Eger - hetente kétszer, 1913

1913-10-08 / 81. szám

2

EGER. (81. sz.)

1913. október 8.

váló és hasznos szolgálatokat tett, hogy azok nemcsak a hálás emlékezetben, hanem üdvös kihatásaikban is kétségtelenül soká fennmaradnak.

Mindezeket készséggel elismerve, jubiláns ünnepén benső érzelmekkel kivánom, hogy hajlott kora napjait a jutalmazó Isten gazdagon mért áldásai tegyék örömteljesekké, s az érdemszerzés idejének lejártával elnyerhesse majd az Úrtól a jó harcot harcolók hervadatlan pálmáját.

Eger, 1913. évi októberhó 1-én.

Lajos, 8, k. érsek.

Csak természetes, hogy üdvözölte Katinszky Gyulát az Egyházmegyei Irodalmi Egyesület, melynek kebelében annyit dolgozott; az Egyházul. rk. Tanítóegyesület, melynek két évtizeden át legmunkásabb tagja, majd másfél évtizedig elnöke volt; valamint az érseki tanítóképző tanári testületé is, melynek két évtizeden át volt kiváló tagja, majd egy évtizedig vezetője, igazgatója. És csak természetes, hogy enuél a kivételes évfordulónál, krónikás tisztünkhöz híven, mi is visszapillantunk az ő érdemes munkásságára. Meg kell arról emlékeznünk, bár röviden, még akkor is, ha a jubiláns nem szívesen venné ezt az emlékezést, mert szükséges, hogy a gyengülő lelkek mai korá- bau, az erősek, az energikusak, a munkaszeretők élete követésre buzdító példakép legyen.

*

Katinszky Gyula életrajzi adatai a következők. 1841. február 19-én született Sztropkón, Zemplén megyében. 16 éves korában jött Egerbe, hol mint a szeminárium növendéke 1861. nyarán végezte el a teológiát. Még ez évben kisegítő káplán Szirákon, majd azután, mivel fiatalsága miatt fölszentelhető nem volt, csaknem két évig dolgozott az egyházmegyei irodában. 1863. október 4-én fölszenteltetvén, Jászapátira ment káplánnak, 1866. jan. 1-én pedig Bombelles grófhoz nevelőnek. Az 1867/8-ik iskolai évet D’Orsay Emil gróf házánál tölti Szeghalmon, mint D’Orsay Miksa gróf nevelője. 1868. szept. 5-én egri káplán lett, 1870. jul.

2-án pedig az egri tanítóképző tanárává nevezte ki Bartakovics érsek.

Ettől kezdve szinte összeforrott egyházmegyénk népoktatásügyének története a Katinszky Gyula nevével. 1874. febr. 16-án ugyanis egyházmegyei segédtanfelügyelő lett, majd később az érseki tanitónőképző igazgató-tanára és 1888-ban a Foglár-intézet igazgatója. 1889. jul. 24-től megszűnt a tanítóképzőnél működni s csak két, legutóbb említett hivatalát tartotta meg, melyekhez 1892-ben az egyházmegyei tanfelügyelőség járult, 1898-ban pedig a tanítóképző igazgatósága. 1892. jan. 2-án címzetes, majd 1899. jun. 20-án valóságos kanonokká nevezte ki őfelsége s ezért még 1899. októberében megszűnt Foglár-intézeti igazgató lenni. Végül 1902. május 4-én a Szt. Istvánról nevezett egervári prépostságot nyerte.

1892-től, illetve l^Jj8-tól 1909. április

17-ig volt Katinszky Gyulai az egyházmegye összes népoktatásagyi intézményeinek^ őre és vezetője, az egyházmegye „tanítóinak tanítója,“ kiről méltán mondotta (1899. jul. 27-£n) Párvy Sándor dr. kanonoki beiktató beszédében a következőket:

„ ... Te, tisztelt barátom, a munkát a munkáért szeretve, magasabbra vívó szenvedelemmel gyűjtötted az ismeretek, a művelődés kincseit a közjó szolgálatára. Az evangéliumi „Docete“ isteni intelmének átér- zésével, életed java részét a kát. tan- s nevelés-ügynek szenteléd. Munkálkodtál tollal, mely szellemed maradandó javaival gyarapította

kát. társadalmi s nevelésügyi irodalmunkat. Munkálkodtál igéddel, szónoklataiddal, nevelői gondjaiddal, tanári fáradalmaiddal, melyek egy emberöltőn át annyi lelket nemesítettek meg Isten képének méltó visszaragyogására, s melyek nemzedékek avatott seregét adták, küldték a haza leghasznosabb napszámosainak, az egyház és katolikus ügy szellemi harczosainak soraiba. Mindannyiok elévülhetetlen hálája és kegyelete kisór e helyre. Egyházmegyénk tanügyi fejlődésének, exponált hivatali állásaidban jelentékeny tényezője voltál, nem a sablonok ridegségével, de az ügyszeretet s haladásvágy sugallta eszméiddel, javaslataiddal, újítási sikereiddel. Megértetted az időt; hallgattál a kötelesség szavára. S mert önmagadat megtagadnod nem lehet, hallgatni fogsz arra ezentúl is, midőn kipróbált erőidnek, az anyagi eszközök s erőforrások megbővűltével is, új, alkalmas tér nyílik előtted, hogy a kényelemben nem lanyhúlva, az életkor haladtában jogcímet a nyugalomra nem látva, az egyházra oly aggasztó, s különösen is a kát. tanügyre válságos idők súlyosságából új munkára kötelező indokot merítve, fokozva a tiszteletet, mely környez, emelve a főkáptalan díszét, mely a te diszed is: acélozott energiával élj hivatásodnak, mely emberhez, hazafihoz, paphoz legméltóbb: lehozni az eget a lelkekbe s a lelkeket fölemelni, emelni, visszavezetni az éghez.“

Katinszky Gyula nevelőnek született, ki mindenkor le tudott ereszkedni a gyermekhez s kinek nevelői, tanítói jeles tulajdonságainál csak a gyermekek iránti szeretete nagyobb.

A gyermeket és tanítványait példájával nevelte. Mint tanár bámulatos pontossággal járt óráira s egész lelkét belevitte a tanításba. Növendékeit (oly ritka eset!) legelső sorban arra tanította, hogy hogyan kell tanulni s a fő dolgot a mellékestől, a lényegest az esetlegestől elválasztani. Tanítványainak leikébe hatolt és értékelésöknél mindig többre becsülte a kitartó szorgalmat, az erős jellemet, mint a lany- hasággal párosult tehetséget. ítéleteiben a legszigorúbban ragaszkodott az igazsághoz s alapnak a személyes érdemet vette.

Az iskolában és az iskoláért munkálkodott negyedfél évtizeden át és ennek áldozott igen sokat mint javadalmas kanonok. Az érseki tanítóképző termé9zettani szertárát modern felszereléssel látta el, rajz-szertárát megalapította s a szlőjd munkatermét részben ő rendezte be. Ezekre a szemléltető és kézügyességi eszközökre mintegy 10 ezer koronát költött. Nagy összeget fektetett az úgynevezett Katinszky-telep vételébe és berendezésébe, hogy az angolkisasszonyok leánynevelö-intézetének szemléltető és gazdasági gyakorló iskolát nyújthasson. Ezen a telepen van: tyukászat és nyultenyésztés, tehenészet és kertészet, melyekhez újabban a bolgár-rendszerű kertészetet honosította meg, hogy a leendő tanítónők ezt is megismerjék népünk javára.

Ezeken kívül minden évben ezreket oszt ki szegény tanulók segélyezésére, még pedig olyan életelv szerint, hogy ne tudja a balkéz, amit a jobb cselekszik. Voltak évek, midőn 20—24 szegény tanulónak adott élelmezést s az egri iskolák értesítőiből össze lehet állítani, hogy most is — bár evvel korántsem merül ki jótékonysága — minden évben ezreket áldoz szorgalmas, szegény tanulók segélyezésére, vagyis a jövő Magyarország megalapozására.

Irodalmi munkássága igen korán kezdődik és nagyon tág körű; 1863-ban, tehát 22 éves korában, jelent meg az első könyve. Ketteler Vilmos egy munkáját fordította le „Szabadság, tekintély és egyház“ címmel. Ugyancsak Kette- 1 értől fordította és adta ki „A munkások kérdése és a kereszténység“ c. szociológiai munkát 1864-ben. Egyházi beszédeinek egy része 1871-ben jelenik meg „Nagybőjti és májusi szentbeszédek“ címen. Bolandennek egyik népies elbeszélését „A csalhatatlanok“ címmel 1872- ben fordítja le és jelenteti meg. 1874-ben ő készíti az egyházhatóság megbízásából az egyházmegye rk. iskolái számára a Tanterv-et, melyet 1888-ban a „Részletes tanterv“ követ szintén az ő tollából. 1888-ban, a nőnevelésnek tesz nagy szolgálatot avval, hogy lefordítja a nagyhírű német pedagógusnak, Stolz Albánnak, egyik legjelesebb munkáját és „Szemed fénye legyen a gyermek“ címmel kiadja.

Nem csekély fontosságú és az egyházmegye katolikus népoktatásügyére erős hatású volt az a maradandó értékű működése, melyet a tanitóegyesületi életben kifejtett. Az Egri főegyház- megyei rk. Tanítóegyesületnek már megalapításában is jelentősen tevékenykedett, majd pedig valóságos zászlóvivő lett, akit mindenkor alegelső sorban talált a munka. Pályamunkáknak ajánlott tételeihez olyan megokolásokat fűzött, hogy minden ilyen érvelése egy-egy komoly nevelés- tani, vagy módszertani tanulmány volt. Bírálatai, melyek az egyesületnek csaknem minden évkönyvében a legértékesebb lapok, általános figyelmet keltettek és elismerést érdemeltek ki. 1876-ban a nevelési egyletekről, 1884-ben az osztatlan iskolák reál-olvasó és tankönyveiről tart nagyértékű előadásokat, 1885-ben pedig két, egy-egy órás gyakorlati tanítást mutat be az egyházmegye tanítóinak (A megye c. olvasmány tárgyalása és egy énekoktatási lecke), melyekkel — a bírálók egybehangzó véleménye szerint— valóban kiérdemelte a „tanítók tanítója“ szép címet. Az 1887. évi közgyűlésen felolvasott jegyzői Jelentésének „minden sora átgondolt oktatás és buzdítás az egyesületi életre.“

1893-ban, b. e. Zsendovics József tiszteletreméltó örökébe lép s mint az egyesület elnöke ad mindjárt székfoglalójában egy nagyértékű tanulmányt, melyben azt bizonyítja be, hogy a nevelés valódi célját csak a katolikus vallás alapjain lehet elérni. A millenium évében a katolikus hiten alapuló hazaszeretetről szól, 1898-ban a katolikus autonómiáról stb. stb. Nagy része volt végül a katolikus tanítói közvélemény országos szervezésében, különösen 1883-ban, midőn a II. országos tanítógyűlésen mint egybázhatósági megbízott vett részt s amidőn a katolikus tanítóegyesületeknek képviseleti alapon leendő országos szervezése mellett harcolt.

Hatalmas fegyver volt a Katinszky Gyula kezében lapja, a „Népiskolai Tanügy“, melyről méltán emlékezik meg Szőke Sándor Nevelésügyi Emlékkönyve a következőkben:

„Ebben az emlékezetes időben a kát. tanító-egyesületek képviselőinek szellemi orgánuma a Katinszky Gyula, egri tanítóképző tanár lapja, a Népiskolai Tanügy volt, amely lap úgy az országos gyűlés előmunkálatának tájékoztatásával, valamint lezajlása idején a kát. álláspontokat ismertető cikkelyeivel, az egyesületeink készülődéseit ismertető közleményeivel, valamint a kát. értekezletekről Budapesten felvett jegyzőkönyvek közlésével, a gyű- lésezések tanúlságait feldolgozó cikkezéseivel, mint állandóan, úgy kiválóan ekkor igen nagy szolgálatot tett az egyház és haza kát. nevelés-oktatásának.“

És midőn a Népiskolai Tanügyröl van szó, tulajdonképen ismét csak a jubiláns főpap irodalmi munkásságáról kell beszélnünk s azt a szívós kitartást kell méltatnunk, mellyel ezt a nagytekintélyű sajtóorgánumot majdnem két évtizeden át soha nem lankadó lelkesedéssel szerkesztette, írta, korrigálta, revideálta.