Eger - hetente kétszer, 1913
1913-07-26 / 60. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre -......... 5 » N egyed évre _ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 60. szám. XXXVI. ÉVFOLYAM. Szombat, julius 26. A csőd felé. Eger, 1913. jnL 25. Előttünk van az 1913. év állami költségvetése és a Budapesti Közlöny egyik legutóbbi száma, amely állam- háztartásunk első negyedévéről közli a kimutatást. A költségvetési előirányzat ezt mondja legfőbb tételeiben: 1.721,781.426 K rendes kiadással 1.834,299.156 K rendes bevétel áll szemben, vagyis a rendes kezelésnél 112,517.730 K fölösleg mutatkozik. A rendkívüli kezelésnél 350,972.770 K átmeneti és beruházási kiadással 238,509.875 K rendkívüli bevétel áll szemben, vagyis 112,462.895 K hiány jelentkezik. Együttvéve a rendes és rendkívüli kezelést: 2.072,754.196 K összes kiadással szemben 2.072,809.031 K összes bevétel áll, vagyis végeredményben 54.835 K fölösleg mutatkozik. Mint ezekből látható, kerekszámban két-két milliárd a magyar állam költségvetésének szükséglet és fedezet rovata, melyből természetesen 500 millió korona esik egy évnegyedre. És ha igy lenne, az még nem volna baj. Elvégre — bármily nehezen — mégis csak kiizadjuk az állami terheket. Avval szintén tisztában vagyunk, hogy az adó — Deák Ferenc szerint is — mindig csak növekedhet, de ki| sebb nem lesz soha. Halad a világ, növekednek az igények, szaporodnak a kívánalmak: szaporodniok kell tehát a terheknek is. Ez természetes folyománya az állami életnek különösen azért, mert hiszen a fedezetet a szükséglethez irányítják, vagyis az állam- háztartás mérlegének megállapításánál annyi terhet rónak ki a polgárokra (vagy mondjuk: adóalanyokra és adótárgyakra), amennyiben fedezetet találnak az előirányzott kiadások. Ebben leli magyarázatát a meglevő adók emelése, vagy uj jövedelem-források teremtése, uj adók, illetékek stb. kivetése. És ha a költségvetés — mint mondani szokták — reális; ha az állami pénzkezelés helyes, ha csak valami nagy non putarem közbe nem jön: nem billenhet föl a költségvetés, mert kisebb non putaremekre, minden tárca keretében van előirányzat. Sajnos, az idén, volt ilyen előre nem látott nagy eset: a zavaros külső politika, amely már az első évnegyedben 35 millióval emelte a közös kiadásokat. Ugyanez a forrása annak is, hogy a honvédelmi tárcánál 14 milliós többkiadás mutatkozik. Ez a 49 millió (mely magában is mintegy 10%-os kiadás-emelkedést jelent) még csak megmagyarázható valamiképen a rendkívüli katonai intézkedésekkel, de mivel magyarázható meg az, hogy a többi tárca összesen 62 millió korona kiadási többlettel zárult egy évnegyed alatt ? Ebből csak magára a belügyi tárcára 14 millió kiadási többlet esik az előirányzathoz képest. Végeredményben úgy áll a dolog, hogy az 518 millió évnegyedes kiadás helyett 611 milliót költött el a kormány f. évi március 31-ig. A költségvetés kereteinek ez a túllépése más szóval azt jelenti, hogy a magyar kormány 1913. első negyedében csekély 18%-kai (majdnem Vs-ével) költött el többet, mint amennyit a megszavazott költségvetés alapján elköltenie szabad lett volna. A hivatalos lap megmagyarázza ugyan, hogy a családi pótlékok, irodai pótlékok, fizetés-emelések, város-segélyezés, csendőrség- és államrendőrség- fejlesztés, a képviselőház csendőri és katonai őrzése stb. stb. idézték elő a tulkiadásokat, — ámde ez a magyarázat igen-igen sovány vigasztalás. Ez a felvilágosítás, ha tovább is igy haladunk, nem akaszthatja meg, sőt még csak el sem odázhatja az — állami csődöt, mely veszedelmes gyorsasággal közeledik. Es ez a veszedelem joggal döbbenthet meg minden komolyan gondolkozó embert. Az „EGER“ tárcája. Vincze j/tlajos aranymiséjére. Egy félszázad előtt nyílt meg számodra a mennyég, A ballagó ember merően néz előre. Nem az útra; mit törődik ő a sárral ? Előre, messze. Egy másik alakot lát ott mozgásban; arra figyel olyan nagyon. Lába meg-megbotlik a big sárban lappangó kövön; lyukas cipője ki-kilök magából egy-egy csomó sarat, de mindez nem I nem életúnott, mint a másiké. Ez is a pipájával vesződik. Rágyújtana, ha gyújtója volna, de nem akad a rossz kabátzsebekben. A másik az arcát is félrefordítja, úgy menne el mellette. Ez pedig megszólítja az elhaladót: S szállt le az oltárra Jézus, a szív öröme .. . Egy félszázadon át ö volt kegyes, enyhe vezéred, — Jó katona voltál, hőn követéd nyomait. Egy félszázad után, ha közéig majd életed estje, Tőle reméld s nyerd el a Jutalom-koszorút I Tiszabábolna, 1913. jut. 25. Bébik József. Letöröttek. Egy ember ballagott a lucskos, csatakos úton. Rossz cipője alól fel-felcsapódott a habarék és ilyenkor a ruhájára is vágódott egynéhány csepp. Nem baj! Nem árt az annak; van rajta már több is. Egyik jobban rászáradt, mint a másik. Van ott a sárgásbarna színtől a feketéig mindenféle árnyalatú. Egyik itt került rá, a másik amott. Nem mindenütt egyforma a sár. zavarja. Meg is áll, hogy jobban lásson. Ernyedt vonásaira kiül a kíváncsiság, a szeme is fényesebb, mint máskor. A tartása pedig elárulja, hogy nem az út sarában született. Merően nézi a közeledő alakot. Majd hirtelen megmozdúl, lép egyet-kettőt. — Csavargó! Már tovább indúl, mikor a pipáját szedi elő. Rágyújt, füstöl és megy tovább a megszokott, tétova lépésekkel. Nem is figyel a szembejövőre ; tekintete fáradtan jár ide-oda. Az országút arisztokratája elnéz a nálánál züllöttebb ember feje felett. Mert a másik csakugyan az. Az egész emberből egy pár felemás cipő, egy nagy kabát, rossz sapka és szőrös, vörös arc látszik. A kabátról a gombok is levedlettek és zsineggel kö- | tötte össze a derekán. Az arca azonban vidám ; — Szervusz, hé 1 Az rá se hederít. — De büszke vagy, kartárs! Adj egy szál masinát, aztán menj a pokolba. A jó kívánságra megáll a másik is: — Mi az ? — Gyufát kértem, cimbora, — mondja mosolyogva (a hangja elrozsdásodott, csikorgós); — azt adj, ha van. Az pedig már gyújtja is neki, amin a rongyosabb igen elcsodálkozik. — Te! te úri ember vagy. Úri ? Bodor, fehér füstöket fúj és úgy kérdezi. — Mi közöd hozzá? — Nem sok, pajtás, de az ember érdeklődik, hogy kivel jön szemközt. — Hát velem. — De mérges vagy! Mit magyarázol nekem ilyesmit. Tudom, hogy veled; de te ki vagy !
