Eger - hetente kétszer, 1913
1913-08-09 / 64. szám
1913. augusztus 9. EGER. (64. sz.) 3 Az Eger patak árjának rombolása azonban mindezeket felülmúlta. Legelőbb Szarvaskőnél a vasúti hidat rombolta szét a vízár, úgy, hogy a vasúti közlekedés teljesen megakadt. Azután a gerendákkal, kerítés-oszlopokkal, félszertetőkkel, házibútorokkal, istálló felszerelésekkel, vasúti talpfákkal és gyökerestől kitépett gyümölcsfákkal telített víztömeg ijesztő zúgással hömpölygött Eger felé, teljesen elrémítve a patakpartján csoportosuló lakosságot. A felnémeti völgy már reggel 8 órakor szigetekkel tarkázott tenger képét mutatta. Amint a Felnémet felől rohanó irtózatos víztömeg mind nagyobb tápot kapott, a tenger folyton szélesedett nyugat felé, keletnek pedig benyomult a hosszú Czifra- kapu-utcába, melynek nyugati házsorában miuden kert víz alá került. Az úttesten, hely- lyel-közzel 20—25 métert is elöntött az ár, amely a keleti házsor mélyebben fekvő kertjeibe is bezúdult. Összesen azonban, hála Istennek, csak mintegy 10—15 házat, illetve lakást fenyegetett, amelyeket azonban trágyasáncokkal sikerült megmenteni annál is inkább, mert a legjobban veszélyeztetett házak külső falainál sem volt magasabb a víz 20—30 centiméternél. Emberi életben semmi kár nem esett; a háziállatokban sincs kár, de rengeteg nagy a veszteség terményekben. A gyönyörű felnémeti völgy gazdag gabona-termését mind elhordta a víz. A parcellázott nagy terület bérlői — mindmegannyi kis egzisztencia — félesztendei láradságuk reményeit siratják. A burgonya és kukoricaföldeken méteresnél magasabb víz rohant át órák hosszáig s amit csak el birt sodorni, elsodort. A Cifra kapunál rémes zúgással dübörgött a víz a régi Posuerunt nagyobb és kisebb nyílása felé. A házakat, mivel mind magasabban épültek, nem érhette veszély, de a Malom-utcai, igen nagy forgalmú fahidat elsodorta az ár, melynek erejére jellemző, hogy a Práff-féle malom udvarától is magával ragadott egy hatalmas kazánt. A Mária-utcai hidon innét azonban, hol a Tavaszutcának folyton lejtősödő házsorától ereszkednek a kertek a patak balpartjára, annál nagyobb volt a veszedelem, mert az ár innét kezdve nagyon sok kárt tett ingóságokban és ingatlanokban egyaránt. A Tűzoltó-tér. Egernél tehát az első katasztrófa a ciframalomnál levő hídnak beomlása volt. Ekkor már a katonaságot is alarmirozta a parancsnokság. A katonák teljes felszerelésben siettek a szorongatott polgárok segítségére a Felnémeti és Cifra külvárosokba. Kilenc óra tájban Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester és Bárány Géza mérnök kocsin járták be a veszélyeztetett helyeket. A Tűzoltó-téren azonban már Útjukat állta a szennyes ár, mely a patak mederből kilépve, pillanatok alatt elöntötte a Knézich Károly- utcát, a Tűzoltó-teret és a Knézich Károly utcával szomszédos Tél- és Hold utcákat. Ellepte az ár a Tűzoltó-laktanyát is, ahol a felszerelési raktár még most is valóságos iszaptenger. Viz a piacont A Knézich Károly-utca már vízben úszott, midőn a Halas-piacnál is kilépett medréből az áradat és hömpölyögve ömlött szét a Piac-utca, Hus-piac, Hal-tér, Kaszinó-utca és Baross-utca felé. Az összes üzlethelyiségek pillanat alatt vízben állottak. Pár perc múlva a Kossuth-tér is viz alá került. Itt is behatolt a szennyes ár valamennyi üzletbe és óriási károkat okozott a hirtelenében meg nem mentett árucikkekben. Csodálatos, hogy a piaci hid mellett levő patak-burkolatnak semmi baja sem történt. A fürdő-utcai hidnál szintén állandó volt az aggodalmas érdeklődés. A tolongó tömeget katonaság szorította vissza a veszélyeztetett hídról s a tűzoltók és katonák itt is csáklyákkal terelték a víztől sodort gerendákat, súlyosabb tárgyakat, hogy a vas- beton-hidnak középső lábazatát mentsék. A víz 11 óra előtt már annyira emelkedett, hogy nem tudott elférni a híd nyílása alatt s igy óriási erővel támadta az egységes tömegű hidat, melyet ki is mozdított helyéből, bár elmozdulása csak pár milliméter. A melegvíz és érseki fürdő is siralmas látvány. A piszkos-sárga áradat felnyomult a Melegvíz medencéjébe, amely 80—82 centiméterrel emelkedett, elöntötte a malmot és teljesen beiszapolódott. Mivel pedig az érseki fürdő a közlekedő csövek törvényei szerint összeköttetésben van a Melegvíz medencéjével, az iszapos áradat elöntette a tükörfürdőket és a folyosókat. A tűkörfürdók vizének kristálytisztasága aligha állítható vissza egyhamar, mert a szokott vizszínnél itt is 80 centiméterrel volt magasabb a vízállás. Mikor azután az ár visszavonult, a fürdőmedencék vize olyan piszkos maradt, mint a Melegvízé. A fürdőépület mögött lévő udvaron méteres víz folyt keresztül, mely az Érsekkert bejárata felé eső kerítését kidöntötte. Szerencse, hogy az Uszodában nem ismétlődött az 1900-diki beiszapolódás, bár — ha a vizáradás pár centiméternyit emelkedik — most is ugyanarra a sorsra jut. így és egyelőre csak a tűkörfürdőket nem lehet használni pár napig. A Lakatos és Lemezáru-gyár, melynek telepe a Kismelegvíz lefolyása mellett van, szintén érzékenyen károsodott a csütörtöki árvíz folytán. Műhelyében 15—20, anyagraktárában pedig még magasabb volt a vízállás. Amit menteni lehetett, azt magasabb helyre rakták s igy nem is ebből származott a kár, hanem abból, hogy a mélyebben fekvő gépház víz alá került és legalább 10—12 napba telik, mig a gépeket használható állapotba hozzák, így a munkások egy része addig munka nélkül marad. A gyár udvarából és helyiségeiből akkor futott le a víz, mikor a mellette futó árok végét délről elzáró kőfalat hatósági engedelem- mel ledöntötték. Az Érsekkert rendbehozatalára igen jelentékeny áldozatokat hozott Szmrecsányi Lajos érsek, de — sajnos — a csütörtöki árvíz miatt ismét élűiről kell kezdeni a munkát. Nem is szólva arról, hogy az érseki magánkért és diszkért 50—100 cméte- res víz alatt állott; hogy a kertészlakba is behatolt az ár; hogy a melegházakba benyomult vízből nagy tömeg maradt vissza s hogy a tömérdek szép virág az iszapban pusztult el: a nyilvános Érsekkert is siralmas pusztűlás képét mutatja. Az egész kerten 50—80 centiméter magas ár zúgott keresztül, mely úgy a gyep-ágyakat, mint az utakat mind beisszapolta, a déli oldalon lévő léckerítést jobbára kidöntötte s nagyrészt el is vitte. Az utak általában járhatatlanok s a kertnek csak nyugati, emelke- dettebb oldala kerülte el a pusztítást. A veszedelem egyik föoka. A patak medrébe nem fért víz az Érsekkert mögötti réten zuhogott tovább és az Eger- putnoki vasútnak nagy körívben futó töltéséig valóságos tenger képét mutatta. Ezen a töltésen azonban megtört az áradat ereje és az egyetlen hid nyitásán csak lassan tudott átférkőzni. Az Eger patakoak kétfelé ágazott medrét, mely a vízjárást megkönnyítette, a vasút építése alkalmával egy ágyba terelték s ezen az egyetlen — relatíve bizony keskeny — híd- nyíláson kellett volna lemennie a rengeteg víztömegnek. A takarékoskodás, hogy 2—3 híd volna szállításra alkalmas. És csupa haszon, hogy lassan kell menni, mert a kocsin ülők el is szundítanak s alusznak néha a városig. Persze, bóbiskolás az egész, aztán egyszer-máskor oda is verik a fejüket a kocsioldalhoz. Nem baj! Elszunyadnak megint, az út nyélegyenes, tudja a ló a járást, nem igen kell azt kormányozni. — Félhárom, három órára beérnek az öreg templom elé. Ott a piac. Hatalmas villá- mos ívlámpákkal van megvilágítva s igazán méltó árusító hely a kecskeméti gyümölcs számára. A tiszta keramiton sorokba van rakva a sok mindenféle: barack, körte, szilva, alma, szőlő; ezek között járkál a sok vevő, kereskedő, a külső országokba szállító zsidó, a Budapestre és Bécsbe szállító magyar asszonyok. A piacra érkező kocsik, az érkezés sorrendjében pakolják le a hozott portékát, oda, ahol hely van. Ha lepakoltak, a kocsi félreáll, s helyet ád az utóbb érkezőnek. Csendben s gyorsan megy mindez, — minden szóbeszéd nélkül. Nagy az az egyetértés az árúló helyen is, hol a legkülönbözőbb társadalmi rétegek képviselői kerülnek egymás mellé. Mert itt a hirös város piacán éppen ügyi árul a magasrangú városi állami hivatalnok felesége, mint a néhány por- ciós paraszté, a legelső kereskedőé, a legelőkelőbb iparosé éppen úgy, mint a hivatásszerűen gyümölcstermeléssel foglalkozó kecskeméti polgáremberé. Mire képes, ime, a becsületes munka, ledönti a választófalakat az emberek között s itt, ezen a híres piacon a teljes egyenlőség idealizált képe van előttünk. Persze, a kifejtett szorgalomnak meg is van a gyümölcse, igen kevés városnak van olyan kedvező szociális helyzete, mint Kecskemétnek. Pedig sok szerencsétlenséget zúdított már a Teremtő e város lakóira. Nem is olyan nagyon régen tűz hamvasztotta el, két esztendővel ezelőtt a rettentő földrengés tette semmivé ... És meg kell nézni, milyen szívós kitartással intézi sorsát a hirös város népe, hogy építi újra lassan-lassan az egész várost, úgy, hogy modern palotákat emel a tönkrement kőházak helyébe. No de talán már nagyon is elkalandoztam azoktól a kedves atyafiaktól, akik két órai homoki utazás után becammognak a hirös város még hirösebb gyümölcspiacára. Mondani sem kell, hogy e szorgalmas emberek csakhamar túladnak a portékájukon. Az árak persze hamar kialakulnak, egyik nap az almát, szilvát, másik nap a körtét keresik inkább a szállító kereskedők. A jobban keresett portékának nagyobb is az ára és sokszor még a hitványabb minőségű gyümölcsért is ezüst-tallérok vándorolnak gazd’ uramék bukszájába. — Ha a kereskedő megvette a gyümölcsöt, — »cédulát« ád róla. Ezzel a cédulával mennek aztán a jó kecskemétiek »kiönteni« a portékát a vevő udvarába. — Itt az egyfajtájú gyümölcsöt garmadába öntik, majd állandó alkalmazottak füles kosarakba pakolják! s szállítják ki már a kora reggeli órákban a vasúti állomásra, hogy a gyorsan romlandó árú minél hamarabb megérkezzék rendeltetési helyére. Isten tudja, hány vaggon gyümölcs megy innen el naponkint! Elsőrendű, finom gyümölcs, aminek külföldön is igen nagy a híre. Eladó atyánkfiái pedig olvasgatják a soksok aprópénzt, amit a kereskedőtől kaptak s nap-nap után áldomást tartanak, — addig neki sem indulnak újra a homoknak. Nénémasszonyék a »Kávécsarnok«-ot keresik fel elsősorban s ott szürcsölik finom foszlós kaláccsal a fölös tejes kávét, gazduram meg addig a kocsin szalonnázik és sört iszik rá. ha »kinyit« a boltos. — Aztán még vásárolnak egyet-mást, ami a házhoz kell s indulnak kifelé. — A pejkó most már vígabban s bátrabban lépked, de a homokban megint csak lassan bandukol ... A kocsi utasait meg elbá- gyasztja a meleg napsugár, az át nem aludt éjszaka fáradalma ... Szundítanak egyet a kocsin s mikor a ló jobb útra ér, nagyot ránt a rozoga kocsin, nénémasszony, meg gazduram feje egymáshoz ütődik ... Feléreznek, aztán ismét elalszanak. Végre aztán mégis csak hazaérnek. Vén palóc.
