Eger - hetente kétszer, 1913
1913-01-18 / 6. szám
EGER (6. sz.) 1913. január 18. 2 választójogunk egyik főhibája, a jövőben választójogot szerezzenek. És még egy nagy előnye van a javaslatnak. Ha ez életbe lép, akkor a szerves fejlődésnek olyan lehetősége nyílik meg, amely a békés együttműködést hosszú időre biztosítja, s az ugrásszerű jogkiterjesztést és az ezzel járó zökkenéseket hosszú időre távol tartja. Az iskolakötelezettség komoly végrehajtása, az irni-olvasni tudás terjedése, a népesség indusztrializálódása a polgárok politikai érettségével párhuzamosan, újabb törvényhozási beavatkozás nélkül, mind szélesebb és szélesebb néprétegeknek nyitja meg a politikai jogok kapuját, sőt ha a viszonyok kedvező alakulása indokolttá teszi, egy egyszakaszos törvény, az alapelvek felforgatása nélkül, újabb nagy lépést tehet a jogkiterjesztés terén a korhatár egyszerű leszállításával. Mai politikai helyzetünk tengelye a választói jog kérdése. Minden e körül forog. A kérdés életbevágó fontossága indokolttá teszi, hogy mellette minden — egyébként bármily fontos, de a választói joghoz viszonyítva mindig jelentéktelen — kérdés háttérbe szoruljon, s mindenki, aki a kormány ezen javaslatában megnyilvánuló alapelveket és czélokat helyesli, határozottan a kormány háta mögé álljon s elszántan küzdjön a választójogi demagógia ellen, amely sírját ássa a magyar nemzeti államnak. A vármegyei nyugdíjszabályzat módosítása. Az állami alkalmazottaknak nyugdíj ellátásáról szóló 1912. évi LXV. t. c. életbeléptetése folytán szükségessé vált, hogy a most hatályban levő vármegyei nyugdíjszabályzat is megfelelő módosítást nyerjen. Majzik Viktor alispán Az „EGER“ tárcája. Újabb tiz óv után. .. I. I Már a levélboríték is elárulta, hogy valami családi eseményről van szó. Még pedig, hála Istennek, örvendetesről, mert nem volt fekete szegélye. • Kivettem a levelet a borítékból s elolvastam : — Breitinger egészségügyi tanácsos barátaival és ismerőseivel tudatja, hogy egyetlen leánya, Léna, jegyet váltott Aloisius Carisius úrral. A Breitinger-családdal olyan szives és jó baráti viszonyban voltam, hogy az értesítés a legnagyobb mérvben felkeltette érdeklődésemet. Egyideig meg épen azt hittem, hogy Léna sógornőmmé leend. Közte s legidősebb bátyám között a barátinál sokkal bensőbb viszony látszott sarjadzani, de egyszerre, mintha növekedésében valami különös dolog megakadályozta volna! Okát a mai napig sem tudtam kitalálni. Miután nem laktam Berlinben, szerencse- kivánataimat csak levélben adhattam át. Ez a levél különben oly szívélyes volt, amilyen a köztünk lévő bizalmas viszonynál fogva egyennélfogva Hevesvármegye tisztviselői karát és alkalmazottjait január hó 25 én délelőtt 11 órára az alispán hivatalos helyiségében tartandó tiszti értekezletre hívta ö.-sze, ahol és amely alkalommal a további intézkedéseket megbeszélik. A mezőgazdasági felügyelőség. A földmivelésügyi miniszter, mint már irtuk is, minden vármegyében külön m. kin gazdasági felügyelőséget szervezett s ez a hivatal látja el a törvényhatóságokban a mezőgazdasági ügyeket. Vármegyénkben „Hevesvármegyei m. kir. gazdasági felügyelőség“ cimmel az uj hivatal már megkezdette működését. A székhelye Eger; a hivatal vezetője Perlaky Elemér, m. kir. gazdasági felügyelő, helyettese p-dig Fluck Gusztáv. A demokrata-irány proletárjai. (tS€) Sokkal hamarabb, mintsem gondoltuk volna, álarc nélkül, a maga hamisítatlan valóságában jelentkezik nálunk a hazug demokratizmus legelső — kudarca. A szabadkőműves páholyokból igazgatott demokraták megtanulhatják ebből legalább is azt, hogy a nagy garral hirdetett szabadkőműves frázisok sem többek közönséges frázisoknál. i Mert ne higyje ám senki, hogy ez demokrata elv: „Radikális eszközökkel kell odahatni, hogy a nyomor és a tudatlanság társadalmi okai megszűnjenek, amelyek az ország elárvult gazdasági és politikai szerkezetében gyökereznek.“ Ez szabadkőműves frázis; amelyet csak azért kölcsönöztek a fegyvertársul fogadott demokratáknak, hogy a maguk részéről ezt a másik frázist hozhassák forgalomba: „Nem közeli, hanem távoli politikát csinálunk; nagy, messzemenő politikát, amely nem merül el — bornirt *'S kicsiuyes tervezgetésekben . . .“ A valóság pedig az, hogy a szabadkőművesek „távoliu politikája nagyon is „közeli“ politika. Hiszen valamennyi páholyuk ezt hangoztatja: „A magyar szabadkőművesség tudatára jött annak, hogy ellenségeikkel (!) szemben a merőben jótékonykodó, vagy bölcselkedő munka semmit sem ér, hanem csakis a szervezés, általán csak lehetett. A lakadalomra azonban, Írtam, okvetetlenül megyek. Be is váltottam szavamat. Sohsem fogom elfelejteni azt az örömet, melyet megjelenésem okozott. Az egészségügyi tanácsosné tárt karokkal jött elém. Aztán megragadta kezemet s a jelenlevők sorai között végig vezetett. Az első üdvözlések s bemutatások véget érvén, azzal a kérdéssel fordult hozzám: — Nos, — milyennek találja? — Carisius urat gondolja, ugyebár? — Őt 1... Nézzen csak rá!... nem égbekiáltó bün-e, hogy Léna hozzá ment feleségűi ? Az én virágzó, szép, bájos leányom hozzáláncolva az ilyen nyomorék alakhoz 1 Ennyire egyenlőtlen pár az egész földkerekségén nincs több. Néhány odavetett szóval, melynek tarthatatlanságát különben magam is éreztem, igyekeztem állítását megcáfolni, Léna édesanyja azonban csak fejét rázta. És igaza volt. Ilyen szánalmas vőlegényt világéletemben sem láttam még. De hát milyen is volt? Kicsi, vézna. Se melle, se háta. És mellette Lénának királyi alakja, melyet ^ mai nap menyasszonyi dísze még fokozottabb mérvben emelt ki. Miután vacsora alatt az örömanya mellé kerültem, alkalmam nyílt, hogy Carisius urat közvetetlen közelből vehessem szemügyre. a tanitás és a propaganda komoly fegyvereivel lehet megtámadni azt a néprontó uralmat, melynek alapja a közuyomor és a felekezeti népoktatás“ . . . Azonban legyen elég az idézetekből. Azt meg lehet, állapi, ani már ezekből is, hogy a szabadkőművesség a „távoli politika csinálása“ révén, a maga neve alatt nem elegyedik nyílt harcba „ellenségeiével, hanem a „szervezés“, a „tanítás“ és a „propaganda“ „komoly fegyvereivel“ ellátva, maga helyett másokat küld „megtámadni“ a mostani — „népiontó uralmat“. Hogy kik ezek a — „mások“ ? A kiosztott és használatba vett fegyverekről reájuk i-mer- hetünk. A szervezés fegyvere a demokratáknak jutott; a tanítás & szabadgondolkodók fegyveres a propagandát elvégzi a. Világ, a Népszava, a Huszadik Szazad, az Uj Korszak és több egyéb hangzatos cimü újság és szaklap. Minket ezúttal leginkább a demokrata-szervezetek éidekelnek. Ne mélióztassanak elhinni, hogy ezek a szervezetek azonosak a népjogok kiszélerítésén fáradozó igazi és tiszteletreméltó demokratizmussal. A mi demokrata szervezeteinknek bölcsőjét ugyanazok a kezek ringatják, amelyek a szabadgondolkodók táborát irányí’ják, és amelyek a sajtó egy részével a szabadkőműves eszméket propagáltatják. A mi demokratizmusunk csak affde hazug-demokratizmus; cégér, amely alatt nem bort mérnek, hanem egyebet. Az igaz, hogy a mi demokrata szervezeteinken kívül, az egész magyar demokratikus irányzat sem — demokrata. Jellemzően mondotta Gárdonyi Géza a minap (az uj választói törvényjavaslatról írt véleményében): „A demokratizmus nálunk ma még csak mesterségesen táplált csecsemő“!... Megizmosodik-e valaha? Ki tudja? Megtisztul-e a mesterséges táplálással járó, seny- vesztő kóroktól? A jövő titka. Annyi azonban bizonyos, hogy igy, ahogyan most van, nem sok örömünk telik a mi demokratizmusunkban. Hanem a hatása már jelentkezik. És sajnos, fájdalmas ez a hatás. Társadalmi közéletünkben ugyanis utat tört magának az a beteges áramlat, amely az osztó-igazsággal ellentétben, a földi javakban Egyre csak evett, de jó étvágya mellett is valóban szánalmasnak látszott. Eleinte azt hittem, hogy fakó arcszine eltűnik, mihelyt néhány pohár bort iszik. De megmaradt. És épp’ úgy megmaradt a hangulata, mely sehogysem állott összhangban a nappal s annak ihletével. Valószínűen hurutban szenvedett, mert folyton köhécselni volt kénytelen. És bár derekasan falatozott, egyre gyomorfájásról panaszkodott. Asztalbontás után néhány szót váltottunk. — Olyan rosszul vagyok 1 — jajgatott. — Nem is hiszi, milyen rosszul érzem magamat 1 A tanácsosné valamelyik sarokba vonszolt. Sirt. — Vigyázzon csak, — mondta zokogva, — meglássa, szegény Léna nemsokára megint nálam lesz, mint özvegy. II. Léna szerencsésebben, boldogabban élt urával, mint ahogy azt általában véve gondolták. De hát persze, hogy boldog volt-e, ki tudná azt megállapítani ? Épp’ oly kevéssé, mint azt, hogy miért Ígérte magát oda feleségűi ennek az árnyék-embernek. Mindig azt hiszem, rezignációból tehette azért, mert azok az álmok, miket valamikor táplált, nem válhattak valóra. A kétségbeesés ily pillanataiban szívesen nyúlunk az olyan kéz
