Eger - hetente kétszer, 1913
1913-01-11 / 4. szám
2 EGER. (4. sz.) 1913. január 11. ban természetesen az, hogy ez a csapat most is mint a kis egzisztenciák védője szerepel a küzdőtéren, holott az uj adótörvényeket éppen a kis egzisztenciák érdekében alkották meg és a kis emberekre — ha nem is á megkívánt mértékben, de azért — bizonyos fokig mégis könnyítést hoz az adóreform. Nagyon jó lesz tehát, ha az ország népe föl nem ül a — demokrata-hadnak és nem követi a demokrata vezérek által kiadott jelszót. Ne engedje tehát magát senki sem ugratni; ne engedjék különösen azok, akik nem igen nyernek az adóreformból, legfeljebb annyit, hogy ezentúl olyanoknak is kell adót fizetniük, akik eddig ki tudtak bújni az — adófizetés alól. Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, január hó 11-én, délelőtt 10 órakor a város közháza nagytermében rendes közgyűlést tart, amelynek tárgy- sorozatából kiemeljük a következőket: A zvor- niki zászlóalj-parancsnokság köszöuő távirata a legénység részére küldött 200 korona karácsonyi ajándékért. Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának véghatározata a vásári és piaci helypénz-szabályzatnak ügyében. A városi tanács jelentése a Schieb Tamásné-féle alapítványi ház átadása tárgyában. A Lancelotti alapítványok elkülönítése. A Hevesmegyei Takarékpénztárral kötött csereszerződés. Az adó- összeiró bizottságokba két rendes és 3 póttag választása. A géperejű bérkocsi-ipar gyakorlására vonakozó szabályrendelet. Az iparost, isk. igazgató irodai helyiségének átalakítása. Az 1910. és 1911. évi nyugdíjszámadás. A Hatvan I. negyedbeli szénáskert mellett levő kavicsbánya ügyében a városi tanács előterjesztése. Aszfalt gyalogjárdák fenntartására vonatkozó szerződés. A pénzügyi szakosztály javaslata a katonai pótraktár és szekérszín építése ügyében. Az Egerszólát-szentmariai vicinális ut hozzájárulási összege. Végül különféle alapító- levelek, szerződések és fizetés-javítás iránt benyújtott kérvények. az én halandóm a fája alatt; adok melléje társat, akinek ő viselje gondját.“ Ezzel lehűl- lejtotta a paradicsomkertbe Évát, az első nőt... azt, aki itt alszik a selyem lepel alatt... Ádám nem unatkozott. Az idő mindjárt nem volt olyan nehéz, mint a kő, és olyan hosszú, mint a Szahara 1 Sőt akkor sem ért rá unatkozni, mikor Éva nem volt mellette; mikor eltávozott a fa alól, hogy virágokat szedjen, hogy játsszon az állatokkal és úszkáljon a halakkal. Ilyenkor a gondolataival tépelődött Adám. Volt kiért aggódnia. Ismét elmúlt száz esztendő . .. Eblisz megtudta, hogy a föld már nem az övé, mert azt az Ur a halandó Ádámnak adta. Rettenetesen megharagudott. „Megbosszulom ezt az igazságtalanságotl“ — kiáltotta, és elment a paradicsomkertbe, hogy megnézze, milyen az ő vetélytársa. Ádám magában ült egy fa alatt. — Oh, be csúnyái — gondolta magában. — Ezt el kell pusztítani! . . . Távolabb Évát is megpillantotta. Rózsafüzért font és a hajára illesztette. — Ez már csinos; ezért kár lenne, ha elpusztulna! — És Éváért Ádámot sem pusztította el Eblisz, hanem előszólította a kigyót, ráült, mint a spahi a paripára, a szájába A közigazgatási bizottság ülése. Hevesvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn, január 13-án, délelőtt 10 órakor a vármegye székházának kistermében rendes havi ülést tart. Az ülés egyik érdekessége a közigazgatási bizottság albizottságainak megalakítása lesz. Hevesvármegye szervezkedési szabályrendelete. A vármegye törvényhatósági bizottságának legutóbbi közgyűlése alte 1 módosított vármegyei szervezkedési szabályrendelet most van közzétéve és az alispán a felebbezési határidő leteltével (január 25-e után), jóváhagyás végett fölterjeszti a belügyminiszterhez. A lényegesebb módosítások a következők: A tisztviselői karban, az 1912. évi LVII. t.-c. intézkedése folytán, annyiban történik változás, hogy az eddigi I. oszt. aljegyzői állások másod-főjegyzői állásokká szerveződtek át; az árvaszéki Dyilvántartói állás megszűnt s helyette egy X. fiz. osztályba sorozott irodatiszt kezeli majd az árvaszéki irattárt. A várnagyi állás, a legközelebbi megüresedés esetén szintén megszűnik; az irnoki és dijnoki állások iroda-tiszti és iroda-segédtiszti állásokra szerveződtek át. A vármegyei siket néma-intézet hivatalszolgáját a vármegyei hajdúk létszámába sorozták és a házi szolgák számát négyre emelték. A hivatalos órákra nézve a központi hivataloknál a most kipróbált s reggel 8-tól délután 2 óráig tartó időt állapította meg a törvényhatóság; a járási hivatalok hivatalos ideje délelőtt 9 — 12-ig és délután * l/a B-tól 5 óráig tai’t. A napidíjakat az illető tisztviselőket méltányosan megillető magasabb összegekben állapították meg. Gárdonyi a választójogról. Egernek országos nevezetességű lakója a napokban terjedelmesebben nyilatkozott a választójogról. Nem politizálni akar (annál sokkal munkásabb és okosabb ember) és nem is a maga jószántóból, hanem azért, mert egyik esti lap több országos nevű írótól kért véleményt e tárgyban. GárdonyI Géza a magyar néplélek alapos ismeretével, csevegő modorban, de mély gondolkodással felel meg a kérdésre, midőn a következőket mondja: — Mire fontos itt akármiféle választó-jog is ? A mi parlamentünk orgonájába akárhogy választjuk össze a sípokat, ezentúl is csak Bécsben billegetik. aranyalmát dugott és mikor a kígyó Éva elé kúszott, igy szólt: — Szép vagy, Éva! Én szeretlek. Nem azért teremtett az Ur, hogy halandó ember rabszolgája légy. Te királynő is lehetsz. Gyere velem, én Eblisz, a föld királya vagyok! . . . Éva habozott, de csak annyi ideig, amennyi alatt az érett jázmin-virág leválik gallyáról, azután fölkapott ő is a kígyóra, két fehér karjával átölelte Ebliszt és eltűnt vele. A frigyükből született Kain. Megint elmúlt száz esztendő. A paradicsomkerttől távol, eszébe jutott Évának Ádám. — Ugyan mit csinál ? Keres-e engem ? Haragszik-e reám, vagy megsirat? . . . Eblisz kitalálta Éva gondolatait. — Te vissza vágyói a paradicsomba, ugy-e ? Meguntad, hogy a föld királynője vagy és a halandó ember után sovárogsz. Ám menj, én nem tartalak vissza. És Éva ment. Ádám még mindig ugyanazon fa árnyékában üldögélt, ahol akkor volt, amidőn Éva elhagyta. — Unatkozol? — kérdezte Éva. — Unatkozom; — felelte Ádám. — Nagyon megbántam, hogy elhagytalak, Hogy a nemzet akaratát ne lehessen meghamisítani? Hát akkor nem lehet, ha kétszer- annyi lesz a szavazó? Bizony, megbirja azt is a választási erszény. Legfeljebb hát kétszer annyi lesz a jövő év bárója. A titkos szavazás? Mintha bizony a belügyminiszterek, főispánok, szolgabirók, jegyzők, tanfelügyelők nem volnának találékony emberek. Máris látom, hogyan hívogatják be a szobájokba egyenkint a sok becsületesnek gyanúsított polgárt, s hogyan fogadtatják meg vele négyszemközt, hecsületszóra, hogy nem fog szavazni becsületesen. Talán nem is ezt a törvényt, hanem inkább a választási visszaélések törvényét kellene újra fejelnünk. Hiszen ez a mostani büntető-eljárás olyan magas helyre van feltéve, hogy csak hatezer korona költséggel vergód- hetik fel oda a hazafias elkeseredettség. Hát a szegény embernek nem lehet panasza ? A rablás, csalás, hamisítás, személyes szabadság megsértése, jogtalan elsajátítás mind-mind a kerületi kir. törvényszéknél tárgyalható, s költségkénül. Hát a választási büuök nem ugyanezek ? Nézem a Justh-párt szavazójavaslatát. No, ha ez szentesülne törvéunyé, ugyan kimaradna az egész Justh-párt a parlamen ből. Merr maga Justh Gyula is legfeljebb csak szabad hazát ígérne a népnek. De miket fog Ígérni a szo- ciálista jelölt? Arra az én fantáziám szegény, hogy csak vélekedésképpen is elsoroljam. Mindössze annyit merek jósolni, hogy a piacon közjóra működő bankócsináló masina és ingyenzsebóra, ingyen-tajtékpipa és ingyen-dohány benne lesz. Ezelőtt vagy tiz évvel megszólított (hus- vét másnapján) egy egri földmíves ismerősöm: — No, tekintetes uram, meghógattuk a makrát. A piacon beszélt. Hát még olyan okos embert nem hallottam. Pedig hallottam mán Szederkényit is. De az a pesti ur különben beszélt. Zsidónak néztem, de azér fájinul beszélt, szörnyesztő szépen, okosan. — Hát aztán miket mondott? — Mindenfélét, sok mindenfélét. Három év múlva minden másképpen lesz. — Mégis hát hogyan ? — Hát . . . másképpen. Három év múlva és visszatértem hozzád, hogy soha többé ne unatkozz. Ugy-e megbocsátasz ? Ádám megbocsátott. És az ő bocsánatából és Éva megbánásából született a szelíd lelkű Ábel . . . ... A sivatag mecsetjében, Éva koporsójánál, igy meséli az első asszony történetét az öreg beduin. A jó ördög. Alisar, Ali el Jamani vezér fia, apja halála után nagy vagyont örökölt. Nőül vette Huriát, aki szebb volt, mint az összes holdak és két év alatt ráköltötte mindazt a rengeteg pénzt, ami atyjáról maradt reá. Mikor szegény ember lett, szégyelt a szülőföldjén maradni és elment Uzab tartományba, ahová Huriát is magával vitte, mert mindenek fölött szerette. Egy gazdag kovács műhelye előtt vitt el az ütjük, aki midőn meglátta Huriát, menten belészeretett és igy szólt Alisarhoz: — Jámbor vándorok, jöjjetek be házamba. Akár itt is lakhattok. Te a műhelyben segítesz nekem, a feleséged pedig a háremben szolgálja feleségemet. Alisarnak tetszett az ajánlat és elfogadta. Egy hónapig szorgalmasan dolgozott a műhelyben, ekkor azután igy szólt a mesterhez:
