Eger - hetente kétszer, 1913
1913-05-24 / 42. szám
1913. május 24. 2 Kegyelet, megemlékezés. — Eészlet Rátvay Géza dr. titkári jelentéséből, melyet a Hevesmegyei és Egervidéki N6egylet keddi közgyűlésén terjesztettek elő. — Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Egyletünk múlt évi történetének fájó gyásznapja volt az 1912. évi augusztus 20-ika. Ezen a napon hunyt el dr. Samassa József, egri bíbornok-érsek, kevéssel az után, hogy a gyémántmise ragyogó fénye aranyozta be nagy életének szép alkonyát; az a nagy ember, aki egy hoszszú, nemes életen át kiváló egyéniségének, nemes jellemének, csodás elméjének, ragyogó szónoki képességének, acélos munkabírásának, páratlanul jótékony bőkezűségének adományaival szolgálta az ország közügyét és kultúráját. Bár fájó, de mégis elmulaszthatlan kötelességet teljesítünk, amikor egyletünk évkönyvében kegyelettel megemlékezünk róla, akit hódoló tisztelettel és igaz ragaszkodással becsültünk és szerettünk, míg élt, s becsülünk és szeretünk — reá való visszaemlékezésünkben — most is, s akit a legbensőbb hálaérzettel eltelten fogunk emlegetni azért a kegyes jóságáért, azért a kiváló jótékonyságáért, mellyel egyletünk humánus nemes céljait előmozdította. Hajoljunk meg kegyelettel és tisztelettel az Ő nagy emléke előtt, aki rendkívüli tehetségének ihlettségével, a szó és toll varázsával harcolt azokért a nagy eszmékért, melyek diadalra jutva, nemzetet boldogítanak, aki nagy küzdelmeiben soha nem a saját hasznát, nem a saját kényelmét kívánta gyarapítani, hanem mindenkor az egyház és haza jól felismert nagy érdekei mellett tört lándzsát. Nagy életének két eszme a vezető csillaga: a vallás és a haza szabadsága; e két eszme egyesülésében látta mindig a haza hosszantartó jövőjét, biztonságát, méltóságát, tekintélyét, súlyát kifelé s bent a polgárok szellemi és anyagi gyarapodását, jólétét. »Äz egyház és a haza iránti szeretet a szívnek legszentebb érzelmei« — vallja, és ő ezekhez hűtelen soha nem lett, még akkor sem, midőn érdeke őt másfelé vonzotta. Megállta szilárdan a közélet azt a kemény és nagy próbáját, hogy ha érdeke mást kívánt is, ő mégis megingathatatlanul követte meggyőződését, mert azt tartotta, hogy emberekért, s hazáért s nem önmagáért élni: — a polgári kötelességek ossz- foglalata. Minden tette a mély vallásosság és a nemzeti közérzés legtisztább forrásából fakad. De akik Samassa hosszú életét és működését áttanulmányozták, még mindig nem ismerik teljesen, még mindig marad Samassában egy nagy érték, mely nem nyílt meg előttük, s ez: az ember. Ä határozott, erős, szinte érdes külső nemes szívet és lelket takart .... Egy kis selyemkendőcskét hordozott magával talizmánul : bárhová ment, bármit tett, minden útjában, mint tettében vele volt ez a kis selyem- kendőcske, melyet emlékül őrzött — édes jó anyjától! .... Änyja iránti tisztelet és szeretet, a jó anya áldott emléke tette őt lélekben oly nemessé, szívjóságában mintaszerűvé, szeretetben oly kifogyhatatlanná. Ezért nem tudott elmenni a nyomorúság mellett, hogy meg ne segítse. Ez tette őt, az olasz ég alól ideszakadt sarjai, a magyar föld rajongó fiává, akit hazaszeretetének önzetlen hűsége, nemes lángolása vezéreink sorába emelt. Ez tette őt igazi pappá, aki lelkének teljes odaadásával és szívének minden érzésével töltötte be magasztos hivatását. Ez tette öt — ami bennünket itt e körEGER. (42. sz.) ben legközelebb érdekel — a magyar nőnevelés ihletett bajnokává. Magán tapasztalta, hogy az anya erkölcsi befolyása gyermekére a leghatalmasabb nevelő erő, és így a jövő nemzedék erkölcse leginkább a nő kezébe van letéve: ezért fordított oly kiváló gondot a magyar nőnevelés ügyére. Nőnevelő-intézetet létesít Miskolczon, melynek építése 200,000 koronába, dotációja 92,000 koronába került, Jászberényben 150,000 korona építési és 20,000 korona fenntartási költséggel, Egerben pedig az angolkisasszonyok nevelő- intézetét az újabb idő tanügyi igényeinek megfelelő szervezettel látja el. Nőegyletünknek legnagyobb jótevője és patronusa, aki a nőegyleti árvaház felépítéséhez 10,000 koronás adományával járul, hogy alaptőkénknek az építkezésre szánt 20,000 koronával való csorbítása, az egylet áldásos működésének folytatását ne akadályozza. Végrendeletében az egri angolkisasszonyok leánynevelő-intézete javára 32,000, a miskolczi irgalmas nővérek leánynevelő-intézete javára pedig 24,000 koronát hagyományoz .... Úgy tartotta, hogy a tiszta erkölcs, mely minden ország támasza és talpköve, első sorban a nőtől függ, mert amilyen a feleség és anya, olyan a család. És méltán. Ä madarat tolláról, az embert barátjáról, a családot a nőről ismerheted meg. Vizsgáld, hogy a családban milyen a nő, és megtudod, hogy milyen a család; nézd meg egy ország hölgyeit és megismered az egész nemzetet. Ä nő lelke a családnak. Ä nő a család központja. Ä nőé a család. Äz ő hivatása szentéllyé tenni azután a családi hajlékot, alapját megvetni a becsületes jellemnek, kifejleszteni a kötelességérzetet, ápolni a haza- és emberszeretet szent tüzét. Äz anya tanítsa meg leányát korán arra, hogy a boldogságot hiába hajhászsza a külvilágban, annak üde forrása a szívben van és egyedül a meleg családi körben található fel. Ha nem neveli leányát komoly munkára és a családi kör szeretetére: erőt vesz rajta a divat hóbortja, a fényűzés utáni kapkodás, a léha mulatozás hajhászása, a gondolat nélküli világbabeszélés és tudatlanságon alapuló üres fecsegés, ami aztán megfertőzted az erkölcsöket, és ezzel érzéketlenné és üressé teszi a szívet, sivárrá a családi otthonát. Mig ellenben mindig napfényes az a családi kör, melyben müveit, jól nevelt és vallásos nő van, mert mint a kis méh keserűből és édesből egyaránt mézet termel.. . Ily fenkölten gondolkozott Ő a magyar nő hivatásáról. Ezt nemcsak a szó és a toll hatalmával vallotta, hanem tetteivel is hirdette, így lett Ő a magyar nő valódi jótevője, a mi jövendőnk nagylelkű megteremtője, lángelméjének fénye, ragyogása mellett megmutavtán nekünk a sötétben az igaz utat, melyen elszántan haladhatunk a művelődés nagy céljai felé ... Patriárchális kort ért, szellemének teljes birtokában; erős akarata még halálos ágyán sem hagyta el. Ä halál már legyőzte testét — de lelke még forrt, agya még gondolkozott. ... Mély vallásossággal, mely életének vezető csillaga volt, tekintett arra az útra, mely az égiekhez vezet. De bár magas kort ért, nem lehet mondani róla, hogy egy avúlt, ósdi felfogású, hanem egy modern emberrel fogyott meg hazánk, mert a letűnt régi idők minden nemes erényeinek fényében tündöklött ugyan, de gondolkozását és felfogását mindvégig a modern műveltség fénye ragyogta be, mert az ujuló és haladó kor minden igazi követelménye iránt élénk érzékkel birt... Őrizzük, hölgyeim, e nagy ember emlékét hálás kegyelettel! A hét. A Katolikus Sajtóegyesület vagyona a folyó év március 31-én 249.570 korona 04 fillért tett ki. Az elmúlt egyesületi esztendőben az egyesület összes elkölthető bevétele, hozzászámítván az az előtti évről megmaradt 2523 kor. 22 fillérnyi felesleget is, 101.592 kor. 38 fillér volt, mely összeggel szemben az egyesületnek ez évben 104.160 kor. 06 fillért tettek ki a kiadásai. Az egyesület bevételei az elmúlt egyesületi esztendőben a következők voltak: elkölt- hetetlen dísz- és alapítótagsági dijakban, valamint kifejezetten a sajtóalapra adott adományokban 28.548.57 K, elkölthető évi tagdíjakban, kamatokban, a forgalmi alapra adott adományokban, jegyfüzetekért, levélzáró bélyegekért, bizományi áruk után stb. 101.592,38 kor. Összesen 130.140'95 K. Az egyesület kiadásai ez évben kitettek 104.160-06 K-t. Maradvány 25.980'89 K, mely összeg teljes egészében tőkésíttetett a sajtóalapra. * Cimek ellen. Hajdumegye minapi közgyűlésén szenzációs indítványt nyújtottak be a Magyarországon divó címek és rangok eltörlése ügyében. Érdekes, hogy az indítványt az állandó választmány is elfogadásra ajánlotta és azt ezzel okolta meg: „Nincs ország Európában, ahol a cimkórság úgy elterjedt volna, mint nálunk. Ez káros gazdasági viszonyainkra, kultúránkra és politikai erkölcseinkre egyaránt.“ A közgyűlés az indítványt elfogadta és kimondta, hogy felír a képviselőházhoz a címek és rangok eltörlése iránt, egyúttal csatlakozásra hiv fel minden törvényhatóságot. A magunk részéről nem nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek a mozgalomnak, mert mig emberek lesznek, mindig lesz közöttük külömb- ség s ezt mindig jelzik is. Azt gondoljuk, hogy az indítványozó Lengyel Imre táblabíró legelőször venné zokon, ha nem adnák meg neki az őt megillető címet. * A szellemeskedés lélektana. A szellemeskedés olyan, mint a napsugár: a pocsolyát bűzhőd- tebbé teszi, a tiszta tó vizét megaranyoza. Az igazi szellemeskedéshez tehát kettő szükséges: az ész sugara és a lélek harmonikus tisztasága. Innen van az, hogy az egyensúlyt vesztett, zavaros, pocsolyás lelkek szellemeskedésében mindig van valami visszatetsző, sértő. Náluk az esprit erjedésbe jött; enervált lelki tehetségeiknek alkoholikus termékévé lesz, mely — mint mint minden alkohol — mérgez és aljasít. Zavaros, felzavart kedélyvilágukban minden tükröződés torzalakot, karrikatúrát mutat; valahogyan visszájáról látnak mindent: a rend rendellenesnek, a szép, jó és igaz nevetségesnek tűnik fel előttük és túlzott szubjektivizmusukban azt hiszik, hogy az objektiv való tény is olyan, sőt lelki világuknak ép’ oly terméke az egész, mint a pocsolyának a bűz. A szellemes- kedők tehát vigyázzanak! Önmagukat leplezik le a nyilvánosság előtt, mert nem mind arany, ami fénylik, vagyis a mi esetünkben: nem mind esprit, ami bűzlik. Ezt a kis lélektani elemzést igazolja az evangélium örökérvényű szava is: „Ha a te szemed álnok, egész külsőd álnok leszen.“ ♦ Berlini bornirtság. Jagow, berlini rendőrigazgató rendeletet adott ki a vasárnapi munka- szünetről, amely nemcsak a nyilvános helyekre, hanem a magánlakásokra is kiterjedő intézkedéseket tesz. Eltiltja, hogy vasárnap konyhákban, műhelyekben a föistentisztelet idején zajt
