Eger - hetente kétszer, 1913

1913-05-07 / 37. szám

4 EGER, (37. sz.) 1913. május 7. Színház. A mumus. Elég csekély érdeklődés mellett folyt le pénteken a Paul Gavault darabja: ,,A mumus," bár úgy a szereplők, mint a naiv, de finom humorral teljes vígjáték több nézőt érdemeltek volna. Nem mintha irodalmilag valami értékes alkotásról volna szó, de úgy látszik, a szerző sem akarta darabját azzá tenni, csak a modern családi életből rajzol igen szellemes, folytonos derültséget keltő helyzetekkel meg­rakott idilli képet, melynek keretén belül a sze­replők mind természetes, bájos elevenséggel mozognak. A gazdagságával élni nem tudó, könyelmű, de jószivű s még jobb kedvű Du- vernet papa a család feje; hozzá egészen illő, az élet komolyabb oldalát vajmi keveset ismerő, de megismerni nem is igen hajlandó, csak szó­rakozni vágyó, kacagó feleség; a naiv, ártat­lan, szüleinek érdekében még szerelméről is lemondani kész Lili, az ifjabbik leány s még két epizódalak, a költekező, semmittevő fiú, Henry, a család érdekeit szivén viselő kereszt­apa, Cherance, képezik a vidám családot, mely felett naiv komolyságával, józanabb gondol­kodásával és szeretetböl fakadó erélyességével az idősebb leány, Francoise akar uralkodni, de csak ijesztgetni tudja őket, mint egy „mumus“, azért mindenre kész, még arra is, hogy húga boldogságáért a magáét feláldozza a gazdag, de öreg La Perliére-nek. Ügyességével sikerül azonban a bonyodalmat megoldani, megszeret­teti magát az öreg pénzarisztokratával csak azért, hogy húgát megszabadítsa s a fiatal, nyelvhibájával is kedves Napoleon Couture-vel egyesítse. A döntő lépés előtt azonban érzel­meit eltitkolni nem tudó őszinteségével neki is sikerül szabadulni s habár nem akart senkit sem szeretni, mert nem tudott, szivét követve, kezét az ifjú és szorgalmas mérnöknek, Gerard Fauville-nek nyújtja. A szülőknek igy is jó. Jóízű kacagással veszik tudomásul a nem várt fordulatot s habár most az egyszer a szerencse a pénzt illetőleg cserbenhagyta Duvernet pa­pát, azért a darab végén mindenki elégedett s boldogan mosolyog. Ami a játékot illeti, ez­úttal általánosságban illetékes az elismerés. Igaz, hogy már maga a darab is magával hozta ezt, hisz az egész könnyű társalgás, minden mélyebb, nehezebben érvényesíthető érzelmi motívum nélkül, de annál több bensőséggel, kedvvel, humorral. Ki kell emelnünk a főbb szerepekben Harsányi Hargitot (Francoise) „fé­sületlenül“ is bájos alakításával, naiv kedves­ségével Császár Kamillát (Lili), a folyvást derült hangulatot keltő Lászlót (Duvernet), ideáljához méltóan vonzódó Sziklait (Couture), az önzetlen, lemondásra mindig kész La Perliére szerepé­ben Doktort. A kisebb szerepekben jók voltak Cserényi Adél, Rogoz, Dózsa s a többiek. A közön­ség az egész estét derült hangulatban töltötte el és szívesen tapsolt a szereplőknek. Vetélytárs. Szombaton elég nagyszámú kö­zönség előtt folyt le a „Vetélytárs“ Kiste- maeckers és Délard társadalmi színmüve Huszár Imre fordításában, Palágyi szereplésével művé­szivé avatott előadásban. Tulajdonképen csak róla s a két vetélytársnőről, a szobrász Brizeux André-nak (Palágyi) Jane (Harsányi) nevű fele­ségéről s rokonukról, később a körülmények ha­tása alatt a férj szeretőjévé átalakuló De Hor- tagnes Simone-ról (Retteghy) kellene szólanunk, mert ők játsszák a darabot. A többi szereplő csak epizódalak ; kiegészítője annak a nem épen tiszta levegőjű milieu-nek, melyben az ártatlan lelkű Simone nagyon is mélyre sülyed. A darab négy felvonása közül az első el is maradha­tott volna, hosszas és a közönséget vajmi ke­veset érdeklő, sőt közömbösen érintő dialóg­jaival együtt, a cselekvény, — mely a negye­dik felvonásban erkölcsileg kielégítő megoldást nyer legalább látszólag, — csak a második fel­vonással indul meg. Itt már Andre nagy át­alakuláson megy keresztül; szinte észrevétlenül kezd elhidegülni hitvesétől, kinek pedig hír­nevével együtt mindenét köszöni s engedi át magát szive örvénylő szenvedélyének, mely a hitvesi hűség megtörésére vezeti. Jane nem tudja őt visszatartani, szenved miatta kimond­hatatlanul, de minthogy a más boldogságának romjain felépített boldogság nem lehet állandó és igaz, André bűnhődése nem sokáig késik. Gyermekét elveszti s ezzel a Simone-hoz fű­ződő kapocs is lazul, sőt a feleségével való végső találkozásnál megszakad. Yisszakivánkozik mű­termébe, igazi otthonába, de most már késő. A megcsalt Jane-t hidegen hagyja az előtte térden könyörgő bűnbánó férj, összetört lélek­kel kijelenti, hogy szivében az iránta érzett mélységes szerelemből nem maradt más, csak az emlékezés. Útjaik szétválnak, mindketten keresni indulnak azt, ami rájuk nézve elveszett. A lélekbe markoló jelenetekben gazdag, de egyébként nem valami értékes darab hatását elsősorban Palágyi játékához fűzhetjük ; kezdet­től végig az volt, akinek megszoktuk : az érzel­mek igen finom visszaadója; hozzá méltó volt a hitvese, Jane, szerepében Harsányi Margit. A tomboló szenvedélyességtől aléi-k megtöréséig a hütlenül elhagyott hitves jellemének minden vonását tökéletesen adta vissza. Inén hatásos volt s a drámai erőt visszatükröztető Retteghy Margit alakítása Simone szerepében. Ok hár­man együtt igazán méltók voltak arra a meleg rokonszenvre, mely a nézők részéről meg­nyilatkozott. A többi szereplőnek nem sok dolga akadt, de még kisebb szerepükben is hatásosak s jók voltak László (Pontecroyx) Doktor (De Mor- tagnes) s valamennyien, kik az összjáték si­kerén fáradoztak. Éva. Vasárnap délután a múlt idényről ismert „Leányvásár“ ment délutáni közönség előtt is gondos előadásban, este pedig a Lehár zenéje vonzott zsúfolt házat Willner és Bo- dánszky 3 felvonásos operette-jéhez. S igazán csak a zenét, s az ehhez méltó éneket, no meg Pipszinek és Évának virtuóz táncát Dagobert- tel és Oktávval, végezetül a fényes kiállítást illette az egész estén meleg hangulatban levő közönségnek minduntalan felvibarzó tapsai Ma­gáról a darabról, annak meséjéről, nem igen sokat lehet mondanunk. Tartalmában a modern operette-k átlagánál semmivel sem nyújt ér­tékesebbet. A gyárnak egyszerű munkáslányát, a kedvenc Évát {Pásztor Ferike) az előkelő, pezsgőillatú légkörnek ragyogó pompája el­varázsolja, ő is férj után vágyódik (mit belépő dalában oly elragadóan fejez ki). Az új gyár- tulajdonosnak Flaubertnek (Szalma) hálójába kerül, aki könnyüvérű társaságával elragadja. De mikor már majdnem hajt a könyelműségé- ben is rendkívül vonzó és bájos Pipszinek (Ba- tizfalvy Elza) csábításaira, komoly szerelmével elébe áll Flaubert, s megrontójából megmen- tője lesz. Ami a játékot illeti, arról valóban csak elismeréssel szólhatunk. Batizfalvy Elza igazán elemében volt, pajzán, bohókás; táncá­val elragadó, énekében is kedves. Pásztor Ferike mindvégig bájos alakításával, tökéletes, tisztán csengő dalaival, (különösen ki kell emelnünk a „Bús éjjeli lámpa dereng“ ... és a „Mi van ma“ . . . kezdetű dalokat, melyeknek művészi előadását nem győzte a közönség tapssal ho­norálni). Itt meg kell jegyeznünk, hogy néhol a zenekar kevesebb erővel játszhatott volna. Énekéhez hasonló hatást ért el táncaival, me­lyek közül az utolsóhoz a közönség elragad­tatásában maga is tapsolta az ütemet. Szalmá­ról és Sziklairól (Milletleur) ezúttal is csak el­ismeréssel szólhatunk ; az előbbinek éneke, az utóbbinak tánca volt a sok tapsra érdemes. Végezetül dicsérnünk kell az összjátékot s ezért pedig Rátkayt, kinek rendezése nagy mér­tékben hozzájárult a teljes sikerhez. Hétfőn este megismételték „Évát“ hasonló jó előadásban, bár nem zsúfolt, még csak nem is telt ház előtt. T. A. Műsor: Május 7. Szerda: Az ostrom. „ 8. Csütörtök: A miniszterelnök. „ 9. Péntek : Limonádé ezredes. „ 10. Szombat: Ábrahám a menyországban. „ 11. Vasárnap: Ábrahám a menyországban. Felelős szerkesztő: Breznay Imre. Laptulajdonos: Egri érseki líceumi nyomda. Eger, 1913. A? érseki líceum könyvnyomdája. EGRI ÉRSEKI LYCEÜMI KŐ- ÉS KÖNYVNYOMDA = Nyomtatványok, = u. m.: lakodalmi és mulatsági meghívók, kör­levelek, falragaszok, árjegyzékek, zárszám­adások, bármily terjedelmű müvek, rovatos nyomtatványok, levélpapír és borítékok, cim- kártyák, számlák, gyászjelentések, névjegyek és bármily természetű egyszerű és több szín­ben nyomandó munkák, a legcsinosabb kivi­telben és jutányos árak mellett elvállaltalak EGYHÁZI ÉS IPARTESTÜLETI NYOMTATVÁNYOK ÁL­LANDÓAN RAKTÁRON VANNAK. — VIDÉKI MEGREN­DELÉSEK A LEGPONTOSABBAN ESZKÖZÖLTETNEK.

Next

/
Thumbnails
Contents