Eger - hetente kétszer, 1913
1913-07-12 / 56. szám
4 EGER. (56. sz.) 1913. julius 12. A hét. Egy kulturegyesület költségvetése. A Délmagyarországi Közművelődési Egyesületnek vasárnap volt a XI. rendes közgyűlése. Ez alkalommal a 12 ezer tag közül 60 ember volt jelen. Ez a kis társaság tudomásul vette a vezetőség évi jelentését s elfogadta a költségvetést is, mely szerint az 1914. évre 81,535 korona a szükséglet. És most jön a legérdekesebb dolog! Ebből a nagy summából csak 14 ezer korona megy valóban közművelődési célra, vagyis csak 17*2°/o, más szóval és átlag csak minden hatodik korona. * Diákkisasszonyok a budapesti egyetemen. A budapesti egyetemen ebben az évben 638 női hallgató volt. Az első félévben 322, a másodikban 316. A női hallgatók az egyes pályákon igy oszlottak meg, az első félévben: az orvostudományi karon 129, a bölcsészettudományi karon 173, a gyógyszerészeti szakon 20 hallgató. A második félévben: az orvostudományi karon 127, a bölcsészettudományi karon 169, a gyógyszerészeti szakon 20 hallgató. * Kényszerítés az alkoholfogyasztásra. Egyik fővárosi lapban arról panaszkodott valaki e héten, hogy vendéglőben étkezvén, — mert nem fogyasztott alkoholt —20%-kai drágábban számították neki az ételt. Panaszára egy sereg vendéglős és korcsmáros aláírásával jött a cáfolat, illetve mosakodás, mely a többek között ezt mondja: Téuy, hogy a Bagyik-féle étteremben italfogyasztás nélkül 20%-kai drágább az ételek ára. Azonban ez az étlapon feltűnő betűkkel szerepel, s bár a minapi panaszló ezen körülményt egy szóval sem érinti, ez aligha kerülhette el a figyelmét, nem panaszkodhat tehát semmi esetre sem arról, hogy a „sarcolás“ (?) meglepetésszerűen érte. A szolid és gazdaságilag annyira reális alapokon nyugvó Németországban a helyzet ugyanez és a német vendéglők étlapjain mindig rajta van a figyelmeztetés, mely szerint „italfogyasztás nélkül az ételek 20%-kai drágábbak.“ Nem áil utolsó helyen az a körülmény, hogy a panaszos levélírónak nem kellett volna éppen alkoholistává válnia ahhoz, bogy a 20%-os adót elkerülje, iratunk az első kiadás közlésével egyezik, az idézett szakértői vélemény is egykorú, tatán a költő környezetéből került“-nek tartja; valamint azt, hogy az utóbbi szerint Pájer legrégibb kéziratainak és másolatunknak Írása között legalább másfél-, vagy kétévtizedes fejlődés-különbség van : sem írástipus szerinti, sem időbeli egyeztetés nem lehetséges. Érthető, hiszen a másolat keletkezése a múlt század második, vagy harmadik évtizedére tehető s már kiforrott az írása, Pájer pedig csak 1817-ben született. Róla tehát, mint másolóról, nem beszélhetünk. S mert kéziratunk nem eredeti, nem Pájer Írása, minden további nyom hiányával kimondhatjuk : Írója ismeretlen. Hogyan jutott a másolat Pájerhez és miért maradt reánk ? Legvalószínűbb, hogy Pájer, vagy mint eredetinek tartott kéziratot kapta, vagy véletlenül megismerve, tulajdonosától szerezte. Bármelyik eset szerint is eredetinek tartotta s ezért őrizte meg. Megerősít feltevésünkben az a bizonyosság, hogy a másolat mint egyetlen maradt reánk, nemcsak hagyatékának idegen, hanem nagyszámú saját kézirata között is. Összegezésül: Kéziratunk tehát nem eredeti, hanem ismeretlen másolónak, Berzsenyi költeményeinek 1813. évi kiadása közléséről irt, valószínűen egykorú másolata. Sándor Imre. mert hiszen hozathatott volna egy üveg szikvizet, amely mindössze 12 fillér. Végül nem tartjuk feleslegesnek megemlíteni, hogy a vendéglős ipartestület, amelyre a panaszos levélíró, mint kompetens fórumra hivatkozik, annak idejéu szaklapjában örömmel üdvözölte a Ba- gyik által behozott újítást, s azt követendő példaként állította a szaktársak elé. Vendéglős urak, tessék utánozni ezt a „követendő példát,“ — bizonyára a szódavíz- gyártás föllendítése érdekében! Mert az csak természetes, hogy egy üveg szóda megmenti számukra a 70—80%-os rebachot, amelyet az alkoholon nyernek. * Esik, esik, folyton esik. Csak nagyritkán látjuk az ég kékségét; a napot meg még ritkábban. És a felhő mintha kifogyhatatlan volna: nap- ról-napra ontja a zuhogó esőt. A múlt szombaton például 33 milliméternyi eső hullott le Egerben, de azért hétfőn, vagy pláne kedden ismét órákig tartó kiadós esőben volt részünk. Reggeltől estig esett, vagy szitált az eső szerdán is, de maradt csütörtök reggelre is elég bőven. E roppant esőzések miatt az aratás később kezdődik mindenütt. A legtöbb helyen junius elején abban a hiedelemben voltak, hogy julius első napjaiban meg lehet kezdeni a takarást. Nagyon sok helyen már az aratók útra készen állottak; ezeket az embereket most távirat utján rendelték vissza. A vasárnapi derült szeles idő után sokfelé megkezdették az aratást, de abban kellett hagyni. És most nincs más mód, mint várni és várni, mig a „vidám nap mosolyg ismét reánk.“ Sajnos, ha még pár napig tart az esőzés, már óriási kárt fog okozni. Máskor talán oda se néztünk volna ennek az abnormális időjárásnak, mert megértünk mi már sok rossz termést és kihevertük. De most, hogy a tavalyi rossz termés után még egy rossz termés következzék, — ez már sok a rosszból. így az uj termés semmiesetre sem lesz elég ahhoz, hogy bősége megszüntesse a már amúgy is túlontúl soká tartó gazgasági válságot. * Szociáldemokrata következetesség. A pécsi „Munkás" múlt heti száma oly szomorú vonásokkal ecsetelte a szociáldemokrata szakszervezetek és különösen az építőmunkások szakszervezetének helyzetét, hogy beillett volna a szociáldemokrata szakszervezetek gyászjelentésének ; csak a fekete gyászkeret hiányzott. A „lap“ belső részén azonban már igy ir: „mi sokan vagyunk, mi erősek vagyunk, mi hatalmasak vagyunk és hogyha a püspök ur minket, a szociáldemokratákat, kizár a Pius in- ternátus munkáiból, hát olyan valamit fogunk csinálni, hogy az egész világ bámulni fog. Nagyot csinálunk: kilépünk a katholikus egyházból és felekezetnélküliek leszünk.“ A szociáldemokraták már megpróbáltak mindent. Előbb tiltakoztak (!?) az ellen, hogy a megyéspüspök internátust építtessen. Ez természetesen nem sikerült. Akkor követelődztek, hogy ha már építtet, legalább ok építsék. A követelésükre senki sem reagált. Akkor könyörögtek ; majd gorombáskodtak, fenyegetődztek, a „Munkás“ vasárnapi számában pedig már ki is jelentik, hogy nekik nem is kell a munka, csak hadd kapkodjanak a „keresztes pókok“ azon a morzsán, amit a megyéspüspök oda dobott. És ugyancsak vasárnap délelőtt küldöttséget menesztettek a megyéspüspökhöz, megkérni őt, hogy velük, szociáldemokratákkal építtesse fei a Pius internátust. A megyéspüspököt nem találták már otthon, tehát ez sem sikerült. Ezek az emberek nem is tudják mit cserkesznek. Azt kérik, hogy á'nfegyéspüspök ne csináljon pártkérdést, vagy más*’-szóval a keresztényszocialisták engedjék magük között dolgozni a szociáldemokratákat. Ugyanakkor ök bojkottálják a keresztényszocialista vállalkozókat, keresztényszocialista munkásokat és bojkottálják azokat a munkásokat is, akik a szociáldemokrata szakszervezetből kiléptek és akik ki fognak még lépni. Szidják a papokat, az Egyházat, a püspököt és másnap küidöttségileg akarják kérni, hogy adjon nekik kenyeret. Ugyanakkor a lapjukban kijelentik nagy garral, hogy ő nekik nem is kell az a morzsa. Megnyugtató tanulság az, hogy a munkásság nincs kiszolgáltatva a vörös terrornak, ahol a keresztény munkásság szervezkedni és összetartani tud és akar. HÍREK. Eger, 1913. julius 11-én. Tájékoztató. Julius 13. A Kát. Legényegylet nyári mulatsága. „ 13, 14. Országos vásár Hevesen. „ 15. Az egri föszolgab. tárgy, napja Füzesabonyban „ 15. A hevesi főszolgabíró tárgy, napja Tarnamérán. „ 16. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Gyöagyöstarjánban. „ 17. A pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Mátramindszenten. „ 21. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 21. Országos vásár Verpeléteu. „ 28. Országos vásár Apezon. Színjáték a Megváltásról. — Passziójátók Egerben. — Kömiey Károly Gyula szinigazgató, mint már jelentettük, kedden passziójátékot rendez Egerben, az oberammergaui mintára szervezett „Első Magyar Passziójáték Tátsaságá“- val, amelyet helyi erőkkel 70—80 személyre egészít ki. Az előadás iránt már is nagy az érdeklődés. A szebb jelenetekről a Szolcsányi-cég és a nagytőzsde kirakataiban kiállított fénykép-felvételeket állandóan nagy közönség nézegeti és a társulat működéséről a Budapesten megjelenő „Élet“ c. képes heti folyóirat egyik utóbbi (junius 29-éti megjelent) száma a következőket írja: „Nem ismeretlen a közönség előtt, az „Első Magyar Passziójáték Társaság“ működése. Először az ország legnagyobb vidéki városaiban tartottak előadásokat, u. m.: Temesvár, Pécs, Győr, Zombor, Kalocsa, Nagybecskerek, Székes- fehérvár, Gyulafehérvár, Marosvásárhely, Esztergom stb. Nagy érdekessége az előadásoknak, hogy a helybeli társadalom előkelőségeiből vannak a szereplők összeállítva. A Passzió-játékok megalapítója és rendezője Kömiey Károly Gyula, ki több évekig a szatmári és szabadkai szin-