Eger - hetente kétszer, 1913
1913-05-17 / 40. szám
1913 május 17. EGER. í40 sz.i Mindezt Gárdonyi neu. épen így mondta; de hogy körülbelül igy gondolta, kitűnik abból a vélekedéséból, hogy — a beszélgetés során a tanítóság fizetésrendezési mozgalmait is szóba ejtvén — szerinte a boldogság éppen nem azonos a fizetésrendezéssel s ez utóbbinak untalan hangoztatása nem egyértelmű a boldogság, mint emberi végcél után való állandó törekvéssel. Érteni, sőt méltányolni is tudom Gárdonyinak, az ideálokat kereső költőnek és befelé élő nagy gondolkozónak ezt a vélekedését. Másfelől azonban meg vagyok győződve, hogy amikor Gárdonyi Géza önmagában a költőt ilye- ténképen megszólaltatta, a volt ianitót nem jut tatta szóhoz; mert bizonyos, hogy ez a „béké- telen“ szellem, mint érdekelt fél, a költői felfogástól sokban elütő különvéleményt jelentett volna be. Mert — sajnos — mi prózai, nagyon is gyakorlati lények nem mindnyájan vagyunk Malyáta Ignácok és a családi élet belső gyönyörűségeit, tiszta és csöndes örömeit, föltett legjobb szándékaink mellett sem tudjuk a mostoha külső élet, a nap-nap után megújuló életküzdelem zavaró behatásaitól elkülöníteni Hiszen ha még legalább csupa lélek volnánk; ha a test, ez a gyarló gépezet, nem szólna bele a játékba; ha nem tolná előtérbe egész életünk folyamán a maga szükségleteit! Legendák világában fordul az csak elő, hogy a lélek ereje legyűrhesse a test anyagi vá gyait, alsórendü ösztöneit. Ma már ez szokatlan, korszerűtlen és ha nagyritkán mégis meg esik, hát az egyszerűen csodaszámba megy Ennek tartom én Malyáta Ignácot is, Gár donyi néhai tanítóját. Csodaembernek. Talán hihetőbb is az, hogy ez a boldog tanító csak Gárdonyi költői lelkének a szemüvegén át nézve létezett s a valóságban ép’ annyira érezte küzdelmes, szomorú sorsának nehézsé geit, mint ezren, meg ezren pályatársai közül. Valószínűvé teszi ezt az is, hogy a gyermek Gárdonyinak, a könnyenhivő, naiv megfigyelőnek, akkor még aligha adatott meg a későbbi nagy író és gondolkozó természetes sajátossága, a szivekbe, a lelkekbe-látás ritka képessége. A mosolygó arc, a sima, derült homlok mögött nem vehette észre, még nem ismerhette föl a küzdő, a vergődő lélek gyötrődéseit. S ez helyes is. Nagy érdemét látom én Malyáta Ignácnak, mint tanítónak, abban, hogy azok a benyomások, melyeket maga felől egykori tanítványában ébresztett, utóbbi előtt őt, mint a boldog ember ideálját tüntetik föl. Hiszen mi más a tanítói hivatás lényege, célja, mint az emberiség fájának zsenge, friss hajtásait növelni, erősíteni; fogékonnyá tenni minden szép, minden nemes iránt. Hittel, reménységgel tölteni meg s ekképen fölkészíteni arra a nagy küzdelemre, melyet kint, az életben, a boldogulás országutján egykoron meg kell vivniok. Ez a nevelés lényege s az a jó tanító, aki, mint Malyáta Ignác, magasztos hivatásának szolgálatában csalódásait, keserű érzéseit, lelkének háborgásait sugaras homlok és mosolygó szemek mögé rejti, nehogy tanítványainak gondtalan gyermekálmaiban kétséget támasszou; nehogy a gyermeki lélek érintetlen, tiszta verőfényét időnap előtt komor, csüg- geteg árnyak homályosírsák el. Én hiszem, hogy minden jó ember, minden igaz tanító, akit hivatásszeretet köt pályájához, igy gondolkodik. Éreznünk kell, hogy a gyermeknek ezzel az áldozattal tartozunk; mert hiszen mi is csak addig voltunk igazán boldogok, amíg gyermekéveink gondtalan játékainak éltünk. Tudva-tudjuk ezt valamenynyien ,s nem ok nélkül rezeg ott lelkünk mélyén mindnyájunknak az az édesbus óhaj; ha még egyszer gyermek tudnék lenni. . . Visszatérve azonban Gárdonyi vélekedéséhez: abban körülbelül igaza van, hogy a boldogság fokmérője nem csupán és nem egyedül az anyagi javak mennyiségében rejlik. Elég ahhoz — mint azt már Petőfi megformulázta — egy barátságos meleg szoba is; persze nem aratás idején, hanem télen. Természetes, hogy viszont augusztus közepéu, józan ésszel, senki sem fütteti szobáját, hogy abban boldognak érezze magát, hanem ugyané célból hűvös ha bokba, szellőjárásos, árnyas ligetekbe kívánkozik. íme, esetenként mily homlokegyenest ellenkezők azok a föltételek, melyektől jó érzésünk, boldogságunk függ. Ebből meg az vehető ki, hogy a boldogság, a maga köznapi értelmezésében, voltaképen nagyon is szubjek tiv dolog s amig sok, földhözragadt proletár kész a becsületét, lelki nyugalmát föladni, nem ritkán életét kockára vetni, hogy a vélt boldogságához szükséges anyagi javakra szert tegyen: addig az is bizonyos, hogy pl. Morgan, az immár néhai milliárdos, szívesen lemondott volna töméntelen dollárjairól, ha azáltal gyomorbajától, halálának okozójától, megszabadulhatott volna. Nos, mint a legtöbb esetben, úgy ezúttal is, valahol a középen keresendő az igazság. A XX. század emberének boldogsága tényleg nem a milliók számától függ; de nem verhet az tanyát abban a lélekben sem, melyben a nyugalom, a béke utáni vágy, meg az emésztő életgondok nap-nap után megújuló, sorvasztó küzdelemben vannak egymással. Nagyon is áll tehát az a föltevés, hogy a tauítóság fizetésrendezési mozgalmaiban csakugyan a boldogság utáni törekvés nyilatkozik meg; az az örök- életü ösztön, amellyel születtünk s amely, mint küzdelmeink, földi bolyongásaink célja lebeg előttünk. Hogy ez — napjainkban — az anyagi javak bizonyos mértékével kapcsolatos, olyan közismert társadalmi és élettani okokon alapszik, amelyeknek kényszerítő ereje elől közülünk senki sem térhet ki. Azokra a bizonyos számú koronákra, amelyek a tisztességes, a hozzánk méltó életet lehetővé teszik, igenis szükségünk van. Lelki nyugalmunk, lelki bé kénk függ ettől, melynek, a saját gyermekein km kivül, — akik mellesleg éppen annyira értékes reménységei a jövendőnek, mint a másokéi — kétségtelen hasznát látják mindazok, akiknek az élet nehézségeit számbavenni, azokat az erkölcsi törvények megszegése nélkül diadalmasan legyűrni, szóval: boldogulni tudó emberekké való nevelését kötelességünkké teszi a — hivatásunk. Láncz József. A Katolikus Népszövetség az iskolában. Mint mai számunk első helyén megírtuk, a K. Nép- szövetség vezetősége szerdán és csütörtökön előadásokat tartott a papnevelő és tanítóképző növendékeinek. Haller István titkár nagyhatású beszédében a szövetkezetek szervezésére és fejlesztésére buzdította a nép leendő vezetőit, Molnár István dr. gimn. nyug. igazgató, a K. Népszövetség gazdasági osztályának igazgatója, az üzleti könyvekről s a könyvvitelről tartott világos és érdekes előadásokat. Az előadások befejeztével Demkó György dr. prépost-kanonok és Venczell Ede t. kanonok mint igazgatók tolmácsolták intézeteik köszönetét Ernszt Sándor dr. pápai kamarásnak, a Katolikus Népszövetség igazgatójának. Az iskolakerülők alkonya. Az árvaszéknek a legújabb miniszteri rendeletek és a gyermek- védelmi törvények alapján olyan hatalma van, hogyha azzal él, egy csapásra meg tudja oldani az iskolakerülés kérdését. Többek között az esetben, ha a gyermek eddigi környezetében züllésnek indul, az árvaszéknek joga, sőt kötelessége a gyermek részére uj környezetről gondoskodni, még az esetben is, ha a gyermeknek éppen a szülői ház a környezete. — Ezen az alapon kíván most fellépni a bihar- megyei árvaszék a mulasztókkal szemben; rendeletet adott ki, hogy az iskolakerülő gyermekekről rendszeres kimutatást vezessenek arra a célra, hogy abból az iskolakerülés rendszerességét meg lehessen állapítani. A kimutatások alapján az árvaszék meg fogja kezdeni az iskolakerülés rossz szokásának teljes kiirtását. Katonai gyakorlatok a képezdékben. A kultuszminiszter elrendelte, hogy a jövő iskolai évtől kezdve a tanítóképző-intézetekben rendszeresen tanítsák a katonai gyakorlatokat, a céllövészet gyakorlására pedig különös gondot fordítsanak. Magyarosítási jutalmak. Vasvármegyének van egy régi alapja, amelynek kamatait éven- kint a magyarosításban kitűnt tanítók között kell felosztani. Ezt a munkát a vármegye magyarnyelvi bizottsága végzi, amely évenkint sorba járta eddig azokat az iskolákat, amelyek pályáztak a díjért. A szerényebb és dolgosabb tanítók legtöbbször nem pályáztak ezekre a díjakra és igy történt, hogy a leghangosabbak kapták meg, akik a bizottság kiszállásakor igen szépen kitisztogatták az iskolát, előre elkészítették a sédákat és a gyerekek, ámbár idegenszerü kiejtéssel, a tanító kérdéseire úgy feleltek, mint. a karikacsapás. Most látta kőrútján a tanfelügyelő, hogy a gyerekek bemagolták ezeket a feleleteket, de mihelyet mást kérdezett tőlük, meg sem tudtak moccanni és még azt sem tudták, hogy mit jelent magyarul Mutter, vagy Vater. Ilyen körülmények között életbeléptették azt a rendszerváltozást, hogy nem Írnak ki pályázatot, hanem a tanfelügyelő maga jelöli ki azokat az iskolákat, amelyeket megtekintésre ajánl. A bizottság a közeli hetekben már e szerint kezdi meg idei munkáját. Népiskolai és ismétlő-iskolai törzskönyv- nyomtatványok (egy ív 12 tanuló részére) ívenként 5 fillérért bekötve is kaphatók az érseki líceumi könyvnyomdában. Felelős szerkesztő: Breznay Imre. Laptulajdonos: Egri érseki líceumi nyomda. A japánok gyakorlati érzéke azonnal felismerte az [®" uj ■# .BERSON gummisarok számos előnyeit! 1&L- ——-— l Ferdére taposás, kisiklás, fi -amság, az idegek rázkódtatása kizárva I Bersonmllvek Budapest, VII. oooo
