Eger - hetente kétszer, 1913
1913-04-12 / 30. szám
5ä EGER (30. sz.) 1913. április 12 Az irgalmasok egri kórháza. Stészel Sándor irgalmasrendi perjel, kórházi igazgató, az idén is kiadta szokásos évi jelentését az Irgalmas-rend egri magánjellegű kórházában és elmegyógyintézetében gyógykezelt betegekről. Ez a jelentés az emberbaráti szeretet és könyörület jegyében fentartott intézménynek 1912. évi állapotát tárja elénk és gondosan összeállított számadatokkal, a legapróbb részletekig kiterjeszkedve, számol be a modern berendezésű és a legmesszebbmenő igényeket is kielégítő kórház belső életéről. Mint minden évben, ezúttal is szeretettel foglalkozunk a jelentéssel, mert az érdemes rendnek önzetlenül, kizáróan csak a szenvedő emberiség érdekében teljesített szolgálatai, — ha már a hála, amire különben sem számítanak, kiment a divatból, — annyit legalább is megérdemelnek, hogy a közfigyelmet néhány percre reá irányítsuk arra az intézményre, amely nekik lelki gyönyörűséget okoz, a betegségben sínylődő embertársainknak pedig valósággal menedékház a kegyetlen sorscsapások elől és amely menedékház nélkül lenne csak igazán elviselhetetlen az — emberi nyomorúság. A kórház ebben az évben is öt osztályból állott, és pedig a belgyógyászati, sebészeti, szemészeti, bőrgyógyászati és fogászati osztályból. Az elmegyógyintézet a kórháztól elkülönítve, mint különálló szervezet illeszkedik bele a humánus intézménybe. A kórház igazgatója Stészel Sándor, a rendház perjele, akit kiváló érdemeiért az irgalmas- rend egyetemes kormánya a rend kormány- tanácsosává, hűséges segítőtársát, Zöldesi Balázs alperjelt és főgyógyszerészt pedig a váci rendház perjelévé nevezte ki. A kórházban működő •orvosok: Glósz Kálmán dr. és Horváth Géza dr. főorvosok, Turtsányi Gyula dr. kir. tanácsos, orvosi tanácsadó. A kórház osztályain az Erdödy Gábor gróf volt egri püspök által tett alapítványon elhelyezett betegeket, egyéb alapítványi és alapítvány nélküli helyekre fölvett betegeket, továbbá külön szobákban ápolt fizető betegeket és az egyes osztályok ingyenes ambulatoriumán jelentkező szegény-betegeket kezelték. A fölszerelt ágyak száma 100. Az év folyamán összesen 1071 beteg volt ápolás alatt, kik közül 46 a múlt évről maradt vissza, 1038 pedig az év folyamán került a kórházba. A bejáró betegek száma 5465, kiknek nagyobb része (4534) a fogászati osztályt vette igénybe, azonban a bel- és bőrgyógyászati osztálynak is jutott belőlük 209, a sebészeti és szemészeti osztálynak pedig 722. A kórházban ápolt 1071 beteg közül 797 gyógyulva, 157 javulva és 15 gyógyulatlauul távozott a kórházból. Meghalt 50; gyógykezelés végett visszamaradt az év végén 52 beteg. Az ápolási napok száma 15122 és így egy-egy beteget átlagosan 14-11 napig ápoltak, mig egy'egy napra, sziutén átlagosan számítva, 41-43 beteg jutott. A betegek a kórház egyes osztályain így oszlottak meg: a belgyógyászati osztályon (a 85 bőrbeteget is ideszámítva) 545 beteget ápoltak az 1912. évben. Ezek közül 357 gyógyulva, 113 javulva, 9 gyógyulatíanul távozott, 44 meghalt, 22 pedig gyógykezelés végett visszamaradt; az ápolási napok száma 7704. A sebészeti osztályon 488 beteg közül 411 gyógyulva, 37 javulva, 5 gyógyulatíanul távozott, 6 meghalt és 29 gyógykezelés végett visszamaradt; az ápolási napok száma 6945. A szemészeti osztályon 34 beteg volt s közülök 27 gyógyulva, 7 pedig javulva távozott; az ápolási napok száma 456. Ezeken kívül 4 fülbeteget is kezeltek és pedig kettőt teljes sikerrel, mig 1 gyógyulatíanul távozott, 1 pedig gyógykezelés végett visszamaradt. Ez a 4 beteg összesen 17 napi ápolásban részesült. A kórház műtő-termében a sebészeti osztály fekvő és járó betegein összesen 407 műtétet végeztek és 92 gipszkötést alkalmaztak. A műtéteknél 109 esetben általános érzék- telenítéssel, 219 esetben pedig helyi érzék- telenítéssel enyhítették a bet. g fájdalmait. A kórházban elhunytak száma, viszonyítva a betegek nagy számához (1071:50), igen csekély, mindössze 4-66%, ami a betegeknek rendkívül gondos ápolására mutat. Az elhunytak közül 33 egri és 17 vidéki illetőségű. A jelentés sok érdekes adata közül kiemeljük még, hogy a kórházban ápolt betegek között vallásra nézve 877 róm. kát., 16 görög kát., 8 görög keleti, 21 evangélikus, 97 református, 48 izraelita, 5 unitárius és 1 mohamedán volt. Illetőségre nézve 408 egri és 663 vidéki volt a kórházban. Az elmegyógyintézetről külön számolunk be. Ennek az igazgatója szintén Stészel Stndor perjel, a főorvosa pedig Kalapos József dr. A betegek mind férfiak, kiknek egy része az állam költségén közös termekben, más része magán felek által közös szobákban, vagy magán felek által külön szobákban van elhelyezve. A fölszerelt ágyak száma 320. Ápolás alatt összesen 448 beteg volt az elmegyógyintézetben és pedig a múlt évről visszamaradt 248 beteg, kikhez az év folyamán még 200-at vettek fel. A betegek közül a lefolyt évben 24 gyógyulva, 52 javulva, 8 gyó- gyulatlanul távozott az intézetből; 62 meghalt, 302 pedig gyógykezelés végett visszamaradt. Az ápolási napok száma 95.927, melyből átlagosan egy-egy betegre 214-12 nap jut; a betegek átlagos napi létszáma 268 29. Az elmegyógyintézetben ápolt betegek közül csak 12 az egri illetőségű; 336 vidéki. Vallásra nézve 303 róm. kát., 16 görög kát., 12 görög keleti, 30 evangélikus, 43 református, és 44 izraelita. Állapotra nézve 233 nőtlen, 193 nős, 18 özvegy, 4 törvényesen elvált. Foglalkozásra nézve 83 napszámos, 66 földműves, 23 foglalkozásnélküli, 21 cipész, 13 kereskedő, 12 — 12 kőműves, szolga, 11 áldozár, 10 — 10 asztalos, szabó, 9 hivatalnok, 8—8 géplakatos, kovács, kocsis, pincér, 6—6 dijnok, nyomdász, 5—5 ács, kertész, mázoló, mérnök, tanító, 4—4 munkás, tanuló, zenész, 3 — 3 esztergályos, fodrász, földbirtokos, gépész, jegyző, molnár, szűcs, ügynök, 2—2 bádogos, csendőr, gazdász, gyógyszerész, házaló, háziszolga, hentesjoghallgató, kárpitos, koldus, mészáros, rézműves, szíjgyártó, szerzetes, takács, utazó, vasúti tiszt, végrehajtó; 1 — 1 bányász, bognár, cserépfedő, cseléd, drótostót. építőmester, er- dőör, elektrotechnikus, evőeszköztisztító, fazekas, hordár, hírlapíró, honvédőrmester, karikajátékos, kefekötő, kerékgyártó, kéményseprő, korcsmáros, kőfaragó, köszörűs, könyvelő, lakatos, lovász, magánzó, mechanikus, órás, postás, postatiszt, pék, szatócs, szerelő, szinész, szobrász, téglás, toronyőr, ügyvéd, újságárus. A hét. Hivatásának áldozata. Czlganeez Mária irgalmas nővér a budapesti tizenhatos számú helyőrségi kórházban ápolta 15 évig súlyos betegeit a fertőző osztályon s kezének bűvös simításával enyhítette a homlokok forró lázát, olykor nyitva maradt szemeket csukva le csöndes imádság közben. Egyszer — a múlt héten — megkapta egyik ápoltjától a ragályos betegséget; még azon éjszakán ágyba feküdt és — meghalt. A katonai hatóság díszes ravatalt készíttetett a helyőrségi kórházban. A gyászszertartás szombaton délután két órakor volt a legdíszesebb katonai pompával. A nővér úgynevezett tábornoki temetést kapott. Tábornokot megillető csapatok voltak kivezéuyelve s egy teljes katonai zeuekar játszott gyászdalokat. Mint hős katonát, úgy kisérték el útjára az egyszerű irgalmas nővért, aki nemes, de veszedelmes hivatásának esett áldozatul. És eszünkbe jut, hogy mig — az általában durvának, vagy legalább gyöngédtelennek tartott — katonák ilyen nemes módon fejezték ki hódolatukat az irgalmas nővér lelki nagysága előtt, addig a sajtónak az a része, mely minden apácáról részletesen ír, aki például a világi élettel cseréli föl a kolostor magányát: — erről a fölemelő esetről mélységesen hallgatott. Persze ez nem botrány s ami fő, ez az eset nem az ő malmukra hajtja a vizet. * A tábla döntése a Désypörben. A múlt hét legvége érdekes, szenzációs eseményt hozott. Az agyonra vezércikkezett és gyanúsított budapesti királyi tábla az első bírósági Ítéletnek azt a részét, mely a sószállítás dolgában a bizonyítást megtagadta, azt megsemmisítette s a bizonyítást erre s az ezzel kapcsolatos vádpontokra is elrendelte; utasította egyben a törvényszéket, hogy ezeknek a bizonyítékoknak a fölvételével tartson uj tárgyalást. A kir. táblának ez a döntése nagy szenzációt okozott s kivált politikai körökben pártállás szerint fejtegették annak jelentőségét. Egyre mindenesetre alkalmas lesz ez a döntés. Ha fel is kavarja a politikai szenvedélyeket, de legalább teljesen tisztázni fogja ezt az ügyet. Désynek is teljes szabadsága lesz vádjának bizonyítására s a miniszterelnöknek is módjában lesz védelmezni, illetve tisztáznia magát a vádak alól. E nélkül hiába kapna a miniszterelnök akárhány felmentést, mindig ott maradna a gyanú, hogy nem engedték meg a bizonyítást! így pedig meg-lesz majd az alkalom az ügy teljes tisztázására és nem fogja tovább zavarni anélkül is szomorú politikai viszonyainkat. És ez a fő! Ezt várja minden tisztességes érzésű ember, tartozzék bármely politikai párthoz. * A történelmi osztály ellen nemcsak Vázsonyl Vilmosok tüszkölnek már, hanem Návay Lajos is beállott azok sorába, akik pereatl-ot kiáltanak erre a — minden hibája mellett is — érdemes, nagymultu nemzet-tagozatra. Csanádmegye állandó választmánya foglalkozván Pozsony megyének a közigazgatás államosítása tárgyában küldött átiratával, a vita során Návay Lajos ilyeu lesújtó nyilatkozatot tett az úgynevezett történelmi osztályról. — Kétségtelen, hogy a megyei közigazgatás államosítására szükség van, különösen nemzetiségi vidékeken, de másutt is, mert az úgynevezett történelmi középosztály, mely a megyei adminisztrációt kezeiben tartja, egyáltalán nem képes megfelelni történelmi hivatásának. Ez az osztály, mely csak az üres gőgöt örökölte, jellembeli és szellemi kiválóságok nélkül, egyáltalán nem alkalmas a vezetésre, mert elmaradt a haladó kortól és nélkülözi azt az értelmi képességet, melyre vezető szerepéhez pedig föltétlenül szükség van. No, no, mégis csak van talán ebben az osztályban más is, nemcsak üres gőg! Aunyira csak még sem fajult talán el ez a történeim
