Eger - hetente kétszer, 1913
1913-06-25 / 51. szám
2 EGER. 151. u 1913. junius 25. Zenepártoló Egyesület. Szürke, örömtelen, petyhüdt társadalmi életünket szemlélve, szétnézünk Eger város múltjában, a régi rekvizitumok között, vájjon melyik lenne a legszebb, a legértékesebb, a legmaradandób és viszonyainknak mostani alakulásához képest a legaktuálisabb arra, hogy föltámasszuk és általa uj, pezsgő vért, uj életet csöpögtessünk a mi lanyha, elernyedt közéletünkbe. ügy találjuk, hogy nem sokban válogathatunk. Mindössze egy olyan nemes, egyúttal még kellően ki nem aknázott kincsbányára akadtunk, amire bízvást támaszkodhatunk, és ez: népünk a szépért, jóért és igazért való lelkesedése. A szép, a jó, az igaz kettőben van meg: a művészetben és az ember lelkében. Ezt a kettőt kell tehát összehoznunk valamely üdvös mozgalom keretében és akkor erős kilátásunk lehet arra, hogy a haladás jegyében rohamosan fejlődő városunknak nem csupán a keretei izmosodnak majd, hanem belső élete, köz-szelleme is fölfrissül és teljes pompájával illeszkedik bele a modern keretekbe. Igaz, azt tartja egy régi axióma, hogy: ami nem mozgalomtól született, azt mozgalommal nem lehet életben tartani. Hanem hát, szerencsére, nem minden axióma sarktétele is egyúttal az igazságnak. A művészeteknek például mindig a mozgalmak adtak újabb meg újabb lendületet, pedig a művészetek születéséhez az isteni szikrán kívül a mozgalmaknak vajmi csekély volt a köze. Itt van például a legújabb mozgalom, amelyet most indított meg Egerben társadalmunknak őt vezető férfia: Majzik Viktor alispán, Isaák Gyula kir. tanácsos, vármegyei főjegyző, Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester, Hanák Gyula városi főjegyző és Maczki Valér dr. jogakadémiai tanár, az Egri Dalkör ügyvivő elnöke. — Zenepártoló Egyesületet óhajtanak létesíteni, amelynek célja: Egerben a zenei törekvéseknek támogatása, tehát a művészetek legnépszerűbb ágazatának megkedvelretése, hogy ezáltal közönségünknek a szépért, jóért és igazért való lelkesedését megnyerjek a műve- szetek összességének. Mert a Zenepártoló Egyesület csak a talaját készítené elő egy majdan megalakítandó Közművelődési Egyesületnek, amelynek a zenepártolás csak egyik programmpoutja lenne, és amelynek előfutárjaként éppen azért látszik legalkalmasabbnak a z«ne kultiválása, mert a hogy örökre elhagyja e helyet, ahol rövidke boldogság után oly sok nehéz keservet kellett elviselnie . . . És most itt ül férje halálos ágya mellett. Mert egy pillantás az orvos sötéten komoly arcára, s férje halálosan sápadt vonásaira meggyőzi őt a pillanat dermesztőén fenséges voltáról: egy fiatal élet kétségbeejtően szomorú bevégzéséről . . . — Margit! Angyalom! — suttogja újból lázas ajakkal, — lásd, milyen rettenetesen megbüntetett az Isten mindazért a sok vétekért, melyet ellened elkövettem?! Azt veszi el tőlem, amit legjobban szerettem: az én tobzódó, bűnnelteli életemet! Megérdemlem! . . Meg! . . Meg! . . hörgi kínos fetrengéssel. Az én rettenetes vétkemre nem is lehet más büntetés: az örök, a borzasztó, a sötét, a kétségbeejtő halál! . . . Margit szoruló szívvel hallgatja e mardosó vádaskodást. A torka úgy ki van száradva, az ajkai oly szörnyű erővel szorulnak egymásra, hogy egyetlen hangot sem tud kiejteni, de lassan, szelíden végigsimítja a haldokló csapzott fürtéit, kis csipkés kendőjével fólitatja homloművészetek közül ez idő szerina zenének van- i nak Egerben a legéletképesebtryökerei. Ezek j í a gyökerek, ha megerősödnek épp’ úgy táp- i lálják és fejlesztik majd összes ultur-szükség- s léteinket, araiként a vadrózsáé táplálja és t fejleszti a beléje ojtott virágdúsózsa-koronát. i Nos és — sietünk kijelentei, —T az egri 1 Zenepártoló Egyesület lényegébe és általános 1 körvonalaiban megalakult. A mozgalomnak ugyanis, mii előre jelentettük, hétfőn, junius hó 23-án du. 6 órakor ' volt az első, úgynevezett előkészít, értekezlete a város közházának nagytermébi. Mintegy ! ötvenen vettek részt ezen az értehzleten, kö- ( zöttük ott volt Balogh Bertalan is, a Borsod- : megyei és Mískolczi KözművelődésiEgyesület 1 elnöke is, aki eljött, hogy a majdan erebélyes 1 fává kifejlődő egri testvér-egyesület, nagveté- sénél, jó tanácsokkal lássa el és murvájukban irányítsa a szervezőket. Az értekezlet mindenek előtt elököt és jegyzőt választott. A közbizalom egyanguan Majzik Viktor alispánt ültette az elnöki?zékbe; az értekezlet jegyzője pedig Szabó Vilms lett. Az elnök meleg és rokonszenves megnjtó beszéde után Maczki Valér dr. a Zenoártoló Egyesület célját, misszióját és szükségsségét fejtegette erőteljes, meggyőző érvekkel.Balogh Bertalan, a Borsodmegyei és Miskolczi Közművelődési Egyesület elnöke pedig a megalakítás módját és azokat a kereteket elölte meg, amelyekben az uj egyesületnek moagnia kell, ha életrevalóvá akar izmosodni. Ekkor az értekezlet lelkesedéssel ésegy- hanguan kimondotta a Zenepártoló E^yeiület megalakulását, egyben pedig megválasnotta a 25 tagból álló előkészítő bizottságot, helynek kötelességévé tette, hogy még az idén, szeptember hő 1-ig a szervezés munkáltait hajtsa végre. Az előkészítő bizottság tajai: Barchetti Károly dr., Barthos Károly, Byer Henrik, Berkó Aladár, Brezuay Imre, Limó Oszkár, Erlach Sándor dr., Gáspár I>tán, Gróuay Andor, Hanák Gyula. Hibay Gyógy dr., Isaák Gyula, Kálnoky Viktor dr., Kalo its Alajos dr., Károly János, Kiszely Imre, Kontier József dr., Maczki Valér dr., Mlinkó 1st vin, Rátvay Géza dr., Setét Sándor dr., Székev János, Vass János dr., ifj. Wind István is Wolf Károly. Ezzel az értekezlet véget ért. Hanem mi még nem zárjuk le a megalakulás aktáit. Nagyon érdekesnek és figyelemre káról a hideg veríték-csöppeket s szeretettel, | mindent feledő megbocsátással szorítja meg ő | is férjének remegő kezét. — Margit, én szentem! — könyörög ismét lázasan, — bocsáss meg nekem! Meg tudsz-e bocsátani ?! . .. Nagy az én vétkem, mit ellened elkövettem, de a te drága, angyali szived jósága, még az én alávalóságom nagyságánál is sokkalta nagyobb! Könyörülj rajtam, én fényes csillagom, mert a te bocsánatod nélkül nem tudok meghalni! ... Ha te meg, tudsz bocsátani, akkor az Isten végtelen jóságában is merek bizakodni, hogy 0 is elvonja rólam átokra, — örök átokra emelt jobbját . . . Felelj, én egyetlenem! Nyíljék meg a drága ajakad, mondd ki azt az üdvösséges szót, mely nekem megváltást, nyugalmat ad! . . . Margit meghatotran hajtotta le aranyfürtös fejét a fehér párnákra, melyeken ott vívódott, küzködött a legrettenetesebb haláltusában az a férfi, ki neki egykor mindene, és kinek most ő, ah! oly későn, az utolsó pillanatban, mindene, — mindene lett újra! Már a komoly, ijesztően komoly arcú orvos méltónak tartjuk a Zenepártoló Egyesület megalakítására, és ennek kapcsán az előkészítő értekezlet egybehivására kiadott felhívásnak szövegét, amely kétségkívül, — már csak mint történelmi emlék is — értékes relikviája lesz az Egri Zenepártoló Egyesületnek. Ehhez a felhíváshoz füzünk néhány rövid megjegyzést. Nem gáncsoljuk, .csak kiegészítjük a hézagait. Azt mondja a felhívás, hogy: „A zeneművészet ápolására kevés város nyújt kedvezőbb talajt, mint Eger városa. íme, városunk dicsekedhetik két Dalkörrel, vau „Úri bandánk“, dolgozik három zeneiskola, azoukivül úgy a főgimnázium, mint a főreál és férfi tanítóképző kebelében ének és zenekar, a leányiskolákban szintén énekkarok találhatók; az angolkisasszonyok belső növendékeit oktatják a zenében s alig van úri, sőt jobb polgári család, hol a gyermekeket ne taníttatnák valamelyes zenére. Ha ide vesszük a főtemplomi ének- és zenekart, a katonai zenekart s meggondoljuk, mennyire szereti közönségünk a zenét, mily dalos az egri nép: eleget mondottunk bevezető tételünk megvilágítására. És mégis kevés hasonló rangú város áll hátrább a zenei viszonyok fejlettségében Egernél. S miért van ez igy ? Mert mind a fönt felsorolt zenei törekvések vagy nincsenek kellőleg szervezve, vagy egymástól elszigetelten működnek s nem mondható, hogy általán kellő pártolásban részesülnének. Közönségünk e tekintetben kevés altruizmust láttat, mert ha pl. egyik-másik fönt nevezett zenetényező, mondjuk pl. a hírneves Egri Dalkör hangversenyt hirdet, az egri ember nem úgy okoskodik, hogy: „No, oda elmegyek, mert ezt az egyesületet pártolni kell“ stb., hanem elég neki egy kis eső, egy kis szél, vagy bármi csekély ok is, hogy oda se hederítsen, sőt kész úton-útfélen leszólni és kritizálni az illető testületet. Ezen és hasonló körülmények aztán nem igen alkalmasak városunk jó hírnevének fenntartására s növelésére. Azért városunkat el is kerülik az előkelőbb zenei nagyságok, mint oly várost, hol Zamara, Wilhelmi, Hubai, Geyer Stefi, Timanoff, Remmert Márta, Colbertson stb. üres padok előtt hangversenyeztek. Nagy dob, nagy reklám kell itt, hogy valami ilyes hangverseny sikerüljön. És ha ily nagy művészek, kik a zeneművészet fölkentjei, mint egy Kubelik, Burmes- ter, Thomson, Sauer, Szendi. Dohnányi stb. elkerülik városunkat, akkor mjm nyilatkozható meg előttünk a zeneművészet nagy ideálja, nem látjuk, nem érezzük, mi a zeneművészet igazi lelke, szépsége, gyönyöre, magasztos, lé- leknemesító hatása. Olyan lesz igy egész zene- életünk, mint a dús talajú tájék napfény és eső nélkül: elsorvadnak zenei törekvéseink ; a zene- taiírás kimerül abban, hogy gyermekeink |e1 sen volt, a szobában. Mikor távozott, Margit ( nen vette észre; az ő szép, mély tekintetű bu'.avirágszemei telve voltak a szánalom, a miidenen felül melkedő jóságos szeretet tiszta, csilogó gyöngyeivel. — Édes, szegény Lászlóm te, — rebegte szeíd gyöngédséggel, — megbocsátok, tiszta szilemből megbocsátok neked mindent! . . . A becsukott ajtón hirtelen halk kopogtatás hallatszott, Margit riadtan fordult hátra: ki i vakmerő, aki háborgatni meri e perc szertségét ?! Keblén elrejtve a Szentséggel, komoly meg- hatffitsággal az agg lelkipásztor lépett be a küsmböu. Láttára a haldokló könnyebbült sóhajjal emelkedett föl párnáiról: — Én kérettem ide, súgta Margitnak, s lázasai földúlt vonásai hirtelen elsimultak, arcát belelellte pillanatra az élet visszatérő pírja . . . Félórát töltött a haldokló ágya mellett az ejyház tiszteletreméltó szolgája, de Margit azt litte, egész öröklét az, mig szivében — lelkében a legellentétesebb érzelmek viaskodtak egymással. Végre visszatérhetett újra a csipkés-sely-