottai is részt vettek. Az ülésen Kállay Zoltán dr. belső titkos tanácsos, főispán elnökölt és a vegyes bizottság ezúttal az uj közkórház helyének kérdését vitatta meg. Eger város közgyűlése ugyanis a katonai csapatkórház mellett jelölt ki ingyen telket az építendő uj közkórház céljaira, azonban a bizottság tagjai közül többen úgy találták, hogy alkalmasabb helye lenne az uj közkórháznak a puskaporos torony közelében, a vincellér iskola telke mellett. A bizottság tehát helyszíni szemlét tartott a két telek fölött és most a szerzett tapasztalatok alapján mérlegelte a hely-kérdést. Az összes felszólalók a viucellér-iskoia mellett levő telket vélik alkalmasabbnak a kórház elhelyezésére, azonban az itt való építkezés óriási összegbe kerülne. Elsősorban a lankás talajt kellene kiegyenlíteni s ez a földmunka már magában mintegy 100—120 ezer koronát emésztene meg. És ekkor még csak a talaj volna meg; a kórház-építés költségei még ezután következnének! Azután nincsen aszfaltja sem a városnak arra felé; hogyan közelíthetnék meg a kórházat sáros vagy havas időben? A csapat-kórház mellett levő közterületet a város már felajánlotta, tehát ezt kérni sem kell; a levegője jó; aszfalt gyalogjárói is vannak a környéknek és ami a fő, nem kell rendezni a talajt, tehát a kórház építésére szánt összegen kívül nem kell csaknem ugyanannyit a talaj egyengetésére fordítani. A bizottság ezeket az okokat mérlegelve, abban állapodott meg, hogy az uj kórház helyéül a csapatkórház mellett kijelölt telket fogadta el. Maczky Valér dr. ünneplése. „A királyi kitüntetés hasonlít a villamos reflektorhoz. A Szent Korona fényességének egy sugara vetődik a kitüntetettre, akit azután úgy megvilágít, hogy nemcsak közvetetlen környezete látja meg, hanem azok is észreveszik úgy őt magát, mint érdemeit is, akik távolabb vannak tőle . . .“ E hasonlat, amelyet a vasárnapi Maczky- ünnep egyik szónoka mondott, valóban találó. A Maczky Valér dr. egyéniségét, érdemeit — amelyek pedig annyira és oly széles körben ismertek — a Ferenc József-lovagrenddel való kitüntetése fényesen megvilágította s alkalmat adott tisztelőinek arra, hogy elismerésüknek, hálájuknak olyan mértékben adjanak kifejezést, amint arra az ő közéleti és tanári működése rászolgált. Tulajdonképen ismert dolgokat mondunk
