Eger - hetente kétszer, 1913
1913-09-27 / 78. szám
1913 szeptember 27. EGER. (78. sz.) 5 (Margit), Doktor (Szakáll őrmester) és Gserényi (Szekerkáné). Az előadásról a legnagyobb megelégedettséggel távozott a közönség s ez az elismerés szólt nemcsak a darabnak, hanem minden szereplőnek és a kitűnő rendezőnek, fíátkainak is. Az elnémult harangok. Az erdélyi nagy oláh-tenger elnyeléssel fenyegeti a körötte apró szigetekként, elszórtan élő maroknyi magyarságot. És habár, különösen a nyelvhatártól távolabb eső végeken, szünet nélkül, bátran és évtizedről-évtizedre áthúzódó kitartással folyik a vérnélküli harc a magyarság faji és nemzeti jellegének megmentéséért, mégis egyre fogy, egyre pusztul a magyarság, mert az egyenlőtlen küzdelembe, előbb anyagi érdekeinek révén, majd szokásaiban, nyelvében és lassan-lassan a lelkében is beolvad abba a táborba, amelynek tömege és felszívó ereje ellen nem képes folytatni a meddő csatát. Rákosi Viktor és Malonyai Dezső társszerzők ebből a szomorú, egyenlőtlen küzdelemből ragadnak ki egy szívbe markoló képet, amelynek drámai hatása akkor sem gyöngül, ha történetesen gyöngébb előadásban kerül a színpadra. Példa rá a szerdai előadás. Ha nem Az elnémult ha- ranéok-ba.n, hanem más darabban történik annyi fogyatkozás, mint szerdán tapasztaltuk: az a darab föltétlenül megbukik. Ez igy is sikert aratott. Az igaz, hogy a főbb szerepek jó kezekben voltak. Az első felvonásban például Doktor János (Zalatnai) és Fenyő (Simándy Pál) gyönyörűen alakítottak. A második felvonástól kezdve László Gyula (Todoreszku Tógyer) is kiváló drámai színezéssel játszott. A női szereplők közül Mczkyné, mint Sári néni, Cserényi Adél, mint Todoreszkuné és Vajda Ilonka, mint Florica teljes elismerést arattak. Jó alak volt a színpadon Dózsa Jenő is (Papp Mózes). Kár, hogy a többiekről nem mondhatjuk ugyanezt. A fáklyák. Csütörtökön bérletszünetben és ma, pénteken rendes bérletben ismét drámai előadás volt. Bataille hírneves színmüvét: A fáklyák-at mutatták be kétszer egymás után. A darab vegyes érzelmeket váltott ki. Alfele filozóf-dráma, de modern köntösben. Sok a párbeszéd és elmélet benne, amelyek, mint mindig, most is unalmasak. És ez a darabnak nagy kárára van. Azután egymást érik a megrázó, izgalmas, tehát a mostani idegéletre hatékony szenzációs jelenetek: gyanúsítás, leleplezés, botrányok, egy csomó embernek lelki gyötrődése. És ezek a darabnak erősségei — a modern fogalmak szerint. Valójában pedig nem más ez a darab, mint egy költött világban mozgónak vélt, de nagyon is a mai miliőbe illő életkép, amely néhány magasbatörő, ideálok után futkosó, eszmékért lelkesedő úgynevezett nagyembert mutat be — pongyolában. Ezek azok a fáklyák, amelyek világítanak, hanem amelyeknek uetn csupán a külső csillogását és fényét, hanem a belső összetételeiket: az alantjáró ösztönöket, indulatokat, szenvedélyeket és azok kitöréseit is látjuk, és pedig erős, talán a kelleténél is erősebb vonásokban. A nagy izgalmakon fölépített dráma előadása kitűnő volt. A főszerepet László Gyula (Bouguet) játszotta és partnerével, Rettery M. (Bouguetné) együtt magas színvonalon álló művészi alakítást mutattak be. A zajos ünneplésből bőven kijutott Vidornak (Blondel) és Vajda Ilonkának is (Hedvig), akik szintén jelentékeny sikerrel játszották nehéz szerepeiket. Színházi műsor: 27. Szombat: A. kis gróf Operett. 28. Vasárnap: Aranyeső. Operett. 29. Hétfő: Diákher egnő. Operett. (Újdonság bérletszünetben.) 30. Kedd : Diákhercegnő. Operett. 1. Szerda : Diákhercegnő. Operett. 2. Csütörtök : A telefon. Vígjáték. (Újdonság bérletszünetben.) 3. Péntek: A telefon. Vígj. (Utolsó előadás.) Iskolaügy. A nyugdíjtörvény revíziója. Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák s azok özvegyeinek és árváinak végellátását szabályozó 1912. évi LXV. t.-c. rendelkezései a tanítók ósdi, a mai nehéz megélhetési vi- szonyoknak meg nem felelő irreális és inhumánus rendelkezéseket tartalmazó nyugdíjtörvényével szemben óriási kedvezéseket biztosít azoknak a tisztviselőknek, akik a tanítóval egyenlő, sőt annál kevesebb előképzettséggel vannak alkalmazva. A Hevesmegyei Általános Tanító-Egyesület ezért elhatározta, hogy a tanítói nyugdíjtörvénynek módosítása érdekében feliratot intéz a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez és ezt a feliratot támogatás és a tanítóságnak közös éidekében, hasonló eljárás végett, az ország területén működő összes tanító-egyesületnek megküldi. Az egyesület elnöksége a közgyűlési határozatnak eleget tett. A fölterjesztés és a társegyesületekhez intézett fölhívás elkészült s a lényege az, hogy a tanítói nyugdíjtörvényt is teljesen az 1912. évi LXV. t.-c. szerint alkossák meg. Hogy pedig a két nyugdíjtörvény közötti különbségeket megvilágítsa a kérvény, a következő összehasonlításokat teszi: A polgári-, felsőuép- és gyógypaed. intézetek tanítói végellátásukat ezentúl szintén ezen nyugdíjintézményből nyerik, ők tehát az orsz. tanítói és nyugdíjintézet kötelékéből kivétettek (2. §.). A tisztviselőt megillető nyugdíjon kívül lakbérnyugdij (23—24. §), özvegyi nyugdíj, a gyermekek nevelési járuléka, sőt a keresetképtelen gyermekek részére jövedelmi adó alá uem eső (76. §.) életjáradék rendszeresítetett (8. §•)• A nyugdíj mindezen nemei nem köttetnek bizonyos életévhez, hanem a szolgálat megkezdésének napjától számíttatik (10 — 13. §.) és az egész éveken felülmaradó 6 hónap egesz évnek vétetik (20. §.). Ezzel szemben a tanítói nyugdíjtörvény szerint a szolgálati évek tanítókra nézve legalább a 21-ik, tanítónőkre nézve pedig a 20-ik életévük betöltése után történt alkalmaztatásuktól fogva számíttatnak. A tanítói nyugdíjtörvény szerint az özvegy és gyermekek végellátása 6 hónap elteltével következik be, ellenben az uj tisztv. nyugdij- törvényértelmében ez a férj halála napjával kezdődik (26-27. §.). % A tisztviselők illetményeik után lVa0/o nyugdijjárulékot fizetnek, azon évben pedig, mikor 33V3°/o szolgálati dijat is fizetnek, egy éven át azt uem fizetik (30. §.). A nyugdíj- járulék havi részletekben fogatik le a fizetésből. Ellenben a tanítók első illetményük után azonnal 5%-ot, összes illetményük után éven- kint 2°/0-ot és minden fizetési emelkedés, illetve többlet után még külön 50%-ot is tartoznak fizetni. Szolgálati dij fizettetik 600 koronán felül minden fizetésemelés után, mely egyenlő havi részletekben vonatik le. Nyugdíjjogosultsága van minden véglegesen kinevezett alkalmazottnak legalább 5 évi beszámítható szolgálat után (31. §.); továbbá büntetésből senkit sem lehet nyugalomba helyezni (31. §.). Csak az állandóan alkalmazott napszámos és munkás nyugdija kezdődik 10 év utáo (31. §.). A tanítók nyugdíjjogosultsága 10 évi folytonos szolgálat után áll be, s ez az utolsó fizetés 40%-át teszi, minden további év pedig 2%-ot számit. A tisztviselőknek és rendszeres fizetést élvező altiszteknek és szolgáknak nyugdiját, & tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazásnak alapul vétele mellett és pedig 5 évi beszámítható szolgálat után, bezárólag a 10-ik beszámítható évig, az említett javadalmazásnak 40%-val, a 10-ik éven túl, bezárólag a40-ik beszámítható évig, minden év után az említett javadalmazásnak további 2°/o-val kell megállapítani (37. §.). — A nyugdíj a tisztviselőknél évi 800 koronánál kevesebb nem lehet (37. §.). A tisztviselőknek lakbérnyugdijra is van igényük (38. §.). Aki még a nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati időt ugyan még nem töltötte be, de hivatása teljesítése közben olyan baleset éri, hogy további munkára képtelen lesz, annak szolgálati ideje úgy számít, mintha azt már betöltötte volna (42. §.). A mi nyugdíjtörvényünk ezzel szembeu a legndegebb álláspontra helyezkedik, mert számtalan olyan szerencsétlen tanító volt, ki a teljes 10 évi szolgálat előtt 1—2 hónappal előbb halt meg s özvegye nyugdijat semmiféle körülmények között sem kaphatott. 5 évnél kevesebb szolgálat után 1 évi fizetés összege jár végkielégítésül (48. §.). A tanító azonban csak teljes 5 évi szolgálat után kaphat végkielégítést. A női alkalmazottak a férfiakkal teljesen egyező elbánásban részesülnek (50. §.). 7/M0DIAN0 CLUBSPECiaUT // Jk. L/EgdsägAbb f A. 9 iWí '([hwVíFi/Xamá-cMJx* Ajcyy sW/fuiir&lyeJZ fjj /ny o-rnriJj^i/ru^l^ÁÍe^ jy -7ni/nApAii&íwívJwnne 'iron wwM/(mixÍM*x/? Ügp xi vMjegyxttxixtyátoá AtlicuíáJa Főraktár Özv. Wahl Adolfné m. kir, dohány-nagyárudájában.
