Eger - hetente kétszer, 1913
1913-06-11 / 47. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre _____5 » N egyed évre .1 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség : Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ■- intézendők. ~ ■.. Kiadóhivatal : Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. == XXXVI. ÉVFOLYAM. ——— Szerda, junius 11. / 1913. — 47. szám. Pályaválasztás idején. Eger, 1913. junius 10. A középiskolákban most kezdődnek a vizsgálatok s a tanárok jobb ügyhöz méltó buzgalommal iparkodnak valamelyes tudományt kisajtolni azokból a diákokból, akik vagy tehetség-, vagy szorgalom-hiány miatt részben, vagy egészen elégtelenek. A szülők és barátok részéről is megindul a kilincseiéi, a kapacitálás az ilyen „szegény fiuk“ érdekében. Az a szülő, aki egész éven át ajtót sem nyitott a tanárra, most mind azt kéri nagy siránkozva, hogy őt tekintsék, mert nem a fiút büntetik az elégtelen jeggyel, hanem a szülőt . . . Ezek a jó apák és anyák nem gondolnak arra, hogy ha a tanárok érdemeden ül minősítik elégségesnek a kedves magzatot, akkor viszont büntetik a hivatalokat, a társadalmat, a nemzetet, amely pedig éppen nem szolgált rá, hogy ilyen, felében elkészült emberek intézzék majd az ő dolgait, mint tisztviselők, mint lateinerek . . . Azaz, bocsánat, a mi társadalmunk nagyon is rászolgált erre a büntetésre. Régi betegség nálunk az urhat- námság. Mindenki (még a kevésbbé tehetős is) urat, diplomás embert akar a fiából nevelni; még akkor is, ha a gyereknek erre a legcsekélyebb hajlandósága sincs. Aki az iskolai éveket nem fordítja a komoly tanulásra, aki a későbbi években sem tanul, ímmel- ámmal forgatja a könyveket és csak nógatásra, unszolásra tesz eleget feladatának és aki végül megbukik: — az olyan fiút kár továbbra is kényszeríteni a tanulásra, mikor már elérte azt a kort, hogy ipari, vagy kereskedői pályára léphet. Ha nincs kedve, tehetsége és hajlama a tovább tanuláshoz, kár a szülőknek áldozatot hozni érette. Sőt még annak a szülőnek sem kell a tovább tanulás mellett kardoskodnia, kinek módjában van a tanítás. Hisz még amúgy is mindig elég nagy számmal vannak a diploma után törtetők; még mindig tultengés van a lateiner pályákra vágyók terén. Pedig elég szomorú statisztikák regélnek arról, hogy hány ügyvéd, orvos, tanár, stb. nyomorog, nem jut kenyérhez, álláshoz és kénytelen végül a rengeteg tanulásra szánt idejét más foglalkozással felcserélni, ha nem akarja szaporítani a koldusok, vagy kegyelemkenyéren élők igen nagy számát. Olyan korban élünk, mikor túl kellene tenni magunkat a balitéleten; mikor a munka, a tisztességes, becsületes munka nem szégyen; mikor már nem lenézett az iparos, a kereskedő. Sőt ebben a korban nagy szükség van kiváló iparosokra és ügyes kereskedőkre! A kereskedői és ipari pálya igen nagy tekintélynek örvend a külföldön és elsőrendű emberek állanak nagy kereskedelmi és ipari vállalatok élén. Van tekintélyük, befolyásuk és vagyonuk, amit talán a lateiner pályán sohasem értek volna el. Végre is meg kell tanulnunk azt, hogy az egész ország nem állhat csupa diplomás emberből és mig nem lesznek nagy számmal kiváló iparosaink, addig hasztalan várunk arra, hogy olcsóbban jussunk az iparcikkekhez, melyeket a külföldiek tartanak kezükben. És nagy és rendes kereskedelem nélkül pedig hiába várjuk terményeink és termékeink elhelyezését. A szülők tehát necsak az olyan gyermekeket adják ipari, vagy kereskedői pályára, kik rosszul vagy egyáltalán nem tanultak; vagy ne ijesztgessék azzal a fiaikat, hogy ha nem tanulnak, iparosnak adják. Kár az ördögöt a a falra festeni és kár az ipari pályát mumusnak beállítani, mert igy a serdülő gyerekbe is beoltódik a kereskedő- ség és az ipar iránti iszony. És ha véletlenül mégis csak iparos, vagy kereskedő lesz belőle, a saját foglalkozásától fog undorodni. Elképzelhető ezekután, hogy az ilyen módon lett iparosok inkább ártanak, semmint használnának e két fontos közgazdasági ágazatnak. Az ilyenekből lesznek kontárok és a zug-kereskedők. Csak rontanak a kereskedelmen és iparon, de nem járulnak hozzá felvirágoztatásukhoz. Ezért helyesen teszi az a szülő — akár módos, akár nem — ha kötelességtudó és jól tanuló fiát nem éppen a diplomás pályára adja, mely téren jórészt szerencse dolga a magasba jutás; viszont ügyes, kötelességet tudó, tanulni szerető ifjúból elsőrendű kereskedő és iparos könnyen válhatik, mert e pályákon a tudás, az ügyesség, a szakértelem lényegesen segíti a gyors és eredményes előmenetelt. Ügyességével, tudásával itt boldogul és nem lesz kénytelen várni, mig kenyérhez jut. Tekintélyt, pénzt szerez és nem cserél nem egy diplomás emberrel. Mert az intelligencia nem a diplománál kezdődik, hanem a tisztességnél, becsületességnél, tudásnál, műveltségnél, mely kellékekkel sok kereskedő és iparos rendelkezik; viszont van számos diplomás ember, akire nem igen lehetne az „intelligens“ jelzőt alkalmazni. Félre tehát minden balitélettel és iszonnyal, mely a kereskedői és ipari pálya iránt még mindig oly nagy mértékben él! Neveljük fiainkat a kereskedői és ipari pályákra. S igazi kereskedőnek és iparosnak nevelt fiaink sohasem fognak ezért nekünk szemrehányást tenni, sőt hálával lesznek eltelve irántunk, mert boldogságuknak alapját vetettük meg. Viszont hány diplomás ember kárhoztatja azt az órát, mikor a továbbtanulásra unszolták és mindenképen lateinert akartak belőle faragni. Lássuk be, hogy kitűnő kereskedőkre és iparosokra ép’ oly nagy szükségünk van, mint kiváló orvosokra, mérnökökre, fiskálisokra, tanárokra, tanítókra, és hogy amazok is csak akkor lehetnek elsők, kiválók, ha tanulnak, tudnak és dolgoznak. Amazoknak még az a nagy előnyük is megvan, hogy ha szaktudásuk a komolysággal és józansággal párosul, feltétlenül boldogulnak, mig emezek sokszor tisztességes munkájuk, szaktudásuk és iparkodásuk mellett sem tudnak boldogulni. Megyegyülés. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága hétfőn, junius hó 16-án délelőtt 10 órakor Egerben, a vármegyeház nagytermében rendes évnegyedes közgyűlést tart. Mikor jutunk mi oda, hogy az ujságel- árusítók ilyen szövegű táblát akasztanak ki boltjukban: »Mii csak tiszta irodalmi termékeket árulunk!« A jó lap folytonos apostola a jónak, az erkölcstelen újság pedig állandó terjesztője a gonoszságnak.
