Eger - hetente kétszer, 1913
1913-07-05 / 54. szám
1913. julius 5. EGER. (54. sz.) 3 fővárosi lap. Széleskörű tudása, tapasztalatai, eredeti gondolkozása, világlátottsága és a művészetekért rajongó lelke vezető szerepet biztosítottak neki Eger társaséletében és mindennemű művészeti mozgalmában. Az Egri Dalkörnek évtizedek óta valóságos lendírő kereke, mert ügyvivő-elnöki minőségében már nem egy holtponton segítette át. Az 1907. évi egri Orsz. Dalverseny rendezésében ő volt az egyik legfőbb rugó és a nagy, szinte páratlan sikerből is nagy rész illeti meg. . . Gárdonyi Gézával fejezzük be rövidre fogott mondanivalónkat, aki a Maczky Valér legutóbb megjelent értékes könyvéhez írt előszavában ezt mondja: ... a nyugalma csendességében maga is el-elgondolkodik: — Szántottam, vetettem! ... de hol a termés? S a csöndesség válaszol: — Körülötted, mindenütt, ahol a tanítványaid lélegzenek. A te lelked tüze és világossága negyven év negyven ember-rajának a lelkében él tovább. . . . íme, a Maczky Valér dr. szántó-vető munkáját s annak eredményét, a termést még a koronás király is méltányolja. A hét. Nők kongresszusa után. A Nők Választójogi Világszövetségének kongresszusa zavaró mozzanatok nélkül folyt le, de uj munkaprogrammal nem ajándékozta meg a feminizmusnak azt a szervezetét, amely a nemzetközi női mozgalmakat vezeti. Minden baj ellen, amely a női kérdés széles körében eszlelhető, a kongresszus egyetlen egy orvosságot jelölt meg: a választói jogot. Ez régi jelszó és régi programm, amelyről bármily kedvezően vélekednénk is, annyit tagadhatatlanul állíthatunk róla, hogy a női kérdést egy lépéssel sem viszi előbbre. A nők választói jogának ezidő szerint még sokkal több ellensége, mint barátja van és addig, amig ennek az eszmének a civilizáció élén haladó nagy nemzeteket meg nem nyerik, hiába fognak a feminizmus zászlóvivői erőt és időt pazarolni erre az agitációra. A nagy nemzetek közvéleményének a meghódítása pedig csak úgy lehetséges, ha a nők az ő társadalmi munkájok által bizonyítják be, hogy ők néltett, hogy „megvirrad még valaha,“ hogy „majd kitavaszodik“ Eger városában testet is öltött. Mintegy ötven lelkes magyar fiú oda állott a dobogója mellé zsinóros atillában és míg a karmester a vezénylő botocskájával integetett, hát a fiuk harsányan rázendítették, hogy: „Kit teremt magának A boldogtalan; Mint védangyalának JBókol úntalan .. . “ Persze a dal a Csokonaié volt, aki megrótta a reményt, amely sima szájával csak kecsegteti, aztán kineveti az embert; beléje kétes kedvet csepegtetve, folyton-folyvást biztatgatja, mig a dolog fácitja az lett, hogy a csalódás ki nem kerülhető. S ezt mi mindnyájan oly érzékenyen, any- nyira ellágyulva fogadtuk, hogy mire a nóta frissére került a sor, s eldaloltuk: „Kettéhasadt a cimbalom fája“ hát mélyen átéreztük, egytől- egyig át voltunk hatva, átszellemülve attól a gondolattól, hogy de bizony lesz, sőt igen is már van, aki a mi gyászos koporsónk fölött keservesen zokogni fog . . . * Busan, bánatosan hallgattam jómagam Egerben a fiatalság lelkes dalárdáját; éreztem, hogy csüggedten, szomorkodva léptem a közélet külözhetetlen tényezők azoknak az állami feladatoknak a megoldásánál, melyek lényegük, benső mivoltuk szerint a társadalmi élet jelenségeiből keletkeztek. Ilyen állami feladat mindenekelőtt a prostitúció elnyomása. Állami feladat ez, de a társadalmi erőknek hatalmas arányú közreműködését tételezi fel, sőt teszi szükségessé. Hiábavalók lennének ezen a téren a legszigorúbb törvények is, ha az emberek egy nagy rétege a nő lealacsonyítását tovább is az emberi szabadság természetes következményének, az életviszonyok kifolyásának tekintené. A társadalom egészségtelen hajlamainak gyógyításában, az alacsonyrendü világfelfogás megváltoztatásában a nőknek óriási nagy részük lehet. A nő akár mint feleség és anya, akár mint tanítónő, orvosnő, akár "mint a különböző társadalmi egyesületek tagja olyan harcot indíthat a prostitúció ellen, aminőt semmiféle állami törvénnyel megindítani és megvívni nem lehetne. És csak akkor, ha a nők ezt a harcteret nem csak ugv egyenkint, vagy kis csoportokban, gyér sorokban, hanem hatalmas nagy csapatokban szálljak meg, csak akkor lehet az állami törvények idevágó intézkedéseinek kellő foganatja. Ott van azután a női cselédek fontos és nehéz ügye; ott van a munkásnök kérdése és számos olyan kérdés, melyekben az államhatalom intézkedik ugyan, de amelyekben a törvény intézkedéseinek kellő sikere mindaddig nem lehet, mig a nőnek szellemi és erkölcsi műveltségét megfelelő színvonalra fel nem emeltük. Hogy mit tehetnek e tekintetben is a nők, azt mutatják azok az egyesületek, amelyek mint patronázsok, vagy mint otthont és segélyt nyújtó egyletek úgy a női cselédeket, mint a nőmunkást nevelik, javítják és oltalmazzák. Csakhogy ezeknek az egyleteknek a száma kevés. Hogy több ilyen egyesület keletkezzék és működésével az egész társadalmat behálózza, az ismét első sorban maguktól a nőktől függ. Mindezekről a kérdésekről azonban kevés szó esett a kongresszuson és amennyiben érintették azokat, csak nagy általánosságokat mondottak róluk, e társadalmi munkának, céltudatos és gyakorlati megszervezésére a kongresszus nagy többsége nem is gondolt. Ha ilyen meddő, terméketlen talajon szántanak a következő kongresszusok is, akkor a Nők Választójogi Szövetsége talán meg is fog gyarapodni, de a beszédes feminizmus még nagyon sokáig elnyomja a cselekvő és eredményeket felmutató feminizmust. * A rossz időjárás oka. A múlt hét végén váratlanul a lehető legkedvezőtlenebbre fordult az időjárás. Folyton esett, vagy legalább is porondjára, miután nem volt erőm végighallgatni a másik dalt: „Ez a kis lány eladó, Ki ád többet érte ? Mikor dobra üthetjük, Azt a kort elérte . . . “ Maga a hires Göndör Sándor a „Falu rosszáéban ökölre szorított jobbját emelte volna fel, s azt kiáltja vala oda: „Engem csúfoltok?“ aztán a fogát csikorgatva veri be csákányával a korcsma ablakát, melynek üvege kellemetlen csörömpöléssel hull alá a szennyes földre . . . így támadt fel bennünk is a kesernyéssel vegyült édes érzés; a fájdalom érzete, midőn jó múltkor Világosnál eladtuk a hazát; most pedig kótya-vetyére bocsátja a nép a szép serdülő leánykát, hogy már holnapután, vagy meglehet, már holnap az Üdvözítő palástjára is rákerüljön a sor. Hát nincs már erkölcs, nincsen tisztesség — azt kérdeztük — széles, nagy Magyarországon, mikor a mátkánkra reágondoltunk? Arra mifelénk, a Sajó mentén, nem volt annyira léha a fiatalság, mint a Duna mellett; nálunk a házasuló ifjú nem kereste, mi van beírva a telekkönyvbe; van-e háza, van-e földje, avagy legelője, rétje? A magyar ifjú önzetlen, tiszta és igaz szerelemből, önszántából vezette borult, zord idő volt, olykor nagy széllel. A hőmérő kénesőoszlopa 8—10°-ra esett a zérus fölött egész tegnapig. Erre a különös júliusi időjárásra azt mondja az Orsz. Meteorologiai Intézet, hogy oka a légnyomás eloszlása. Anglia, illetve Nyugat-Európa legnagyobb része fölött ugyanis nagy kiterjedésű, erős, magas légnyomás (maximum) helyezkedett el napok óta, m’g délkeleten, illetve keleten depresszió, melynek mélysége szokatlanul nagy, úgy, hogy Kelet- Európa és Nyugat-Európa között nagy légnyomáskülönbség állott elő. Ennek következtében Kelet-Európa és Közép-Európa felett viharos szelek támadtak. A magas légnyomás területén általában derült idő szokott uralkodni. Világos tehát, hogy ez hőemelkedéssel jár, mig ellenben a hősülyedés (depresszió) területén igen alacsony hőmérsék keletkezik, mert a sugárzást, illetve a felmelegedést a felhők akadályozzák. A nyugat-oroszországi depresszió ugyan élvonaléban van és ez kedvező időváltozást Ígér, azonban ez csak napok múlva következhet be, amikor azután lassú felmelegedésre van kilátás. * Az ifjúság testi neveléséről hatalmas szózatot hallottak azok a szülők, akik oly szerencsések voltak, hogy jelen lehettek a főgimnázium évzáró ünnepségén. Valóban igaza van Kassuba Domokos c. főigazgatónak : egészséges, edzett testben biztos a tiszta erkölcs. Nagy hibát követnek el a szülők, akik a szabályszerű testedzésre, a nemes sportokra nem ösztönzik gyermekeiket, mert ezek nemcsak az erkölcsi, hanem a társadalmi és politikai érzelmekre, gondolkodásra is rendkívül javító, nemesítő hatással vannak. De ha egyéb — ilyen messzeható — eredményei nem lennének is, már maga az a körülmény megbecsülhetetlen, hogy az ifjú szabad/evegön, jókedvűen mozog és nem a maga kicsiny pajtáskodó körében szívja a dohányfüstöt, issza az alkoholt és forgatja az idegrontó ^kártyát. Ezek a nagy igazságok minden tekintetben figyelemre méltók s egyaránt érdekelnek szülőt és nevelőt, de legfőképen érdeklik végelemzésben a nemzetet. az oltár elé választott mátkáját, azzal az elszánt akarattal, hogy szívesen osztja meg vele örömét és búját; ha kell, a hajón, ha kell a viharban, vagy szélben, úgy — ahogy az a másik, magasztos nóta mondotta, amely csak azután keletkezett, mikor a Szentirmay szerzeményére felhangzott Budapesten hogy: „Nincs több szép lyány ezen a világon“ . . . amelynek megint a frisse szólott ekként „Eresz alatt fészkel a fecske, Szeretőnek jobb a menyecske . . .“ igy dalolta nekünk Blaháné, mikor Debreczen- ből visszahozták a magyar fővárosba. Ötven év előtt a régit Reginának értelmezte a magyar; utóbb az eresz szót „eressz“- nek képzelte s a feleségére, ha ráunt, hát másikat választott magának, hogy ne mondjam minden kótya-vetye nélkül. Örökre sajnálom, hogy azoknak a nótáknak dallamát le nem kótáztattam, amelyek az abszolut-korszak alatt keltek szárnyra s bejárták a Tisza-Duna közét, mert ime, ha az ember a Kárpátok aljában keresi, hát nem találja; ha lerándul a Balaton mellé, hát nem ismerik; ha a Királyhágón-tul kérdezi, hát rábámulnak. Az érzelmek is mások ma, „a nóta is más azóta!“ Id. Farkasfalvi Imre.
